![]() |
|
Egy kis olvasnivaló....Wild Ferenc -Sziklamászás
Nyisztor Miklós gyûjteményébõl
Békás-szoros
hegymászókalauz
Wild Ferenc
Második, bõvített kiadás
Szabadon másolható a forrás megjelölésévelBudapest, 2012
Alapkiadások:
Wild Ferenc: A Békás-szoros és környékének sziklamászó kalauza.
DIMAP, Budapest, 1999
Wild Ferenc: Cheile Bicazului. Ghid de alpinism.
DIMAP, Budapest, 2001.
A mászóutak felmérését a Hargita megyei SALVAMONT megbízásából Gyergyószentmiklós hegyimentõi végezték:
Csató József, Kiss Tivadar, Páll István, Páll Tibor, Pupák F. László, Tóth Károly, Wild Ferenc
Karikatúrák: Tóth Károly
Lektorálta: Bácskai Gusztáv
Szerkesztés és számítógépes feldolgozás: Futó Endre
TARTALOM
Wild Ferenc: Békás-szoros | ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZAT |
1 | Mászóút jelölése | Simbolul traseului | Bezeichnung der Route | |
2 | Mászóút minõsítése | Caracterizarea traseului | Charakterisierung der Route | |
*** | Nagyon ajánlott utak Trasee remarcabile Besonders empfehlenswerte Routen |
|
** | Ajánlott utak Trasee recomandate Empfehlenswerte Routen |
|
* | Ritkán mászott utak Trasee parcurse rar Selten begangene Routen |
|
Ø | Nem ajánlott utak Trasee nerecomandate Nicht empfehlenwerte Routen |
|
♥ | Piros pontos út ("rotpunkt stílusban mászható út") Traseu Rotpunkt Rotpunkte Route |
|
# | A kövek az útból a mûútra hullnak Pietrele cad direct pe ºosea Die Steine fallen an der Chaussee |
|
3 | Klasszikus nehézségi osztály | Grad de dificultate | Klassischer Schwierigkeitsgrad | |
4 | Mászóút hossza | Lungimea traseului | Länge der Route | |
5 | Szintkülönbség | Diferenþa de nivel a traseului | Höhenunterschied der Route | |
6 | Átlagos mászásidõ (kéttagú csapatra) | Durata medie | Kletterzeit (zwei Männer) | |
kh | kötélhossz | lungime de coardã | Seillänge | |
nh | nincs hitelesítve (zárójelben a felbecsült nehézségi osztály) traseu neomologat (în parantezã gradul de dificultate apreciat neoficial) nicht authentifizierte Route (inoffiziell abgeschätzter Schwierigkeitsgrad) |
OLTÁR-KÕ = PIATRA ALTARULUI = ALTAR-STEIN
1–2 | Mászóút neve | 3–4 | 5–6 | Elsõ megmászás |
A1 * |
Klasszikus-út Traseul Clasic Klassische Route |
4A 127 m=3 kh |
100 m 1–2 óra |
Csallner Erwin Goldschmidt Waldemar 1934 |
A2 *** ♥ |
Keleti-gerinc Creasta Esticã Ostgrat |
4A 245 m=7 kh |
190 m 2–3 óra |
Schenn Matei Fogarascher Anton, 1952 Felújítva 2006-ban |
A3 *** |
Hegyivadászok útja Tr. Vânãtorilor de Munte Route der Gebirgsjäger |
4B 261 m=6 kh |
190 m 3–4 óra |
Karácsonyi László Cristea Emilian, 1965 Felújítása folyamatban |
A4 * |
Petriu-repedés Fisura Petriu Petriu-Riß |
4B 280 m=8 kh |
195 m 3–4 óra |
Fomino Emil Petrov Iosefina Bleahu Marcian, 1953 |
A5 ** |
Északnyugati-pillér Pilierul Nord-Vestic Nordwestlicher Pfeiler |
5A 196 m=6 kh |
155 m 3–4 óra |
Kiss Tivadar Páll István Þurcaº ªtefan, 1978 |
A6 Ø |
Honvédek útja Traseul Honvezilor Route der Honvéder |
nh(4A) 100 m= 3 kh |
92 m 1–2 óra |
1942 |
A7 *** |
Rekviem-út Traseul Recviem Requiem-Route |
nh(5A) 190 m=6 kh |
170 m 3–4 óra |
Bögözi Gábor, Bajkó László, Daró Dénes, 1993 Felújítva 2007-ben |
A8 *** |
Az Él árnyéka Umbra Muchiei Schatten der Kante |
nh(5B) 220 m=5 kh |
192 m 31/2–41/2 óra |
Bíró Zoltán ªiriteanu Dumitru, 1987 Felújítva 2010-ben |
LAPOS-KUCSMA (SZERELMESEK SZIKLÁJA)
CUªMA LAPOªULUI = LAPOSCH MÜTZE
1–2 | Mászóút neve | 3–4 | 5–6 | Elsõ megmászás |
C1 *** ♥ |
Lapos-Kucsma repedése Fisura Cuºmei Lapoºului Riß der Laposch Mütze |
4A 96 m=3 kh |
78 m 1–2 óra |
Kolcza Éva Vasilescu Dan, 1976 Felújítva 2006-ban |
C2 ** ♥ |
Éva útja Traseul Eva Evas Route |
3B 60 m=2 kh |
55 m 1–2 óra |
Vasilescu Dan Kolcza Éva Felújítva 2006-ban |
C3 ** |
Ruxandra-mászóút Traseul Ruxandra Ruxandra Route |
4B 91 m=3 kh |
72 m 1–2 óra |
Vasilescu Dan Gâþã Andrei 1976 |
BARDÓCZ-KÕ (LAPOS-FAL) = PIATRA BARDOSULUI (PERETELE LAPOª)
BARDOZ-STEIN (LAPOSCH-WAND)
1–2 | Mászóút neve | 3–4 | 5–6 | Elsõ megmászás |
L1 ** |
Függetlenség Centenáriuma Centenarul Independenþei 100 Jahre Unabhängigkeit |
4B 109 m=4 kh |
91 m 2–3 óra |
Vasilescu Dan Petcu Marian Gâþâ Andrei, 1977 |
L2 *** |
Középsõ-út Traseul Central Mittlere Route |
5B 202 m=7 kh |
140 m 4–5 óra |
Vasilescu Dan Iusco Gheorghe Nan Dorel, 1977 |
L3 * |
'68-as Finálé útja Traseul Finala '68 "Kletterfinale '68" |
4B 129 m=4 kh |
105 m 2–3 óra |
ªapira Dorel Fozocoº Paul Udrea Gheorghe, 1968 |
BARDÓCZ-FAL = PERETELE BARDOSULUI = BARDOZ-WAND
1–2 | Mászóút neve | 3–4 | 5–6 | Elsõ megmászás |
B1 ** ♥ |
November 7 mászóút Traseul 7 Noiembrie Route "7 November" |
4A 80 m=3 kh |
1–2 óra |
Udrea Gheorghe Chiciorea Ion, 1956 Felújítva 2008-ban |
B2 ** |
Spãtaru Gheorghe útja Traseul Gheorghe Spãtaru Gheorghe Spãtaru Route |
4A 3 kh |
1–2 óra |
Spãtaru Gheorghe Cioineag Constantin 1987 |
B3 Ø * |
Nagy-fal Faþa Mare Hohe Wand |
5A 284 m=9 kh |
210 m 5–6 óra |
Schenn Matei Ritiºan Avel,1963 |
B4 *** * |
Nagy-horony Hornul Mare Großer Kamin |
5B 336 m=10 kh |
240 m 5–6 óra |
Schenn Matei Ritiºan Avel 1963 |
B5 ** * |
XX. Évforduló mászóút Tr. a XX-a Aniversare Route "XX. Jahrestag" |
6A 321 m=10 kh |
261 m 6–7 óra |
Ritiºan Avel Nagy Miklós Halmágyi L., 1964 |
B6 *** * |
Boltozatok útja Traseul Tavanelor Route der Dachüberhänge |
nh(6B) 107 m=4 kh |
85 m 8–9 óra |
Kiss Tivadar Kõmíves Johann 1983 |
B7 *** * |
Õr-torony útja Santinela de la G. Iadului Route des Wachturmes |
6A 321 m=9 kh |
261 m 6–7 óra |
Enache Gheorghe Hurbean Tudor Ursulescu Ctin, 1961 |
B8 *** * |
Hadsereg útja Traseul Armata Route der Armee |
6B 361 m=10 kh |
275 m 6–8 óra |
Chivu Dumitru Irimia Aurel Schenn Matei, 1964 |
B9 * * |
Pokol-torok áthajlása Surplomba de la G.Iadului Überhang v. Höllenschlund |
6A 351 m=8 kh |
280 m 6–8 óra |
Enache Gheorghe Cãlin Nicolae 1962 |
B10 ** * |
'64-es Finálé útja Traseul Finala '64 "Kletterfinale '64" |
5B 107 m=4 kh |
70 m 2–3 óra |
Coliban Emil Garner Valentin Crãciun Gheorghe, 1964 |
B11 ** |
Magányos-szirt útja Traseul Colþul Singuratic Route des Einsamen Felsens |
5B 236 m=9 kh |
205 m 4–5 |
Noaghiu Mircea Garbiº Nicolae Pârvu Ion, 1974 |
ÉSZAKI-FAL = PERETELE NORDIC = NORDWAND
1–2 | Mászóút neve | 3–4 | 5–6 | Elsõ megmászás |
O1 Ø |
Egyes számú mászóút Traseul Nr. 1 Route Nr. 1 |
3 kh |
Crãciun Gheorghe |
|
O2 *** ♥ |
Mûvészet-repedés Fisura Artei Riß der Kunst |
6B 244 m=9 kh |
210 m 4 6 óra |
Floricioiu Alexandru Hurbean Tudor,1958 Felújítva 2008-ban |
O3 ** |
Szurdok-kõ repedése Fisura Surducului Mare Surdock-Riß |
6B 102 m=3 kh |
90 m 4–6 óra |
Cristina Petre Cristea Emilian, 1961 Felújítva 2005-ben |
O4 * |
Dinamo XXX mászóút Traseul Dinamo XXX Route Dinamo XXX |
6B 10 kh |
210 m |
Boboc Vasile Schnabel Kurt 1979 |
O5 ØBR> |
Jászvásár '80 mászóút Traseul Iaºi '80 Route Iaºi '80 |
5A |
205 m |
|
O6 ** |
Nyírfa-csorba repedése Fis. Strungii cu Mesteacãn Riß der Birkenscharte |
5B 234 m=8 kh |
195 m 4–5 óra |
Schenn Matei Irimia Aurel Karácsonyi László, 19620 |
O7 *** * |
Katalin-torony útja Traseul Pintenul lui Cãtãlin Katalinturm |
5B 229 m=8 kh |
195 m 4–5 óra |
Chivu Dumitru Karácsonyi László 1962 |
SZIKLATORNYOK FALA = PERETELE PINTENILOR = WAND DER FELSTÜRMER
1–2 | Mászóút neve | 3–4 | 5–6 | Elsõ megmászás |
P1 * |
Sziklatornyok útja Traseul Pintenilor Route der Felstürmer |
6A 367 m=12 kh |
255 m 6–8óra |
Chivu Dumitrua Karácsonyi László 1962 |
P2 *** |
Keresztezett-út Traseul Intersectat Gekreuzte Route |
6B 371 m=11 kh |
260 m 5–7 óra |
Chivu Dumitru Schenn Matei 1965 |
P3 *** |
Elefántcsont-torony útja Traseul Turnul de Fildeº Elfenbeinturm Route |
5B 343 m=12 kh |
260 m 5–7 óra |
Opriº Mircea Coleºiu Ion Jitaru Nicolae, 1965 |
P4 Ø |
Hegyililiom-horony Hornul Crinului de Munte Berglilie Kamin |
5B 8 kh |
5–6 óra |
Nagy Miklós Vrãjitoru Gheorghe 1966 |
P5 * |
Vaskohászok útja Traseul Siderurgistului Route der Eisenmetallurgen |
5B 7 kh |
4–5 óra |
Ritiºan Avel Betegh Imre 1964 |
P6 * |
Bányászok útja Traseul Minerilor Route der Bergmänner |
6A 403 m=13 kh |
295 m 6–8 óra – |
Kajtsa Károly Ilyés József és mások 1978 |
P7 * |
Székelyek útja Traseul Secuilor Route der Szekler |
6A 414 m=12 kh |
300 m 6–8 óra |
Krutsch Matei Crãºnic Gelu és mások 1978 |
P8 * |
Június 16 mászóút Traseul 16 Iunie Route der 16 Juni |
5B 22 m=14 kh |
300 m 6–8 óra |
Tõke Dénes Þurcaº ªtefan 1978 |
P9 |
Maraton-mászóút Traseul Maraton Marathon-Route |
6A 526m=16kh |
6–8 óra |
Novac Iacob, Luzan Emil, Kállai Mihály és mások |
KIS-TORONY FALA = PERETELE TURNULEÞULUI = KLEINER TURM WAND
1–2 | Mászóút neve | 3–4 | 5–6 | Elsõ megmászás |
T0 Ø |
Teraszok útja Traseul Teraselor Route der Terrassen |
5B |
Ritiºan Avel |
|
T1 * |
Kis-torony fal harántozása Trav. Per.Turnuleþului Quergang der Kl.Turmwand |
6A 10 kh |
6–7 óra |
Enache Gheorghe Pascu Pompiliu Hurbean Tudor, 1963 |
T2 * |
Pokol Alkonya mászóút raseul Amurgul Iadului Höllendämmerungsroute |
nh(6A) 9 kh |
6–7 óra |
Noaghiu Mircea Enache Gheorghe Gãvozdea Nicolae, 1988 |
T3 * ♥ |
Kis-torony repedése Fisura Turnuleþului Riß des Kleinen Turmes |
4A 268 m=8 kh |
3–5 óra |
Stãtescu Alexandru Alexe Dumitru 1957 |
T4 * |
Fémkohászok útja Traseul Metalurgistului Route der Metallurgen |
5A 7 kh |
3–5 óra |
Nagy Miklós Ritiºan Avel 1964 |
FEKETE-TORONY = TURNUL NEGRU = SCHWARZER TURM
1–2 | Mászóút neve | 3–4 | 5–6 | Elsõ megmászás |
N1
Ø |
Függetlenség-mászóút Traseul Independenþei Unabhängigkeitsroute |
5A 6 kh |
115 m |
Nagy Miklós Manea Cezar, 1977 Felújítva 2007-ben |
N2 * |
Barlangok repedése Fisura Grotelor Riß der Höhlen |
4A 111 m=4 kh |
122 m 2–3 óra |
Stãtescu Alexandru Chiciorea Ion 1957 |
N3 *** |
Fekete-repedés Fisura Neagrã Der schwarze Riß |
5B 111 m=5 kh |
110 m 2–3 óra |
Udrea Gheorghe Focºe ªtefan, 1957 Felújítva 2008-ban |
MÁRIA-KÕ FALA = PERETELE MARIEI = MARIA WAND
1–2 | Mászóút neve | 3–4 | 5–6 | Elsõ megmászás |
M1 Ø |
Tücsök-mászóút Traseul Greieraºului Route der kleinen Grille |
4A |
Fãrcaº Petre Fãrcaº Pavel 1980 |
|
M2 Ø |
Olimpia-mászóút Traseul Olimpic Olympiade Route |
4B |
Fãrcaº Petre Fãrcaº Pavel 1980 |
|
M3 * |
Szirtifecskék repedése Fisura Lãstunilor Riß der Felsenschwalben |
4A 38 m=1 kh |
35 m 1 óra |
Fozocoº Paul Muntiu Liviu, 1955 |
M4 * |
Áthajlásos-út Traseul cu Surplombã Überhängende Route |
5A 72 m=3 kh |
50 m 1–2 óra |
|
M5 *** |
Ficsúr-mászóút Traseul Fecioarei "Jungfrau" Route |
5A 124 m=5 kh |
80 m 2–3 óra |
Vasilescu Dan Bulgãr Alexandru Dunca Dumitru, 1974 |
M6 *** |
'67-es Finálé útja Traseul Finala '67 "Kletterfinale '67" |
4B 103 m=3 kh |
80 m 2–3 óra |
ªapira Dorel Udrea Gheorghe Fozocoº Paul, 1967 |
M7 ** |
Angyalok harántozása Traversarea Îngerilor Engelsquergang |
4B 50 m=3 kh |
90 m 2–3 óra |
Vasilescu Dan, Bíró László, 1986 Felújítva 2010-ben |
CSÍKI-BÜKK FALAI = PEREÞII CICHIBIUC = CSIKI-BÜKK WÄNDE
1–2 | Mászóút neve | 3–4 | 5–6 | Elsõ megmászás |
F1 ** ♥ |
Ablakos-horony Hornul cu Fereastrã Kamin mit Fenster |
2B 38m=1 kh |
1 óra |
|
F2 ** |
Oldódások útja Traseul Alveolelor Wasserrillenroute |
5A 180 m=4 kh |
130 m 3–4 óra |
Kállai Mihály Bíró Pál, 1985 Felújítva 2007-ben |
F3 *** |
Sziklakönny-mászóút Traseul Lacrima de Piatrã "Felstränen" Route |
5B 218 m=7 kh |
163 m 5–5 óra |
Noaghiu Mircea,Vass J. Tódor G.,Pãdureanu Ctin 1975. Felújítva 2008-ban |
F5 ** |
Napsugár-mászóút Traseul Raza Soarelui Sonnenscheinroute |
5A 175 m=5 kh |
153 m 3–4 óra |
Pop Iuliu, Nüber János Bostan Constantin, 1975 Felújítva 2008-ban |
F5 * ♥ |
Csíki-Bükk gerince Creasta Cichibiuc Grat der Csíki-Bükk |
nh(1B) |
1–2 óra |
|
F6 ** ♥ |
Posta-fal útja Traseul Poºtei Die Post Wand |
3A 50 m=2 kh |
43 m 1 óra |
1956 Felújítva 2009-ben |
F7 ** |
Kassiopeia-mászóút Traseul Casiopeea Casiopeea-Route |
5A 5 kh |
1–2 óra |
Enache Gheorghe Noaghiu Mircea 1982 |
F8 * |
Dugóhúzó-út Traseul Tirbuºonul Korkenzieher Route |
nh(4B) 35 m=1 kh |
32 m 1 óra |
|
F9 ** |
Egyetemi Sportklub útja Traseul CSU Studentensportclub-Route |
4A 2 kh |
1 óra |
Noaghiu Mircea Horga Liviu 1993 |
F10 * |
'78-as Finálé útjai Traseele Finala '78 "Kletterfinale '78" |
|||
F11 ** |
Erdészek útja Traseul Silviculturilor Förstersroute |
4B 2 kh |
1 óra |
Tofan Gabriel Tofan Mihai 1993 |
KIS-COHÁRD = SUHARDUL MIC = KLEINE ZOHARD
1–2 | Mászóút neve | 3–4 | 5–6 | Elsõ megmászás |
S1 ** ♥ |
Sólyomfészkek bevágása Diedrul Cuiburilor de ªoimi Falkenhorst Verschneidung |
4B 121 m=4 kh |
102 m 2–3 óra |
Karácsonyi László Cristina Petre,1956 Felújítva 2008-ban |
S2 * ♥ |
Hasadék-út Traseul Spintecãturii Einschnitt-Route |
4A 64 m=3 kh |
53 m 1–2 óra |
Cristina Petre Karácsonyi László 1956 |
S3 * ♥ |
Cohárd-torony útja Pintenul Suhardului Zohard Sporn |
4A 82 m=3 kh |
68 m 1–2 óra |
Karácsonyi László Cristina Petre 1956 |
S4 Ø |
Borókás-gerinc Creasta Ienuperilor Wacholdergrat |
3B 5 kh |
2–3 óra nbsp; |
1956 |
S5 Ø |
Szép-gerinc Creasta Frumoasã Schöner Kamm |
3B 3 kh |
Fomino Emil Csallner Erwin 1956 |
|
S6 ** ♥ |
Vörös-horony Hornul Roºu Roter Kamin |
3B 145 m=5 kh |
1–2 óra |
Schenn Matei Cristea Emilian,1956 Felújítva 2005-ben |
S7 ** ♥ |
Vörös-horony gerince Creasta Hornului Roºu Kante des Roten Kamins |
3B 172 m=7 kh |
1–2 óra |
Schenn Matei Cristea Emilian,1956 Felújítva 2005-ben |
S8 Ø ♥ |
Vörös-horony fala Faþa Mare din Hornul Roºu Wand des Roten Kamins |
3B 176 m=6 kh |
1–2 óra |
Schenn Matei Cristea Emilian 1956 |
S9 *** ♥ |
Középsõ-repedés Fisura Centralã Mittlerer Riß |
4A 64 m=3 kh |
58 m 1–2 óra |
Fomino Emil Csallner Erwin,1956 Felújítva 2005-ben |
S10 *** ♥ |
Encián-mászóút Traseul Genþianei Enzian Route |
4B 81 m=3 kh 69 m 1–2 óra |
69 m 1–2 óra |
Fomino Emil, Csallner Erwin, ªiursa A., 1956 Felújítva 2005-ben |
S11 Ø |
Éles-gerinc Creasta Ascuþitã Spitzer Grat |
|||
S12 ** |
Hal-repedés Fisura lui Peºte Fisch Riß |
4B 134 m=5 kh |
105 m 2–3 óra |
Petcu Vlad, Dunca D. Vasilescu Dan, 1972 Felújítása folyamatban |
Wild Ferenc: Békás-szoros | A MÁSZÓUTAK LEÍRÁSA |
Földrajzi egység | Hegymászó övezet |
Bardócz-hegy | A Oltár-kõ C Lapos-Kucsma (Szerelmesek sziklája) L Bardócz-kõ (Lapos-fal) B Bardócz-fal |
Szurdok-kõ | O Északi-fal P Sziklatornyok fala T Kis-torony fala |
Mária-kõ–Csíki-Bükk tömb | N Fekete-torony M Mária-kõ nyugati fala F Csíki-Bükk falai |
Kis-Cohárd | S Déli-fal S Kapubástya |
Hasznosnak véltük az utakat látogatottságuk szerint csoportosítani. Azokat, amelyek vagy nagyon népszerûek, vagy nagyon szépek, vagy nagyon biztonságosak, esetleg mindhárom "erénnyel" rendelkeznek, azokat három csillaggal (***) jelöltük, ezek a NAGYON AJÁNLOTT UTAK.
A két csillaggal (**) jelölt utak az AJÁNLOTT UTAK. Ezek már kevésbé látogatottak, nincsenek karbantartva, újramászóiknak fel kell készülniük laza sziklatömbökre, lógó szegekre. Megmászásuk mindenképpen élvezetes, és sikerélményt nyújt.
Az egycsillagosok (*) a RITKÁN MÁSZOTT UTAK. A legtalálóbban úgy jellemezhetnénk ezeket, hogy bár a kalauz összeállításakor másztuk és mértük õket, még egyszer nem lenne kedvünk beindulni. A sziklamászók nagy többsége is kerüli ezeket.
A NEM AJÁNLOTT UTAK jele a fekete pont (Ø). Ezek között vannak "halva született utak", vagyis olyanok, amelyeket megnyitásuk óta esetleg a hitelesítésükkor másztak újra (pl. a Hegyililiom-horony, a Bardócz-fal Névtelen útja). Néhány mászóút az idõk folyamán tönkrement (Teraszok útja, Borókás-gerinc, Szép-gerinc). A jászvásári (Iaºi) alpinistáktól megnyitott traszékról (traszé=útvonal – fr. tracé | rom. traseu: mászóút az erdélyi sziklamászók szóhasználatában) az a hír terjedt el, hogy hosszú szakaszokat felülrõl beereszkedve nyitottak meg, utólag nélkülözhetetlen szegeket szedtek ki, természetes fogásokat faragtak le (Iaºi '80, Névtelen-Iaºi, Iaºi '75, Tücsök-út, Olimpia-út). A romániai hegymászásra rákényszerített versenyszellem néhány torzót, félbehagyott utat "eredményezett" (Nagy-fal, Sziklatornyok útja, 68-as Finálé útja). Egyeseknél fennáll az eltévedés veszélye. A Honvédek útja, a Vörös-horony fala, az Éles-gerinc annyira jellegtelenek, hogy olyan környezetben, mint amilyen a Békás-szoros sziklavilága, kár lenne idõt fecsérelni rájuk. Végül pedig az 1. számú mászóútról – õszintén bevalljuk – az égvilágon semmit sem sikerült kiderítenünk.
Wild Ferenc: Békás-szoros | A MÁSZÓUTAK JELKULCSA |
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-HEGY |
BARDÓCZ-HEGY
Sziklamászó zónák:
Oltár-kõ
Lapos-Kucsma (Szerelmesek sziklája)
Bardócz-kõ (Lapos-fal)
Bardócz-fal
A Bardócz-hegy a Békás-szoros bal oldalán emelkedik, a Lapos-patak szurdokvölgye és a Bardócz-patak között. Nyugati szomszédjától, a Kupás-havastól a Lapos-szurdok felsõ szakasza választja el. A Bardócz-hegy valaha a Kupás-havas folytatása volt, a Lapos-patak vize pedig a mai Bardócz-patak medrében jutott a Békás-patakba. Az idõk folyamán a hajdani Kupás déli lejtõjén lefutó rövid, de erõs esésû patakocska elõbb szurdokvölgyet alakított ki – a mai Lapos-szurdokot – majd a mészkõhegységekben oly gyakori kaptációval, hátráló erózióval az akkori Bardócz-patak vizét is a Lapos-patak medre felé térítette.
A Bardócz-hegy meredek déli oldalából különálló sziklatoronyként emelkedik az Oltár-kõ. Tõszomszédságában, az Oltár-kõ nyugati falával szemben, a Lapos-patak jobb (nyugati) oldalán a Lapos-Kucsma (Szerelmesek sziklája) szerény sziklaszirtje magasodik. A Lapos-Kucsma földrajzilag a Kupás-havashoz tartozik, de tekintettel arra, hogy az Oltár-kõ közvetlen közelében található és megközelítése is az Oltár-kõhöz vezetõ ösvényeken történik, mászóútjait a Bardócz-hegy útjai közé soroltuk. Ez a szerény magasságú sziklaszirt alig dugja ki "kucsmáját" a magas fenyõk közül. Annyira ismeretlen volt a hegymászók elõtt, hogy 1976 nyarán, amikor a bukaresti egyetemisták nekifogtak néhány edzõút megnyitásának, még csak a nevét sem ismerték. Emilian Cristea természetesen kötelességének érezte, hogy ezt is elkeresztelje. Nem akarunk keresztelõn ünneprontók lenni, de megemlítenénk, hogy a tornyocska egyáltalán nem volt névtelen: az Erdély folyóirat 1910. évi 10. száma L. Gyárfás Gyõzõ A gyergyóbékási szoros c. cikkének illusztrációjaként még a képét is közli (146. oldal) és a kép alatt a felirat: "Békási szoros. Szerelmesek". Mennyivel szebben hangzana, ha megmaradt volna a Szerelmesek sziklája elnevezés?
A Lapos-patak a szurdok felsõ szakaszán 150–200 méter magas, függõleges mészkõfalak között folyik: jobbra (délnyugatra) a Kupás-fal (a Zárug-térkép Kupás-kõsziklája), a szurdoktól balra (északkeletre) pedig a Bardócz-kõ emelkedik. A Bardócz-kõt 1968-ban ugyancsak bukaresti alpinisták keresztelték át Lapos-falnak. A fõvárosiak ekkor "fedezték fel" ezt a zónát, és ahelyett, hogy az elsõ útjukba akadó pásztort megkérdezték volna, a keresztelgetés kényelmesebb, és sajnos, meglehetõsen általánossá vált megoldását választották. A Lapos-fal elnevezés annyira közhasználatúvá vált a sziklamászók körében, hogy egyelõre nem mellõzhetjük teljesen.
A Bardócz-hegy legmagasabb pontja a Bardócz-kõ peremén található, 1273 m, a terepen nincs megjelölve. A hegygerinc ettõl a ponttól DK-i irányba lejt, majd másfél kilométer után D-nek kanyarodik. Kisebb sziklafalak lépcsõsorán át a Békás-patak fölé ér és innen közel 300 méteres függõleges, több helyen áthajló sziklafalban, a Bardócz-falban szakad alá. A Bardócz-fal a hegy gerincének vonalában derékszögben megtörik, egy D-nek és egy K-nek nézõ falszakaszra különülve. A keleti falszakasz a Km31 ponttól lefelé a Bardócz-párkányok nevet viseli, és a szemközti Szurdok-kõ sziklafalával alkotja a Békás-szoros legvadregényesebb részét, a Pokol torka néven ismert lenyûgözõ kanyont. A déli és a keleti falszakasz közötti él szokatlanul nagyméretû boltozatokkal tûzdelt. Ezt, – a Kis-Békás szurdoka felõl toronynak tûnõ élet – a múlt század ötvenes éveiben nevezték el Santinela-nak ('õrszem, õr'), amit mi utólag Õr-toronynak fordítottunk. Ugyancsak bukaresti hegymászók önjelölt keresztapáskodása a csupán a keleti falszakasz alsó felére vonatkozó "Bardócz-párkányok" nevet kiterjesztette az egész Bardócz-hegyre. A román nyelvû hegymászókalauzokban szereplõ "Muntele Poliþele Bardosului" (Bardócz párkányainak hegye) egyszerûen sületlenség, és szöges ellentétben áll a helyi, népi névhasználattal.
A Bardócz-hegynek az Oltár-kõ és az Õr-torony között elterülõ déli oldala félkörív alakú, kõgörgeteges, kisebb sziklaszálakkal tarkított meredek lejtõ. Két szárazvölgy, ún. vápa barázdálja. Az Oltár-kõ ÉK-i fala alatt húzódik a Görgeteg-vápa, a katlan középvonalán pedig a Nagy Szerpentin alsó kanyarjához egy, a közelmúltig névtelen völgyecske fut le. Ezt a vápát a neves brassói hegymászóedzõ Mircea Noaghiu javaslatára a kalauz román nyelvû kiadásában Vâlcelul Rebegiþilor néven tûntettük fel. A legszerencsésebbnek nem nevezhetõ magyar fordítás a Gémberedettek vápája lenne. A két szárazvölgy között sziklataraj emelkedik, élvonalában a kevesek által ismert, és az utóbbi években Bardócz-barlang néven emlegetett hatalmas boltívû, de húsz méter mélységben záródó barlangszádával.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-HEGY – Kis hegymászás-történet |
Kis hegymászás-történet
Az Oltár-kõ a Békás-patak és a Lapos-patak összefolyása fölött emelkedik, a Bardócz-hegy déli lejtõjén. Hozzávetõlegesen 160 m magas, és egyike az ország azon kevés számú csúcsának, melyre turista ösvény nem vezet. Falai körös-körül függõlegesen szakadnak alá, és csak mesterséges mászástechnikával gyõzhetõk le. Ezzel magyarázható az is, hogy elsõ megmászására viszonylag késõn, 1934-ben került sor. A XX. század elején még a legmerészebb "kúszótúrázók" is megmászhatatlannak tartották falait, de nem kellett sok idõnek eltelnie, hogy külföldi hegymászók célpontjává váljon. Angolok és olaszok próbálkoztak sikertelenül az Oltár-kõ megmászásával. A Nyugati-Alpokban és a Dolomitokban kifejlesztett mesterséges mászástechnika, a kezdetben idegenkedéssel fogadott "alpin lakatosság" néhány év multával Erdélybe is eljutott, két brassói követõje, Csallner Erwin és Goldschmidt Waldemar Johann rátalált az Oltár-kõ gyenge pontjára, és megmászta a ma Klasszikus-út néven ismert repedést.
Az elsõ megmászás körülményeirõl Székely Géza számolt be annak idején az Erdély folyóirat 1934. évi 6. számában. A korabeli újságcikk és Csallner Erwin visszaemlékezései alapján elevenítettük fel az eseményeket.
Goldschmidt az elsõ világháború alatt az Alpokban, a nálánál jóval fiatalabb Csallner pedig a Király-kõn tanult meg mászni. A két brassói elõbb hat napig tanulmányozta a terepet, majd szeptember 8-án reggel 8 órakor a Gyopár villából, a késõbbi Békásszoros turistaházból indult a döntõ ostromra. Idézet a korabeli helyszíni tudósításból: "Alulról több száz nyaraló és turista figyelte minden mozdulatukat, köztük Goldschmidt felesége is. [...] A nézõk sûrûn vetették a keresztet, s néha elfordították a fejüket. A feleség többször elájult." Mikor szerencsésen feljutottak a csúcsra, ahol kitûzték a lobogót, az alant bámuló tömeg óriási örömrivalgásban tört ki.
Csallner Erwin, id. Romfeld Ákos és Székely Géza szóbeli közlései alapján az újságcikket a következõkkel egészíthetjük ki. A két brassói az eseményt megelõzõ hat nap alatt nemcsak tanulmányozta a terepet, hanem az utolsó kötélhossz kivételével meg is mászta. Az utolsó kötélhossz aljából is csak a szeszélyes idõjárás miatt fordultak vissza. Ez az utolsó szakasz, amelyet Székely Géza úgy említ, mint "alig hat méternyire a csúcstól", a valóságban 27 méter magas, kezdetben áthajló, majd függõleges sziklafal, melynek nehézségi fokozata még a sziklamászás mai szintjén sem lebecsülendõ (17 m mesterséges mászás A0 és A1, 10 m III-as nehézségû természetes szakasz). Akik ma ezen az úton – a Klasszikus úton – jutnak fel az Oltár-kõre, azok Csallner Erwin évtizedekkel ezelõtt bevert sziklaszegein kapaszkodhatnak.
Az 1934. szeptember 8-i sikeres feljutásnál a csapat idõsebb tagja, az akkor már 40 év fölött járó Goldschmidt a csúcsra vezetõ kötélhosszat nem mászta meg, hanem megvárta társát a sziklapárkányon. Csallner nem akarta társa érdemeit kisebbíteni, és az örömmámorban úszó publikumnak ezt nem említette. Goldschmidt Waldemar Johannt azonban nem hagyta nyugodni az önérzete, a következõ évben visszatért és megmászta az Oltár-kõt (1935. július 8, csapattársai: Eberhard Heum, Alfred Prox és Raimund Sammhammer. SKV évkönyv, 48. sz.).
A lejövetelnél a csapat egyetlen 25 méteres kötele éppen, hogy csak leért a sziklapárkányra, tehát a kötélereszkedés végeztével az egyrét vett kötelet nem lehetett lehúzni. A néhány méterrel megrövidített kötél évtizedekig ott maradt a sziklaszeghez erõsítve. (Maradványait 1962-ben még láttam. WF) Ez a rögzített kötél aztán jelentõs szerepet játszott egy helyi legenda kialakulásában, mely szerint "az Oltár-kõre kötél nélkül csak Keresztes mer felmászni".
Keresztes Zoltán gyergyóalfalvi honpolgár sziklamászó karrierje néhány héttel a két brassói fennjárta után kezdõdött. Elõször fogadásból rugaszkodott neki a nagy kõnek, bátorságban nem is volt hiány, hisz nem tudhatott az otthagyott kötélrõl, csupán egészséges parasztlogikája diktálta, hogy ahova szászok fel tudnak mászni, oda a székely is. Kutatásaink kezdetén Keresztes Zoltánt is sikerült szóra bírnunk. A negyedik és ötödik kevert között elmondottak alapján rajzolta meg Tóth Karcsi a híres-nevezetes mászást.
Az évek folyamán újabb részletek kerültek napvilágra. Régebbi adatainkat fiatal gyergyószentmiklósi hegymászástörténet-kutatók az alábbiakkal egészítették ki. Balázs Katalin (Az Oltár-kõ csúcshódításának 75. évét ünnepelték. Erdélyi Gyopár, 64. (19.) évfolyam, 2009. 5. szám) a következõkrõl számol be: "Ne lepõdjön meg senki, ha régi dokumentumok Puskás-sziklaként említik az Oltár-követ. Puskás András békási jegyzõ volt, aki a század elején látva, hogy olasz és osztrák hegymászók próbálgatják a szikla megmászását, õ is nekiveselkedett. Szomorú vége lett tettének, 1910-ben, mielõtt a csúcsra ért volna, leesett, szörnyethalt – tudtuk meg Dezsõ Lászlótól, az Erdélyi Kárpát-Egyesület országos elnökétõl, aki a 75 éves évfordulón ismertette a múltat és mutatta be a környezõ hegyeket. A feljegyzések szerint a sziklatorony legtetejére 1934-ben, Kisboldogasszony napján két brassói szász hegymászó, Goldschmidt Waldemar János és Csallner Ervin jutott fel, kitûzve rá a lobogót. Tettüket Mária királynõ is üdvözölte. Igen ám, de a kitûzött zászlónak 'román' színe volt, ami nem hagyta nyugodni a környékbelieket. 1941 nyarán Erdélyben turistáskodott Kreisz Sándor, 22 éves, közel kétméteres termetû, újpesti dohánygyári tisztviselõ, s hozzá is eljutott a bosszantó zászló híre. Gyergyószentmiklóson vásárolt negyvenméternyi erõs, de vékony szálú kötelet, és egy kováccsal két vaskampót veretett. Szállásadó háziasszonya ajándékozott neki egy lobogót, amit a hegytetõre vigyen. 1941. június 15-ének reggelén öt órakor indult hódító útjára, s a zászlócsere után leérve, a krónikásnak ennyit nyilatkozott: 'Örülök, ha a turistaságnak tettem ezzel valamit'."
Balázs Katalin írásából még a következõ részletekrõl értesülhetünk. Kreisz Sándor zászlója kicsi volt, és alulról nézve nem látszott, ezért Keresztes Zoltán – aki, mint láttuk, már ismerte a "járást" az Oltár-kõre – 1942. augusztus 24-én nagy, szép lobogót vitt a tetõre. 1943. június 6-án megismételte a mászást, még szebb magyar zászlót és babérkoszorút tûzve ki jól látható helyre. Errõl az eseményrõl a Magyar Világhíradó 1943 júliusában beszámolt. A felvétel a világhálón elérhetõ (Egy 1630 m-es sziklacsúcs megmászása Gyergyófalun. http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=5084). Tekintettel azon olvasóinkra, akiknek nincs internetes hozzáférésük, idézzük a 46 másodperces híradóban elhangzott szöveget: "Szentmise után indult útnak Keresztes Zoltán gyergyóújfalusi legény merész vállalkozással, az Oltárkõ megmászására. Az 1630 méter magas meredek sziklacsúcsra az ügyes hegymászó zsákban vitte magával a nemzetiszínû lobogót, hogy a magas oromra kitûzhesse. A székely fiú sikeres útjáról visszatérve oklevelet és jutalmat kapott."
Idõrendben a Békás-szoros második mászóútja a Honvédek útja. A "Kicsi Magyar Idõ" (1940–1944) alatt a Gyilkos-tónál hegyivadász altisztképzõ tanfolyam mûködött, a sziklamászás és a sízés fortélyaira a német hadsereg javarészt osztrák származású kiképzõi oktatták a magyar bakákat. A gyergyószentmiklósiak visszaemlékezései alapján az út megnyitását 1942-re tehetjük. A filmarchívumokból elõkerült még egy érdekes híradó: Hegyivadász kiképzés a Honvéd Ludovika Akadémián. Magyar Világhíradó 1067, 1944. július. http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=5783. A 2 perc 29 másodperces beszámoló kísérõszövege a következõ: "A Honvéd Ludovika Akadémia növendékei hegyivadász kiképzésük során, német oktatójuk vezetésével elsõnek mászták meg csapatkötelékben a híres, meredek Oltárkövet, amelynek csúcsára kitûzték az apostoli kettõs keresztet és a magyar, valamint a német nemzeti lobogót. A vakmerõ vállalkozást a Haditudósító Osztály filmrészlege, Naszvady Sándor százados vezetésével Mészáros Pál örökítette meg."
A szóbeszéd úgy tartja, hogy hajdanán, minden valószínûség szerint a XIX. század vége felé, a Mária-kõt nevezték Oltár-kõnek, és az Oltár-kõ volt a Mária-kõ, vagy Mária-szobor. Figyelmesen megnézve a két sziklaalakzatot, az elnevezéseknek ebben a módjában van is némi logika. A Mária-kõ nagyon is szárnyas oltárra emlékeztet, az Oltár-kõben pedig, kevés képzelõerõvel, felismerhetõ a Szent Szûz a kisdeddel. Ennek írásos bizonyítékát azonban sehol sem találtuk.
Az Oltár-kõre elsõ megmászása óta szokás szimbólumokat felvinni. Csallner és Keresztes még csak zászlókat tûztek ki, késõbb valóságos építményeket szereltek fel a Délkeleti-pillér teraszára. Románia 1944. augusztus 23-i átállásának, az ún. "felszabadulásnak" a 10. évfordulójára, 1954-ben marosvásárhelyi szakik saját kezdeményezésükbõl szerelték össze a hétméteres vörös csillagot. Ugyanez a marosvásárhelyi gárda állította fel 1974-ben a csillag mellé a hasonló méretû XXX-as számot, melyet 1979-ben a Hargita megyei pártbizottság utasítására öntudatos csíkszeredai hegyimentõk egészítettek ki egy római ötössel XXXV-re. Az már helybéli, gyergyószentmiklósi illetékes elvtársak ötlete volt, hogy a 40. évfordulóra a IUPS alkalmazottjai hatalmas napkoronggal és negyvenes számjeggyel éktelenítsék az Oltár-kõ tetejét. 1989 decemberének talán legforradalmibb tette az volt, hogy ezt a szörnyûséges monstrumot néhány lelkes sziklamászó leduvasztotta. Néhány évig természetes szépségében magasodott az Oltár-kõ, mígnem 1994-ben a gyergyószentmiklósi hegyimentõk rekordsebességgel felállították a ma is látható római katolikus keresztet. A sietségre nyomós okuk volt, ugyanis karácsonkõi (Piatra Neamþ) szélsõséges román szervezetek ortodox kereszt felállítását tervezték.
Wild Ferenc: Békás-szoros | OLTÁR-KÕ |
A1 | * | Klasszikus-út | 4A |
♥ A2 | *** | Keleti-gerinc | 4A |
A3 | *** | Hegyivadászok útja | 4B |
A4 | * | Petriu-repedés | 4B |
A4 | ** | Északnyugati-pillér | 5A |
A6 | Ø | Honvédek útja | nh(4A) |
A7 | *** | Rekviem-mászóút | nh(5A) |
A8 | *** | Az Él árnyéka | nh(5B) |
Az Oltár-kõ a környék legismertebb sziklaalakzata, az égnek emelkedõ karcsú torony még a gépkocsival átrobogók figyelmét is felkelti. Taraja ÉNy-DK irányú keskeny, ún. "fûrészfog-gerinc", melyet mély csorba két csúcsra tagol: az Északi-csúcs 1156 m magas, a Déli-csúcs 1154 m. A mûút felõl egyik csúcs sem látszik, csupán a Déli-csúcsnál 14 méterrel alacsonyabban elterülõ hatalmas Terasz pereme.
Az Oltár-kõ nyugati oldalán a két csúcs és a Terasz esésvonalában három pillér domborodik ki. A Terasz pereme alatt a mûút felé néz a Délkeleti-fal, itt húzódik a Rekviem-mászóút. A falat jobbról a Délkeleti-pillér határolja (felsõ szakaszát érinti a Keleti-gerinc elnevezésû mászóút), balról pedig a Délnyugati-pillér (felsõ harmadára a Hegyivadászok útja ér ki). A Déli-csúcs vonalában kidomborodó Középsõ-torony mindeddig érintetlen a sziklamászóktól. Ezt a tornyot mély bevágás határolja el a Terasz tornyától, a Petriu-repedés. Az Északi-csúcsra két úton is fel lehet jutni. Az Északnyugati-pillér mászóútja kevés eltéréssel követi a pillér élét, a torony átellenes oldalán pedig, az Északkeleti-pillértõl balra halad a Honvédek útja. Az Oltár-kõ keleti oldalán nem rajzolódnak ki tornyok, pillérek, bordák. A fal alsó felén, jobbról balra rézsútosan emelkedõ sziklapárkányon halad a Klasszikus-út.
Wild Ferenc: Békás-szoros | OLTÁR-KÕ – mászóútak megközelítése |
Az Oltár-kõ mászóútjainak megközelítése
A Kis-szerpentini turistagócponttól (az egykori Gyopár, ill. Békásszoros menedékháztól) ÉK-i irányba húzódik a Lapos-szurdok piros háromszög jelzése. 150 m után szélesebb, rönkvontatásra is használt ösvényre érünk, a jelzés ezen az úton ÉNy-nak kanyarodik, mi keresztezzük, és a szemközti, jelzetlenül folytatódó jól kitaposott ösvényt, a Bernádiak ösvényét követjük. Széles ívû kanyar után, meredek marton a Lapos-patakhoz ereszkedünk. Néhány nagyobb sziklatömb könnyíti meg az átkelést. A túlsó parton az ösvény két rövid kanyart ír le, majd egyenesen vág neki a meredek oldalnak és 150 méter kaptatóval az Oltár-kõ gerincétõl mély nyereggel elválasztott tornyocskához ér. A torony középvonalában széles horony nyílik, az egyetlen kötélhossz szép kéménymászással a torony tetejére vezet.
A torony aljában az ösvény kettéágazik, vastagabb fenyõn nyíl is jelzi az elágazást. A bal oldali (Ny-i) ág 155 m hosszú emelkedõvel, végig áthajló sziklák alatt haladva kõtörmelékkel borított tisztásra vezet. A tisztás széle elõtt 20 méterrel rézsútosan jobbra emelkedõ párkány kezdõdik, mely felfele egyre szélesedik és a gerinc éléig, nagyobb kõtömb alkotta nyeregig húzódik. A párkány bekanyarodik a sziklasarok mögé és vízszintes, egyenes szegélyként folytatódik. A szegélyen vastag fenyõ, mögötte 5 m magas horony, itt kezdõdik a
♥ A2 *** Keleti-gerinc 4A
A kõtörmelékes tisztás közepérõl, kis fenyõt körülölelõ terebélyes mogyoróbokortól jobbra és felfele két mászóút közös beszállása:
A3 *** Hegyivadászok útja 4B
A7 *** Rekviem-mászóút (nh)5A
Ha a különálló tornyocska aljától, a fenyõre festett fehér nyíltól az ösvény jobb oldali, ÉK-nek tartó ágát követjük, akkor 80 m emelkedõ után gyengén kirajzolódó hegylábra érünk, dús aljnövényzettõl felvert kicsiny tisztásra. Itt letérünk a Bernádiak ösvényérõl és balra, a sziklafal irányába átvágjuk a tisztást. A csapás felfele kanyarodik, meredeken emelkedik az összefüggõ, sima sziklafal tövében. A tisztástól számított 270 m után kisebb, nyitott térségre érünk. A csapás itt megszakad, elõttünk jellegzetes, balra ívelõ eresz. A felsõ párkányra kanyarodunk, az eresz alá és kezdetben menedékes, sima sziklalap alsó peremén, földes-füves párnákon kapaszkodunk. Néhány méter után már kényelmes ösvény húzódik, melyen D-i irányba 50 métert mászunk. Függõleges sziklafal állja utunkat, a fal tövében esõ ellen menedéket nyújtó beugrás, jobbra füves vályú, melynek vonalában indul a
A1 * Klasszikus-út 4A
A Petriu-repedés, az Északnyugati-pillér és a Honvédek útja felé a rönkvontató ösvényen ÉNy-nak kanyarodó piros háromszögjelzést követjük. A Kis-szerpentini turistagócponttól számított fél kilométer után a Lapos-patakhoz érünk. Átkelünk a patakon, jobbra, a rézsútos fûpárkányon kezdõdik a
A4 * Petriu-repedés 4B
Szorosan a sziklafal tövében meredek csapás emelkedik. Nagyméretû üreg mellett haladunk el, majd néhány méterrel fennebb sziklaszögletben beszállás kék keretes jelére találunk:
A5 ** Északnyugati-pillér 5A
Miután a Petriu-repedés beszállásánál átkeltünk a patakon, a vízfolyás mellett 70 métert haladunk felfele. A piros háromszög jelzés a patak földrajzi jobb oldalán halad tovább, bennünket lapos kõre festett fehér nyíl jobbra, É-nak irányít. Mintegy 200 métert kapaszkodunk a meredek, vízmosott ösvényen, mígnem ez a szálerdõ nyíltabb részén élesen jobbra kanyarodik. Innen már enyhe emelkedõvel 100 m után az Északi-nyeregbe (1064 m) érünk. Az ösvény a nyeregtõl balra, É-nak, a Bardócz-kõ felé folytatódik, nekünk azonban jobbra, az Oltár-kõ tövébe kell jutnunk. A sziklafal alatt keskeny párkány húzódik, 50 m után beszállás kék keretes jelét, és mellette szegsort fedezhetünk fel:
A6 Ø Honvédek útja nh(4A)
Wild Ferenc: Békás-szoros | OLTÁR-KÕ – Klasszikus út és Honvédek útja |
A1 * KLASSZIKUS-ÚT 4A
(TRASEUL CLASIC /KLASSISCHE ROUTE)
Elsõ megmászás: Csallner Erwin, Goldschmidt Waldemar Johann, 1934 | |
Hossza: 97 m+30 m járóterep | Szintkülönbsége: 100 m |
Nehézségi osztály: 4A | Idõtartam: 1–2 óra |
Jellege: 82%-a természetes mászás (45 m I, 17 m II, 18 m III);
18%-a mesterséges mászás (8 m A0, 9 m A1).
A Klasszikus-út a Békás-szoros legrégibb mászóútja, és mindmáig az Oltár-kõre vezetõ legkönnyebb útvonal. Visszatérés a mászóút vonalán: elõbb 27 méteres kötélereszkedés a párkányig, innen száraz idõben lemászás a párkányon, nedves idõben még egy kötélereszkedés a párkány legalsó fenyõjétõl (40 m).
A6 Ø HONVÉDEK ÚTJA nh(4A)
(TRASEUL HONVEZILOR / ROUTE DER HONVÉDER)
Elsõ megmászás: 1942 | |
Hossza: 100 m=3 kh | Szintkülönbsége: 92 m |
Nehézségi osztály: nh(4A) | Idõtartam: 1–2 óra |
Jellege: 91%-a természetes mászás (12 m I, 74 m III, 5 m IV);
9%-a mesterséges mászás (9 m A1).
A Honvédek útja idõrendben a Békás-szoros második mászóútja (1942). A "Kicsi Magyar idõ" (1940–1944) alatt a Gyilkos-tónál hegyivadász altisztképzõ tanfolyam mûködött, a sziklamászás és a sízés fortélyaira a német hadsereg javarészt osztrák származású kiképzõi oktatták a magyar bakákat. Az út megnyitói ezek közül kerülhettek ki. A három kötélhossz jellegtelen vonalon, omladozó kõzeten halad, megmászását nem ajánljuk.
Wild Ferenc: Békás-szoros | OLTÁR-KÕ – Petriu-repedés |
A4 * PETRIU-REPEDÉS 4B
(FISURA PETRIU / PETRIU-RISS)
Elsõ megmászás: Petriu Puiu, Petrov Iosefina, 1948 | |
Hossza: 280 m=8 kh | Szintkülönbsége: 195 m |
Nehézségi osztály: 4B | Idõtartam: 3–4 óra |
Wild Ferenc: Békás-szoros | OLTÁR-KÕ – Keleti-gerinc Hegyivadászok útja Requiem mászóút |
Wild Ferenc: Békás-szoros | OLTÁR-KÕ – Keleti-gerinc |
♥ A2 *** KELETI-GERINC 4A
(CREASTA ESTICÃ / OSTGRAT)
Elsõ megmászás: Schenn Matei, Fogarascher Anton, 1952 | Felújítva 2006-ban |
Hossza: 245 m=7 kh | Szintkülönbsége: 190 m |
Nehézségi osztály: 4A | Idõtartam: 2–3 óra |
Jellege: 91%-a természetes mászás (93 m I, 96 m II, 31 m III, 2 m IV);
9%-a mesterséges mászás (14 m A0, 9 m A1) Piros pontos út
Könnyû útvonal, közepes felkészültségû sziklamászóknak is ajánlott. Kulcsszakasza sûrûn szegezett A0 és A1. Az eredeti út az Oltár-kõ DNy-i fûlejtõjén kezdõdött és 150 m után érte el a gerinc élét. A fûlejtõ alsó kétharmada közös a Hegyivadászok útjával és a Rekviem-mászóúttal, meglehetõsen egyhangú és nedves idõben bizonytalan is. Helyette azt a változatot ajánljuk, amely végig a Keleti-gerinc "matematikai" élét követi.
A 4. kh közepe táján mély csorbába érünk, a fûlejtõn haladó eredeti Schenn-útvonal itt ér ki a gerinc élére. Az Elsõ gerincvállon a gerincre benyúló fûpárkányon állunk meg. Ez az 1–11/2 m széles párkány "vészkijárat", kõtörmelékes, fenyves meredek oldalra vezet. Innen egyetlen 30 méteres kötélereszkedéssel érhetjük el a fal tövében húzódó csapást. Az 5. kh felvezet a nagyméretû Második gerincvállra. Fölöttünk az Oltár-kõ Délkeleti-pillére tornyosul, a további út csak néhány méteren követi a pillér élvonalát, hamarosan jobbra, a pillér mögé kerül, könnyebb terepre vezet. A 6. kh a mászóút legnehezebb kötélhossza. Kulcsszakasza 2 m IV- nehézségû átlépés a pillér élérõl a tõle jobbra húzódó bevágás aljába. A 7. kh-ban az 5 m magas III- nehézségû omlékony horony annyira szûk, hogy hátizsákkal nem mászható.
Wild Ferenc: Békás-szoros | OLTÁR-KÕ – Hegyivadászok útja |
A3 *** HEGYIVADÁSZOK ÚTJA 4B
(TRASEUL VÂNÃTORILOR DE MUNTE / ROUTE DER GEBIRGSJÄGER)
Elsõ megmászás: Karácsonyi László, Cristea Emilian, 1965 | Felújítása folyamatban |
Hossza: 232 m=7 kh | Szintkülönbsége: 190 m |
Nehézségi osztály: 4B | Idõtartam: 3–4 óra |
Jellege: 68%-a természetes mászás (86 m I, 36 m II, 5 m III, 30 m IV, 2 m V);
32%-a mesterséges mászás (63 m A1, 10 m A2)
A mászóút három, egymástól jellegében is különbözõ részre osztható. Alsó harmada meredek, I-es nehézségû fûlejtõn halad. A középsõ szakasz sorozatos balra harántozásokkal kivezet a Délnyugati-pillér élére. A felsõ 60 méter a pillér élén húzódik, áthajló és erõsen kitett repedést követ. Ezen a szakaszon a kõzet mállékony, gyakoriak a gyenge szegek. A Hegyivadászok útját csak tapasztalt és edzésben lévõ mászóknak ajánljuk. A sárga kõzet ellenére is szép, kitett, igényes mászást nyújtó útvonal. Néhány tartalék szeg és kalapács feltétlenül szükséges. A 2. kh-ban ágazik el jobbra a Keleti-gerinc Schenn-útvonala és a Rekviem-út. Nekünk a vízszintes sziklaszegélyen 25 métert balra kell harántozunk (II, egy szeg). A falnak támaszkodó sziklalemez mellett állunk meg (1 szeg). A 3. kh-ban 20 m után (IV- és A1) vízszintes, füves párkányra érünk, és itt különösen figyeljünk: a jobbra felettünk húzódó repedésben kényszer visszaereszkedések "eltévedt" szegei láthatók! Nekünk a párkányon vízszintesen balra kell harántoznunk, 18 m I után sziklaszögletben állunk meg, nagyméretû V-profilszegbõl biztosítunk. Az 5. kh a mászóút legbizonytalanabbul szegezett kötélhossza. A 6. kh-ban van az út kulcspontja: 10 m áthajló A2 után 2 méteres jobbra átlépés bajor (Piaz) technikával, körömfogásról, állás nélküli falon (V-). A repedésbe könnyûszerrel éket is illeszthetünk, ezzel a nehézséget A1-re csökkenthetjük. A kötélhossz végéig húzódó 20 méteres repedés szép, de mászástechnikailag igen igényes IV+ nehézségû természetes mászás.
Wild Ferenc: Békás-szoros | OLTÁR-KÕ – Északnyugati-pillér |
A5 ** ÉSZAKNYUGATI-PILLÉR 5A
(PILIERUL NORD-VESTIC / NORDWESTLICHER PFEILER)
Elsõ megmászás: Kiss Tivadar, Páll István, Þurcaº ªtefan, 1978 (2. és 3. kh: Fall László, Kerekes Péter, év ismeretlen) |
|
Hossza: 196 m=6 kh | Szintkülönbsége: 155 m |
Nehézségi osztály: 5A | Idõtartam: 3–4 óra |
Jellege: 73%-a természetes mászás (15 m I, 28 m II, 72 m III, 28 m IV);
27%-a mesterséges mászás (48 m A1, 5 m A2)
A mászóút kevés eltéréssel az Északnyugati-pillér esésvonalát követi. Jellegét és nehézségét a hosszú és ritkán szegezett, igényes természetes szakaszok adják. A 4. kötélhossz boltozat alatti bevágása nagyon omlékony és biztosíthatatlan. Tartalék szegek szükségesek!
A pillér alsó 60 méterét évekkel ezelõtt marosvásárhelyi sziklamászók szegezték ki. Szóbeli értesüléseink szerint céljuk nem a pillér élvonala volt, hanem a jobbra húzódó Vörös-repedés.
1. kh: Nagyon meredek sziklás-füves lejtõn 20 métert mászunk (II, szeg nélkül). Vastag fenyõnél jobbra kanyarodunk, 15 méter után sziklaodúhoz érünk, amely fölött két szeget találunk.
2. kh: Az elsõ szeg 5 m magasan van, kisméretû fogásokon érjük el (IV+). A repedés további 15 métere A1. Gyéren szegezett füves vályúban 15 métert haladunk (III+) és keskeny sziklaszegélyre, kényelmetlen biztosítóhelyre érünk (2 szeg).
3. kh: Vékony erdei fenyõ irányába mászunk a dõlt, sima sziklalapon (12 m III). Széles repedés (II) vezet nagyobb fûpárkányra, vastag fenyõhöz (1 szeg).
A 4. kh a mászóút legnehezebb kötélhossza. A fenyõ és a sziklafal között támaszkodva indulunk el. Tíz méter III+ a boltozat alatti bevágáshoz vezet, amely enyhén áthajló és nagyon omlékony (5 m A1). A bevágás jobb oldala tömör kõzet, bal oldalát pedig elvált tömb alkotja. Az út kulcsszakasza a boltozat alatti 4 méteres jobbra harántozás (1 szeg). A fogások biztosak, de szabályos kocka alakúak, és nagy kézerõt igényelnek. Elsõ felén hiányzanak az állások (IV+), a végén keskeny peremek könnyítik meg a mászást (IV). A boltozat jobb szélén áthajló horony, elsõ méterein kitett kéménymászással jutunk át (IV+, 2 köztes szeg). A kémény széles repedésként folytatódik, melyben kitett terpeszeléssel haladunk (19 m IV és IV+). Kényelmes biztosítóhelyre érünk, fenyõfánál 2 szeg.
5. kh: Balra indulunk, majd bizonytalan fûpárnákon és apró fogásokon 25 métert mászunk felfele (III). A szakasz alsó felén három szeg, fennebb két vékony fenyõ segít át egy fogás nélküli részen. Teljesen simára mosott meredek sziklalapra jutunk, melyen balról jobbra harántozunk. Az elölmászó a legfelsõ szegbõl Dülfer-harántozással eléri a lap jobb szélén levõ szeget (5 m), a másodmászó kénytelen az alsó szegen átfûzni az egyik kötelet, és ebbõl elvégezni a Dülfer-harántozást. Így elérheti a jobb oldali szegbe akasztott létra alsó fokát. A harántozás végén fél méter széles szegélyen állunk meg, két V-profilszegnél.
A 6. kh-ban a biztosítóhely szegélyén még 5 métert teszünk meg, majd függõleges falon 20 métert létrázunk (A1). A szakasz közepe táján, a változatosság kedvéért, kiugró, kerek tömböt kell "ölbe vennünk": a szikla aljának fordított fogásairól érjük el a következõ szeget. Innen 10 méter szép természetes mászással (III) érünk fel az Oltár-kõ Északi csúcsára.
Lejövetel az Északi-csúcsról.
Az Oltár-kõ északkeleti oldalán három kötélereszkedéssel. Az elsõ ereszkedés két szege a csúcstól 10 méterre D-nek van, közvetlenül a gerinc éle alatt. Ez az ereszkedés pontosan 40 méter és meglehetõsen igényes, a legkisebb hanyagság is azzal járhat, hogy a köteleinket nem bírjuk lehúzni. Ereszkedés közben (tehát arccal a szikla felé fordulva) tartsunk balra (az UIAA szabályzata szerint fogalmazva: az ereszkedés irányától jobbra). Nagyobb Rfenyõcsoport fölött 4 méterrel sziklaszögletben találjuk meg a második ereszkedés két szegét. Ez 17 méter hosszú, és az ereszkedés irányától balra lévõ széles fûpárkányra vezet. A magányosan álló, sudár fenyõ a Honvédek útján az elsõ biztosítóhely. A fenyõ törzse körül vetjük át a köteleket, és a Honvédek útja elsõ kötélhosszának vonalán ereszkedünk. Pontosan 40 m után párkányra érünk, mely kivezet az Északi-nyeregbe. Innen ÉNy-nak széles ösvény ereszkedik a Lapos-patakhoz, a Kis-szerpentini turistagócponthoz, az egykori Békásszoros (Gyopár) menedékházhoz vezetõ piros háromszög jelzésre.
Wild Ferenc: Békás-szoros | LAPOS-KUCSMA (SZERELMESEK SZIKLÁJA) |
LAPOS-KUCSMA (SZERELMESEK SZIKLÁJA)
♥ C1 | *** | Lapos-Kucsma repedése | 4A |
♥ C2 | ** | Éva útja | 3B |
C3 | ** | Ruxandra-mászóút | 4B |
A Lapos-Kucsma, amint azt már említettük, földrajzilag a Kupás-havashoz tartozik. Eredeti neve Szerelmesek sziklája volt (L. Gyárfás Gyõzõ, 1910), a Lapos-Kucsma nevet 1976-ban bukaresti hegymászók ragasztották rá.
Wild Ferenc: Békás-szoros | LAPOS-KUCSMA (SZERELMESEK SZIKLÁJA) – megközelítés |
A Lapos-Kucsma megközelítése
A Lapos-Kucsma mindössze 750 méterre van a Kis-szerpentini turistagócponttól, az egykori Békásszoros (Gyopár) menedékház helyétõl, és a beszállásokig csupán 150 méter szintkülönbséget kell leküzdenünk. Megközelítése a Lapos-szurdok piros háromszög jelzésû útján történik, és a Lapos-patakig közös az Oltár-kõ nyugati oldala felé vezetõ úttal.
A Lapos-Kucsma repedése és az Éva útja felé a Lapos-patak elõtt mintegy 30 méterrel kell elhagynunk a jelzett ösvényt, és balra – ÉNy-nak – nekivágnunk a meredek, bozótos oldalnak, ahol kõtömbök is nehezítik a mászást. A sziklafal szögletében messzirõl virítanak a beszállások kék keretes jelei. A baloldali a
♥ C1 *** Lapos-kucsma repedése 4A
Ettõl csupán néhány méterre jobbra van az
♥ C2 ** Éva útja 3B
A Ruxandra-mászóút felé tovább követjük a jelzett ösvényt, a Petriu-repedésnél nem kelünk át a patakon, hanem a földrajzi jobb parton maradunk (menetirányt a patak bal partján). Vízmosott mart fölött egyensúlyozunk át, majd 20 méter után csapás ágazik ki balra. Ezen 30 métert haladunk és a Lapos-Kucsma hátába kerülünk. Balra boltozat alatt rézsútosan emelkedõ széles repedést fedezünk fel, a sziklafal tövében a beszállás kék keretes fehér téglalapja:
C3 ** Ruxandra-mászóút 4B
Wild Ferenc: Békás-szoros | LAPOS-KUCSMA (SZERELMESEK SZIKLÁJA) – lejövetel |
Lejövetel a Lapos-Kucsmáról
A Lapos-Kucsma repedése a torony tetején ér véget, az Éva útja pedig 40 méterre a csúcs alatt, a csúcstól jobbra lejtõ élen. A torony tetejérõl a mászóutakkal átellenes oldalon, É-i irányban ereszked-hetünk le a fenyõk között, és a torony mögötti nyeregbe érünk. Az Éva útja kiszállásától nem szükséges felmásznunk a torony tetejére (I és II), hanem szintben harántozhatjuk a fenyves oldalt és néhány méterrel a nyereg alá érünk.
Semmi esetre se próbálkozzunk a jobbra alattunk nyíló vályún leereszkedni! Ennek kezdete csalogatóan kényelmesnek látszik, lennebb azonban meredek horonyba torkollik.
A Ruxandra-mászóút végeztével is a Lapos-Kucsma nyerge felé kell harántoz-nunk. A nyeregbõl aztán akár a Lapos-patak felé, akár az átellenes oldalon a Kis-szerpenti turistagócponthoz, az egykori Gyopár (Békásszoros) menedékház tisztására ereszkedhetünk, jól kitaposott ösvényen.
Wild Ferenc: Békás-szoros | LAPOS-KUCSMA (SZERELMESEK SZIKLÁJA) – repedése |
Felújítva 2006-ban | |
Hossza: 96 m=3 kh | Szintkülönbsége: 78 m |
Nehézségi osztály: 4A | Idõtartam: 1–2 óra |
Jellege: 33%-a természetes mászás (12 m II, 15 m III, 5 m IV);
67%-a mesterséges mászás (20 m A0, 42 m A1, 2 m A2)
Piros pontos út!
Biztonságosan szegezett, szép mászóút. Rövidsége ellenére is változatos mászástechnikai feladatokat támaszt, így elsõrendû edzõ- és oktatóút. Másodmászókként kezdõknek is ajánlott. A torony felsõ harmadán a kõzet kissé omlékony.
1. kh: A 13 m magas bevágás függõleges szegsora A1, egyetlen fellépésnél enyhén áthajló. A bevágás tetejétõl a bal oldali falon 14 métert mászunk (A0 és A1). Boltozathoz vezetõ bevágás aljában állunk meg, kényelmetlen ferde sziklaküszöbön (3 szeg).
2. kh: Az impozáns boltozatig vezetõ bevágás 5 m IV-, szeg nélkül, a végén kisméretû áthajlással (2 m A2). A balra tartó boltozat alatt szegsor, 6 métert harán-tozunk (A1) és könnyebb terepre jutunk. Az elsõ kényelmes teraszon ne álljunk meg, mert 7 méterrel feljebb még kényelmesebb sziklafülkéhez érünk (3 szeg).
3. kh: A kötélhossz elsõ 15 métere füves, omlékony, és kisebb toronyra, kiugrásra vezet. A torony fölött nyílik a Lapos-Kucsma jellegzetes, széles, áthajló homlokrepedése, bal oldalán egy "eltévedt" szeggel. A mászóút vonala a homlokrepedéstõl jobbra húzódik, és 16 méter kényelmes létrázás (A1) után a Lapos-Kucsma tetejére vezet.
Wild Ferenc: Békás-szoros | LAPOS-KUCSMA (SZERELMESEK SZIKLÁJA) – Éva útja |
♥ C2 ** ÉVA ÚTJA 3B
(TRASEUL EVA / EVAS ROUTE)
Elsõ megmászás: Vasilescu Dan, Kolcza Éva, 1976 | Felújítva 2006-ban |
Hossza: 96 m=3 kh | Szintkülönbsége: 55 m |
Nehézségi osztály: 3B | Idõtartam: 1–2 óra |
Jellege: 72%-a természetes mászás (30 m I, 6 m II, 8 m III, 25 m IV),
28%-a mesterséges mászás (4 m A0, 23 m A1). Piros pontos út!
Bal oldali szomszédjához hasonlóan biztonságosan szegezett, szép mászóút. Néhány közepesen nehéz és élvezetes természetes szakasz teszi változatossá. A Békás-szoros elsõ piros pontos útja (= "rotpunkt stílusban mászható út"): 1982 nyarán Vörös László (Cinó) Kiszely Györggyel és Kiss Tivadarral (Budapesti Vörös Meteor SC) úgy mászták meg, hogy a szegeket kizárólag biztosításra használták.
Wild Ferenc: Békás-szoros | LAPOS-KUCSMA (SZERELMESEK SZIKLÁJA) Ruxandra mászóút |
C3 ** RUXANDRA-MÁSZÓÚT 4B
(TRASEUL RUXANDRA / RUXANDRA ROUTE)
Elsõ megmászás: Vasilescu Dan, Gâþã Andrei, 1976 | |
Hossza: 91 m=3 kh | Szintkülönbsége: 72 m |
Nehézségi osztály: 4B | Idõtartam: 1-2 óra |
Jellege: 60%-a természetes mászás (20 m II, 25 m III, 10 m IV);
40%-a mesterséges mászás (12 m A0, 16 m A1, 8 m A2)
Biztonságosan szegezett, rövid, de nehéz út, kulcsszakasza erõsen kitett hármas áthajlássorozat.
Az 1. kh kezdetén az áthajló sziklafal eresze alatt a balról jobbra átlósan emelkedõ hornyot követjük (12 m III).
A 2. kh-ban beékelõdött sziklatömbök mentén hornyot mászunk meg, a kéménybõl a kijövetel az elsõ áthajlás. Három méter III-as szakasz a második áthajlás alá vezet (sûrûn szegezett A2). A harmadik áthajlás erõsen elõugró, ez a mászóút legkitettebb, legszellõsebb része.
A 3. kh kõzete nagyon omlékony, ezért a kötélhossz a szükségesnél sûrûbben szegezett.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-KÕ (LAPOS-FAL) |
L1 | ** | Függetlenség Centenáriuma út | 4B |
L2 | *** | Középsõ-út | 5B |
L3 | ** | '68-as Finálé útja | 4B |
A Bardócz-hegy gerince a Békás-szoros fölött emelkedõ Õr-torony csúcsától fokozatosan emelkedik ÉNy felé. Legmagasabb pontja, a Bardócz-csúcs (1273 m) a gerinc ÉNy-i végén van, mindössze 300 méterre a Lapos-szurdoktól. A Bardócz-hegy lankás háta a csúcs alatt 400 m széles és 120–150 m magas függõleges mészkõfalban, a Bardócz-kõben szakad alá. A sziklafal szinte teljes szélességében DNy-nak néz, csupán felsõ sarka kanyarodik a patak mentén É felé. A sziklamászók érdeklõdésére a széles letörésnek a jobb oldali harmada tarthat igényt, ugyanis a bal oldalát a szurdok felõl benyúló széles, vízszintes párkány kettõbe osztja. A Bardócz-kõ megszakítatlan jobboldali részén mindeddig három mászóutat nyitottak, de ezek közül is csak a Középsõ-út ér el tetemesebb magasságot.
A sziklafal helybeliektõl és az övezetet ismerõ szakemberektõl – geográfusoktól, geológusoktól – egyaránt és egyöntetûen használt neve Bardócz-kõ. A Lapos-fal elnevezés az 1968-as sziklamászó bajnokság hiányos helyismerettel rendelkezõ bukaresti szervezõitõl származik.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-KÕ (LAPOS-FAL) – megközelítés |
A Bardócz-kõ (Lapos-fal) megközelítése
A Kis-szerpentini turistagócponttól 3/4–1 óra alatt kényelmesen elérhetjük a beszállásokat. A Lapos-szurdok piros háromszög jelzésén indulunk el, a Lapos-patakhoz érve még 70 métert haladunk a partján, majd lapos kõre festett fehér nyíl a bal partról az É-nak induló meredek ösvényre irányít (a piros háromszög jelzés a patak földrajzi jobb partján halad tovább). A meredek, vízmosott ösvény az Oltár-kõ mögé, az Északi-nyeregbe (1064 m) vezet (utunk eddig közös a Honvédek útjához vezetõ úttal). Innen az Oltár-kõvel ellentétes irányba, É-nak tartunk, néhány kisebb sziklatömböt megkerülve 200 méteren követjük az erdõs élen húzódó ösvényt mindaddig, míg keskeny, lejtõs tisztásra, a Görgeteg-vápa fejébe nem jutunk. A tisztás felsõ szélén az ösvény kettéágazik: a könnyebb tájékozódás kedvéért válasszuk a jobb oldali, meredeken emelkedõ ágat (a bal oldali kezdetben enyhén lejt). 150 m kaptató után nyitottabb, szálerdõs helyre, régi irtás sûrû bozóttal benõtt szélére érünk. Ösvényünk a jobbról, a Bardócz mezejérõl jövõ útba torkollik. A vízszintesen húzódó úton balra, DNy-nak haladunk, és itt figyelnünk kell: a széles, néhol szekérútszerû ösvény a Lapos-patakhoz ereszkedik, mi csak 160 méteren követjük, és aztán jobbra, a fiatal fenyvesben kanyargó, könnyen követhetõ csapásra térünk. Ez a csapás 320 méter hosszan átlózza a Bardócz-hegy Lapos-patak felé nézõ DNy-i bozótos, kõgörgeteges, meredek lejtõjét és a Bardócz-kõ DK-i sarkához vezet. Sziklatömb mögött nyereg, szemben velünk az elsõ mászóút:
L1 ** Függetlenség Centenáriuma út 4B
Az út beindulása mellett a soha el nem apadó, csupán idõnként tisztításra szoruló kicsiny forrás az egyetlen a környéken. A fal tövében húzódó csapás füves-sziklás kiemelkedést kerül meg, és 150 m után beszögelléshez vezet. Itt kezdõdik a
L2 *** Középsõ-út 5B
A függõleges fal mentén még 35 métert haladunk. Három méter magasságban vízszintes fûszegély, fölötte átlósan balra tartó repedés, amelyben csak nehezen fedezhetõk fel a sziklaszegek:
L3 ** '68-as Finálé útja 4B
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-KÕ (LAPOS-FAL) – Függetlenség centenáriuma út |
L1 ** FÜGGETLENSÉG CENTENÁRIUMA ÚT 4B
(TRASEUL CENTENARUL INDEPENDENÞEI / 100 JAHRE UNABHÄNGIGKEIT)
Elsõ megmászás: Vasilescu Dan, Petcu Marian, Gâþã Andrei, 1977 | |
Hossza: 140 m=4 kh | Szintkülönbsége: 91 m |
Nehézségi osztály: 4B | Idõtartam: 2-3 óra |
Jellege: 32%-a természetes mászás (45 m I a kiszállás fûlejtõjén);
68%-a mesterséges mászás (12 m A0, 53 m A1, 24 m A2, 6 m A3)
Rövid, de nagyon nehéz mesterséges mászóút. Kulcsszakasza A3-as, erõsen áthajló, nyálkás horony, melynek nehézsége jóval meghaladja a negyedik osztályt. Az út megmászására csak nagyon jó erõnlétben lévõk vállalkozzanak.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-KÕ (LAPOS-FAL) – 68-as Finálé útja |
L3 ** 68-AS FINÁLÉ ÚTJA 4B
(TRASEUL FINALA 68 / KLEETERFINALE 68)
Elsõ megmászás: ªapira Dorel, Fozocoº Paul, Udrea Gheorghe, 1968 | |
Hossza: 128 m=3 kh | Szintkülönbsége: 105 m |
Nehézségi osztály: 4B | Idõtartam: 2-3 óra |
Jellege: 48%-a természetes mászás (29 m II, 24 m III, 9 m IV);
52%-a mesterséges mászás (5 m A0, 50 m A1, 11 m A2)
Országos sziklamászó bajnokság döntõjére készített torzó. A kezdeti 60 méter után ahelyett, hogy a függõleges falon folytatódna, füves párkányok során át kiharántoz balra, a sziklafalba benyúló széles párkányra. Biztonságosan szegezett, de mivel nagyon ritkán mászott út, sok rajta a kilazult és letakarítatlan kõtömb.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-KÕ (LAPOS-FAL) – Középsõ út |
L2 *** KÖZÉPSÕ-ÚT 5B
(TRASEUL CENTRAL / MITTLERE ROUTE)
Elsõ megmászás: Vasilescu Dan, Iusco Gheorghe, Nan Dorel, 1977 | |
Hossza: 202 m=7 kh | Szintkülönbsége: 140 m |
Nehézségi osztály: 5B | Idõtartam: 4-5 óra |
Jellege: 56%-a természetes mászás (10 m I, 38 m II, 34 m III, 25 m IV, 7 m V);
44%-a mesterséges mászás (10 m A0, 46 m A1, 22 m A2, 10 m A3)
Az útvonal a Bardócz-kõ középsõ részén húzódó függõleges Negyven méteres repedést, és ennek folytatásában a sziklaüreg sorozatot követi. Ésszerû, szép, szellemesen kivitelezett útvonal, számos kitett, erõsen áthajló szakasszal. Nagyon jó erõnlétet követel. Biztonságosan szegezett, a kõzet az 5. kötélhossz rövid szakaszának kivételével, "egészséges". A biztosítóhelyek kényelmetlenek, javarészt szegeken lógva.
Figyelem: az expanziós szegek füleibe csak vékony karabinereket lehet beakasztani!
1. kh: A 15 m magas beszögellés alsó kétharmada füves III+ és A0, a felsõ harmad enyhén áthajló A1. Átlósan balra emelkedõ fûpárkányon 23 métert haladunk (II) és a jobb oldali sziklafal két szegénél állunk meg.
2. kh: Tovább haladunk a fûpárkányon (10 m I), mely sima sziklahomlok tövében ér véget. 5 métert balra harántozunk a füvön, majd a sziklán rézsút jobbra mászva térünk vissza: a harántozás elsõ 5 métere érdekes tapadómászás a sima lapon (IV+), a következõ 10 méter fûszegélyen, majd vízszintes lap felsõ peremén vezet (IV). A kényelmes biztosítóhely a harántozás végén, sziklapárkányon van.
3. kh: Nagyon távoli szegeken balra harántozunk (4 m A2), megmásszuk az áthajló diédert (5 m A2) és a Negyven méteres repedés aljához érünk. A repedés mentén 17 métert haladunk (A1 és A2) és nagyon kényelmetlen helyzetbõl biztosítunk (4 szeg).
4. kh: Tovább mászunk a repedés szegsorán (A1), néha nagyméretû fogásokat is használva. Az iker-üreg alatt állunk meg biztosítani, újból csak szegeken csüngve (4 szeg).
5. kh: A jobb oldali sziklaüreg "homokóráján" kötélhurkot fûzünk át, ezt önbehúzásra használjuk, és így érjük el az eresz fölé messze jobbra ütött szeget. Kiperdülünk az áthajló sziklafalra, melyen három nagyon szûk nyílású expanziós szeg segítségével jutunk át (5 m A3e). 13 m A1-es szegsor átlósan jobbra, omlékony, nyitott horonyba vezet. Ebben 10 métert haladunk (IV-), míg a biztosítóhely 4 szegét elérjük. Nyolc méterrel a második üreg alatt állunk meg, viszonylag kényelmesen.
6. kh: A második üregig vezetõ 8 méter sárga kõzeten, de már szilárdabb fogásokon halad (III+). Az üreget megkerülõ szakasz erõsen kitett áthajlás: 4 m A2. Hat méter III+ vezet a harmadik, barlangszáda méretû magas üregbe, melynek belsejében végre kényelmesen állhatunk meg (2 szeg).
7. kh: A barlangnyílásban 5 métert felfele, majd 2 métert kifele terpeszelünk (V-). A szikla nyílásába fûzött hurok segítségével jutunk át az ereszen (3 m A3). Az üreg fölött 5 m A0, 15 m III- és 10 m I vezet a Bardócz-kõ gerincére, ahol az elsõ fenyõnél állunk meg.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL |
♥ B1 | ** | November 7 mászóút | 4A |
B2 | ** | Spãtaru Gheorghe útja | 4A |
B3 | Ø | Nagy-fal | 5A |
B4 | *** | Nagy-horony | 5B |
B5 | ** | XX. Évforduló mászóút | 6A |
B6 | *** | Boltozatok útja | 6B |
B7 | *** | Õr-torony útja | 6A |
B8 | *** | Hadsereg útja | 6B |
B9 | * | Pokol-torok áthajlása | 6A |
B10 | ** | 64-es Finálé útja | 5B |
** | Korszellem-mászóút | ||
B11 | ** | Magányos-szirt útja | 5B |
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – A mászóutak beszálássai |
A mászóutak beszálássai
A mûút a Nagy Szerpentin alját és a Km30 pontot elhagyva szûk sziklakapuba, a Pokol kapujába ér. A kapu jobb oldalát éles gerincû sziklatorony alkotja, az éltõl kissé jobbra a néhány szeg egyetlen kötélhossznyi, ún. "sportmászó" utat jelöl. A bal oldalon, a mesterséges mederbe kényszerített patakon túl 60 méter magas és 70 méter széles sziklatömb emelkedik, déli – a mûút felé nézõ – oldalán, szemben a Km30+090 ponttal függõleges, zsinóregyenes repedés húzódik:
♥ B1 ** November 7 mászóút 4A
A Pokol-kapu után a Pokol tornáca következik. A tornác bal oldalát képezõ sziklatömb még nem a Bardócz-fal, nem is függ össze vele, 70 méter után meredek sziklavályú határolja. A Km30+330 ponttal szemben, a patak és a sziklafal közti keskeny padkáról kezdõdik a
B3 ** Nagy-fal 5A
A patakon a 20 méterrel lennebb lévõ hídon kelünk át, a híd alsó vége és a sziklafal között tágasabb térség. A fal szögletébõl indul és kezdetben függõleges, majd jellegzetesen jobbra ívelõ repedés mentén halad a
B4 *** Nagy-horony 5B
A Km30+415-nél befejezetlen betonhíd, a Magyarok hídja. 25 méterrel lennebb átlósan jobbra emelkedõ nagyméretû boltozat, alatta könnyûszerrel fedezhetjük fel a sziklaszegeket, mert legtöbbjük jócskán kiáll a repedésbõl. Itt húzódik a Névtelen-mászóút (Nagy Miklós, Chivu Dumitru, Cojanu Nicolae, 1977), melyet kiszegezése óta ritkán másztak újra.
A Km30+495 pontig a mûút és a sziklafal között tágas, kõtörmelékkel borított térség terül el. Itt a Bardócz-fal derékszögben megtörik, a törés esésvonala alkotja a hatalmas boltozatokkal tarkított Õr-toronyt. A törmelékes térség felsõ szélén három mászóút beszállásának közös jele:
B5 ** XX. Évforduló mászóút 6A
B6 *** Boltozatok útja 6B
B7 *** Õr-torony útja 6A
A Bardócz-fal ezen a szakaszon éri el legnagyobb magasságát: 280 méter. A Km30+525 pontnál a sziklafal a mûút széléig nyúlik, közvetlen az aszfaltról indulhatunk a jobbra tartó repedésbe:
B8 *** Hadsereg útja 6B
A kanyart követõ 40 méteren a fal alja erõsen áthajló, a boltozat legmélyebb pontjáról (Km30+600), fekete színû repedés mentén kezdõdik a
B9 * Pokol-torok áthajlása 6A
A Pokol-torok áthajlásának beszállástól 30 méterre jobbra öt méter magas áthajló bevágás, fölötte szögletes, az év szinte minden szakában nedves horony:
B10 ** 64-es Finálé útja 5B
A Km30+640 pontnál véget ér a tulajdonképpeni Bardócz-fal, innen lefele gyökeresen megváltozik a bal oldali sziklás letörés jellege: széles, vízszintes, fenyves párkányok osztják kisebb-nagyobb sziklaszirtek labirintusára. A Bardócz-hegynek ezt a mûút Km31+370 pontjáig (híd) terjedõ letörését nevezik a helybeliek Bardócz-párkányoknak.
A 64-es Finálé útjának beszállásától 80 méterre híd, alatta a bõ vízhozamú Kis-Békás-patakkal felduzzasztott Békás-patak átkerül a mûút jobb oldaláról a bal oldalra. A hídon túl a 31. kilométerkõ, itt lépünk be a Pokol torkábaa: jobbról a Sziklatornyok fala magasodik, a Békás-patak bal partja fölött pedig a Bardócz-párkányok teraszokkal, szakadékvölgyekkel, vályúkkal szabdalt letörése. Ezen a szakaszon egyetlen mászóút ismert, a Km31+150 ponttal szemben, a patak vizébõl kezdõdõ
B11 ** Magányos-szirt útja 5B
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – A mászóutak beszálássai |
Lejövetel a Bardócz-falról
A mászóutak végeztével elõbb az Õr-torony nyergéig sétálunk el a szálerdõben. Jobbról, ÉK-rõl jövet a nyergen halad át az erdészektõl és favágóktól, az "erdõlõk"-tõl járt ösvény, mely a Bardócz-völgy autóútjából ágazik ki, és végig a Középsõ-Bardócz-párkányt követi. A nyeregbõl bal kéz felé az elsõ nyom DNy-nak ereszkedik, ez rönkvontatás nyoma, hamarosan megszakad, mert meredek sziklafal fölé ér. Az erdõlõk itt zúdítják le a fenyõrönköket, lemászni itt nem lehet. A járható ösvény ÉNy felé oldalaz, iránya többé-kevésbé megegyezik a csúcstól a nyeregig követett iránnyal. Az enyhén lejtõ ösvényen 80 méter után elágazáshoz érünk: a bal oldali ösvény a Nagy Szerpentin aljához ereszkedik. Évekig ez volt az egyetlen ismert lejáró, de ésszerûtlen és fárasztó. Az alábbiakban leírt csapást a mászóutak felmérése során nyitottuk, a sziklamászók hamarosan "felfedezték" ezt a kényelmes lejárót, és idõvel könnyen követhetõ ösvénnyé taposták ki.
Tehát miután az elágazásnál bal kézre hagyjuk a direkt lejárót, jobbra tartunk és négyzet alakú fehér jelzésektõl vezetve fiatal fenyvesben követjük az ösvényt. Mintegy 200 méter után tisztásra, mohos kõtömbök közé jutunk, ahol fokozottabban kell figyelnünk. Kissé jobbra tartva vágunk át a zavaros részen, és hamarosan a Békás-patakig ereszkedõ elsõ kõfolyáshoz érünk. Ezt a sokáig névtelen vápát a neves hegymászóedzõ, Mircea Noaghiu az 1960-as években nevezte el Vâlcelul Rebegiþilor-nak, melyet jobb híján Gémberedettek vápájának fordítottunk. Az elnevezés arra utal, hogy a brassói Egyetemi Klub jobb sorsra érdemes edzõje, Noaghiu Miki ennek a vápának az aljában várta, órákon át, görcsbe szorult gyomorral a mászóutakból éjnek évadján visszatérõ csapatait.
Átkelünk a kõgörgetegen, az elõttünk emelkedõ sziklatömböt a sûrû erdõben balra ereszkedve kerüljük meg. A meredek csapás kezdetben a kõfolyással párhuzamosan ereszkedik, majd jobbra kanyarodva a sziklafal felé tart, és a Bardócz-barlang bejáratához vezet. A hatalmas boltívû barlang néhány méter mélységben záródik, esõs idõben kiváló menedék. Gazdag régészeti lelõhely, mûkedvelõ szpeleológusok a vastag lóguanó rétegbõl antik konzervdobozokat tárhatnak fel, mert az üreget felváltva használják istállónak a favágók, és táborhelynek az eldugott rablótanyák hangulatát kedvelõ vadkempingezõk.
Az útvonal második kõfolyásától, a Görgeteg-vápától meredek sziklafal választ el. A barlangszádától 30 métert ereszkedünk D-nek a sziklagerinc élén, majd élesen jobbra fordulunk és 1–2 méter széles, füves párkányon jutunk le a fal tövébe. Az Oltár-kõ alatt húzódó Görgeteg-vápa mentén 25 métert ereszkedünk, majd jellegzetes, két méter átmérõjû, fenyõnek támaszkodó kõgolyónál bevágunk jobbra az erdõbe. A szintgörbét követjük és mintegy 300 m után széles ösvényre, a Bernádiak ösvényére érünk. Ez a Lapos-patakhoz ereszkedik, ahonnan DNy-nak tartó ösvény, majd szekérút 250 méter után az egykori Gyopár (Békásszoros) menedékház helyére, a Kis-szerpentini turistagócponthoz vezet.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – November 7 mászóút |
♥ B1 ** NOVEMBER 7 MÁSZÓÚT 4A
(xxx)
Elsõ megmászás: Udrea Gheorghe, Chiciorea Ion, 1956 | Felújítva 2008-ban |
Hossza: 80 m=3 kh | Szintkülönbsége: 72 m |
Nehézségi osztály: 4A | Idõtartam: 1-2 óra |
Jellege: 41%-a természetes mászás (10 m I, 3 m II, 16 m III, 4 m IV);
59%-a mesterséges mászás (7 m A0, 38 m A1, 2 m A2)
Piros pontos út
Sûrûn és biztonságosan szegezett rövid, mesterséges út. Kezdõknek is ajánlott. Napsütötte déli falon húzódik, télen, kora tavasszal elsõrendû edzõút.
1. kh: A nyirkos, füves beszögellés elsõ 5 métere könnyû természetes mászás (III+), felsõ része enyhén áthajló 8 méter A1. Jobbra emelkedõ széles fûpárkányra jutunk, melynek felsõ szélén ké-nyelmes biztosítóhely van (2 szeg).
2. kh: A biztosítóhely fölötti bevágást kisméretû áthajlás szakítja meg. Az áthajlás fölé kerülünk (5 m A1), és átlépünk a jobb oldalon emelkedõ sziklahasáb tetejére (2 m IV-). Nyitott bevágás egyenes repedése mentén folytatjuk a mászást fenyõfáig (A1). Négy méter III+ után elhagyjuk a repedést és kitett balra átlépéssel keskeny kü-szöbre jutunk (2 m IV-). A fogások hiánya és a küszöb omlékony kõzete miatt ez az átlépés az út egyetlen nehezebb pontja.
3. kh: Kezdetben szegeken (5 m A1), majd a szikla fogásain (2 m III+) széles, vízszintes párkányra mászunk fel. Fejünk fölött öt méterre áthajlás. Ahhoz, hogy kényelmesen jussunk az áthajlás alá, elõbb balra harántozunk a párkányon (3 m II), majd rézsútosan jobbra sziklalépcsõk során mászunk fel (4 m III-). Az áthajlás 2 méter A2. Fölötte a fal dõlése fokozatosan enyhül, a 13 méter hosszú szegsor kezdetben A1, majd A0, és erõfeszítés nélkül kapaszkodhatunk fel a fenyves perem elsõ fenyõfájáig.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – Nagy-horony és Nagy-fal |
FIGYELEM! A kövek mindkét útból a mûútra hullnak!
B4 *** NAGY-HORONY
(HORNUL MARE / GROSSER KAMIN)
Elsõ megmászás: Schenn Matei, Ritiºan Avel, 1963 | |
Hossza: 336 m=10 kh | Szintkülönbsége: 240 m |
Nehézségi osztály: 5B | Idõtartam: 5-6 óra |
Jellege: 61%-a természetes mászás (4 m I, 40 m II, 76 m III, 73 m IV, 13 m V);
39%-a mesterséges mászás (42 m A0, 88 m A1)
Az út célja a Bardócz-fal felsõ harmadán nyíló látványos kéménysorozat leküzdése. A három horony 80 métere valóban szép kéménymászást nyújt, az útvonal alsó harmada azonban meglehetõsen vegyes jellegû, és szinte mindvégig objektíven veszélyes. Az omlékony repedések gyéren szegezettek, a kitett harántozások bizonytalan fûszegélyeken húzódnak, a szegek javarésze gyengén rögzített. Akik nem ragaszkodnak a "hivatalos" útvonalhoz, azoknak élvezetes mászásban lehet részük, ha a szomszédos Nagy-fal útjába indulnak be, és a negyedik kötélhosszban, a széles fûpárkányon váltanak át a Nagy-horony vonalába.
A 3. kh végén a boltozat alól 13 m hosszú sûrûn, de nagyon bizonytalanul szegezett vízszintes harántozással jutunk ki. Ez az út legkockázatosabb szakasza, alattunk a fal hatalmas boltozatban szakad alá! A mászóút kulcsszakasza az Elsõ horony (7. kh), melynek alsó fele 25–30 cm "széles", kínlódási foka V+. A Második horony (8. kh) alsó kétharmada (12 m) jóval tágasabb az elõzõnél, élvezetes IV+ nehézségû kéménymászással haladhatunk. Felsõ harmadán elszûkül, 4 métert mászunk csak benne (V-), és a zárótömb alól, nagyméretû fogásról jobbra lépünk ki. A Harmadik horony (9. kh) szélesebb repedésként kezdõdik, elõbb a jobb oldalán (4 m), majd a bal oldali falon mászunk (4 m III). Bebújunk a horonyba, itt 20 méteren IV váltakozik A1-gyel. A kötélhossz felsõ negyedében két zárótömb: az alsó megkönnyíti a mászást, a felsõ a horony mélyén van, itt kiszorulunk a szélére, és kisméretû, de biztonságos fogásokon mászunk (2 m IV+). Két méterre balra kisebb odúban biztosítóhely (2 szeg és homokóra).
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – Nagy-fal |
B3 Ø NAGY-FAL
(FAÞA MARE / HOHE WAND)
Elsõ megmászás: chenn Matei, Ritiºan Avel, 1963 | |
Hossza: 284 m=9 kh | Szintkülönbsége: 210 m |
Nehézségi osztály: 5A | Idõtartam: 5-6 óra |
Jellege: 60%-a természetes mászás (66 m III, 58 m IV, 38 m V, 7 m VI);
40%-a mesterséges mászás (78 m A1, 37 m A2)
Nagyon nehéz és igen ritkán mászott út. Megnyitói hosszú szakaszokon faékeket használtak, ezek teljesen elkorhadtak, és a széles repedések ma már csak szabadon, biztosítás nélkül mászhatóak. A fal felsõ felén, az erdõs peremig megszakítás nélkül húzódó repedés utolsó 35 métere nincs kiszegezve. Az út megnyitói keskeny szegélyen balra harántoztak, a befejezetlen utat pedig felelõtlenül a sorsára hagyták, a "versenyhegymászás" szellemében és nagyobb dicsõségére. Több kalauz nélkül mászó csapat tévedt már a kiszegezetlen kötélhosszba, melyben a kényszerû visszaereszkedések szegei látszanak. A balesetveszélyt növeli az is, hogy száraz idõben a repedés egy darabon szeg nélkül is mászható. Komolyabb baleset – valami csoda folytán – még nem történt, de több csapat szorult már segítségre, köztük az is, amelyik az út felmérését végezte. A Nagy-fal felsõ felének megmászását nem ajánljuk.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – Õr-torony útja XX. Évforduló mászóút |
Elsõ megmászás: Enache Gheorghe, Hurbean Tudor, Ursulescu Constantin, 1961 | |
Hossza: 321 m=9 kh | Szintkülönbsége: 261 m |
Nehézségi osztály: 6A | Idõtartam: 6-7 óra |
Jellege: 48%-a természetes mászás (70 m I, 10 m II, 6 m III, 39 m IV, 30 m V);
52%-a mesterséges mászás (130 m A1, 28 m A2, 8 m A3)
Egyike a Békás-szoros legszebb útjainak. Alsó felén az igényes természetes szakaszok hozzávetõlegesen egyenlõen oszlanak meg a mesterséges szakaszokkal. Felsõ részén a mesterséges mászás van túlsúlyban, itt az út szépségét a fal erõs áthajlása és kitettsége adja. A Sárga Folt szegei gyengék, de ha körültekintéssel terheljük, kockázat nélkül mászhatunk. Ajánljuk a három létra egyidejû használatát. Nagyon nehéz út, csak kitûnõen felkészült csapatoknak ajánlott.
Kulcsszakasza a Sárga Folt, melyet a 46 méter hosszú 4. kötélhosszban bonyolultnak tûnõ kötélmanõverrel szoktak megmászni. A 3. kh kötélhossz végén vízszintes jobbra harántozás, itt 5 méter után megállunk, szegeken lógva. A 4. kh során befejezzük a harántozást (7 m A1), és sziklavályú aljában három biztonságos szeget találunk. A következõ 17 m A1-es szegsor felsõ végén rövid idõre megállunk, és biztosítjuk a másodmászót, amíg az átmászik a harántozáson a három biztos szegig. Így az alattunk lévõ jó köztes szegek tudatában vághatunk neki a Sárga Foltnak. A kõzet valóban nagyon korhadt, a szegek a vártnál mégis valamivel biztosabban állnak. A kötélhossz végén erõsen kitett jobbra harántozás (3 m A3), két szeg közé kifeszített segédkötél mentén. A 6. kh közepén a Harmadik boltozat jobb oldali sarkához érünk, az eddig is áthajló mászóútnak talán ez a legkitettebb pontja. Áthajló 7 m A2 vezet a boltozat fölé, majd a boltozat eresze fölött rendkívül kitett átlós harántozással (11 m A1) érjük el a Negyedik boltozat bal oldali sarkát. Kis sziklaszögletben állunk meg (3 szeg), a Boltozatok útja itt torkollik a mi útvonalunkba. A 7. kh-ban kiérünk az Õr-torony tarajára, ahol IV- nehézségû természetes mászás vezet nagyméretû fogásokon a csúcs felé, hellyel-közel mozgó tömbök között. A sziklataraj élén háromméterenként köztes szegeket találunk. A 8. és 9. kötélhossz a csipkézett tarajon húzódik (I–II), a két kötélhossz 70 méterén biztosítószegeket már nem találunk.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – XX. Évforduló mászóút |
B5 ** XX. ÉVFORDULÓ MÁSZÓÚT 6A
(TRASEUL A XX-A ANIVERSARE / ROUTE XX. JAHRESTAG)
Elsõ megmászás: Ritiºan Avel, Nagy Miklós, 1964 | |
Hossza: 341 m=10 kh | Szintkülönbsége: 261 m |
Nehézségi osztály: 6A | Idõtartam: 6-7 óra |
Jellege: 52%-a természetes mászás (5 m I, 15 m II, 46 m III, 96 m IV, 15 m V);
40%-a mesterséges mászás (55 m A0, 92 m A1, 11 m A2, 6 m A3)
Nagyon nehéz út, csak kitûnõen felkészült csapatoknak ajánlott. Útvonala az 5. kh után balról kerüli meg a boltozatsort, itt ágazik ki jobbra a Boltozatok útja. A XX. Évforduló útja viszonylag biztonságosan szegezett, felsõ harmadában azonban néhány kockázattal mászható kötélhossz van.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – Boltozatok útja |
Elsõ megmászás: Kiss Tivadar, Kõmíves Johann, 1983 | |
Hossza: 107 m=4 kh; megközelítéssel és kijövetellel együtt: 357 m=12 kh |
|
Szintkülönbsége: 261 m | |
Nehézségi osztály: 6B | Idõtartam: 8-9 óra |
Megközelítése: a XX. Évforduló mászóút elsõ öt kötélhossza.
1. kh: (30 méter) 20 m III felfele, majd 10 m A1. 2. kh: (30 méter) 10 m A1, majd egyenesen felfele IV- boltozat alá vezet. A boltozatot balról kerüljük meg. 3. kh: (28 méter) 5 m V-, két köztes szeggel. Széles horonyban 15 m nagyon szép kéménymászás (IV+–V-, 3 szeg). Önbiztosítás sziklatû körül. 4. kh: (22 méter) Bajor (Piaz) technikával 3 m IV+ átlósan balra. 19 m A0 és IV+. 5. kh: (40 méter) A hatalmas Elsõ boltozat középvonala felé tartunk. Kényelmes zsebfogásokon A0 és A1. A sima falat vízszintes repedés szeli keresztbe, ennek magasságában állunk meg nagyon kényelmetlen helyzetben (3 szeg).
Boltozatok útja:
1. kh: A biztosítóhelytõl 4 métert jobbra harántozunk a repedés mentén, az V+ nehézségû szakaszon biztosításra éket kell használnunk. Sárgás szabdalt tömbökön és lyukak során át függõlegesen felfele mászunk, ezen a szakaszon V+ váltakozik A1-gyel. A nagyon kényelmetlen biztosítóhely 3 méterrel az elsõ boltozat alatt van (5 szeg). 2. kh: Az Elsõ boltozat 7–8 méterre nyúlik ki a falból, átmászása A3-A4 nehézségû. Többször is ékeket kell használnunk, és ajánlatos a háromlétrás technikát alkalmazni. A boltozat fölött függõlegesen folytatódik az út, V- váltakozik A1-gyel és A2-vel. Vízszintes repedés mentén 7 szeg jelzi a biztosítóhelyet. (A mászóút megnyitói itt töltötték az elsõ éjszakát). 3. kh: Az út vonala elõbb enyhén balra, majd jobbra tart (A1–A2) és a 2. boltozat alá vezet. Üresen kongó tömb mellett haladunk el, amely mögé lehetne ugyan szeget ütni, de kockáztatnánk, hogy lefeszítjük vele a sziklahasábot. Ajánlatosabb itt is éket használni. A Második boltozat 5–6 méterre nyúlik ki a falból, az elsõ megmászók átlósan szelték át, hogy kihasználják a természetes repedéseket, és minél ritkábban kényszerüljenek falfúrásra. Nyolc méter után jutunk a plafon fölé, a mászás nehézsége végig A4. A boltozat fölött továbbra is áthajló a fal, expanziós szegek (A2e–A3e) irányítanak a mászóút vonalától kissé balra esõ biztosítóhelyre (4 szeg). 4. kh: Függõlegesen felfele mászunk, majd bevágáson át jutunk a Harmadik boltozat fölé. Kisebb sziklaszögletben érjük el a Negyedik boltozat bal oldali sarkát, az Õr-torony útjának 6. biztosítóhelyét. A kötélhossz nehézsége végig A1 és IV+–V+ között váltakozik.
Kijövetel: az Õr-torony útja 7., 8. és 9. kötélhossza.
5 m A1 és 3 m jobbra harántozással kiérünk az Õr-torony tarajára, ahol 22 m IV- nehézségû természetes mászás vezet nagyméretû fogásokon a csúcs felé, hellyel-közel mozgó tömbök között. A sziklataraj élén háromméterenként köztes szegeket találunk. A 8. és 9. kötélhossz a csipkézett tarajon húzódik (I–II), a két kötélhossz 70 méterén biztosítószegeket már nem találunk.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – Hadsereg útja Pokol-torok áthajlása |
Elsõ megmászás: Chivu Dumitru, Irimia Aurel, Schenn Matei, 1964 | |
Hossza: 361 m=10 kh | Szintkülönbsége: 275 m |
Nehézségi osztály: 6B | Idõtartam: 6-8 óra |
Jellege: 41%-a természetes mászás (32 m I, 23 m II, 25 m III, 69 m IV);
59%-a mesterséges mászás (154 m A1, 58 m A2)
Kivételesen jó erõnlétet és kitartást igénylõ hosszú és nehéz mászóút. A Békás-szoros legkitettebb, legáthajlóbb útjának tartják. Jellege már az egyhangúságig mesterséges, a rövid és közepesen nehéz természetes szakaszok – melyek végül is a mászóút hosszának 41%-át képezik – elvesznek a hosszú szeglétrák sorában. Az út vonala tekervényes, a legnehezebb és egyben legveszélyesebb szakaszok a vízszintes harántozások. Sok a gyenge szeg, ezért a létrázás a fizikai erõfeszítésen túl pszichikailag is fárasztó. A zegzugos útvonalon ügyelnünk kell a helyes kötélvezetésre, és ajánlatos három létrával másznunk.
A tájékozódásra fokozottan kell figyelnünk, mert az útból több helyen ágaznak ki utólagos és félbehagyott, "halvaszületett" próbálkozások szegsorai. A 2. kh-ban a bevágás 10. méterétõl az átlósan jobbra húzódó szegsor a Pokol-torok áthajlása mászóútba vezet. Nekünk a bevágás tetejétõl balra kell harántoznunk. A 3. kh kezdetén a biztosítóhely fölötti hatalmas bevágás szegsora balra, az Õr-torony élére vezet, a Hadsereg útja jobbra folytatódik. A 4. kh az út legveszélyesebb kötélhossza: eresz peremén, erõs áthajlásban, távoli és gyenge szegeken 8 méter kitett harántozás jobbra (A2e). Az út megnyitói kötélkorláttal igyekeztek biztonságosabbá tenni ezt a szakaszt. Az 5. kh-ban a jobbra induló szegsor újabb zsákutcába téríthet, nekünk a füves szegélyen balra kell tartanunk. A 7. kh-ban (48 m) érdemes a biztonság rovására az együttmászást megkockáztatni. A kötélhossz kezdete jobbra harántozás (15 m A1e) elõugró boltozat ereszén. Ez a mászóút legkitettebb szakasza, de sûrûn és biztonságosan szegezett. Az ereszt a boltozat közepéig követjük, innen felfele irányítanak a szegek. A 11 méteres szakasz (A1) végén köztes biztosítóhely (3 szeg). 12 méter A1e (5 expanziós szeg), majd 10 m IV+ a következõ boltozat alá vezet. A 9. kh (46 m) hosszú vízszintes harántozással kezdõdik (15 m II), felsõ harmada pedig annyira omlékony (14 m IV-, szeg nélkül), hogy még a kötelek súrlódása is indíthat meg köveket.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – Pokol-torok áthajlása |
B9 * POKOL-TOROK ÁTHAJLÁSA 6A
(SURPLOMBA DE LA GÂTUL IADULUI / ÜBERHANG VON HÖLLENSCHLUND)
Elsõ megmászás: Enache Gheorghe, Cãlin Nicolae, 1962 | |
Hossza: 351 m=8 kh+120 m fenyvesben | Szintkülönbsége: 280 m |
Nehézségi osztály: 6A | Idõtartam: 6-8 óra |
Jellege: 58%-a természetes mászás (60 m I, 60 m II, 45 m III, 33 m IV, 4 m V);
42%-a mesterséges mászás (98 m A1, 32 m A2, 19 mA3)
Nagyon ritkán járt, megerõltetõ útvonal, melynek alsó 80 métere mindvégig erõsen áthajló. Az állandó vízszivárgás miatt a szegek erõsen rozsdásodnak, megbízhatatlanok. A kimondott mászóút a Bardócz-fal magasságának közepe táján ér véget, innen még 120 métert kell a fenyvessel borított sziklaszirtek között a Középsõ-Bardócz-párkányig kimászni.
A Bardócz-falnak ezen a részén összefüggõ repedés húzódik a fal aljától a felsõ peremig. Ennek elsõ 50 métere a Hadsereg útjának kezdete, a következõ 40 méter a jászvásári alpinisták "halvaszületett" kísérletezéseihez tartozik, végül a felsõ öt kötélhosszon a Pokol-torok áthajlása húzódik.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – 64-es Finálé útja |
B10 ** 64-ES FINÁLÉ ÚTJA 5B
(TRASEUL FINALA '64 / KLETTERFINALE 64)
Elsõ megmászás: Coliban Emil, Garner Valentin, 1964 | |
Hossza: 107 m=4 kh | Szintkülönbsége: 70 m |
Nehézségi osztály: 5B | Idõtartam: 2-3 óra |
Jellege: 55%-a természetes mászás (18 m II, 27 m III, 14 m IV);
45%-a mesterséges mászás (7 m A0, 36 m A1, 5 m A2)
Zegzugos, torz útvonal néhány szép és érdekes természetes szakasszal. Kulcsszakasza a 3. kötélhosszban a Kilenc méteres harántozás, mely nagy ujjerõt igényel (V- és V).
1. kh: Az útvonal zsebfogásokon mászható áthajlással kezdõdik (5 m V+). Erõsen áthajló, sûrûn szegezett 5 m A2 és 4 m függõleges A1 következik. Szögletes csatorna formájú horony alá érünk, amely a boltozatos falról csepegõ víztõl állandóan nedves: alsó felén 2 szeg (A1), felsõ részén kisméretû fogások segítenek (IV+). Jobbra vízszintes párkány húzódik, kiugró tömböt kerülünk meg és 7 m II után kényelmes biztosítóhelyre érünk (2 szeg).
2. kh: A párkányt elõbb 2 méter kõtömb zárja el (III), majd 9 m után véget is ér. Sima, dõlt lapra hasalunk fel, és a bal oldali éles fogásokat felhasználva a mélyen alattunk lévõ szegbe akasztjuk létránkat (lásd a mellékelt ábrát). A sima lapon haladunk tovább (A1), kitett lépéssel keskeny horony aljába jutunk, amely két méterrel fennebb (IV-) szûk, diaklázisszerû ferde hasadékká mélyül. Kényelmetlen helyzetbõl biztosítunk (3 szeg).
3. kh: A szûk biztosítóhelyrõl kúszva juthatunk ki: 4 méter III-as nehézségû "hasonramonázs" (ramonázs: fr. ramonage | rom. ramonaj –kéménymászás az erdélyi hegymászók szóhasználatában). Jobbra harántozás (IV-) után biztos fogásokon 16 métert mászunk felfele (III) és az út kulcsszakaszához, a Kilenc méteres harántozáshoz érünk. Nagyon erõsen hátradõlve, a sima sziklalapra feltalpalva haladunk (magyarul: rájbungolunk). A harántozás elsõ 4 métere a könnyebb (V-). Az alattunk lévõ sziklalap fokozatosan függõlegessé válik, a repedés pereme pedig élesebb lesz (V). A repedés alatt a fokozatosan emelkedõ keskeny párkány csökkenti a harántozás kockázatát: akit cserben hagy ereje, erre a párkányra huppan le, és nem marad a kötélben függve.
4. kh: Jobbra tartó ferde repedés mentén 15 métert létrázunk (A1), majd 5 méter III-as nehézségû füves szakasz a fenyõfák közé vezet.
Ereszkedés: A széles teraszon húzódó zergecsapáson 50 métert haladunk vízszintesen, majd élesen jobbra fordulunk, és 20 métert ereszkedünk a függõleges fal peremén nõtt vastag fenyõig. Az elsõ kötélereszkedés 35 méter, és keskeny, füves párkányon ér véget. Tíz métert harántozunk balra és a párkány második fenyõjétõl 24 métert ereszkedünk a mûútig.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – Magányos szirt útja |
B11 ** MAGÁNYOS-SZIRT ÚTJA 5B
(TRASEUL COLÞUL SINGURATIC / ROUTE DES EINSAMEN FELSENS)
Elsõ megmászás: Noaghiu Mircea, Garbiº Nicolae, Pârvu Ion, 1974 | |
Hossza: 236 m=9 kh | Szintkülönbsége: 205 m |
Nehézségi osztály: 5B | Idõtartam: 4-5 óra |
Jellege: 45%-a természetes mászás (13 m II, 32 m III, 31 m IV, 29 m V);
55%-a mesterséges mászás (20 m A0, 109 m A1, 2 m A2)
Biztonságosan szegezett, szép mászóút. Kényelmetlen beszállása a patak vizébõl és az elsõ két kötélhossz megkerülhetõ az Alsó-Bardócz-párkányon. A felsõ hét kötélhossz még így is tökéletesen teljesíti egy 5B nehézségû út követelményeit.
A 3. kötélhosszhoz a következõképpen juthatunk fel: a Km31+370 pontnál lévõ hídtól, a Mária-forrással szemben meredek, köves ösvény emelkedik ÉNy-nak. 250 métert mászunk, majd balra harántozunk mindad-dig, míg meg nem találjuk azt a sziklaodút, ahol az út megnyitói, a brassói egyetemisták tanyáztak, bivakoltak több napon át. Az odútól jobbra 20 méterre felfedezhetjük a harmadik kötélhossz szegeit.
3. kh: A szélesen kezdõdõ bevágást 15 méteren követjük. A szakasz közepén 3 méteres beékelõdött sziklahasáb, bal oldalán 3 szeg: a szegeken mászva A1, a hasáb peremének fogásain V. A következõ 15 méter IV+–V-, két köztes szeggel A bevágás áthajló vége alól a jobb oldali falra mászunk ki (6 m A1 és 2 m A2). Vastag fenyõnél kényelmes biztosító-hely (1 szeg).
4. kh: Füves részen át balra tartunk a fölöttünk tiszteletet keltõen magasodó bevágás felé: 10 m III- , 3 m A1 és 13 m II.
5. kh és 6. kh: A Negyvenöt méteres bevágás az útvonal legszebb és legigényesebb szakasza. Nehézsége IV+ és V+ között váltakozik, és végig "tisztán" ("rotpunkt stílusban") mászható. A kõzet, az utolsó méterek kivételével, nagyon egészséges, a fogások nagyméretûek és biztonságosak. Köztes szeg elegendõ számban. A bevágás alsó harmadán, 15 méter után a kényelmes sziklaodúban álljunk meg biztosítani. A 6. kh végén a kijövetel 3 métere omlékony, földes.
7. kh: Végig A1 nagy távolságra ütött szegekkel. Jobbra emelkedõ füves párkányon állunk meg (egy szeg és fenyõ).
8. kh: A párkány jobb oldali, felsõ végérõl folytatódik a szegsor. Távoli szegeken 15 métert mászunk (A1) és sima, mosott, függõleges falszakasz alá érünk. Itt fül nélküli expanziós szeg: Prusik-hurokra lesz szükségünk! A következõ 10 méteres enyhén áthajló repedésben a szegek még távolabbra vannak egymástól, de végig fogások segítenek az egyensúly fenntartásában. A kötélhossz végén sziklaél alá kerülünk, a mászóút egyetlen kényelmetlen biztosítóhelyére (2 szeg). 9. kh: Az utolsó kötélhossz omlékony kõzeten húzódik, és a szükségesnél gyérebben szegezett. A biztosítóhely fölötti él bal oldalán 15 m III+, szeg nélkül. Átvágunk az él jobb oldalára, itt sima sziklalapon felfele 10 m A1. A lap fölötti borda bal oldalán 7 m III, szintén szeg nélkül. Füves, kõszálakkal tarkított menedékes lejtõre érünk, ahol a biztosítóhely szege csak nehezen fedezhetõ fel.
A mászóút jól elkülönülõ sziklaszirten végzõdik, neve is innen ered.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ |
Sziklamászó zónák | |
Északi-fal | |
Sziklatornyok fala | |
Kis-torony fala |
Földrajzilag a Békás-szoros a Kis-Cohárd Kapubástyának nevezett sziklatornya és a Csíki-Bükk gerince által alkotott monumentális kapunál kezdõdik. Ez a mûút Km26+800 pontjára esik, és a turisták is ezt tartják a szoros bejáratának. A hegymászók számára a "kimondott szoros" a Nagy Szerpentin alatt, a Km30 pontnál kezdõdik. Itt a Bardócz-fal (balról) és a Mária-kõ északi nyúlványai (jobbról) néhány méterre közelítik meg egymást, ez a szûkület a Pokol kapuja. A Pokol kapuja után következik a Pokol tornáca, majd a Kis-Békás-patak beömlése alatt, a Km31-nél a Pokol torka. Itt kezdõdik a szoros legszebb, leglátványosabb része. A következõ 800 méter hosszúságú szakaszon, amelyet jobbról a Szurdok-kõ, balról pedig a Bardócz-párkányok vesznek közre, az útépítés csak a patakmedren, és a falaknak közvetlenül az út fölötti részén változtatott.
A XIX. század utolsó évtizedéig a szoros teljes hosszában járhatatlan volt. A Gyilkos-tó kialakulása elõtt a Vereskõ-patak vizének lefutása keskeny patakmeder és szurdokvölgy volt. A vízfolyás a Vereskõ-patak nevet jóval hosszabb távon viselte, mint ma, és csak a Pokol torkától lefele nevezték Békás-pataknak. A kezdetleges kereskedelmi utak, – a "Lapos úttya" és a "Szurdok úttya" – amelyek összekötötték a Gyergyói-medencét a még Magyarországhoz tartozó két románok lakta településsel, Békásszoros és Gyergyóbékás falvakkal, messze kikerülték a szoros "pokol torkának" tartott alsó szakaszát.
A Kis-Békás vízgyûjtõmedencéjét teljes egészében Gyergyószentmiklós határának egyik legjobb minõségû erdeje borította, kitermelésére azonban a magas szállítási költségek miatt nem vállalkozott senki. Felmerült tehát egy faúsztató csatorna terve és ekkor, 1890-ben a gyergyószentmiklósi olasz származású Giacomuzzi Tita vezetésével sor került a szoros alsó szakaszának feltárására, – és talán elsõ bejárására. "Valóságos sötétafrikai expedíczió indult a szorosnak, összerakható tutajokkal, fegyverekkel, fejszékkel, vashorgokkal, kötelekkel, létrákkal. A két és fél kilométer utat õk bizony tizenegy óra alatt tették meg" (Urmánczy Nándor, 1895). A feltárást követõen mindössze másfél év alatt elkészült a 30 km hosszú csatorna, mely egészen a tutajozható Besztercéig, Búrabékás (Gura Bicazu) falvacskáig szállította a kitermelt és feldolgozott fát. (Búrabékás településbõl alakult ki a mai Bicaz város). A Békás-szoros alsó szakasza és a Kis-Békás szurdoka így hamarabb vált ismertté és járhatóvá, mint a Békás-szoros középsõ és felsõ szakasza, és több turistatörténeti adatunk van róla, mint a Hagymás-hegység összes többi látványosságáról együttvéve. Boldog eleink a Kis-Békás szorosából induló, és a Pokol torkán átvezetõ csatorna gerendapárkányán sétálva csodálhatták a sziklaszorost, mely oly keskeny volt, hogy amint azt 1895-ben Urmánczy Nándor írta, "kiterjesztett karokkal elértük mindkét falát". Napjainkra 8–10 méterre szélesítették a legkeskenyebb részeket is.
A csatornát, mely abban az idõben ipari remekmûnek számított, magasan a patak fölött vezették, hogy a felhõszakadások árhulláma kárt ne tehessen benne. Két cölöpsorra, a szûkületeknél pedig a sziklafalak közé ékelt keresztgerendákra támaszkodott, két oldalán korláttal ellátott deszkapalló húzódott, hogy az esetleg elakadó rönköket és deszkákat kiszabadíthassák. Mikor a Gyilkos-tó partján még csak egyetlen erdõõri lak árválkodott, és a Békás-szoros felsõ szakaszát is csak nagy ritkán kereste fel egy-egy elszántabb turista, akkor a Kis-Békás völgyében már 200–300 alkalmazott dolgozott. Urmánczy Nándor negyven bajor család letelepedésérõl ír, akik még a pátriabeli fapapucsban jártak, és rendkívüli hozzáértéssel dolgozták fel a fenyõfát. Ugyancsak Urmánczy említi "a Gyilkos-hegy oldalában lévõ merészen épült vízgyûjtõt, mely az itt kezdõdõ hosszú úsztató csatornát táplálja". A fakitermelésnél hatalmas lendülettel folyt a munka, a Kis-Békás szurdoka és a Gödrös-patak beömlése között 8–10, akkoriban korszerûnek számító, ún. turbinás vízfûrész mûködött. Elsõsorban deszkát metszettek, de a kivételesen jó minõségû, bogmentes fenyõfát igénylõ hangszerlap, zongorabillentyû és szitakéreg gyártásának is itt volt a legjelentõsebb gyergyói elõállításának helye. A környék erdei tíz év alatt eltûntek, a Gyilkos-havas, a Csíki-Bükk és a Mária-kõ oldalait újratelepítették, a Kis-Békás völgye és a Szurdok-havas java része maradt legelõnek, kaszálónak, ahova békási gazdálkodók telepedtek le.
A faúsztató csatorna mindössze tizenkét évet üzemelt, 1907-ben Dr. Fejér Gerõ kanonok már csak a tartószerkezeten, gerendáról gerendára lépegetve tudta bejárni a szorost, három évvel késõbb pedig L. Gyárfás Gyõzõ, az országút egyik építésvezetõje már csak a gerendák korhadt maradványait találta. A kis-békási csatorna a gazdasági hasznosítás azon ritka kivételei közé tartozott, amely nem torzította felismerhetetlenné a szorost, hanem természetes formáját épségben hagyta. Az egykori híres építménybõl ma már csak egy begyepesedett, bozóttal benõtt földhányás látható két kilométerrel a Kis-Békás-szoros felsõ bejárata fölött, a hajdani víztároló gátjának maradványa.
A faúsztató csatorna felhagyásakor, 1905-ben keskeny ösvényt építettek ki a szoros alsó szakaszán, amit 1910-ben, az országút nyomvonalának kijelölésekor szekérrel járhatóvá szélesítettek. Az országút 1914 végére készült el, és a Tölgyesi- és a Gyimesi-szoros mellett Erdélyt Moldvával összekötõ egyik legfontosabb útvonal lett. Az egysávos makadám utat az 1960-as évek végén szélesítették ki és aszfaltozták, ezzel az áru- és turistaforgalom egy csapásra a többszörösére növekedett. Az út korszerûsítésével a patakmeder természeti ritkaságnak számító eredeti formája is megváltozott, a hatalmas jármûforgalom pedig nagyon sokat csorbít a táj varázsán.
A szoros neve a Békás-pataktól származik (ezért Békás-szoros és nem Békási-szoros, ahogyan néhány széplélek szeretné átkeresztelni). Ez a név már jóval a Gyilkos-tó keletkezése elõtt ismert volt a már említett eltéréssel a mai névhasználattól: a Pokol torkáig a szurdokvölgyön átfolyó patak a Vereskõ-patak nevet viselte. A szoros helynevei meglehetõsen zûrzavarosak, a mai napig sincsenek egyhangúan elfogadott elnevezések. Ennek az a magyarázata, hogy a szoros feltárásáig csak a környezõ havasoknak (Cohárd, Kupás, Szurdok, Lapos) és az ezekhez tartozó néhány tetõnek, saroknak, sziklafalnak és pataknak volt neve. A tulajdonképpeni szoros sziklaalakzatainak névtelenségével sem a csatorna, sem az országút építõi nem törõdtek. A nagy erdõirtások után a környék helynévkincse a megtelepülõ gazdálkodók családneveivel bõvült. Benn a szorosban a keresztelgetés feladata a késõbbi "hódítókra", a turistákra hárult, akik éltek is, és visszaéltek is a felfedezõket megilletõ névadás jogával. Ki-ki ízlése és ihletettsége szerint szórta, sziporkázta ötleteit, rendszerint tudomásul sem véve esetleges elõdeit. Kezdetben bibliai és mitológiai nevek járták, ezekbõl néhány meg is rögzõdött a turistairodalomban. A XX. század ötvenes éveitõl, a békás-szorosi sziklamászás fellendülésétõl bukaresti és brassói alpinisták látták el a keresztapa feladatát, õk az újólag megnyitott utakat már inkább történelmi évfordulókról, nemzeti ünnepekrõl, a sportegyesületükrõl, esetleg friss apai örömöktõl eltelve, az idõ tájt világra jött csemetéikrõl nevezték el. Kevesen voltak azok, akik betartották a hegymászás egyik alapszabályát, amely megkívánja, hogy a mászóút neve lehetõleg tükrözze földrajzi elhelyezkedését.
Kis-Békás-patak és a Damuk-patak között húzódó Szurdok-havas jellegzetes völgyközi hát, változatos morfológiai formákkal. Bár a lapos, fennsíkszerû felszínek dominálnak, éles sziklatarajok, meredek szirtek is magasodnak rajta. Az 1000 métert meghaladó magasság ellenére dombvidék jellegû, a turisták érdeklõdésére semmiképp sem tarthat számot. Ebbõl a szelíd vonulatból a Szurdok-csúcsnál ÉNy-nak ágazik ki egy mellékgerinc, mely a Békás-patak fölött az 1075 m magas Szurdok-kõben tetõzik. Ha a Szurdok-havas felõl nézzük ezt a sûrû fenyvessel borított gömbölyded hegyet, nem is gyanítanánk, hogy átellenes oldala a környék legmagasabb sziklafalait rejti.
A Szurdok-kõt DNy-ról a Kis-Békás-patak alsó szakasza, ÉNy-ról pedig a Békás-patak határolja. Mindkét patak fölött hatalmas falak emelkednek. Cristea Emilian a Szurdok-kõt óriási hasábhoz, prizmához hasonlítja: a hasáb két lapját a Kis-Békás fölött emelkedõ Kis-torony fala és a Békás-patak vonalát követõ Sziklatornyok fala alkotná, a hasáb harmadik lapja pedig a Szurdok-kõ ÉK-i oldalát képezõ Északi-fal lenne. A prizma hasonlat csak annyiban sántít, hogy a Szurdok-kõ felfele, a falak dõlése folytán egyre keskenyedik, és inkább csonka gúlára emlékeztet, mint hasábra. A Katalin-torony és az Elefántcsont-torony útjainak beszállásai között, a tornyok vonalában és a sziklafal tövében mérve 180 méter a távolság, kijöveteleik viszont mindössze 40 méterre vannak egymástól. A "függõleges falaknak" (elõszeretettel használt kifejezés minden 60♥-nál meredekebb sziklafalra) szemmel nehezen érzékelhetõ dõlése 300 méteres szintkülönbségnél már jelentõs eltolódást eredményez. Ha hinni lehet a hivatalos térképek szerkesztõinek, – márpedig hinnünk kell, mert a légi felvételek nem csalnak, – a Sziklatornyok falánál például az alap és a perem vetületei között 150 méter az eltolódás. Tökéletesen függõleges fal viszonylag kevés van, és mászás közben azonnal megérezzük, mikor a fal dõlése függõlegesbe vált.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Északi-fal |
O1 | Ø | 1. számú mászóút | |
♥ O2 | *** | Mûvészet-repedés | 6B |
O3 | ** | Szurdok-kõ repedése | 6B |
O4 | * | Dinamo XXX mászóút | 6B |
O5 | Ø | Iaºi '80 mászóút | 5A |
O6 | ** | Nyírfa-csorba repedése | 5B |
O7 | *** | Katalin-torony útja | 5B |
A Pokol-torok alsó végénél, a Km31+370 pontnál lévõ híd fölött, a Katalin-torony vonalában a sziklafal eltér, eltávolodik a Békás-pataktól, élesen megtörik és az északkeletnek nézõ Északi-falat alkotja. Az ellentmondás a fal iránya és az elnevezése között onnan adódik, hogy az 1950-es évek bukaresti és brassói alpinistái rangon alulinak tartották az iránytû használatát, a fal keresztelõjén minden bizonnyal hangyaboly és mohos fa után határozták meg az égtájakat. Ne feledjük, hogy azokban az években az ország hegymászó társadalma a nagy alpesi északi falak (Eiger, Matterhorn, Grand Jorasses, Marmolada stb.) bûvöletében élt, útlevél hiányában legalább egy északi falat szeretett volna magáénak tudni.
(Az Eiger-csúcs nevével kapcsolatban talán érdemes megemlíteni, hogy ennek magyar vonatkozása is van. Azt eddig is tudtuk, hogy a híres-hírhedt csúcs a mesebeli emberevõ óriásról, az ogre-ról kapta nevét. Benedek István Szülõföldünk Európa? címû írásában hívta fel figyelmünket, hogy a franciául és angolul is ogre szó a kalandozó magyarok (hongrois) nevének torz változata. "Csak az átlagos franciák és angolok mûveletlenségében bízhatunk: nem tudják, hogy az emberevõ óriással bennünket aposztrofálnak..." – teszi hozzá Benedek István.)
A Szurdok-kõ falai közül az Északi-fal a legalacsonyabb, középvonalában is mindössze 210 méter. A fal felsõ pereme ugyan egy szintben van a Sziklatornyok falának peremével, alsó része azonban nem nyúlik le a Békás-patak szintjéig. Az Északi-fal alját meredeken emelkedõ vápa határolja, így a pataktól távolodva fokozatosan veszít magasságából. A mászóutak is a fal alsó, jobb oldali felében vannak, a beszállásokig 120 méter szintkülönbséget kell megmásznunk. Középvonalában a falat folytonos horony szeli ketté, ennek a szûk és felsõ harmadában nagyon mély kéménynek a vonalán halad a Mûvészet-repedés mászóút.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Északi-fal mászóútjainak megközelítése |
A mászóutak megközelítése
A Pokol-torok alsó végétõl, a Km 31+370 pontnál lévõ híd felsõ sarkától betonozott mellvéd vezet a bõ vízhozamú karsztforráshoz, a Mária-forráshoz. A híd és a forrás között meredek völgyecske emelkedik az Északi-fal középvonala, a Mûvészet-repedés irányába. A völgyben húzódó ösvény a mellvéd fölött 25 méterrel törmelékes részre ér. Jobbra sziklás vályú, a jól kitaposott, de meredek ösvény ezt a vályút balról megkerüli, és 50 m után tér vissza a völgy vonalába. A sziklafal tövéig 250 métert mászunk és ezalatt 120 m szintkülönbséget gyûrünk le. A kapaszkodás meglehetõsen fárasztó, mert a vápa talaja kõgörgeteges lágy föld. A meredek völgy a
♥ O2 *** Mûvészet-repedés 6B
beszállásához vezet. A Mûvészet-repedésbõl az 5. kötélhossz végén "vészkijárat" ágazik ki jobbra, ez a
O3 ** Szurdok-kõ repedése 6B
A Szurdok-kõ repedése (Cristina Petre, Cristea Emilian, 1961) habár önálló maximális nehézségû útként szerepel a hegymászó szövetség nyilvántartásában, a valóságban a Mûvészet-repedés változata, amely az útvonal legjellegzetesebb és legnehezebb szakaszát, a felsõ mély hornyot kerüli ki, és jóval könnyebb, rövidebb terepen vezet a tetõre. Ez a változat 102 méter közepesen nehéz (III–V-) természetes mászás, két rövid mesterséges betéttel (A0 és A2). Felújítva 2005-ben.
A Mûvészet-repedés beszállásától 18 méterre jobbra egymás mellõl indul a Dinamo XXX mászóút és a Iaºi '80 mászóút. A sziklafal tövében ösvény húzódik, enyhén lejt és hevenyészett bivakhely elõtt halad el. A Mûvészet-repedés beszállásától 90 méterre füves repedés alá érünk, ennek vonalában kezdõdik a
O6 ** Nyírfa-csorba repedése 5B
Az enyhén lejtõ ösvényen 15 m után elágazáshoz érünk: a jobboldali ösvény meredeken lejt, mi a baloldali ösvényen, szorosan a sziklafal mellett 15 métert mászunk:
O7 *** Katalin-torony útja 5B
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Lejövetel az Északi-falról |
Lejövetel az Északi-falról
A lejövetelt az Északi-fal tetejérõl a gyergyószentmiklósi Dancurás Salvamont csapat tagjai fehér téglalap alakú jelzéssel látták el. A viszonylag könnyen követhetõ csapás a Katalin-toronytól a sziklafal peremén kezdetben déli irányba húzódik, érinti a Sziklatornyok fala útjainak kijöveteleit, majd a Kis-torony fal fölött DK-nek fordul és a Kis-Békás-patak sárga sávval jelzett turista ösvényére ereszkedik. (Részletesebben a Sziklatornyok falánál)
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Mûvészet-repedés |
♥ O2 *** MÛVÉSZET-REPEDÉS 6B
(FISURA ARTEI / RISS DER KUNST)
Elsõ megmászás: Floricioiu Alexandru, Hurbean Tudor, Hannich Horst, Jitaru Nicolae, Boros Sándor László, Marian Nicolae, 1958 Felújítva 2008-ban |
|
Hossza: 244 m=9 kh | Szintkülönbsége: 210 m |
Nehézségi osztály: 6B | Idõtartam: 4-6 óra |
Jellege: 91%-a természetes mászás (5 m I, 33 m II, 41 m III, 79 m IV, 56 m V, 8 m VI);
9%-a mesterséges mászás (5 m A0, 8 m A1, 7 m A2, 2 m A3)
Piros pontos út
A több mint fél évszázada megnyitott Mûvészet-repedés az ország egyik legnevezetesebb mászóútja. A romániai hatos nehézségû utak közül is kiemelkedik azáltal, hogy szinte teljes hosszában természetes mászástechnikával gyõzhetõ le. Az út vonala a beszállástól a tetõig egyetlen megszakítatlan kéményt követ, melynek felsõ harmada ritkaság-számba menõ nagyon mély, diaklázis-szerû hasadék. Az út elsõ megmászói a kémény külsõ peremén haladtak, manapság azonban ritkán követik ezt a szép, de erõsen kitett útvonalat. Napjaink titánjai inkább 10–20 méter mélyen hatolnak be a szûk repedésbe, míg olyan helyet nem találnak, ahol átpréselhetik magukat. Mindvégig nagyon nehéz mászóút, a köztes szegek száma kevés, de a biztosításhoz elegendõ. Nagyon fontos, hogy ne öltözködjünk vastagon, és semmi olyan felesleges felszerelést ne vigyünk magunkkal, amitõl a szûkebb szakaszokon beszorulhatnánk. Fõleg szikár termetûeknek ajánljuk, bár több testesebb hegymászó is sikeresen mászta meg.
1. kh: A beindulás jelétõl jobbra és 5 méter magasságban kisméretû párkány, ahonnan széles repedés emelkedik. Az elsõ 10 m még könnyen mászható (II), a következõ 5 m (III-) nagyobb teraszra vezet. Öt méter szeglétrán (A0) kiugró tömb alá érünk, ezt jobbról kerüljük meg jó fogásokon, kissé kitett helyzetben (5 m IV-). A tömb csúcsa mögött kényelmes biztosítóhely (2 szeg).
2. kh: Az enyhén áthajló bevágás (15 m A1 és A2) horonnyá szélesedik: 10 méter, alsó fele III+, a felsõ IV+. Keskeny földes üregben állunk meg (3 szeg).
3. kh: Két alulról felfele elvert, de biztosan álló szeg kisebb áthajláson segít át (2 m A3). Lekerekített fogás és erõltetett vállkulcs segítségével lendülünk fel, majd nyitott bevágás kerekded bütykein külsõ támaszkodással 3 m VI- nehézségû szakaszt küzdünk le. Szûk és áthajló horonyban folytatjuk a mászást (12 m V+), amely feljebb kissé kiszélesedik és nehézségébõl is veszít (18 m IV+). Széles hasadékba jutunk, ahonnan kényelmesen biztosíthatunk (3 szeg).
4. kh: A horony szélesebb szakaszán 9 métert mászunk (III+) és nagyobb odú elõtt haladunk el. Húsz méter hosszú, erõsen áthajló kémény következik, alsó fele IV+, felsõ fele zárt kürtõvé mélyül, mely belül ugyan könnyebben mászható, de szûk és megszorulhatunk. A külsõ változat erõsen áthajló horony, fennebb ez is összeszûkül és kikényszerülünk a peremére: V+. A horony tetején nehezen legyûrhetõ zárótömb, fölötte már enyhül a mászás nehézségre, 10 m III+ vezet széles hasadékba, kényelmes biztosítóhelyre (3 szeg).
5. kh: A hasadék fokozatosan szélesedik (11 m III+), a végén földdel, agyaggal feltöltõdött kényelmetlen, csúszós biztosítóhelyet találunk. Baloldalon emelkedik a mély diaklázis, a mászóút "mûvészi" felsõ harmada, jobbra pedig a Szurdok-kõ repedése ágazik el, amely két közepesen nehéz és egy könnyû kötélhosszon, az eredeti útvonalánál jóval könnyebb változaton vezet a tetõre.
6. kh: A biztosítóhely bal oldaláról 4 métert kapaszkodunk felfele és sziklaablakon át bebújunk a horonyba. Mélyen a diaklázisban, félhomályban nyomakodunk felfele, a 9 méteres szakasz nehézsége V- és V+ között váltakozik. A biztosítás sok gondot nem okoz, mert kiesni innen a legjobb akarattal sem lehet. A szûk szakasz után jobbra bújunk ki a hasadékból, és bevágás mentén 4 métert terpeszelünk (IV-). Visszatérünk a horonyba, és jó mélyen a belsejében újabb 9 méteres V- és V+-os szakaszon préseljük fel magunkat. A diaklázis mélyén állunk meg, két beékelõdött sziklatömbnél, szeg nélkül.
7. kh: A következõ 8 méteren alkalmazhatjuk a Mûvészet-repedés hírhedt "mellkas-kulcsát": a legvékonyabb dongájú legény mellkasa is megszorul a horony falai között, ha teleszívja levegõvel. A szakasz nehézsége V+ és VI- között váltakozik. A kémény kissé szélesebb szakaszán vízszintes szegélyre jutunk, ezen 5 métert jobbra harántozunk (2 szeg). A horony annyira kiszélesedik, hogy 8 métert terpeszelve mászhatunk (IV-). Két métert újból jobbra tartunk, majd rövid, fokozatosan szûkülõ részen préseljük át magunkat (2 m V+). Kikényszerülünk a hasadékból, 4 m IV+ után bújhatunk vissza az egyetlen szeggel ellátott biztosítóhelyre.
A 8. kh rövid kötélhossz (11 m) még a horonyban húzódik, nehézsége V- és V+ között váltakozik és meglehetõsen szûk. A horony tetején állunk meg, füves párkányon, boltozat alatt (2 szeg).
9. kh: Széles, füves vályú emelkedik az erdõs tetõ felé (15 m IV+). Könnyû terepre érünk, ahol már fenyõk között kapaszkodva 18 m II után felérünk a fal peremére.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Nyírfa-csorba repedése |
O6 ** NYÍRFA-CSORBA REPEDÉSE 5B
(FISURA STRUNGII CU MESTEACÃN / RISS DER BIRKENSCHARTE)
Elsõ megmászás: Schenn Matei, Irimia Aurel, Karácsonyi László, 1962 | |
Hossza: 234 m=8 kh | Szintkülönbsége: 195 m |
Nehézségi osztály: 5B | Idõtartam: 4-5 óra |
Jellege: 50%-a természetes mászás (29 m I, 15 m III, 62 m IV, 11 m V);
50%-a mesterséges mászás (13 m A0, 52 m A1, 37 m A2, 15 m A3)
A mászóút vonala a Katalin-tornyot az Északi-faltól elválasztó mély hasadékot követi és hat kötél-hossz után a Nyírfa-csorbában találkozik a Katalin-torony útjával és a Szikla-tornyok útjával. A három út közös vonalon jut fel a Szurdok-kõ tetejére. Biztonságosan szegezett, változatos út, mely megköveteli a természetes és mesterséges mászástechnika teljes arzenáljának ismeretét. Kulcsszakasza a csorba alatti kötélhosszban 15 méter nagyon jó erõnlétet követelõ A3.
Az 1964-es kiadású Cristea-kalauz eltúlzott jellemzése, mármint hogy ez az ötös út valójában egy kemény hatos, elriasztotta a mászókat. Az utat éveken át kerülték, ezért több kötélhosszát felverte a fû.
A gyûrû nélküli csõszegekbe csak vékony karabinereket lehet akasztani.
1. kh: A kezdetben egyenes füves repedés (10 m A1 és IV) balra áthajló bevágásként folytatódik: 12 m A2 nagy átmérõjû csõszegeken. A bal oldali fûpárnán a mászóút egyetlen kényelmetlen biztosítóhelye (3 szeg).
2. kh: Továbbra is a bevágás-ban haladunk (11 m A2), majd kiszegezett füves szakasz következik (15 m A1). Áthajló horony tövében kényelmes párkányon állunk meg (2 szeg).
3. kh: A horony alsó 6 méterét kéménymászással (V-), az áthajló felsõ 9 métert létrázva másszuk meg (A2). Kitett, erõsen nyújtott balra átlépéssel juharfához érünk, fölötte fûvel benõtt horony kezdõdik. A horony peremén 12 métert terpeszelünk (IV-). Kényelmes helyen 3 szegtõl biztosíthatunk.
A 4. kh 15 m magas, mély és felfele szûkülõ kéménnyel kezdõdik, melybõl sziklaablakon át kerülünk ismét a napvilágra. A kémény alsó szakasza A2 és V- között váltakozik, a kijövetel IV. Öt méter kényelmesebb horonymászás után valóságos kis oázisba kerülünk: dús fûvel borított széles párkány, árnyat adó juharliget, csupán az üdítõ forrás hiányzik.
5. kh: Széles horony jó fogásain kényelmesen mászunk, a kötélhossz nehézsége végig IV. Rövid füves szakasz után áthajló repedés alá érünk, itt állunk meg kisméretû, ferde párkányon (3 szeg).
A 6. kh az út kulcsszakasza. A 15 méter hosszú A3-as áthajló repedés leküzdését a mélyen bevert, gyûrû nélküli csõszegek is nehezítik. A nagyon távoli szegeket térdkulccsal és kitett külsõ terpeszeléssel érjük fel Az áthajló szakasz fölött 5 m A1 és 15 m hosszú fûlejtõ vezet a Nyírfa-csorbába. Útvonalunk itt találkozik a torony csúcsáról ereszkedõ utakkal, a Katalin-torony útjával és Sziklatornyok útjával.
7. kh: A csorbából kezdetben egyenesen felfele vezet a szeglétra (A0-A1), majd füves, mohos küszöbökön át széles teraszra érünk.
8. kh: A terasz jobb szélérõl függõleges repedésben húzódik a szegsor. 15 m A1 után a repedés kiszélesedik és kényelmesen mászható vályú (III-) vezet a fenyvesbe.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Katalin-torony útja |
O7 *** KATALIN-TORONY ÚTJA 5B
(RASEUL PINTENUL LUI CÃTÃLIN / KATALINTURM)
Elsõ megmászás: Chivu Dumitru, Karácsonyi László, 1962 | |
Hossza: 229 m=8 kh | Szintkülönbsége: 195 m |
Nehézségi osztály: 5B | Idõtartam: 4-5 óra |
Jellege: 41%-a természetes mászás (7 m I, 8 m II, 47 m III, 28 m IV, 4 m V);
59%-a mesterséges mászás (13 m A0, 92 m A1, 27 m A2, 3 m A3)
Az Északi-fal és a Sziklatornyok fala közt határt képezõ Katalin-torony neve a legújabb keletûek közé tartozik: Karácsonyi Laci az addig névtelen tornyot az elsõ megmászás ideje alatt született fiáról, Cãtãlin Karácsonyiról nevezte el.
Az út kisebb eltérésekkel a to-rony élvonalát követi. Alsó fele biztonságosan szegezett mesterséges mászás, felsõ részén gyakoriak a kevés köztes szeggel ellátott hosszabb füves szakaszok. Kulcsszakasza a 4. kötélhossz nagyon szûk hornya, melybõl a kimászás áthajló ötös nehézségû. A Katalin-torony csúcsát a Nyírfa-csorba választja el a Szurdok-kõ tömbjétõl. A csorbában három mászóút találkozik: balról ide ér fel a Nyírfa-csorba repedése, a torony tetejérõl pedig a Katalin-torony útja és a Sziklatornyok útja ereszkedik le. A csorbából közös útvonalon jut fel mindhárom a Szurdok-kõ tetejére.
1. kh: Átlósan jobbra emelkedõ füves szegély (12 m III+) elõugró sziklataraj alá vezet, melynek erõsen áthajló bal oldalát 3 m A3 nehézségû létrázással küzdjük le. Hét méter A1, majd 8 m II-es fûpárkány kényelmes biztosítóhelyre vezet (4 szeg).
2. kh: A kezdetben függõleges repedés 20 m A1 után jobbra kanyarodik, és áthajló lesz. Nyújtott jobbra átlépés után (2 m A2) 9 métert ezen az áthajló szakaszon létrázunk (A2). A szegsortól jobbra emelkedõ tornyocska csúcsával egy magasságban állunk meg, ferde kõszegélyen, sziklaszegeken lógva (4 szeg).
3. kh: A biztosítóhely fölötti murokból balra lépünk ki (2 m IV+, a szikla hajlata mögött kényelmes fogás). Tíz méter A1 egyenesen felfele húzódik, rövid szakaszon karkulcsolással jutunk át (2 m V-). Balra tartunk (10 m IV-) és a faltól elvált tömb élére kerülünk. Ezen visszakanyarodunk jobbra, a nagyon kényelmes füves párkányon ne álljunk meg. Áthajló falon 8 métert jobbról balra harántozva (A1 és A2) horony aljához érünk Itt kényelmes sziklaszögletben 2 szeg.
4. kh: A fölöttünk emelkedõ kémény az út kulcsszakasza. Alsó része nagyon szûk (IV), a közepe táján kissé tágabb, a kimászásnál újból elszûkül, és erõsen balra hajlik: 2 m "kiköpõs" V+. A horony fölött 3 szeg még felfele vezet (A2), majd erõsen kitett szakaszon 3 métert balra harántozunk (A2). A harántozás végén kisméretû, de viszonylag kényelmes biztosítóhelyen állunk meg (3 szeg).
5. kh: Széles, függõleges repedéssel kezdõdik, egymástól távolra ütött csõszegekkel (7 m A2). Kényelmesebb szeglétra (6 m A1) után jobbra harántozunk (3 m III+), és mély repedésbe jutunk, melyet 7 méteren követünk (IV+). Széles, menedékes, ferde horony 5 méterét két változaton is megmászhatjuk: benn a horonyban IV, a jobb oldali peremen III+. Vízszintes fûszegélyre érünk, melynek mindkét szélén egy-egy biztosítószeg van. Ajánlatos a szegély jobb oldali végén megállni. A Katalin-torony élvonalában vagyunk, a mászóút legszellõsebb pontján, mintegy a mûút fölött lebegve. Nagyon ügyeljünk a mozgó kövekre, mert ezek a mûútra hullhatnak.
6. kh: Sima falon 18 métert kényelmesen létrázunk (A1), majd 7 m hosszú, szeg nélküli bizonytalan füves szakasz következik (III-). Vékony fenyõ mellett köztes biztosítóhely (2 szeg), a rövidebb kötelekkel haladók itt megállhatnak. A torony csúcsáig még 15 m III nehézségû mászás van hátra, a tetõn gyûrûs szegtõl biztosítunk.
A Katalin-torony csúcsáról 17 méteres kötélereszkedéssel jutunk a Nyírfa-csorbába.
7. kh: A függõleges falon 15 m könnyen mászható szegsor húzódik (A0 és A1). Füves, mohos küszöbök során át széles, fenyves teraszra érünk.
8. kh: A terasz jobb oldali szélérõl függõleges repedésben szegsor emelkedik (15 m A1). A repedés kiszélesedik és kényelmesen mászható vályú (III-) vezet a fenyves tetõre.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Sziklatornyok fala |
P1 | * | Sziklatornyok útja | 6A |
P2 | *** | Keresztezett-út | 6B |
P3 | *** | Elefántcsont-torony útja | 5B |
P4 | Ø | Hegyililiom-horony | 5B |
P5 | * | Vaskohászok útja | 5B |
P6 | * | Bányászok útja | 6A |
P7 | * | Székelyek útja | 6A |
P8 | * | Június 16 mászóút | 5B |
P9 | * | Maraton-mászóút | 6A |
A Sziklatornyok fala a Békás-szoros legmagasabb sziklaletörése, magassága néhány ponton meghaladja a 300 métert. A Km31-tõl a Km31+370 pontnál lévõ hídig húzódik és a szemközt emelkedõ Bardócz-párkányokkal együtt alkotja a szoros legvadregényesebb részét, a Pokol torkát. Ez a fal is, akárcsak a Bardócz-fal, két részre tagolódik, majdnem derékszögû élet alkotva a mûút Km31+150 pontja fölött. Az él vonalában, közel a fal felsõ pereméhez 60 méter magas, sárgás-fehér hasáb tapad a függõleges sziklához, mintegy ellentmondva a fizika törvényeinek. Ez az Elefántcsont-torony, egyike a fal névadó sziklatornyainak. A másik névadó sziklaalakzat a falat északról határoló Katalin-torony. A fal alsó felében, a Katalin-torony alatt emelkedik még egy harmadik, tudomásunk szerint névtelen tornyocska.
A Katalin-torony és az Elefántcsont-torony esésvonalai között, 80 méterrel a mûút fölött fenyõkkel, juharfákkal sûrûn benõtt terasz húzódik, az Elveszett világ párkány. Ezt a teraszt jobbról, balról, alulról, felülrõl sima, áthajló sziklafalak határolják, a párkányra csak valamelyik hatos nehézségû mászóúton juthatunk fel. A 31. kilométerkõ fölött húzódik még egy, a világtól hasonlóképpen elzárt fenyves párkány, a Rezerváció.
A Békás-szoros legmagasabb fala sokáig várakozott legyõzõire. 1962. augusztus 6-án fejezte be Chivu Dumitru és Karácsonyi László a Sziklatornyok útját, amelyet a Sziklatornyok falához sorolnak ugyan, habár ez az út a Katalin-toronyra vezet, magát a falat nem is érinti. Idõrendben a következõ a vajdahunyadi Ritiºan Avel és Betegh Imre által 1964-ben megnyitott Vaskohászok útja. Rá egy évre, a hegymászásban meglehetõsen fura versengés eredményeként született meg a fal két mindmáig legnépszerûbb mászóútja, az Elefántcsont-torony útja és a Keresztezett-út. A két út megnyitásának a története megérdemli, hogy néhány sort szánjunk rá. Az egész úgy zajlott le, ahogyan a laikusok a sziklamászó versenyt elképzelik: a hegymászók csapatai másznak, másznak, az egyik jobbról, a másik balról, s aztán amelyik elõbb tûzi ki a zászlót az oromra, az a gyõztes. Chivu Dumitru naplójegyzetei (File de jurnal 22-23 iulie 1965, Buletin Alpin CJEFS-Braºov, 1977) és Opriº Mircea szóbeli közlései alapján próbáltuk rekonstruálni az eseményeket.
Amióta csak az 1950-es évek elején a romániai hegymászást szovjet mintára versenysporttá szervezték át, a hadsereg és a belügy brassói egyesületei, az Armata AS és a Dinamo SC örök ellenfelei voltak egymásnak. A szakosztályok vezetõi között is régi rivalizálás folyt, pontosabban, amíg a kiváló hegymászó Floricioiu Alexandru országos jelentõségû utakat nyitott a Bucsecsben, a Békás-szorosban, a Királykõn, addig az önreklámozásáról közismert Cristea Emilian a született bukaresti mentalitásával minden lehetséges fórumon igyekezett ezeknek az utaknak az értékét kisebbíteni.
Ma már nehéz kideríteni, hogy az Elefántcsont-toronnyal melyik csapat szemezett elõbb. Utólag mindenki magáénak vallja, ha egyebet nem, az ötlet elsõbbségét. Az elnevezés, ismerve a "professzor" világszemléletét, Floricioiura vall. Chivu tizenkét évvel késõbb mindenesetre így ír: "Számtalanszor nézegettük, és tanulmányoztuk megmászásának lehetõségét, de mire rászántuk magunkat, mások már megelõztek. Így a szép mászás versengéssé fajult, melynek eredménye végül is két új, nagy nehézségû mászóút lett: az Elefántcsont-torony útja és a Keresztezett-út." Valóban, mire Chivu Dumitru és Schenn Matei észbe kaptak, Opriº Mircea és Coleºiu Ion már jól fennjártak az Elveszett világ párkányon, a torony esésvonalában szegezve ki egy új feljáratot. Ahhoz, hogy behozzanak valamit ellenfeleik 80 méteres elõnyébõl, Chivuék a három évvel azelõtt megnyitott, a Sziklatornyok útja felé vezetõ szegsoron másztak fel a fenyves párkányra. Míg a "dinamósok" az Elefántcsont-torony esésvonalát követték, addig a "hadsereg" balról jobbra harántozva közeledett a torony felé. Az Elveszett világ fölött 75 méterrel Chivuék csapata mosott sziklára, repedésben szegény szakaszra jutott. Idézzünk ismét a naplójegyzetbõl: "A hatodik kötélhosszat áthajló falon kezdjük meg, a szegek jól tartanak, de a repedések mind keskenyebbek és keskenyebbek lesznek. Ezen a szakaszon aztán ellenfeleink egyikétõl (Alexandru Floricioiu professzortól, kinek csapata a másik változaton dolgozott) elõzõ nap ajándékba kapott vékony lemezszeg segítségével jutottam át. Figyelmesen megvizsgáltam a fal összes egyenetlenségét és karcolását, végül is egy alig látható lyukba sikerült a szeget gyûrûig bevernem és a létrában annyira felemelkednem, hogy 'elkapjak' egy alig-alig kirajzolódó repedést."
Opriºék ekkor már az Elefántcsont-tornyot ostromolták. Elõbb a jobb oldalán próbálkoztak, de faékek hiányában hamarosan elakadtak. Ekkor Opriº visszaereszkedett a torony tövébe, és átharántozott a bal oldali repedés alá. Az este itt érte õket. Szürkületkor magasan felettük, a sziklafal peremén megjelent edzõjük, Floricioiu professzor feje. Opriº a kalapácsa nyelén mutatta neki, hogy milyen széles ékre lenne szüksége. Az ékeket az üdülõtelep asztalosa éjszakai mûszakban készítette el, hogy hajnalban segédzsinóron lejuttathassák hozzájuk. A katonák csapata a menedékházban töltötte az éjszakát, így másnap, mire a torony aljához értek, az "ellenfél" már magasan fennjárt a bal oldali repedésen. "Sajnálkozva harántoztunk át a jobb oldalra, keresztezve barátaink mászóútját" – írja Chivu. Mindketten, Chivu is, Opriº is érezték, hogy itt nemcsak a traszék keresztezõdnek, hanem a hegymászólogika is. Opriº ekkor, kötélhossznyi távolságból egy nagyon is sportszerû ajánlatot tett: fejezze be Chivu a jobb oldali repedést, és a hozzávetõlegesen egyforma nehézségû szakaszokat jelentsék le úgy, hogy a mászóutak ne keresztezzék egymást. Sportszerû volt ez az ajánlat már csak azért is, mert az elsõmegmászás-szabályzat Opriºnak egy hónapig kizárólagos jogot biztosított a félbe maradt jobb oldali kötélhossz befejezésére. Chivu, számunkra a mai napig is érthetetlen okokból az ajánlatot csak részben fogadta el. Sejtjük, hogy itt a mindenkiben ellenséget gyanító Schenn Matei véleménye játszott közre. Azon a ponton, ahol Opriº az elõzõ nap elakadt, Chivu nagyon szellemes módon két szokványos méretû ékkel jutott át: a két éket oly módon illesztette egymással szembe, hogy terhelve még erõsebben szoruljanak a széles repedés falai közé. Ez a két egymást feszítõ faék még ma is a helyén van, bárki megnézheti, aki odáig felmászik. (Ezt csak azért hangsúlyoztuk ki, mert Chivu 1965-ben alkalmazott ötletét az angliai Mountain folyóirat 1977-ben ismerteti, mint legfrissebb újítását. Ugyanaz történt ezzel is, mint a tendorral, melyet az ötvenes években már elterjedten használtak a Bucsecsben, és amelyet a nyugati szaklapok 1971-ben kezdtek reklámozni, mint René Desmaison találmányát.)
Amint láthattuk, ennek a nem mindennapi sziklamászó versenynek eredménye két nagyon nehéz, nagyon szép és nagyon népszerû mászóút lett. Megnyitásuk óta folyik a vita arról, hogy melyik a nehezebb, melyik a szebb? Annak a mellékes körülménynek a magyarázata, hogy 1965-ben, a hivatalos értékelésükkor, a Hegymászó Szövetség kiküldötte miért sorolta az egyiket a 6B, a másikat pedig az 5B nehézségi osztályba, az már túlhaladja a mi szakmai hozzáértésünket. Mint azt már említettük, a hitelesítéseket végzõ szövetségi kiküldöttek éveken át a legteljesebb önkényességrõl tettek tanúbizonyságot. A személyes kapcsolatok, szimpátiák vagy ellenszenvek mellett feltételezhetõ "magasabb szempontok" számunkra mindig is szentek és érthetetlenek voltak. Az évek óta húzódó vitára, és a szakszövetség megmagyarázhatatlan értékelésére való tekintettel mindkét utat többször másztuk, mértük és az a véleményünk, hogy mindkettõ egyformán nehéz, és a többi békás-szorosi úthoz viszonyítva a 6A nehézségi osztályba sorolhatóak. Talán az Elefántcsont-torony útja a szebb, vonalvezetése fantáziadúsabb. Újramászásukkor követhetjük eredeti, "hivatalos" útvonalukat, de mászhatjuk õket keresztezõdés nélkül is, a teljesítmény ugyanaz. A két elölmászó, Chivu Dumitru és Opriº Mircea versenyfutása pedig maradjon a romániai sziklamászás történetének egyik érdekes fejezete.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Sziklatornyok fala mászóútjainak beszállásai |
A mászóutak beszállásai
A Km31 kõtõl 15 méterre balra, vékony repedés mentén két mászóút közös kezdete:
P6 * Bányászok útja 6A
P7 * Székelyek útja 6A
A kilométerkõtõl jobbra, a patak fölé benyúló párkányról indul a
P8 * Június 16 mászóút 5B
A hídtól 40 méterre lefele hatalmas boltozat kezdõdik, amely 30–35 m magasra emelkedik a mûút jobb oldalán és a Km31+065 pontnál egyenes vonalú, odúkkal tarkított folytonos repedéssel végzõdik. A piros festékkel megjelölt szegek mentén kezdõdik a
P3 * Vaskohászok útja 5B
A Km31+110 pontnál az út szélesítésekor kirobbantott enyhe áthajlás fölött mosott sziklafal emelkedik, folytonos repedés híján lyukakba ütött szegek jelzik a Békás-szoros egyik "halvaszületett" útját, melyet megnyitása óta nem kerestek fel a hegymászók:
P4 Ø Hegyililiom-horony 5B
Az út élesebb jobbra ívelõ kanyarjában a sziklát is mélyebben robbantották ki és messzire elõugró mesterséges boltozat képzõdött. A kanyar mögött, az áthajlás bal szélén, a Km31+180 pont fölött, hajszálrepedésekbe ütött szegek mentén kezdõdik a
P3 *** Elefántcsont-torony útja 5B
A mûút egyenesen húzódik tovább, az összefüggõ, tömör falszakaszt csak a Km31+240 pontnál szakítja meg egy szélesebb repedés. Emléktábla és kereszt szomorú eseményre emlékeztetnek, Wottringer Josef és Vaszi Eugen temesvári hegymászók 1971-ben bekövetkezett végzetes kimenetelû balesetére. Két mászóút közös beszállása található itt:
P2 *** Keresztezett-út 6B
P1 * Sziklatornyok útja 6A
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Lejövetel a Sziklatornyok faláról |
Lejövetel a Sziklatornyok faláról
A fal tetején halvány, de jól követhetõ csapás ereszkedik, amelyet a gyergyószentmiklósi hegyimentõk fehér téglalap alakú jelzéssel láttak el. Ez kezdetben D-i irányba ereszkedik, több kilátópont mellett halad el, majd DK-nek fordul. Ezen a szakaszon már a Kis-torony fala fölött haladunk és a sziklafal peremétõl meredek fûlejtõ választ el. A sziklafalat barázdáló függõleges hornyok lemászásra csábító füves völgyecskékben végzõdnek. Ne próbáljunk rövidíteni, hanem ereszkedjünk még 400 métert a csapáson, amíg szokatlanul nagyméretû (40×40 m), 45° dõlésû sima sziklalap fölé érünk. A ritka karsztformáció hatalmas rajzasztalra emlékeztet, ezért neveztük el a felmérések során Rajztáblának. Mintegy 50 métert haladunk a tábla tetején, majd jobbra kanyarodunk és sziklapárkányon az aljába ereszkedünk. Innen kõtömbökkel teleszórt erdõs hegylábon jutunk le a sárga sávval jelzett turistaösvényre.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Sziklatornyok útja |
P1 * SZIKLATORNYOK ÚTJA 6A
(TRASEUL PINTENILOR / ROUTE DER FELSTÜRMER)
Elsõ megmászás: hivu Dumitru, Karácsonyi László, 1962 | |
Hossza: 367 m=12 kh | Szintkülönbsége: 255 m |
Nehézségi osztály: 6A | Idõtartam: 6-8 óra |
Jellege: 59%-a természetes mászás (43 m II, 45 m III, 97 m IV, 31 m V);
41%-a mesterséges mászás (31 m A0, 85 m A1, 35 m A2)
Egyike a Békás-szoros legnehezebb útjainak. Ellentétben a hatos nehézségû mászóutak többségével, ennek az útnak a nehézségét a hosszú és megerõltetõ, gyéren szegezett természetes szakaszok képezik.
Tájékozódás szempontjából nagyon kényes a 7. kötélhossz vége: az út vonala itt váratlanul megtörik, és ahelyett, hogy ésszerûen az eddig kötélhosszakon át követett hornyon haladna tovább, keskeny, füves szegélyen jobbra harántoz. Az 1971-ben bekövetkezett kettõs halálos balesetet is minden bizonnyal az okozta, hogy az elölmászó a kémény logikusan kínálkozó, de kiszegezetlen folytatásába tévedt. A baleset miatt is, de nehézsége miatt is kerülik ezt az utat a hegymászók.
A 4. kh a különálló, névtelen torony és a Sziklatornyok fala alkotta szögletben halad. A keskeny horony nehéz természetes mászással, gyakori vállkulcsolással gyõzhetõ le (25 m V és V+).
5. kh: Az eddig követett szög-letbõl jobbra harántozunk (3 m IV+), itt kezdõdik az a folytonos, széles repedés, mely néhány szakaszán keskeny, mély horonnyá tágul, és megszakítás nélkül húzódik a Katalin-torony éléig.
6. kh: A sziklafal hasadéka továbbra is váltakozó méretû: hol széles repedés, hol szûk horony. A csõszegeken a létrázás A2, a szegek közti természetes szakaszok nehézsége IV+ és V- között váltakozik. A nagyon hosszú kötélhossz végén sziklaüregben kényelmes biztosítóhely.
7. kh: Az üregtõl 10 méteren követjük a hornyot (IV+ és V-), mígnem keskeny, jobbra lejtõ fûpárkányra érünk. Figyelem: a horony a fûpárkány fölött is folytatódik, nekünk a nagyon keskeny párkányon jobbra kell harántoznunk. Ez kezdetben lejt, majd emelkedik és a Katalin-tornyot a Sziklatornyok falától elhatároló széles, füves-fás vályú aljához vezet.
8. kh: A vályú az alsó szakaszán még csak horony szélességû, de fák már itt is nõnek benne. 12 métert haladunk (IV, majd IV+), 3 métert szegeken balra harántozunk (A1) és átkerülünk a Katalin-torony oldalára. A füves sziklán 15 métert mászunk (A0 váltakozik IV-–szal) párhuzamosan az elõzõ kötélhosszban elhagyott folytonos kéménnyel.
9. kh: Követjük a Katalin-torony ÉNy-i élén húzódó, néhol horonnyá szélesedõ repedést, amely ezen a szakaszon már veszít a nehézségébõl: IV, majd IV-. A kötélhossz utolsó 8 métere már közös a balról emelkedõ Katalin-torony útjával. Köteleink vékony fenyõig érnek, ahol 2 szeget is találunk.
10. kh: A torony csúcsától 15 m III-as mászás választ el. A tetõn a gyûrûs ereszkedõszegtõl biztosítunk.
A Katalin-torony csúcsáról 17 méteres kötélereszkedéssel jutunk a Nyírfa-csorbába.
11. kh: A csorba átellenes oldalán 15 m hosszú, kényelmesen mászható szegsor húzódik (A0 és A1). Füves, mohos küszöbökön át fenyves teraszra érünk.
12. kh: A terasz jobb oldali szélérõl, függõleges repedésben elrejtve húzódnak a szegek (15 m A1). A repedés fokozatosan szélesedik, majd könnyen mászható vályú (III-) vezet a fenyves oldalra.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Keresztezett út |
P2 *** KERESZTEZETT ÚT 6B
(TRASEUL INTERSECTAT / GEKREUZTE ROUTE)
Elsõ megmászás: Chivu Dumitru, Schenn Matei, 1965 | |
Hossza: 391 m=11 kh | Szintkülönbsége: 260 m |
Nehézségi osztály: 6B | Idõtartam: 5-7 óra |
Jellege: 55%-a természetes mászás (23 m I, 43 m II, 21 m III, 120 m IV, 9 m V);
45%-a mesterséges mászás (45 m A0, 97 m A1, 28 m A2, 5 m A3)
Annak ellenére, hogy összhosszának 55%-át természetes szakaszok képezik, az út jellege mégis mesterséges. A sziklamászók egybevágó véleménye az, hogy a hosszú létrázások már az egyhangúság határát súrolják. Kivételt ez alól csak az ötödik kötélhossz képez, amely rendkívül változatos. A mászóút kulcsszakasza az Elefántcsont-torony jobb oldali repedése (9. kh). Az útvonal biztonságosan szegezett, a kõzet többnyire egészséges. Gyakran járt, népszerû mászóút. Hitelesítésekor felülértékelték, a 6A nehézségi osztálynak felel meg.
A 3. kh (hozzávetõlegesen 60 méter) az Elveszett világ párkányra vezet. Vékony juharfa mellett könnyûszerrel felfedezhetjük a folytatás szegeit.
A 4. kh a falat balról jobbra átlósan átszelõ repedésnél ér véget, itt nagyobb üregben kényelmesen elüldögélhetünk (2 szeg).
Az 5. kh a mászóút legszebb és legváltozatosabb kötélhossza. A mély, több szakaszon horonnyá szélesedõ rézsútos hasadás fölött boltozat húzódik, alatta pedig sima sziklafal. A természetes mászástechnika szinte teljes arzenáljának felhasználásával haladunk: kéménymászás, bajor (Piaz) technika, lovagolás sziklaélen. A kõzet egészséges, a fogások megbízhatóak, biztosítószeg elegendõ számban. A változatos szakasz sehol sem nehezebb a IV. fokozatnál. A kötélhossz vége felé a repedés elkeskenyedik, kitett hajlaton létrázunk át (3 m A1), mögötte beugrás, itt vízszintes átlépés jobbra. Fölötte sziklaszögletben, három szegen lógva biztosíthatunk.
A 6. kh enyhén áthajló, mosott falon halad, ahol kevés a szegezési lehetõség. Az üggyel-bajjal bevert szegeket zsinórral, huzallal erõsítették egymáshoz. Balra hajló bevágás aljában állunk meg (3 szeg). 7. kh: Figyelem: a balra tartó bevágást csak 5 méteren át kövessük, a folytatásában látható ugyan még 4 szeg, de ezek "eltévedt szegek", zsákutcába vezetnek. Felettünk jobbra nagy gyûrûs szeg, ez erõsen jobbra húzó repedésbe irányít (5 m A1). Jobbra átlózva füves szegélyek sorát követjük (A0) és 10 méterrel az Elefántcsont-torony alatt állunk meg (3 szeg). A 8. kh-ban a torony bal oldali repedésének tövébe jutunk (10 m IV+), ahol a szomszédos mászóút biztosítóhelye van. A két út itt keresztezi egymást. Innen 5 m enyhén lejtõ harántozás vezet a torony jobb oldali repedéséhez (A1). A repedés aljában kényelmes párkányról biztosítunk (3 szeg).
A 9. és 10. kh az Elefántcsont-torony jobb oldali repedésében húzódik, ez a Keresztezett-út kulcsszakasza. A repedés, mely fennebb keskeny horonnyá tágul, sûrûn és jól szegezett, a faékek több évtized után is meglehetõsen jó állapotban vannak. Az elsõ 8 m A1 nehézségû, fölötte a repedés kiszélesedik és a mászás áthajlóvá válik. A kötélhossz közepe táján 3 m V+-os mászással érünk fel egy magasra elvert éket. Fennebb a széles repedésbe két faék oly módon van egymáshoz illesztve, hogy terhelés alatt még erõsebben ékelõdjenek a falak közé. A szûk hasadék kényelmes horonnyá szélesedik, amelyben 3 szegtõl biztosíthatunk. A 10. kh végén az Elefántcsont-torony csúcsának rovátkájában állunk meg.
Az utolsó két kötélhossz közös az Elefántcsont-torony útjával, III+-IV- nehézségû természetes mászás A0-A1-es szeglétrákkal váltakozik. A 40 méter hosszú kötelek felérnek a mászóút vonalán nõtt második vastag fenyõig. Innen 20 méter elemi nehézségû kapaszkodással juthatunk fel a Szurdok-kõ lankás tetejére.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Keresztezett út Elefántcsont-torony útja |
P3 *** ELEFÁNTCSONT-TORONY ÚTJA
(TRASEUL TURNUL DE FILDEª / ELFENBEINTURM ROUTE)
Elsõ megmászás: Opriº Mircea, Coleºiu Ion, Jitaru Nicolae,, 1965 | |
Hossza: 363 m=13 kh | Szintkülönbsége: 260 m |
Nehézségi osztály: 5B | Idõtartam: 5-7 óra |
Jellege: 58%-a természetes mászás (21 m I, 38 m II, 68 m III, 58 m IV, 29 m V);
42%-a mesterséges mászás (14 mA0, 113 m A1, 25 m A2)
A mászóutat az igényes és nehéz természetes mászás jellemzi. Változatos, szép út, példaképe a mesteri vonalvezetésnek. Egészséges kõzeten halad, és biztonságosan szegezett. Nehézsége jóval meghaladja a hivatalos értékelést, a 6A osztálynak felelne meg. Kulcsszakasza az 5. kötélhossz bonyolult kötélmanõvereket igénylõ természetes harántozása.
A 3. kh-ban az Elveszett Világ párkány felsõ szélén nõtt vastag tiszafa vonalában találjuk meg az út folytatását. A 4. kh végén kényelmetlen kõfülkében állunk meg (3 szeg).
5. kh: A kõfülke jobb oldalán a sziklafaltól teljesen elvált lemez emelkedik, ennek peremén mászunk, lovagolunk (5 m IV). Az elvált lap tetejére kisebb háromszögû tömb támaszkodik, a feltámaszkodás vízszintes vonalán 2 métert jobbra harántozunk faék mellé ütött T-profilszegig. Kétméteres Dülfer-ereszkedés következik a csöppet sem bizalomgerjesztõ tákolmányból. Jobbra emelkedõ repedésen tornásszuk fel magunkat (7 m V+, szeg nélkül). Újabb kõlap felsõ peremére jutunk, ezen 4 métert harántozunk vízszintesen jobbra (V, 2 szeg). Keskeny fûszegély elõtt állunk meg, 4 szegnél, jobbára ezeken lógva.
6. kh: A szegély alatt másfél méterrel két nehezen fellelhetõ szeg: nyújtott A2-es létrázás. A kötélhossz végén keskeny füves küszöbön állunk meg, három egy magasságban lévõ szegnél. Vigyázat: az út nem a biztosítóhelytõl jobbra emelkedõ meredek, füves vályúban folytatódik, az itt látható "eltévedt szegek" kényszerû visszavonulások nyomai.
7. kh: A balra fölöttünk emelkedõ boltozat látványa ijesztõbb, mint amilyen nehéz a megmászása. Öt métert felfele létrázunk (A1), és vízszintes szegélyre érünk. Jobbra szeg, ez még a füves vályú felé téríthet, nekünk balra, a lenyûgözõ boltozat alá kell kerülnünk. Az elsõ két faékbe ne is kapaszkodjunk, mert a tetõrepedés fordított fogásain és a kényelmes állásokon az eresz közepéig juthatunk (IV). Itt bizonytalanul álló tömb közepébe vert gyenge szeg van, fölötte nagy csõ és biztos faék: 4 m A1. A boltozat csúcsa alól jobbra létrázunk ki (2 m A2), majd két méterrel fennebb keskeny fûpárkányon meg is állhatunk (fenyõ és egy szeg).
8. kh: A biztosítóhelytõl jobbra is, balra is emelkedik egy-egy meredek sziklavályú, köztes szeg egyikben sincs. A mászóút eredeti vonala a két vályú közti bordát követi, a fû között 6–7 méterenként kis szerencsével még szegeket is találhatunk. A kötélhossz széles, fenyves teraszon ér véget. A 9. kh-ban rézsútosan balra indulunk és 30 méter után az Elefántcsont-torony jobb oldali repedésének az aljához érünk. A kényelmes biztosítóhely a Keresztezett-út része. Enyhén emelkedve (5 m A1) átkerülünk a torony bal oldalára, ahol kevésbé kényelmes fûpárkányon állunk meg (3 szeg).
A 10. kh elején kézkulcs-lábkulcs technikával haladunk, feljebb átválthatunk a terpeszelésre, magyarul "sprájc"-ra. A bevágás fõrepedésétõl balra, igen kis fûpárnán állunk meg (3 szeg). A 11. kh-ban a szegsor a bevágás sarokrepedésétõl balra folytatódik, és csak 10 m A1 után térhetünk vissza a fõrepedésbe. A bevágás utolsó méterei áthajlóak, 4 métert erõs terpeszeléssel elérhetõ szegeken mászunk (A2), az utolsó két szeg már kivezet jobbra, a torony oldalára. 3 m A1 után a torony csúcsának csorbájában pihenhetünk meg (egy szeg).
A két mászóút utolsó két közös kötélhosszán (12.-13.kh) a III+-IV- nehézségû természetes mászás sûrûn szegezett mesterséges szakaszokkal (A0-A1) váltakozik. A 40 méteres kötelek kiérnek a mászóút vonalában nõtt második vastag fenyõig.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Bányászok útja Székelyek útja Június 16 mászóút |
Elsõ megmászás: Kajtsa Károly (em), Ilyés József, Gábor Nicolae, Crîºnic Gelu, Krutsch Matei, Lõrinczi Dénes, 1978 |
|
Hossza: 403 m=13 kh | Szintkülönbsége: 295 m |
Nehézségi osztály: 6A | Idõtartam: 6-8 óra |
Elsõ megmászás: Krutsch Matei (em), Crîºnic Gelu, Lõrinczi Dénes, Kajtsa Károly, Ilyés József, Gábor Nicolae, 1978 |
|
Hossza: 414 m=12 kh | Szintkülönbsége: 300 m |
Nehézségi osztály: 6A | Idõtartam: 6-8 óra |
Elsõ megmászás: Tõke Dénes (em), Þurcaº ªtefan, 1978 | |
Hossza: 422 m=14 kh | Szintkülönbsége: 300 m |
Nehézségi osztály: 5B | Idõtartam: 6-8 óra |
1. kh: A 31. kilométerkõtõl indulunk és 5 m A1-es szakaszt mászunk meg. Enyhén áthajló 5 m A2-es szakasz következik. Nagyon nehéz (A3) nyújtott jobbra átlépéssel fûpárkányra jutunk, melyen 10 métert vízszintesen jobbra harántozunk (III+, 3 szeg). A kényelmetlen biztosítóhely a fûpárkány közepén van (6 szeg).
2. kh: Folytatjuk a jobbra harántozást (7 m III+). Öt métert füves, szabdalt sziklákon felfele mászunk (A1). Kisméretû kémény 9 méterét IV+–os természetes mászással küzdjük le. Balra harántozunk (3 m IV+) fenyõfához, melynek tövében kényelmesen állhatunk meg.
3. kh: Enyhe dõlésû füves falszakaszon 23 m A1-es szegsor vezet. Áthajló 4 méteres szakaszt természetes mászással küzdünk le (IV-). Három méter III nagyméretû áthajlás alá vezet, ahol széles párkányon kényelmes helyzetbõl biztosíthatunk (2 szeg és fenyõ).
4. kh: Az áthajlás 5 m A2, tetején A3-as kilépéssel. Enyhén jobbra tartva 10 métert létrázunk (A1), majd jobbra átlépéssel (IV-) keskeny küszöbre jutunk. Fölötte 3 m A1 vezet felfele, innen balra harántozunk, és füves, bozótos horonyba jutunk. A horony mentén 19 m III- és felérünk a Rezerváció párkány jobb oldali sarkába.
5. kh: A mászóút vonala a vékony juharfától 15 méterre balra folytatódik. Öt méter A1 (4 szeg) rézsútosan balra húzódó horony alá vezet. A horony 10 métere nehéz természetes mászás (V-). Tíz méter A1 keskeny füves párkányon ér véget (4 szeg).
6. kh: Ebben a kötélhosszban többnyire természetes mászással haladunk. Tíz méter IV- balra tartó fûpárkányon, 10 m köztes szegekkel ellátott IV+ (létrázva A1), az utolsó 8 méter III- és jobbra, vékony fenyõhöz vezet (2 szeg).
7. kh: A végig könnyû (II) kötélhossz kezdetben balra tart, majd füves vályú mentén felfele. Elvált tömb bal oldalán mászunk fel, és vékony fenyõhöz érünk (2 szeg).
8. kh: Mosott lap tövében, a fûpárkány peremét követve balra és lefele tartunk (III, ajánlott a Dülfer-harántozás). Horony aljában, fenyõcsoportnál állunk meg (1 szeg).
9. kh: A függõleges, füves horony közepesen nehéz: IV+ 2 köztes szeggel. Mosott horony alá érünk és egyetlen gyûrûs szegbõl biztosítunk.
10. kh: A mosott horony alsó 5 métere V+, a következõ 10 méter IV+. Innen a kémény kiszélesedik és 10 métert terpeszmászással haladunk (III+). A kényelmes biztosítóhely vastag juharfánál van.
11. kh: Vályú bal oldalán, fûpárkányokon mászunk (10 m III+), 5 méter tornyocska tetejére vezet. Hét métert felfele mászunk, majd 4 métert jobbra harántozunk. Függõleges, tömbökre szabdalt falra jutunk. A bal oldali repedést követjük (20 m A1), majd jobbra harántozással (6 m IV-) áthajló, széles horony aljához érünk (3 szeg).
12. kh: Az áthajló horony a mászóút kulcsszakasza. A kezdeti 5 m A2 után 17 méter maximális nehézségû (VI+) horonymászás következik. A kémény jobbra dõl, áthajló és erõsen "kiköpõs", az egyetlen köztes szeget beszorult kõtömb mögött találjuk. A tömb fölötti szûk szakaszon jobb vállkulccsal próbálkozzunk, fordítva nem megy! A kémény végén 3 m A2 négy zsinórral összekötött szeghez, kényelmetlen biztosítóhelyre vezet.
13. kh: Továbbra is a horonyban haladunk, amely azonban már jóval enyhébb: 30 m IV+. A kötélhossz utolsó 5 métere (IV-) balra emelkedõ párkányon húzódik és öt egymáshoz kötözött szeghez vezet.
14. kh: A kötélhossz végig jobbra tart, és közepesen nehéz természetes mászással a Szurdok-kõ felsõ peremére vezet.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Kis-torony fala |
T0 | Ø | Teraszok útja | 5B |
T1 | * | Kis-torony fal harántozása | 6A |
T2 | * | Pokol Alkonya mászóút | nh(6A) |
♥ T3 | * | Kis-torony repedése | 4A |
T4 | * | Fémkohászok útja | 5A |
T5 | Ø | Névtelen-mászóút Iaºi | 5B |
T6 | ø | Iaºi '75 mászóút | 5B |
A Kis-torony fala mintegy 500 méterrel a Kis-Békás torkolata fölött kezdõdik, magassága ezen a szakaszon még jelentéktelen, de a vízfolyás irányába haladva fokozatosan nõ. A fal vonala kezdetben követi a Kis-Békás-patak ÉNy-i irányú lefutását (ez a délnyugatnak nézõ falszakasz), a patak torkolata fölött ÉK-nek fordul (északnyugatnak nézõ falszakasz), majd a Km31 fölött emelkedõ mély horonynál ér véget. Ezek szerint a Kis-Torony fala is két élesen elkülönülõ, egymással derékszöget alkotó falszakaszra oszlik. Nevét a patakok összefolyásától kissé balra emelkedõ, toronynak kinevezett jelentéktelen sziklabordáról kapta. A Kis-torony falának útjait vagy csak nagyon ritkán, vagy pedig egyáltalán nem másszák. A Fémkohászok útján és a Kis-torony fal harántozásán az utóbbi évtizedekben mindössze egy-egy kínkeserves próbálkozásról tudunk. A Teraszok útját évekkel ezelõtt egy hatalmas sziklalap leszakadása tette megmászhatatlanná. A jászvásári (iaºi-i) utakat is messze elkerülik a sziklamászók a már említett okok miatt: hosszú szakaszokat felülrõl beereszkedve szegeztek ki, nélkülözhetetlen szegeket szedtek ki utólag, természetes fogásokat faragtak le, hogy ezzel is növeljék az út nehézségét.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Kis-torony repedése |
♥ T3 * KIS-TORONY REPEDÉSE 4A
(FISURA TURNULEÞULUI / RISS DES KLEINEN TURMES)
Elsõ megmászás: Stãtescu Alexandru, Alexe Dumitru, 1957 | |
Hossza: 268 m=8 kh | Szintkülönbsége: 242 m |
Nehézségi osztály: 4A | Idõtartam: 3-5 óra |
Jellege: 85%-a természetes mászás (38 m II, 180 m III, 10 m IV);
15%-a mesterséges mászás (10 m A0, 30 m A1)
Bizonytalanul szegezett, hoszszú, jellegtelen útvonal. Alsó része füves és omlékony, felsõ fele nyújt kevés szép mászást és némi vigasztalást. Ritkán járt út.
Az elsõ négy kötélhosszon nagyon meredek füves lejtõk III-IV-es sziklaszakaszokkal váltakoznak. Gyéren szegezett, kötélhosszanként 1-2 szeggel. A 4. kh végén kényelmes üregben, három szegnél állunk meg.
5. kh: Az üreg fölött függõleges fal széles, áthajló repedéssel. Az út megnyitói kikerülték ezt a nehéznek ígérkezõ repedést és a fal tövében, füves szegélyen 10 métert balra harán-toztak (II). A szegélyrõl A1-es szeglétra húzódik elõbb átlósan jobbra, majd a széles repedéssel párhuzamosan felfele. Ezen a szakaszon több kilazult szeg van. Ferde küszöbön állunk meg (3 szeg).
6. kh: A balra látható szegek a Kis-torony fal harántozása úthoz tartoznak, a mi útvonalunk 4 m jobbra harántozással visszakerül a fal fõrepedésébe, amely itt már horonnyá szélesedik. A kémény kezdetben enyhén áthajló, majd füves vályúként folytatódik. Innen elhagyjuk vonalát, és a jobb oldali sziklaélre mászunk ki.
7. kh: Élvezetes, könnyû mászással a sziklaélen haladunk tovább (II-III-). A kõzet "egészséges", a fogások nagyméretûek és biztonságosak. A kötélhossz végén a sziklaél ellaposodik és lankás, füves térségre jutunk. Két szomszédos vastag fenyõnél állunk.
8. kh: Rézsútosan balra emelkedõ fûpárkányon visszajutunk a vályúba (II), amely elkeskenyedik és kéményben végzõdik. Kényelmes fogásokon érünk ki a bal oldali gerinc élére (III). A biztosítóhely a gerinc rovátkájának bal oldalán van (szeg és nyárfa).
Fenyõkkel tarkított meredek lejtõn hosszú és fárasztó kapaszkodással érjük el a Szurdok-kõ peremén húzódó csapást.
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ –CSÍKI-BÜKK TÖMB |
MÁRIA-KÕ – CSÍKI-BÜKK TÖMB
Sziklamászó zónák:
Fekete-torony
Mária-kõ nyugati fala
Csíki-Bükk falai
A Fekete-Hagymás csúcsából kiinduló és északi irányba húzódó gerincvonulat, nyergektõl tagoltan ugyan, de megszakítatlanul húzódik a Pokol-torokig. A vonulat a Békás-patak és a Kis-Békás-patak között emelkedõ Csíki-Bükk és Mária-kõ nyúlványokban végzõdik. Ezt a két hegyet a Cifra-mezõ nyerge választja el, a Csíki-Bükk pedig a Vereskõ-nyergen át kapcsolódik a Gyilkos-havashoz.
Mária-kõ
A Mária-kõ ritkán járt, nehezen megközelíthetõ tömbjét É-ról és Ny-ról a Békás-patak határolja, ÉK-rõl, K-rõl és DK-rõl pedig a Kis-Békás-patak fogja körül. Legeltetésre és kaszálásra alkalmatlan, sziklafalakkal vagy nagyon meredek erdõs-sziklás lejtõkkel körbevett tetejére csak fát vágni járnak fel nagyritkán a kisbékási gazdálkodók. Három sziklafal övezi. A Kis-szerpentini turistagócpont, az egykori Gyopár (Békásszoros) menedékház tisztásával szemben emelkedik a Nyugati-fal, a sziklamászók szûkebb értelemben ezt nevezik Mária-kõnek.
A tömb legmagasabb pontja, a Mária-kõ fõcsúcsa (1125 m) a Nyugati-fal peremén található. A Kis-Békás torkolata fölött emelkedõ mellékcsúcsot (1048 m) az Északkeleti-fal öleli körül. Mindkét csúcs a környék legszebb kilátópontjai közé tartozik.
Az Északkeleti-falat a 850–900 méteres szintgörbék magasságában vízszintesen húzódó, keskeny, erdõs párkány szakítja meg. A párkány alatti 70–100 m magas falszakasz a Kis-Békás szurdokából a Nagy Szerpentin felé kanyarodik, ennek az alsó falszakasznak a nyugati sarka a Fekete-torony.
A Mária-kõ déli oldalán emelkedik a Délkeleti-fal, ez mintegy 400 m széles és 100–150 m magas. Ezen a falon 1985 õszén nyitottak egyetlen közepes nehézségû mászóutat (Angyalok harántozása). A Délkeleti-fal 1060 m magas csúcsáról pompás kilátás nyílik a Kis-Békás-szorosra és a Szurdok-havasra.
A Nyugati-fal jobb oldali szárnyán, egymáshoz nagyon közel halad a Ficsúr-mászóút és a '67-es Finálé útja. Az oltár középsõ része lépcsõzetes, a legfelsõ, mintegy 50 m magas falszakaszon húzódik a Szirtifecskék repedése és az Áthajlásos-mászóút. A baloldali szárnyat két párhuzamos, mély horony barázdálja, itt haladnak a legújabb keletû utak, a jászvásári (iaºi-i) alpinistáktól 1980-ban megnyitott Tücsök- és Olimpia-mászóutak.
A Mária-kõ elnevezés a XIX. század végének turistáitól származhat, a helybeliek – pontosabban a nyaranta a kaszálókra felköltözködõ békási Þifrea, Doarvoaº és Dandu családok – ezt az elnevezést nem ismerik. Õk a meredek sziklafalakkal várszerûen körbevett csúcsot Piatra Poienii-nek ('tisztás köve') nevezik. Ez az elnevezés a Cifra-nyereg kiterjedt kaszálóira utal, mert magát a "tisztás kövét" mindenütt sûrû fenyves borítja. A helyi elnevezések között semmi Máriával kapcsolatosat nem találtunk. Az a feltételezésünk, hogy a XIX. század kirándulói eredetileg az Oltár-kõt nevezték Mária-kõnek vagy Mária szobornak, a Mária-kõ szárnyas oltárra emlékeztetõ Nyugati-falát pedig Oltár-kõnek, az csupán a szóbeszédre támaszkodik. Az akkori idõk romantikus, lelkendezõ túrabeszámolói a költõi tájleírások mellett nagyon kevés és zavaros földrajzi információt tartalmaztak.
Csíki-Bükk
A Csíki-Bükk tömbjét, Ny-ról és ÉNy-ról a Békás-patak határolja, É-ról és ÉK-rõl a Cifra-nyeregbõl eredõ két csermely, K-i oldalának lejtõi a Kis-Békás-patakig nyúlnak le. Délen a Vereskõ-nyereg választja el a Gyilkos-havastól, ÉK-en pedig a kettõs Cifra-nyereg a Mária-kõ tömbjétõl. Csúcsa 1263 m magas, kisebb háromszögelési gúla (métafa) jelöli. A csúcs ÉK-DNy irányú gerincét sziklataraj díszíti, melynek magassága sehol sem haladja meg a húsz métert, így elvész a fenyvesben. A csúcsról nem nyílik kilátás, de 20 métert ÉNy-nak ereszkedve belátható a Békás-szoros vidéke, ha pedig a kelet felé ereszkedõ sziklapárkányon teszünk meg 30 métert, úgy a Kis-Békás vidéke látszik.
A sziklatömb nevének eredetére nem sikerült rábukkannunk, az 1864-es Pesty Frigyes féle helynévösszeírásban Csikibük formában már szerepel. Feltételezhetõ, hogy az elnevezés a Gyergyóban is gyakori Csíki családnévbõl származik.
Sziklamászó szempontból jelentõs a Csíki-Bükk nyugati oldalán emelkedõ, 160 m magas Nyugati-fal, amely a szemközti Kis-Cohárd Kapubástyájával a tágabb értelemben vett Békás-szoros felsõ bejáratát képezi. Ha letekintünk a Nyugati-fal 1173 m magas peremérõl, akkor több mint kétszáz méter mélységben látjuk alattunk az országútat és a Békás-patakot, de kilátás nyílik innen az üdülõtelepre, a szemközti Tündérkertre és a Gyilkos-havasra is.
A tömb déli oldalát a jóval szerényebb magasságú Déli-fal övezi. Ennek Ny-i sarka a háromszög alakú, vöröses kõzetû Posta-fal. A sziklamászók helytelen szóhasználata a Posta-fal elnevezést kiterjesztette az egész Déli-falra. A Nyugati- és a Déli-falat széles, fenyves vályú és mélyen lenyúló, éles sziklagerinc, a Csíki-Bükk gerince választja el egymástól.
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ – Fekete-torony |
N1 | 0 | Függetlenség-mászóút | 5A |
N2 | * | Barlangok repedése | 4A |
N3 | *** | Fekete-repedés | 5B |
A Fekete-torony a Békás-szoros jobb oldalán, a mûút Km30+220 és Km30+350 pontjai között emelkedik. Magassága a Fekete-repedés vonalán mindössze 110 m, de még a csúcs esésvonalában sem haladja meg a 150 métert. A tornyot a Mária-kõ Északkeleti-falának felsõ részétõl a 875 m magasságban lévõ Fekete-torony nyerge választja el, Ny-ról meredek, agyagos vályú határolja, a Fekete-barlang hornya. Az Északkeleti-fal alsó és felsõ falszakasza közti erdõs párkányon jól kitaposott csapás húzódik, ez a Nagy Szerpentin legfelsõ kanyarjánál kezdõdik, és rövid emelkedõ után vízszintesen folytatódik a sziklafal peremén, a tágas parkolóhely fölött. A Fekete-barlang hornya fölé érve a csapás jobbra kanyarodik és meredek völgyecske mentén kapaszkodva a Fekete-torony nyergébe vezet. Innen a felsõ falszakasz tövében halad tovább, néhol nagyon keskeny sziklaszegélyeken, megkerüli teljes szélességében az Északkeleti-falat, majd a délkeleti hegylábon a Kis-Békás szurdokába ereszkedik.
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ – Fekete-torony mászóútjainak beszállása |
A mászóutak beszállásai
A Fekete-torony mászóútjai egymás közvetlen szomszédságából indulnak. A Km30+350 pontnál lévõ híd fölött széles sarokrepedésû, néhol enyhén áthajló bevágás emelkedik:
N1 0 Függetlenség-mászóút 5A
A Függetlenség-mászóút beszállásától 15 méterre jobbra, a fal tövében heverõ elsõ nagyobb sziklatömbtõl kezdõdik a
N2 * Barlangok repedése 4A
A Fekete-torony tövében heverõ második nagyobb tömb oly módon támaszkodik a sziklafalhoz, hogy tágasabb odut képez. Közvetlenül a tömb mellõl kezdõdik a
N3 *** Fekete-repedés 5B
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ – Lejövetel a Fekete-toronyról |
Lejövetel a Fekete-toronyról
A Függetlenség-mászóút és a Barlangok repedése a Fekete-torony taraján végzõdik, a csúcsig enyhén emelkedõ sziklás terep vezet. A toronynak a mászóutakkal átellenes oldala fenyvessel borított, könnyen járható lejtõ. Az utak végeztével azon kell igyekeznünk, hogy a Fekete-torony nyergébe jussunk, akár a torony csúcsán át, akár a fenyves oldalt harántozva. A Fekete-repedés a torony mély csorbájába ér ki. A páholyszerû kiszállás magasságában harántozzuk a Fekete-torony menedékes, fenyves hátát, a kevés figyelemmel jól követhetõ csapás néhány méterrel a Fekete-torony nyerge alá ér.
A nyereg alól meredek völgyecske ereszkedik ÉNy-i irányba, 150 m után meredeken letörik, és az agyagos, rendszerint nagyon csúszós Fekete-barlang hornyában folytatódik. Ha a beszállásokhoz akarunk visszatérni, akkor óvatosan az agyagos hornyon is leereszkedhetünk, és egyúttal meglátogathatjuk a télen nagyon szép jégoszlopairól híres Fekete-barlangot. Sokkal kényelmesebb útvonal az, amelyik a csúszós horony fölött balra tér, és a parkolóhely fölött emelkedõ sziklafal peremén halad. A könnyen követhetõ csapás a Nagy Szerpentin legfelsõ kanyarjához vezet.
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ – Fekete-torony – Barlangok repedése |
N2 * BARLANGOK REPEDÉSE 4A
(FISURA GROTELOR / RISS DER HÖHLEN)
Elsõ megmászás: Udrea Gheorghe, Chiciorea Ion, 1956 | |
Hossza: 111 m=4 kh | Szintkülönbsége: 122 m |
Nehézségi osztály: 4A | Idõtartam: 2-3 óra |
Jellege: 62%-a természetes mászás (10 m II, 23 m III, 36 m IV);
38%-a mesterséges mászás (5 m A0, 37 m A1)
Ritkán mászott út. Kõzete mállékony, a szegek java része laza, és sok a füves szakasz. A névadó barlangok száma összesen egy, és az is 15 méter mélységben záródik. Elsõ kötélhossza széles, fenyves párkányra vezet, és itt keresztezi a Függetlenség-mászóút vonalát. Figyelem: a párkányon felfele haladva a 25 méter után nyíló keskeny repedés a Függetlenség-mászóút folytatása, a Barlangok repedéséig innen még 50 métert kell másznunk a fák között. A 2. kh kezdetén 15 m A1 vezet a széles boltívû barlangszádához. A 3. kh-ban az elsõ megmászók a folytonos repedésnek mintegy 8 méteres szakaszát bizonytalan fûpárnákon megkerülték (IV-).
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ – Fekete-torony – Függetlenség mászóút |
Elsõ megmászás: Manea Cezar, Nagy Miklós, 1977 | |
Hossza: 6 kh | Szintkülönbsége: 115 m |
Nehézségi osztály: 5A | Idõtartam: 3-5 óra |
Az út a középsõ szakaszán kevés szegezési lehetõséget nyújtó félköríves repedést követ. Megnyitói, az ország élvonalához tartozó brassói sziklamászók a biztosíthatatlan szakaszokat nehéz és kockázatos természetes mászással lépték át. Az út újramászásra történt néhány kísérlet, de ezek szinte egytõl egyig balesettel végzõdtek. A helyi Salvamont-csapat tagjai 2007-ben fúrt szegekkel biztonságossá tették az utat, részletes leírását azonban többszöri kérésünkre sem bocsájtották rendelkezésünkre.
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ – Fekete-torony – Fekete-repedés |
N3 *** FEKETE-REPEDÉS 5B
(FISURA NEAGRÃ / DER SCHWARZE RISS)
Elsõ megmászás: Udrea Gheorghe, Focºe ªtefan, 1957 | |
Hossza: 111 m=5 kh | Szintkülönbsége: 110 m |
Nehézségi osztály: 5B | Idõtartam: 2-3 óra |
Jellege: 50%-a természetes mászás (20 m III, 25 m IV, 10 m V);
50%-a mesterséges mászás (13 m A0, 37 m A1, 6 m A2)
Biztonságosan szegezett, nehéz, de változatos és szép mászóút. Egyike a Békás-szoros legnépszerûbb, leggyakrabban járt útjainak. A Fekete-repedés hegymá-szás-történeti érdekessége, hogy ez a Békás-szoros elsõ útja, me-lyet nem gyalog, hanem bicik-livel másztak meg (Pupák F. László, Kiss Tivadar, 1984).
Az 5. kh tíz méter hosszú bevágása a mászóút kulcsszakasza. Enyhe áthajlással kezdõdik (egy biztos csõszeg), majd szinte függõlegesen folytatódik. A bevágás bal oldali lapja rücskös, a mászócipõ nagyon jól tapad rajta, a sarokrepedés éles peremén pedig biztonságos fogásokat találunk. Eredetileg a bevágás hosszában egyetlen szeg sem volt, a most itt található bizonytalan faékeket Obermayer Péter 1969-ben bekövetkezett halálos balesete után verték be. A diéder "tisztán", mesterséges segédeszközök nélkül mászva meglehetõsen nagy kézerõt igényel (V+), a korhadt, nyikorgó ékeket használva nehézsége A1. A bevágás fölötti szegsor (A1) szélesebb peremre, innen pedig 4 m III- (2 szeg) a gerinc mellvédje mögé, kényelmes, páholyszerû biztosítóhelyre vezet (önbiztosítás fenyõfától).
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ – Nyugati-fal |
M1 | Ø | Tücsök-mászóút | 4A |
M2 | Ø | Olimpia-mászóút | 4B |
M3 | * | Szirtifecskék repedése | 4A |
M4 | * | Áthajlásos-mászóút | 5A |
M5 | *** | Ficsúr-mászóút | 5A |
M6 | *** | '67-es Finálé útja | 4B |
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ – Nyugati-fal mászóútjainak megközelítése |
A mászóutak megközelítése
A Kis Szerpentin felsõ száráról, a Kõ-kapu alatt 40 méterrel kezdõdik a sárga háromszöggel jelzett széles szekérút. Ez kezdeti két rövid kanyar után elõbb K-i, majd ÉK-i irányba tart, 200 m után nyitott térségre, kõgörgeteggel borított tisztásra ér és élesen jobbra, D-i irányba kanyarodik. Az út fölött tiszteletet keltõen magasodik az oltár jobb oldali szárnya, élvonalában tekintélyes áthajlás-sorral.
A Szirtifecskék repedése és az Áthajlásos-mászóút felé a kanyarban kell letérnünk a szekérútról. A tisztás felsõ szögletében nagyobb sziklatömb, mögötte gyenge csapás kezdõdik, mely a meredek, erdõs oldalon el-elveszve a Mária-kõ középsõ fala és a baloldali oltárszárny által alkotott szögletbe vezet. Innen meredek, de könnyen mászható, 30 m magas bevágáson jutunk a Középsõ párkányra. Ez a párkány 40-50 m széles, sûrû fenyvessel borított és 160 méteren folytatódik jobbra, majd függõleges sziklafal peremén szakad meg. Itt, a párkány végén található a Ficsúr-mászóút harmadik biztosítóhelye. A Felsõ-párkányra ugyancsak a baloldali sziklagerinc szögletében jutunk fel, a keskeny hornyon már nehezebb és kockázatosabb is a felkapaszkodás. Ez a párkány már jóval keskenyebb, fenyõk is gyérebben nõnek rajta. A bal saroktól 25 méterre jobbra hatalmas, háromszög alakú kõtömb válik el a faltól, jobb oldalán 10 m magas horonnyal:
M3 * Szirtifecskék repedése 4A
A Szirtifecskék repedése (Fozocoº Paul, Muntiu Liviu, 1955) egyetlen, közepesen nehéz kötélhossz, melynek beszállásához a menedékháztól 220 méter szintkülönbséget kell megmásznunk. Azoknak ajánlhatjuk, akik élvezik a könnyebb csavargásokat, szeretnének megismerkedni a Mária-kõ párkányaival és nem a gyalogösvényen akarnak a csúcs kilátópontjára feljutni. Hossza: 38 m=1 kh. Szintkülönbsége: 35 m. Nehézségi osztály: 4A. Idõtartam: 1/2–1 óra. Jellege: 84%-a természetes mászás (24 m III, 8 m IV), 16%-a mesterséges mászás (6 m A1).
A párkányon tovább haladva nagyobb áthajlás alatt elsõrangú bivakhelyet találunk. Fozocoº Paul visszaemlékezései szerint fiatalkorában háborítatlan pásztorórákat töltött itt. Természetesen Paul pásztoróra helyett egy sokkal népiesebb kifejezést használt. Derékszögben megtörõ sziklafal állja utunkat, 45 métert ereszkedünk a párkány alsó pereme felé és nyitott, fák nélküli részre érünk. 10 méterrel odébb függõleges, keskeny repedés füves küszöbre vezet, a repedésben sziklaszeg:
M4 * Áthajlásos-mászóút 5A
Az Áthajlásos-mászóút minden bizonnyal nyomdahibából kifolyólag szerepel 5A nehézségûnek az 1978-as kiadású Cristea-kalauzban. Az út vonalán mindössze egy kötélhossznyi könnyû létrázás és 9 méteres áthajló szakasz támaszt némi nehézséget. Sûrûn szegezett, de a szegek között igen sok a gyenge. Az egész út azt a benyomást kelti, hogy a kezdõ sziklamászók közismert szegezési kényszerének "eredménye". Hossza: 72 m=3 kh. Szintkülönbsége: 50 m. Nehézségi osztály: ?5A? Idõtartam: 1–2 óra. Jellege: 43%-a természetes mászás (31 m III), 57%-a mesterséges mászás (32 m A1, 9 m A3).
A Ficsúr-mászóút és a '67-es Finálé útja felé a kõgörgeteges tisztástól tovább követjük a jelzett szekérutat. Ez 110 méteren párhuzamosan halad a sziklafallal, majd bekanyarodik az erdõbe. A kanyarból kõtörmelékes hajlat mentén csapás kapaszkodik balra és 80 m után függõleges falacska tövébe vezet. A bal szélen, meredek szegélyen 10 métert mászunk és széles párkányra, nagyméretû áthajlás alá jutunk:
M6 *** '67-es Finálé útja 4B
A széles párkány bal sarkából elõbb felfele, majd átlósan balra mászunk néhány métert. Vízszintes szegélyrõl meredek fûlejtõ emelkedik:
M5 *** Ficsúr-mászóút 5A
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ – Lejövetel a Mária-kõrõl |
Lejövetel a Mária-kõrõl
A Ficsúr-mászóút és a '67-es Finálé útja egymástól néhány méterre ér véget. Két úton is leereszkedhetünk, "az egyik rövidebb, a másik hamarabb". A rövidebb változat óvatosságot követel, mert néhány szakaszán meredek sziklán kell lemásznunk. A két mászóút kiszállásától jobbra völgyfej, ezen leereszkedve keskeny, 11/2–2 méter széles, ferde sziklapárkányra érünk. Elõvigyázatosan kötélbiztosítás nélkül is lejuthatunk a fal tövében húzódó ösvényre, mindvégig balra tartva a párkányon. Az ereszkedés közepe táján több személy befogadására alkalmas, tágas sziklaüreg nyílik.
A távban hosszabb, idõben talán rövidebb, de mindenképpen kényelmesebb csapás szintben átvágja az említett völgyfejet, rövid emelkedõ után a sziklafal peremére ér, majd a balról, a Mária-kõ csúcsa felõl ereszkedõ ösvénybe torkollik. Innen meredek vízmosáson jobbra is leereszkedhetünk, de az ösvény folytatása a Mária-kõ D-i oldalát harántozó széles szekérútra vezet. Ezt jobbra követve a Cifra-nyeregbe jutunk.
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ – Ficsúr mászóút |
M5 *** FICSÚR-MÁSZÓÚT 5A
(TRASEUL FECIOAREI / JUNGFRAU ROUTE)
Elsõ megmászás: Vasilescu Dan, Bulgãr Alexandru, Dunca Dumitru, 1974 | |
Hossza: 124 m=5 kh | Szintkülönbsége: 80 m |
Nehézségi osztály: 5A | Idõtartam: 2-3 óra |
Jellege: 41%-a természetes mászás (6 m I, 19 m II, 10 m III, 14 m IV, 2 m V);
40%-a mesterséges mászás (19 m A0, 29 m A1, 17 m A2, 8 m A3)
Javarészt erõsen kitett áthajlásokon haladó, jó erõnlétet követelõ, nehéz mesterséges mászóút. Biztonságosan szegezett. Szépséghibája csupán, de értékét nem kisebbíti a 3. kötélhossz vízszintes harántozása, mely a Középsõ-párkányra vezetõ "vészkijárat". Néhány évvel ezelõtt hatalmas kõtömb szakadt le a Mária-kõ faláról, ez a Ficsúr-mászóút ötödik (utolsó) kötélhosszát átmenetileg megmászhatatlanná tette.
A 2. kh végén a biztosítóhely tágas párkánya szomszédos a 67-es Finálé útjának biztosítóhelyével, itt kényelmesen át is lehet jutni az egyik útból a másikba. A 3. kh vízszintes harántozása boltozat alatt, nedves, sáros szegélyen húzódik. Sûrûn szegezett, de ügyelnünk kell a szegek terhelésére. A harántozás széles, fenyves teraszra, a Középsõ-párkányra vezet, ahonnan ösvény ereszkedik a sziklafal tövébe.
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ – 67-es Finálé útja |
M6 *** '67-es FINÁLÉ ÚTJA 4B
(TRASEUL FINALA 67 / KLETTERFINALE 67)
Elsõ megmászás: ªapira Dorel, Fozocoº Paul, Udrea Gheorghe, 1967 | |
Hossza: 91 m=3 kh | Szintkülönbsége: 72 m |
Nehézségi osztály: 4B | Idõtartam: 1-2 óra |
Jellege: 18%-a természetes mászás (6 m II, 7 m III, 6 m IV);
82%-a mesterséges mászás (12 m A0, 64 m A1, 8 m A2)
Egyike a Békás-szoros legnépszerûbb, leggyakrabban mászott útjainak. Biztonságosan szegezett, vonalvezetése szép és látványos. A sziklamászó bajnokságok döntõire, a stopperórás mászóversenyekre készült ún. "finálétraszék" közül ez a legsikerültebb.
1. kh: Az áthajlás ereszébe magasan elvert szeget egy kis akrobatikával érhetjük el. 4 m hosszú, áthajló, balra harántozás következik (A2). Terpeszlépéssel meredeken jobbra emelkedõ szegélyre jutunk, mely boltozatos, balra ívelõ bevágás alá vezet. A bevágás 16 méterét A1-re értékeltük, mert bár sûrûn szegezett (létra nélkül is mászható), a szikla több helyen áthajló. Sziklalapon át (5 m III+) tágas, fenyõk szegélyezte teraszra jutunk: nagyon csábító köztes biztosítóhely. 4 m IV+ vezet az elsõ szegig, majd 7 m A1 után 2 métert balra harántozunk. Bajor technikával rövid bevágáson mászunk fel (2 m IV+), majd rézsútosan balra kanyarodva 4 m III- és A0 után keskeny párkányra érünk. Három szegnél kényelmetlen helyzetbõl biztosíthatunk. 2. kh: Fokozatosan nehezedik a mászás: 14 m A0 és A1, majd 3 m áthajló A2-es szakasz következik. Vízszintes repedéshez érünk, ennek mentén 9 métert harántozunk balra: elsõ harmada A1, a többi II. Széles párkányon állunk meg, fölötte balra, mintegy 4 méterre van a szomszédos Ficsúr-mászóút második biztosítóhelye. 3. kh: Az utolsó kötélhossz pontosan 40 méter! Ha köteleink nem érnének ki a tetõ fenyõjéig, akkor meredek fûlejtõn, egyetlen szegnél, kényelmetlen helyzetben kell megállnunk. A kötélhossz kezdeti harántozása 3 méteres egyensúlygyakorlat (A0). Széles, kezdetben erõsen áthajló repedéshez érünk: 5 m A2, a korhadt ékek fölött csõszeg nyújt biztosabb mesterséges fogást. Zsinóregyenes, függõleges repedés következik, ennek 32 méterén (A1) úgy létrázzunk, hogy a néhol omlékony kõzetbe vert gyengébb szegeket óvatosan terheljük. A repedés végén fûpárnák teszik bizonytalanná a mászást, a rövidebb kötelek éppen itt szoktak "elfogyni". Jobbra emelkedõ fûnyelv vezet a biztosítóhely vastag fenyõjéig.
Wild Ferenc: Békás-szoros | CSÍKI-BÜKK – Nyugati- és déli fala |
CSÍKI-BÜKK NYUGATI ÉS DÉLI FALA
NYUGATI-FAL | |||
♥ F1 | ** | Ablakos-horony | 2B |
F2 | ** | Oldódások útja | 5A |
F3 | *** | Sziklakönny-mászóút | 5B |
F4 | ** | Napsugár-mászóút | 5A |
DÉLI-FAL | |||
♥ F5 | * | Csíki-Bükk gerince | nh(1B) |
♥ F6 | ** | Posta-fal útja | 3A |
F7 | ** | Kassiopeia-mászóút | 5A |
F8 | * | Dugóhúzó-út | 4B |
F9 | ** | Egyetemi Sportklub útja | 4A |
F10 | * | '78-as Finálé útjai | |
F11 | ** | Erdészek útja | 4A |
Wild Ferenc: Békás-szoros | CSÍKI-BÜKK – mászóútjainak megközelítése |
A mászóutak megközelítése
A mûút Km27+670 pontja fölött 35 m magas horony emelkedik, vonalán egyetlen kötélhossznyi, 2B-re hitelesített mászóút halad:
♥ F1 ** Ablakos-horony 2B
Ha rászánjuk magunkat a horony sikerélményt éppen nem nyújtó megmászására, akkor az út végeztével a sziklaperem valamelyik fenyõjétõl kötélen ereszkedhetünk vissza a mûútra.
Az övezet legjelentõsebb mászóútjához a Km26+850 ponttól indul ösvény. Ez kezdetben átlósan emelkedik az erdõben, majd elvész, de tartva a kezdeti irányt 100 m után kiérünk a fenyvesbõl a Tündérek tornáca nevû nyitottabb részre. Átkelünk a kõfolyáson, élesen jobbra kanyarodunk és a mélyen lenyúló sziklaláb tövében 70 métert kapaszkodunk a beszállás messzirõl látható jeléig:
F3 *** Sziklakönny-mászóút 5B
(A Sziklakönny-út beszállásához eljuthatunk a Csíki-Bükk gerincétõl a meredek oldalt harántozó ösvényen is.)
Az egykori posta épületétõl jól kitaposott ösvény indul a Posta-fal irányába. Kisebb letöréshez érve az ösvény kettéágazik, a bal oldali ág vöröses kõgörgetegen meredeken emelkedik, és a fal tövében húzódó vízszintes fûpárkányra vezet. Innen két mászóút kezdõdik:
♥ F5 ** Csíki-Bükk gerince (nh)1B
♥ F6 ** Posta-fal útja 3A
A Csíki-Bükk gerince 1B nehézségû kiszegezetlen, kényelmes túra. Három kötélhosszon a Posta-fal peremét követjük, a gerinc függõleges része alól balra, a fenyves vályúba harántozunk, és ezt követjük mindaddig, míg a Nyugati-fal peremére könnyûszerrel kimászhatunk. Ha nem ereszkedünk a fenyves vályúba, hanem követjük a gerinc élét, akkor a Kassiopeia-mászóút utolsó kötélhosszának szegeit fedezhetjük fel. A Csíki-Bükk gerince olyan gyakorlott mászóknak ajánlott, akik a szikla nyújtotta természetes biztosítást alkalmazzák. Piros pontos út!
A Posta-fal útja másfél kötélhossznyi sûrûn szegezett, 3A-ra hitelesített, könnyû mászóút. Évtizedeken át a marosvásárhelyi alpinisták kedvelt túrája volt, mert már az elsõ kötélhossz végérõl egy 28 méteres ereszkedéssel visszatérhettek a Napsugár bárba. Ha a második rövid kötélhosszat is megmásszuk, akkor a sziklaél túlsó, ÉNy-i oldalán ereszkedhetünk le. Felújítva 2009-ben. Piros pontos út!
A Posta-fal útja beszállásától 35 méterre jobbra repedés húzódik a sziklafalhoz tapadó borda mellett:
F7 ** Kassiopeia-mászóút 5A
Ha az egykori posta épületétõl induló és a sziklaletörés tövében kettéágazó ösvény jobb oldali ágát követjük, akkor 100 méter meredek emelkedõ után a sziklafal mélyebb beszögelléséhez, balra áthajló egyenes bevágáshoz érünk:
F8 * Dugóhúzó-út nh(4B)
A Dugóhúzó-út 35 métere akrobatikus erõmutatvány az áthajló bevágás mentén. Hitelesítve nincs, nehézsége a 4B fokozatnak felelne meg. Marosvásárhelyiek nyitották meg, ennek ellenére az út neve nem a közmegbecsülésnek örvendõ, és a hegymászásban nélkülözhetetlen szerszámra utal, hanem a mászás során elvégzendõ kényszerû és kényelmetlen tekeredésekre.
A Dugóhúzó-út beszögellésétõl 20 méterre jobbra, sárgásfehér repedés mentén három szeget fedezhetünk fel: az omlékony, nagyon bizonytalan egyetlen kötélhossz "elkövetõinek" szándékát nem sikerült kiderítenünk. Az ösvény vízszintesen húzódik tovább a fal tövében. 110 m után menedékesen emelkedõ széles fûpárkány nyúlik be a falba, melyrõl sûrû szeglétra indul felfele: a reménykeltõen kezdõdõ út két kötélhossz után megszakad, kiszegezõje képtelen volt befejezni. Tovább haladva az ösvényen 60 méter után függõleges, keskeny bevágáshoz és ettõl jobbra átlósan emelkedõ vékony repedéshez érünk:
F10 * '78-as Finálé útjai
A '78-as Finálé útjai három változaton csak felsõ biztosítással mászhatóak, sziklaszegek csak a teljesen sima, fogás nélküli szakaszokon vannak. A nehéz természetes mászástechnikával leküzdhetõ repedések elsõrendû edzõutak.
Az ösvény, amely végigkalauzolt a Déli-fal tövében, enyhén emelkedni kezd és a Vereskõ-nyeregben ér véget.
Wild Ferenc: Békás-szoros | Lejövetel a Csíki-Bükkrõl |
Lejövetel a Csíki-Bükkrõl
A Nyugati-fal útjai közül kettõ – az Oldódások útja és a Sziklakönny-mászóút – ér fel az 1173 méter magas kilátópontra. Innen kényelmesen leereszkedhetünk a Cifra-mezõ felé, ha az ÉK-i irányba húzódó, kezdetben halvány csapást, majd jól kitaposott ösvényt követjük. Az 1002 méter magas Cifra-nyeregbõl sárga háromszög jelzés vezet É-nak a Kis-szerpentini turistagócpont, az egykori Gyopár (Békásszoros) menedékház tisztása felé, vagy D-i irányban a Vereskõ-nyergen át Gyilkostó üdülõtelepre.
A hegymászók többsége az ortodox templom felé ereszkedõ fehér téglalap jelzésen tér vissza, amely a Napsugár villa kertjébe vezet.
Wild Ferenc: Békás-szoros | CSÍKI-BÜKK – Oldódások útja |
Elsõ megmászás: Kállai Mihály, Bíró Pál, 1985 | Felújítva 2007-ben |
Hossza: 180 m=4 kh | Szintkülönbsége: 130 m |
Nehézségi osztály: 5A | Idõtartam: 3-4 óra |
Wild Ferenc: Békás-szoros | CSÍKI-BÜKK – Napsugár mászóút |
Elsõ megmászás: Pop Iuliu, Nüber János, Bostan Ctin, 1984, 1976 |
Felújítva 2007-ben |
Hossza: 180 m=4 kh | Szintkülönbsége: 153 m |
Nehézségi osztály: 5A | Idõtartam: 3-4 óra |
Wild Ferenc: Békás-szoros | CSÍKI-BÜKK – Sziklakönny mászóút |
F3 *** SZIKLAKÖNNY-MÁSZÓÚT 5B
(TRASEUL LACRIMA DE PIATRÃ / FELSTRÄNEN ROUTE)
Elsõ megmászás: Noaghiu Mircea, Pãdureanu Constantin, Tódor Géza, Vass József, 1975 |
Felújítva 2008-ban |
Hossza: 218 m=7 kh | Szintkülönbsége: 72 m |
Nehézségi osztály: 4B | Idõtartam: 1-2 óra |
Jellege: 44%-a természetes mászás (8 m II, 61 m III, 17 m IV, 9 m V);
56%-a mesterséges mászás (118 m A1, 5 m A2)
A Csíki-Bükk látványos nyu-gati fala, amely a Tündérek tornáca fölött simán és tagolatlanul emelkedik, viszonylag késõn akadt legyõzõjére. Valószínûleg az riasztotta el a sziklamászókat, hogy a kõzet tömörsége, és az összefüggõ, folytonos repedések hiánya sok falfúrást fog igényelni. A brassói egyetemisták csapata mindössze 11 expanziós szeget használt fel a hosszú út kiszegezésénél. A rosszemlékû FRTA, a Román Hegymászó Szövetség papírformaságokra hivatkozva tagadta meg 1975-ben a mászóút hitelesítését (talán a leíráshoz mellékelt fénykép nem volt szabványméretû!). A rövid idõn belül népszerûvé vált utat csak tíz évvel késõbb hitelesítették 5B-re.
Az út java részében mesterséges mászás, nehézséget leginkább az egymástól nagy távolságra ütött szegek elérése okoz. A kõzet több helyen omlékony, gyakoriak a gyenge, csak óvatosan terhelhetõ szegek. Az útvonal szépségét az adja, hogy a hatalmas, sima fal mindvégig teljes hosszában belátható, egyetlen kiugrás, hajlat sem csökkenti mélységérzetünket. A mászóút a hét kötélhossz folyamán – a számos jobbra-balra harántozás ellenére is – tartja a beszállás vonalát, a sziklafal tetején a nagyméretû átlós ereszt is pontosan ennek az egyenesnek a mentén lépjük át.
1. kh: A fal alsó része enyhébb dõlésû füves lejtõ. A kötélhossz végig III- nehézségû, 8 köztes biztosítószeggel. Fûszegélyeken haladunk, jobbra-balra kerülgetve a nehezebb szakaszokat. Kényelmes párkányon állunk meg biztosítani (2 szeg).
2. kh: A biztosítóhelytõl balra kerek sziklatömb emelkedik, peremén fûpárnák sora (17 m III-). A tömb tetejérõl felfele létrázunk (A1e), majd 14 métert átlósan jobbra harántozunk. A harántozás eleje és vége A1, egymástól távolra ütött szegekkel, a közepe nagyon omlékony V-. Nyújtott jobbra lépéssel kitett, keskeny peremre jutunk, csenevész borókabokor mellett kényelmetlen helyzetben biztosítunk (2 szeg).
A 3. kh A biztosítóhely szegélyén jobbra harántozunk (5 m IVe és 5 m A1). Függõleges repedés aljához érünk, ennek 5 méterén nagyon távol vannak egymástól a szegek, és a köztes fogások is megbízhatatlanok (A2). Füves szegélyen rézsútosan jobbra mászunk (III). Négy méter felfele (A2e) és 2 méter balra harántozás (A1) után kényelmetlen biztosítóhelyre érünk (2 szeg).
4. kh: Függõleges szakaszon vezet a szegsor (18 m A1e). Az út vonalától jobbra kisméretû boltozatok, ereszek sora húzódik, ezek leszakadt táblák maradványai. A mászóút vonalán is több az elvált, kongó lemez, számtalanszor ezek peremébe kapaszkodunk. Füves szegélyen még 12 méter IV és kényelmetlen biztosítóhelyre érünk.
5. kh: Kezdetben távoli szegeken (10 m A1), majd nagyméretû elvált tábla szélén bajor (Piaz) technikával mászunk. Vízszintes szegélyen köztes biztosítóhely (4 szeg), a szegélyen 5 métert harántozunk balra (A1). Sziklalap mögötti repedés szegein 5 métert létrázunk felfele (A1). Az utolsó enyhén jobbra tartó 10 méteren (A2e) a szegek oly távol vannak egymástól, hogy csak kisméretû köztes fogások segítségével érhetjük el õket. Füves szegélyen állunk meg, ismét csak kényelmetlen helyzetben.
6. kh: A szegély fölött már "egészséges" a kõzet, természetes lyukakba ütött biztonságos szegeken mászhatunk (13 m A1). Hét méter hosszú kitett jobbra harántozással (A1) dõlt, sima lapra jutunk, ahol 3 szegtõl viszonylag kényelmesen biztosíthaunk. Fejünk fölött néhány méterre ijesztõen ugrik elõ a hatalmas, átlós boltozat.
7. kh: A boltozat alatti mosott falon ferdén balra tartunk (8 m A1e, 4 expanziós szeg). A legfelsõ szeg már a boltozat aljában van, innen fordított fogásokat használva bakancstalpnyi fokra lépünk ki. Ezt a kétméteres szakaszt inkább csak erõsen kitett, nagy magasságban lebegõ helyzete miatt értékeltük V+ nehézségûre. A boltozat ereszén 2 szeg segít át, a harmadik már a boltozat fölötti szegélybe van verve. Ez a szegély a mászóút legkitettebb pontja. Kényelmesen létrázunk még 12 métert (A1e), majd 8 m II-es szakasz a fal ormára vezet.
Wild Ferenc: Békás-szoros | KIS-COHÁRD |
DÉLI-FAL | |||
♥ S1 | ** | Sólyomfészkek bevágása | 4B |
♥ S2 | * | Hasadék-mászóút | 4A |
♥ S3 | * | Cohárd-torony útja | 4A |
S4 | Ø | Borókás-gerinc | 3B |
S5 | Ø | Szép-gerinc | 3B |
♥ S6 | ** | Vörös-horony | 3B |
♥ S7 | ** | Vörös-horony gerince | 3B |
♥ S8 | Ø | Vörös-horony fala | 3B |
♥ S9 | *** | Középsõ-repedés | 4A |
♥ S10 | *** | Encián-mászóút | 4B |
KAPUBÁSTYA | |||
S11 | Ø | Éles-gerinc | |
S12 | ** | Hal-repedés | 4B |
A Gyilkos-tó környékén a legtöbb turistát mindig is a két Cohárd vonzotta. Nyáron a Kis-Cohárd festõi fekvése, tavat uraló impozáns sziklafala csalogatja a kirándulókat, télen pedig a Nagy-Cohárd országos viszonylatban sem megvetendõ sípályája biztosítja az üdülõtelep forgalmát. A két Cohárd tömbjét É-ról a Kupás-patak, K-rõl a Békás-patak, D-rõl pedig a Cohárd-patak alsó szakasza, a Gyilkos-tó és a Békás-patak kezdeti szakasza határolja. A Likas-havastól az 1207 m magas Cohárd-patak feje, vagy Hátsó-Cohárd-nyak választja el. A Nagy-Cohárd és a Kis-Cohárd között az 1202 m magas Cohárd-nyereg vagy Elsõ-Cohárd-nyak képezi a határt.
A legszembetûnõbb különbség a két testvércsúcs között korántsem a magasságaikból adódik, hanem abból, hogy míg a Nagy-Cohárdot összefüggõ fenyves borítja, addig a Kis-Cohárdot körös-körül száz méternél magasabb meredek mészkõfalak koszorúzzák, sárgás-vöröses déli fala uralja a Gyilkos-tó környékét. Nem csoda, ha Orbán Balázs Nagy-Czohárd-nak nevezte a kisebb, 1344 m magas csúcsot. A környékrõl írók évtizedekig Orbán Balázstól ihletõdtek, és a két testvércsúcs közül a 160 méterrel alacsonyabbat nevezték Nagy-Cohárdnak. L. Gyárfás Gyõzõ 1910-ben keltezett cikkében ugyan már a "Kiscohárd mészszirt meredek sziklafalá"-ról ír, de az 1912-es kiadású K.u.K. térkép N. Czohárd-nak jelöli az 1344 méteres csúcsot, míg az 1504 m magas Czohárd-ként szerepel. Az elsõ világháború utáni kiadványokban úgy látszott, hogy egyszer s mindenkorra tisztázódott, melyik a kisebb és melyik a nagyobb. A bizonytalankodásnak végérvényesen a környék egyik frissebb – 1974-es – térképének szerkesztõi vetettek véget, akik egyszerûen "elköltöztették" a Kis-Cohárdot a Nagy-Cohárd túlsó oldalára, és az északi hegyláb egyik jelentéktelen kiemelkedését nevezték ki Kis-Cohárdnak.
A sziklamászók 1956-ban fedezték fel a Kis-Cohárdot, amikor is egyetlen nyári idény alatt, a mezõgazdasági kampányok mintájára, tizenegy mászóutat nyitottak meg. A kampánymunka meg is látszik a kis-cohárdi utakon, mindössze kettõ maradt meg belõlük napjainkig is látogatottabbnak.
A Déli-fal nagy hõmérséklet-ingadozásnak van kitéve, ezért is, de szerkezeti okokból is kõzete meglehetõsen omlékony. Kristó András hívta fel figyelmünket arra, hogy a Kis-Cohárd déli sziklafala nem eróziós eredetû (mint amilyenek a környék szorosainak sziklafalai), hanem jellegzetes réteglépcsõ – a szakirodalom szerint kueszta, – amely úgy keletkezett, hogy a kõzetrétegek pereme szél, esõ, fagy hatására kipreparálódott, és nagyon egyenetlen, lépcsõs, bordás sziklafallá alakult át. A sziklafal a geológiai korokban folyamatosan hátrált és ez a hátrálás a romboló erõk hatására – többek között a már említett hõmérséklet-ingadozás miatt is, – ma is folytatódik kisebb mértékben. Ezt tanúsítja a sziklafal lábához támaszkodó hatalmas törmelékgarmada, törmeléklejtõ, de a kõzet omlékonyságát saját bõrükön is tapasztalhatják a sziklamászók, bármelyik kis-cohárdi útba induljanak is be.
A Cohárd név eredete nincs tisztázva. 1773-ból a Nagy Czáhár és Kis Czáhár, 1864-bõl pedig a Czuhár elnevezésekkel találkozunk. Ezek családnévre engednek következtetni. A környékrõl írók Orbán Balázs szájhagyományra alapozott magyarázatát idézik unos-untalan: "E hegyekben sok a veres márvány. Németek jöttek ide azt megvizsgálni, de faragni kezdvén, igen keménynek mutatkozott s azt mondták rá: 'Zu hart': honnan eredett – a néphit szerint – Czohárd neve". Orbán Balázs legendás tárgyilagosságára jellemzõ, hogy az idézett mondatba õ is beszúrta: "a néphit szerint". Ennek a néphitnek az a bökkenõje, hogy a Cohárdon márvány nincs, a vöröses mészkõ pedig nemhogy túl kemény lenne, hanem igen mállékony, töredezõ. Friss keletû, a feltételezés szintjén álló, ellenõrzésre, nyelvészekkel megvitatásra szoruló észrevételünk a következõ. A szerbhorvát eredetû (suvat) román suhat, sohat 'legelõ' jelentésû szót több romániai magyar nyelvjárás – székelyes csángó, déli csángó, moldvai csángó – szuhát, szohát formában átvette, változatlan jelentéssel. Ugyancsak e szónak származéka a Szohárd helységnév (Lujzi-Kalagor: Magyar Nyelv, XXXI, 64), de a Cohárdok tõszomszédságában, a Kis-havas DK-i hegylábán lévõ legelõnek, a Suhârzel-nek a neve is. Könnyen feltételezhetõ tehát, hogy a két hegy neve – románul: Suhard – az itteni legelõket bérlõ békási pásztoroktól származik.
Wild Ferenc: Békás-szoros | KIS-COHÁRD – A mászóutak megközelítése |
A mászóutak megközelítése
A Kapubástyán húzódó Hal-repedés és az Éles-gerinc kivételével a Kis-Cohárd többi útjához az egykori Cohárd menedékház helyérõl indulunk. Ezt a pontot az országút Km26 pontja fölötti hídtól 15–20 perc alatt kényelmesen elérhetjük a kék háromszöggel jelzett úton. Innen már látszik a Déli-fal alsó szakasza, bal szélén pedig felfedezhetjük a Középsõ-repedés jellegzetesen zsinóregyenes, ebbõl a távolságból hajszálvékonynak tûnõ vonalát. Ha sikerült azonosítanunk a Középsõ-repedést, akkor sok tájékozódni valónk már nem maradt.
A beszállásokhoz úgy juthatunk fel a legkényelmesebben, hogy az egykori menedékháztól helyétõl 150 métert a kék háromszöggel jelzett szekérúton haladunk. Rövid meredekebb szakasz után a szekérút balra tér el, a jelzés pedig ösvényen halad tovább. Az elágazástól jobbra kétméteres kõtömb hever, ennek irányában vágjunk át a fenyõsávon, amely az utat a kõfolyástól elválasztja. Innen aztán "ki merre lát": ösvény, csapás a bizonytalan kõgörgetegen nincs, csupán a sziklafal tövében húzódik egy üggyel-bajjal követhetõ nyom. A beszállások kék keretes fehér jelei viszont messzirõl virítanak, bizonytalankodást csak a meg-megcsúszó törmelék okozhat. Az ebbõl a szögbõl kimagaslónak látszó sziklatorony tövében a zóna három leglátogatottabb útjának beszállásai sorakoznak, balról jobbra a
♥ S6 ** Vörös-horony 3B
♥ S9 ** Középsõ-repedés 4A
♥ S10 ** Encián-mászóút 4B
A Déli-fal felsõ részén emelkedõ mászóutak felé a szekérútról az ösvényre térõ kék háromszög jelzést tovább követjük. Hamarosan a Cohárd-nyereg (1202 m) lankásabb zónájába érünk, kõtömbökkel tarkított laposabb térségre. Jobb kézre a fal nyugati sarka, a száz méternél magasabb, vöröses színû, impozáns sziklabástya emelkedik. A bástya jobb alsó sarkában 40 méter magas, különálló, szürke torony magasodik. Balról fenyõkkel sûrûn benõtt meredek vályú kanyarodik a torony mögé, ennek aljából kezdõdik a
♥ S1 ** Sólyomfészkek bevágása 4B
A fenyõkkel benõtt vályún felmászva 25 méter magas sziklatömbhöz érünk. A tömb baloldali kéményén kezdõdik a
S2 * Hasadék-mászóút 4A
A fal tövében emelkedõ szürke sziklatoronytól jobbra, a kõfolyás fölött 70 méter magasságban vízszintes párkány húzódik két sudár fenyõvel. A két fenyõ között, az áthajló sárga sziklán messzirõl látszik a beszállás jele:
♥ S3 * Cohárd-torony útja 4A
Wild Ferenc: Békás-szoros | Lejövetel a Kis-Cohárdról |
Lejövetel a Kis-Cohárdról
A Kis-Cohárd csúcsáról a kék háromszög jelzés vezet vissza az üdülõtelepre. A mászóútak végeztével azon kell igyekeznünk, hogy ezt a turistajelzést elérjük. A Sólyomfészkek bevágása és a Hasadék-mászóút kijöveteleitõl felfele követjük a kezdetben kopár, majd erdõs hegylábat. A Vörös-horony, a Középsõ-repedés és az Encián-út a Vörös-horony csorbájába ér ki. Ezt a csorbát 20 m magas, enyhe lejtésû sziklafal választja el a Kis-Cohárd csúcsára vezetõ fûlejtõtõl. A szokványos út a csorbából 15 métert jobbra harántoz (I), majd a füvön balra kanyarodik, és visszatér a csorba fölé (itt egy szeg). A csorbából a fölötte emelkedõ sziklataraj élén is felmászhatunk, így 20 méter II-es szakasszal hosszabbíthatjuk meg túránkat. A Kis-Cohárd csúcsára vezetõ meredek fûlejtõn kitaposott ösvény kanyarog, a Vörös-horony gerinc- és falváltozata az említett sziklataraj fölött éri el ugyanezt az ösvényt.
* * *
Ha már meghódítottuk a Kis-Cohárd ormát, érdemes kisebb kirándulást tennünk a Tündérkert párkányain. A legfelsõ sziklafal peremén keskeny, de jól követhetõ nyom kanyarog. A XX. század elején ezt a turista ösvényt már ismerték, és áradozva dicsérték a turisták, ma azonban alig járják. A Délnyugati-pillérrõl (1289 m) nyílik a legszebb kilátás a Békás-szoros bejáratára és kezdeti szakaszára, közel 300 méteres magasságból látszik a mûút és a Békás-patak ezüstös szalagja. A sziklaperemen elsétálhatunk az 500 méterre lévõ Északkeleti-pillérig (1285 m), a minden kockázat nélkül járható ösvény itt véget ér. Az Északkeleti-pillérrõl kilátás nyílik a Kupás völgyére és a Békás-szoros középsõ, az alagutakig terjedõ szakaszára. Láthatóak innen a szorost határoló nevezetesebb sziklaszirtek is, az Oltár-kõ, a Bardócz-kõ, a Mária-kõ. Tiszta idõben ÉK felé, túl a szoroson a Munticsel, a Csalhó és a Tar-havas zárja a kilátást.
A természetjárás úttörõi még számon tartották a Kárpátok jeles visszhangjait és ezek között a kis-cohárdi is helyet kapott, Orbán Balázs is megemlíti. A századfordulón általános szokás volt a Kis-Cohárd csúcsáról a tó víztükrére, vagy a Tündérkert peremérõl a Csíki-Bükk sziklafalára lövöldözni, és élvezni a sokszoros, hatalmas dörgést. Napjaink turistája a szoroson átszáguldó motorok bõgésének, a sugárhajtású repülõk hangrobbanásának és a békási kõfejtés detonációinak szüneteiben egészen jól érzi magát egyéb dörgedelmek nélkül is. Turistaelõdeink másik kedvenc szórakozásáról, a kõgörgetésrõl is ajánlatos lemondanunk, nemcsak azért, mert a tömbök a mûútig ugrálhatnak, hanem azért is, mert a környék legnagyobb zergepopulációját veszélyeztetik.
A Tündérkert felsõ pereme bárki számára biztonságosan járható. Ajánlatos vastagabb lábbeliben járni-kelni, mert a verõfényes párkány a pompás színezetû keresztes vipera kedvenc napozóhelye. A Tündérkert alsóbb párkányainak megközelítése, valamint a leereszkedés a Cohárd-barlanghoz csak a terepet jól ismerõ vezetõvel javasolt. A Kis-Cohárd alsó párkányain elkalandozó kirándulók eddig is sok munkát adtak a hegyimentõknek. Ne feledjük, hogy a meredek, sziklás oldalak a zergecsapások révén váltak úgy-ahogy járhatóvá.
Wild Ferenc: Békás-szoros | KIS-COHÁRD – Sólyomfészkek bevágása |
♥ S1 ** SÓLYOMFÉSZKEK BEVÁGÁSA
(DIEDRUL CUIBURILOR DE ªOIMI / FALKENHORST VERSCHNEIDUNG)
Elsõ megmászás: Karácsonyi László, Cristina Petre, 1956 | Felújítva 2008-ban |
Hossza: 121 m=4 kh | Szintkülönbsége: 102 m |
Nehézségi osztály: 4B | Idõtartam: 2-3 óra |
Jellege: 64%-a természetes mászás (17 m I, 22 m II, 31 m III, 7 m IV);
36%-a mesterséges mászás (10 m A0, 34 m A1)
Piros pontos út.
A Kis-Cohárd falának nyugati sarka száz méternél magasabb impozáns bástya, melyet a fal tövétõl az oromig húzódó mély bevágás barázdál. A bevágás mentén haladó út változatos és biztonságosan szegezett. A kõzet, ijesztõ vörös színe ellenére is aránylag tömör, számos nagyméretû fogással. A régimódi szegek miatt feltétlenül szükséges néhány vékony karabiner is.
1. kh: Balra ívelõ repedés mentén (10 m A0), majd füves szakaszon át (8 m II) magányos fenyõ csorbájába jutunk. A csorbából kövessük az egyenesen felfele tartó repedést és 5 m III+ után harántozzunk jobbra 4 métert. Kényelmetlen szegélyen 2 szeg.
2. kh: A vörös sziklafalon 11 métert mászunk (A1), majd fél méter széles szegélyen jobbra harántozunk (2 m III+). A kezdetben nyitott füves vályú 7 m III- után széles, sekély horonyként folytatódik (7 m II). Kisebb boltozat alatt állunk meg (2 szeg).
A 3. kh az út legnehezebb kötélhossza. Az elsõ 15 méteren A0 váltakozik III+-szal, majd 3 méteren enyhén áthajló A1. Rövid füves szakasz (7 m II) után a repedés valóban bevágásszerûvé válik, aljában nehezen felfedezhetõ és nagyon szûk nyílású szeggel. Váltakozva szegeken és nagyméretû, biztos fogásokon mászunk (15 m A1 és IV-). Kiérünk a torony gerincére, ahol sziklabütyökrõl kényelmesen biztosíthatunk (2 szeg).
4. kh: Kezdetben a gerinc bal oldalán haladunk néhány métert (III-), majd átvágunk a jobb oldali széles fûnyelvre. Nagyméretû sziklafülke bal oldalán mászunk fel, és egészséges sziklán, gyakran terpeszelve (8 m III+, 2 szeg) felérünk a sziklaalakzat ormára. A 10 méterre lévõ elsõ fenyõtõl biztosítunk.
Wild Ferenc: Békás-szoros | KIS-COHÁRD – Hasadék mászóút |
♥ HASADÉK MÁSZÓÚT
(TRASEUL SPINTECÃTURII / EINSCHNITT ROUTE)
Elsõ megmászás: Karácsonyi László, Cristina Petre, 1956 | |
Hossza: 64 m=3 kh | Szintkülönbsége: 53 m |
Nehézségi osztály: 4A | Idõtartam: 1-2 óra |
Jellege: 77%-a természetes mászás (6 m I, 37 m III, 4 m IV, 2 m V);
23%-a mesterséges mászás (15 m A1)
Piros pontos út.
Rövid, közepesen nehéz, de nagy óvatosságot, elõvigyázatot igénylõ, csak gyakorlott mászóknak ajánlott út. Kulcsszakasza ötös nehézségû. A kõzet omlékony, a szegek közt sok a gyenge. Néhány vékony karabiner feltétlenül szükséges.
1. kh: A beindulás fölött emelkedõ 25 méter magas torony bal oldali kéményén indulunk. A horony hamarosan repedéssé szûkül, itt találjuk a kötélhossz egyetlen köztes szegét. A torony csúcsa mögött, gödörszerû nyergecskében állunk meg, önbiztosításra az alsó kõtömböt használjuk.
2. kh: A biztosítóhely fölött ferde párkány, ezen 4 métert jobbra harántozunk. Enyhén áthajló sziklalap következik (4 m IV+), majd két szegen át (A1) balra lépünk, és kiugró zárótömb alá jutunk. Ennek a zárótömbnek az átmászása az út kulcspontja: 2 méter V-. Méter széles horonyba jutunk, melyben 12 métert haladunk igényes természetes mászással (III+). A fogások többnyire nagyméretûek, a beékelõdött kõtömbök közül azonban sok kotyog. A szakasz a szükségesnél gyérebben szegezett. Sziklaszögletben keskeny, de kényelmes párkányról biztosíthatunk (2 szeg).
3. kh: A biztosítóhely bal oldaláról indulunk. Az áthajló szakasz (A1) alsó szegébe csak vékony karabiner akasztható. Két szeg segítségével jobbra harántozunk, majd kitett lépéssel visszajutunk a hasadék vonalába (1 szeg). Törmelékes, omlós szakaszon át érjük el a sziklafal peremét.
Wild Ferenc: Békás-szoros | KIS-COHÁRD – Cohárd-torony útja |
♥ S3 * COHÁRD-TORONY ÚTJA
(PINTENUL SUHARDULUI / ZOHARD SPORN)
Elsõ megmászás: Karácsonyi László, Cristina Petre, 1956 | |
Hossza: 62 m + 20 m járóterep=3 kh | Szintkülönbsége: 68 m |
Nehézségi osztály: 4A | Idõtartam: 1-2 óra |
Jellege: 18%-a természetes mászás (7 m II, 4 m III));
82%-a mesterséges mászás (3 m A0, 42 m A1, 6 m A2)
Piros pontos út.
A Cohárd-torony a Déli-faltól teljesen különálló, kiugró sziklaszál. A mászóút két igényes kötélhosszát széles fûlejtõ választja el, emiatt sokat veszít értékébõl. Nehéz, mesterséges útvonal, csak jó erõben lévõ mászóknak ajánljuk.
Vékony karabinerek feltétlenül szükségesek.
1. kh: A kezdetben függõleges repedés (A1) felsõ része enyhén áthajló, és erõltetett karkulccsal érünk el egy távoli szeget (A2). Kiugró tarak alatt balra kerülünk és füves bevágásba érünk (6 m A0). Omlékony 4 m III+ vezet a széles fûlejtõ aljára (2 szeg).
A fûlejtõ bal oldalán, zergecsapást követve jutunk a torony középvonalában húzódó bevágás aljához.
2. kh: A bevágás 33 méter hosszú és sûrûn szegezett A1. Mindössze két szeg elérése okozhat nehézséget. A torony tetejére érve a vízszintes gerincen 7 métert haladunk balra (II), itt a gerinc éle alatt jobbra van a biztosítóhely szege.
A torony nyergébõl balra harántozunk és füves hornyon át az erdõbe jutunk. Akinek kedve telik a "rappelezés"-ben, az a nyeregbõl jobbra ereszkedõ meredek füves vályúban két 40 méteres kötélereszkedéssel visszatérhet a mászóút beindulásához.
Wild Ferenc: Békás-szoros | KIS-COHÁRD – Vörös-horony |
VÖRÖS-HORONY
(HORNUL ROªU / ROTER KAMIN)
A Vörös-horony a Déli-falnak az aljtól a felsõ peremig húzódó sziklaszakadéka. Alsó harmada meredek horony, a felsõ kétharmad törmelékkel borított szakadékvölgy, amely sziklamászó szempontból érdektelen. Ajánlottabb a harmadik kötélhosszból balra kiágazó Vörös-horony gerince, mely közepesen nehéz, élvezetes gerinctúra, bár a kõzet néhány szakaszon nagyon omlékony. A Vörös-horony alsó felét és a Vörös-horony gerincét 2005-ben a gyergyószentmiklósi hegyi mentõk felújították.
VÖRÖS-HORONY GERINCE
1. kh: A Déli-fal aljában húzódó csapásról 5 métert mászunk az elsõ horony kezdetéig (II). Kezdetben terpesz-, majd kémény-mászással haladunk (10 m III+). Zárótömb fölött 15 méter kõtör-melékes vályú (I). Vigyázzunk az alattunk lévõkre, nagy a kõhullás veszélye! Csorbában két szegbõl kényelmesen biztosítunk. 2. kh: A horony folytatása áthajló, ezért a bal oldali sárgás-vöröses fal aljához harántozunk (6 m I). Szegsoron mászunk fel (12 m A0 és A1). A fal áthajlása alatt visszatérünk jobbra a horony vonalába: ez a kitett, omlékony 2 méter A1 a mászóút kulcsszakasza. A kõgörgetegen 8 métert mászunk és függõ-leges horony alatt kényelmes biztosí-tóhelyre érünk (2 szeg). 3. kh: Szép kéménymászással 8 métert haladunk (III+), és újabb kõtörmelékkel borított vályúba jutunk. Az innen lesodort kövek egyenesen társunk fejére hullanak, aki a helyszûke miatt még csak félre sem tud ugrani. Élesen balra fordulunk és 10 métert a sziklafal tövében haladunk. Két szeg jelzi a kényelmes biztosítóhelyet. 4. kh: Tíz métert sekély bevágásban (III+), fölötte elõbb enyhén balra, majd egyenesen felfele vezetnek a köztes szegek (9 m IV-, 3 m III+, 5 m IV). Kijutunk az egykori mászóút, a Szép-gerinc élére. Kisméretû és – vigyázat – ingó, bizonytalanul álló gerinctorony mögött biztosítóhely (3 szeg). 5. kh: 6 métert mászunk az élen az elsõ torony tetejéig (III-), majd a vízszintesen húzódó éles gerincet követjük (II), míg mély csorbába jutunk. A 6. kh a következõ tágas csorbába vezet (III+, 3 szeg), ahol találkozunk a jobbról emelkedõ Vörös-horony fala változattal. A 7. kh továbbra is gerinc élét követi, és kivezet a kúszófenyõkig (III-, szeg nélkül).
Wild Ferenc: Békás-szoros | KIS-COHÁRD – Középsõ-repedési Encián mászóút |
♥ S9 *** KÖZÉPSÕ-REPEDÉS 4A
(FISURA CENTRALÃ / MITTLERER RISS)
Elsõ megmászás: Fomino Emil, Csallner Erwin, 1956 | Felújítva 2005-ben |
Hossza: 64 m=3 kh | Szintkülönbsége: 58 m |
Nehézségi osztály: 4A | Idõtartam: 1-2 óra |
Jellege: 27%-a természetes mászás (7 m III, 10 m IV);
73%-a mesterséges mászás (44 m A1, 3 m A2)
Piros pontos út.
Népszerû, gyakran járt, biztonságosan szegezett mászóút. Bár szegsorait A1-re értékeltük, az út kevés erõfeszítéssel létra nélkül is mászható. A Déli-fal tövében húzódó csapásról 15 métert még bekötetlenül mászhatunk a meredek fûlejtõn, majd jobbra harántozunk 10 métert a beszállás kényelmes teraszáig (egy szeg és borókabokor).
Az 1. kh nyílegyenes, folytonos repedést követ. Kezdete 10 m természetes mászás (IV-), a szakasz végén, jobbra, köztes biztosítóhelyként is használható üreg. A jellegzetes bevágás közepén ajtóküszöbnyi vízszintes szegélyen kényelmetlen biztosítóhely (3 szeg). Ha a kötélhossz elején nyíló odút köztes biztosítóhelyként használjuk, úgy a következõ kötélhosszat is kimászhatjuk, és nem kényszerülünk a keskeny küszöbön szorongani. A nagyon rövid 2. kh szegsora (15 m A1) sziklatömb tetejére vezet, ahol tágas teraszon állhatunk meg (2 szeg). A 3.kh elején 5 méter hosszú füves vályú (III) újabb szegsorhoz vezet, ez 3 m A1 és 3 m enyhén áthajló A2. Itt sárgás, omlékony tornyocska válik el a sziklafaltól, bal oldalán szûk horonnyal (6 m A1). A torony fölött a kitett jobbra harántozás (A1 és III+) kényelmes fûpárkányra vezet. A kiszegezett mászóút itt véget is ér, de ajánlatos továbbra is bekötve maradni. Három métert jobbra tartunk, majd a meredek fûlejtõn felfele kanyarodunk és a Vörös-horony csorbájába érünk.
Wild Ferenc: Békás-szoros | KIS-COHÁRD – Encián mászóút |
♥ S10 *** ENCIÁN-MÁSZÓÚT 4B
(TRASEUL GENÞIANEI / ENZIAN ROUTE)
Elsõ megmászás: Fomino Emil, Csallner Erwin, 1956 | Felújítva 2005-ben |
Hossza: 81 m=3 kh | Szintkülönbsége: 69 m |
Nehézségi osztály: 4B | Idõtartam: 1-2 óra |
Jellege: 47%-a természetes mászás (5 m II, 28 m III, 5 m IV);
53%-a mesterséges mászás (19 m A0, 20 m A1, 4 m A2)
Piros pontos út.
Biztonságosan szegezett út, és mivel napsütötte, déli falon húzódik, gyakran télen is száraz. Nehézségét az 1950-es években határozták meg, így kissé felülértékelték.
1. kh: Enyhén jobbra tartó repedésen 12 métert mászunk, kezdetben természetes fogásokon (III+), majd szegsoron (A0). A következõ, enyhén áthajló szakaszon már jó szolgálatot tesznek a mászólétrák (5 m A1). Áthajló bevágás alá jutunk, ahol 4 méteren a szegek távol vannak egymástól (A2). Szép balra harántozás következik nagyméretû és biztonságos fogásokon (5 m IV). Felfele mászunk az omlékony kõzeten (4 m III+) és újabb balra harántozáshoz érünk (II). A harántozás közepén állunk meg (2 szeg). 2. kh: Folytatjuk balra a harántozást, majd felfele és enyhén jobbra tartva 13 métert kapaszkodunk a sûrû szegsoron (A0). Jobbra átlépés után 8 m füves, omlékony III+ nehézségû szakasz ferde sziklalapra vezet, ahonnan kényelmetlen helyzetben biztosíthatunk (2 szeg). 3. kh: Könnyû A1-es szeglétrán 15 métert mászunk felfele. A kötélhossz felsõ része omlékony, az utolsó métereken jobbra kerülve juthatunk a fûlejtõre. Balra tõlünk alacsony sziklafal, ennek tövében, a Középsõ-repedéssel közös biztosítóhelyen állunk meg (1 szeg). A biztosítóhelytõl jobbra emelkedõ meredek fûlejtõn a Vörös-horony csorbájába jutunk.
Wild Ferenc: Békás-szoros | KIS-COHÁRD – Hal-repedés |
♥ S12 ** HAL-REPEDÉS 4B
(FISURA LUI PEªTE / FISCH RISS)
Elsõ megmászás: Petcu Vlad, Vasilescu Dan, Dunca Dtru, 1972 | Felújítása folymatban |
Hossza: 134 m=5 kh | Szintkülönbsége: 105 m |
Nehézségi osztály: 4B | Idõtartam: 2-3 óra |
Jellege: 48%-a természetes mászás (51 m III, 14 m IV);
52%-a mesterséges mászás (48 m A1, 21 m A2)
Piros pontos út.
A mászóút a Kapubástya keleti oldalán átlósan balra tartó folytonos hasadékot követi. Ritkán járt út, a faékek erõsen korhadtak, néhol hiányzanak is. Felújítása 2012-ben folyamatban volt. Bár a bukaresti hegymászók útjának nevét Hal-repedésnek, illetve Fisch Riß-nek fordítottuk, a szokatlan román fogalmazás – a nyelvtanilag helyes Fisura Peºtelui helyett Fisura lui Peºte – megértéséhez tudnunk kell, hogy a peºte 'hal' jelentésû hímnemû fõnévnek van egy bizalmas, argóban használt jelentése: 'selyemfiú, strici'. Az elölmászót ugratták ezzel csapattársai.
Megközelítése
Az egykori posta épületét elhagyva, a mûút Km26+900 pontjánál szekérút tér le balra, és gerendahídon át a Békás-patak bal partján lévõ épületcsoporthoz vezet. A hídtól 50 méteren a vízfolyást követjük, mígnem keskeny, kõgörgeteges vápa aljához érünk. Ezen 70 métert kapaszkodunk a félkör alakú sziklafal jobb felsõ sarkába. Innen kényelmes párkány vezet ki jobbra. Széldöntéses oldalra jutunk, ezt jobbra átlózzuk, majd a Kapubástya sarkához mászunk fel. A fal tövében zergecsapás húzódik, 150 méteren balra követjük és kiugrás mögött a mászóút kezdetéhez érünk: füves horony, aljában juharfa és sziklaszeg.
1. kh: Egyenes vonalú, de földdel és fûvel feltöltött horony vezet a barlang-száda méretû nagy kémény aljához (30 m III). Nyolc méterrel fönnebb, a horony nagy zárótömbje fölött állunk meg.
2. kh: A nedves, sáros horonyban haladunk kéménymászással (IV+). A bal oldali falra kerülünk ki és az egyre keskenyedõ repedés alatt gyenge szegeken létrázunk. A balra tartó repedés elõbb áthajló lesz, majd megszakad. Innen expanziós szegek során balra harántozunk (6 m A2e). Nagyon keskeny, de viszonylag kényelmes fûszegélyen állunk meg (2 szeg).
3. kh: Hat métert felfele mászunk a szikla egyenetlenségein (III+), majd nyújtott jobbra átlépéssel visszakerülünk az út fõrepedésének vonalába. Áthajló bevágásban húzódnak a szegek és ékek. (A biztosítóhely fûpárkánya fölött áthajlóan kezdõdõ fás vályú kockázattal szabadon is mászható "vészkijárat" a fal tetejére).
4. kh: A repedés átlósan balra folytatódik. Erõsen korhadt faékek során létrázunk. Sárga boltozat alatt nagyon kényelmetlen helyzetben állunk meg.
5. kh: Átmászunk a boltozat középvonalán (A2, 5 szeg) és feljutunk a sziklafal erdõs tetejére.
A Hal-repedés végétõl tetemes szintkülönbséget – mintegy 150 métert – kellene a Kis-Cohárd csúcsáig kimásznunk, hogy aztán a hegytömb átellenes oldalán, a jelzett ösvényen ereszkedhessünk le. Érdemesebb a kijöveteltõl a torony gerincén jobbra, ÉK-nek tartanunk és aztán a fal tövében, meredek sziklaküszöbök során a Békás-patakhoz ereszkednünk.
Wild Ferenc: Békás-szoros | Páll Tibor: Sziklafalak körútja |
Távolság: 12 km | Szintkülönbség: 1142 m; 1262 m |
Menetidõ: 8–10 óra | Jelzetlen sziklacsapás!!! |
Távolság: 3 km | Szintkülönbség: 294 m; 262 m |
Menetidõ: 11/2–2 óra | Jelzetlen sziklacsapás!!! |
Távolság: 2,5 km | Szintkülönbség: 123 m; 338 m |
Menetidõ: 2–3 óra | Jelzetlen sziklacsapás!!! |
Távolság: 3,3 km | Szintkülönbség: 288 m; 365 m |
Menetidõ: 2–3 óra | Jelzetlen sziklacsapás!!! |
Távolság: 3,2 km | Szintkülönbség: 437 m; 297 m |
Menetidõ: 2–3 óra | Jelzetlen sziklacsapás!!! |
A Lapos-szoros és a Bardócz-patak között emelkedik az ÉNy-DK irányú, két kilométernél valamivel hosszabb Bardócz-hegy, vagy Bardócz-havas. É-ról a Csurgó-nyereg, K-rõl a Bardócz-patak, D-rõl a Békás-patak, Ny-ról pedig a Lapos-patak határolja. A szerény kiterjedésû, viszonylag alacsony tömböt három sziklaképzõdmény teszi idegenforgalmi nevezetességé. Legismertebb sziklaalakzata az Oltár-kõ. A havas ÉNy-i végén, a Kupás-kõvel szemben emelkedik a Bardócz-kõ, amit a sziklamászók tévesen Lapos-falnak kereszteltek el. Végül pedig a szoros körüli túránk útvonalába esõ sziklaalakzat a Bardócz-pillér, ez alkotja a Békás-szoros bal oldali falát a Pokol kapujától a szoros kijáratáig.
A Mária-forrással szemben meredek, köves ösvény emelkedik ÉNy-nak, kisebb sziklafallal párhuzamosan. A jól követhetõ ösvény 200 méter után erdõbe vezet, ahol veszít meredekségébõl. További 400 métert ÉNy-nak megtéve elérjük a Bardócz-patak völgyét és a völgyben emelkedõ autóutat. Az út kanyarjától balra, D-nek fordulunk a Bardócz-pillér fõútjára, mely enyhén emelkedve 500 méter után sziklanyeregben éri el a pillér párkányát. Az itteni füves vályúkban láthatjuk a környék legnagyobb kisasszonypapucs (Cypripedium calceolus) állományát, a mérsékelt égöv e mutatós orchidea-fajtája rendszerint júniusban virágzik. Elhaladunk a Bardócz-pillér csúcsa alatt, majd rövid erdõs szakasz után a fõútból csapás ágazik ki balra, a sziklafal pereme felé. A kiugró párkányokat, melyekrõl a mûút szalagja is látszik, errõl a csapásról érhetjük el. Az Õr-torony 1011 m magas csúcsa túránk utolsó nevezetes kilátópontja. A csúcsról ÉNy-nak tartva 150 méter után, az Õr-torony nyergében (995 m) térünk vissza a fõútra. Innen kis, fehér téglalap alakú jelek segítenek a tájékozódásban.
A nyeregbõl balkéz felé az elsõ nyom DNy-nak ereszkedik, ez rönkvontatás nyoma, hamarosan megszakad, mert meredek sziklafal fölé ér. Az "erdõlõk" itt zúdítják le a fenyõrönköket, lemászni itt nem lehet. A járható ösvény ÉNy felé oldalaz, iránya többé-kevésbé megegyezik a csúcstól a nyeregig követett iránnyal. Az enyhén lejtõ ösvényen 80 méter után elágazáshoz érünk: a baloldali ösvény a Nagy Szerpentin aljához ereszkedik (sokáig a hegymászók számára ez volt az egyetlen ismert lejáró), mi azonban jobbra tartunk és a fehér jelektõl vezetve fiatal fenyvesben követjük az ösvényt. Ezt az útvonalat a mászóutak felmérése során nyitottuk meg, a sziklamászók is hamarosan felfedezték, és az évek folyamán könnyen követhetõ csapássá taposták ki. Mintegy 200 méter után tisztásra, mohos kõtömbök közé jutunk, ahol fokozottabban kell figyelnünk a jelekre. Kissé jobbra tartva vágunk át a zavaros részen és hamarosan a Békás-patakig ereszkedõ elsõ kõfolyásra érünk. Ezt a közelmúltig névtelen vápát a neves brassói hegymászóedzõ, Mircea (Miki) Noaghiu javaslatára a Békás-szoros sziklamászó kalauzának román nyelvû kiadásában, mint Vâlcelul Rebegiþilor-t tüntettük fel.(A legszerencsésebbnek igazán nem nevezhetõ magyar fordítás a "Gémberedettek vápája" lenne). Az elnevezés arra utal, hogy a brassói Egyetemi Klub jobbsorsra érdemes edzõje ennek a vápának az aljában várta, órákon át, görcsbe szorult gyomorral a mászóutakból éjnek évadján visszatérõ csapatait.
Átkelünk a kõgörgetegen, az elõttünk emelkedõ sziklatömböt a sûrû erdõben balra ereszkedve kerüljük meg. A meredek csapás kezdetben a kõfolyással párhuzamosan ereszkedik, majd jobbra kanyarodva a sziklafal felé tart és a Bardócz-barlang bejáratához vezet. Ennek a barlangnak csak a szája nagy, néhány méter mélységben záródik. Esõs idõben kiváló menedék, a barlangkutatók a vastag lóguanó rétegben márkás konzervdobozokat tárhatnak fel, mert az üreget felváltva használják istállónak a favágók és táborhelynek az eldugott rablótanyák hangulatát kedvelõ vadkempingezõk. Az útvonal második kõfolyásától, a Görgeteg-vápától meredek sziklafal választ el. A barlangszádától 30 métert ereszkedünk D-nek a sziklagerinc élén, majd élesen jobbra fordulunk és 1–2 méter széles, füves párkányon jutunk le a fal tövébe. Az Oltár-kõ alatt húzódó Görgeteg-vápa mentén 25 métert ereszkedünk, jellegzetes, 2 méter átmérõjû, fenyõnek támaszkodó kõgolyónál bevágunk jobbra az erdõbe. A szintgörbét követve, mintegy 300 méter után elérjük az Oltár-kõ irányából ereszkedõ széles ösvényt, a Bernádiak ösvényét. A Lapos-patakhoz ereszkedünk, ahonnan elõbb DNy-nak tartó ösvényen, majd szekérúton 250 méter után az egykori Gyopár (Békásszoros) menedékházhoz, a jobb híján Turista Gócpontnak elnevezett helyre érünk.
Wild Ferenc: Békás-szoros | Magyar–román földrajzinév-mutató |
MAGYAR–ROMÁN
földrajzinév-mutató
A | |
Alsó-Bardócz-párkány | Poliþa de Jos a Bardosului |
Alsókisbékás (település) | Bicãjelul de Jos |
Alsó-párkány (Mária-kõ) | Brâna de Jos |
B | |
Alsó-szoros | Cheile Duruitoarei |
Bardócz mezeje | Poiana Bardosului |
Bardócz-barlang | Peºtera Bardosului |
Bardócz-csúcs (1273 m) | Vârful Bardos |
Bardócz-fal | Peretele Bardosului |
Bardócz-hegy | Muntele Bardos |
Bardócz-kõ (Lapos-fal) (1273 m) | Piatra Bardosului (Peretele Lapoº) |
Bardócz-párkány, Alsó- | Poliþa de Jos a Bardosului |
Bardócz-párkány, Felsõ- | Poliþa de Sus a Bardosului |
Bardócz-párkány, Középsõ- | Poliþa de Mijloc a Bardosului |
Bardócz-párkányok | Poliþele Bardosului |
Bardócz-pillér | Pilierul Bardosului |
Békás-patak | Pârâul Bicaz |
Békás-szoros | Cheile Bicazului |
Békásszoros (település) | Bicaz Chei |
Bernát | Bârnadu |
Bernátiak ösvénye | Poteca Bârnãdenilor |
C | |
Cifra mezeje | ªaua lui Þifrea |
Cohárd menedékház (1090 m) | Cabana Suhard |
Cohárd-havas | Muntele Suhard |
Cohárd-nyereg (Elsõ-Cohárd-nyak) (1202 m) | ªaua Suhardului |
Cohárd-patak | Pârâul Suhard |
Cohárd-torony | Pintenul Suhardului |
Csíki-Bükk (1263 m) | Muntele Fãgetul Ciucului |
Csíki-Bükk gerince | Creasta Cichibiuc |
Csorgó sarka | Piciorul Ciurgãului |
D | |
Déli-csúcs (Oltár-kõ) (1154 m) | Vârful Sudic (Piatra Altarului) |
Déli-fal (Csíki-Bükk) | Peretele Sudic (Cichibiuc) |
Déli-fal (Mária-kõ) | Peretele Sudic (Piatra Mariei) |
Délkeleti-fal (Oltár-kõ) | Peretele Sud-Estic (Piatra Altarului) |
Délkeleti-pillér (Oltár-kõ) | Pilierul Sud-Estic (Piatra Altarului) |
Délnyugati-pillér (Kis-Cohárd) (1259 m) | Pilierul Sud-Vestic (Suhardul Mic) |
Délnyugati-pillér (Oltár-kõ) | Pilierul Sud-Vestic (Piatra Altarului) |
E | |
Elefántcsont-torony | Turnul de Fildeº |
Elsõ gerincváll (Oltár-kõ) | Umãrul Mic (Piatra Altarului) |
Elsõ-Cohárd-nyak (Cohárd-nyereg) (1202 m) | ªaua Suhardului |
Elveszett világ párkány | Brâna Lumea Pierdutã |
Északi-csúcs (Oltár-kõ) (1156 m) | Vârful Nordic (Piatra Altarului) |
Északi-fal (Szurdok-kõ) | Peretele Nordic (Piatra Surducului) |
Északi-nyereg (1064 m) | ªaua Nordicã a Pietrei Altarului |
Északkeleti-fal (Mária-kõ) | Peretele Nord-Estic (Piatra Mariei) |
Északkeleti-pillér (Kis-Cohárd) (1285 m) | Pilierul Nord-Estic (Suhardul Mic) |
Északkeleti-pillér (Oltár-kõ) | Pilierul Nord-Estic (Piatra Altarului) |
Északnyugati-pillér (Oltár-kõ) | Pilierul Nord-Vestic (Piatra Altarului) |
F | |
Fehér-patak | Pârâul Cighenilor |
Fekete-barlang | Peºtera Neagrã |
Fekete-barlang hornya | Hornul Peºterii Negre |
Fekete-torony | Turnul Negru |
Fekete-torony nyerge | ªaua Turnului Negru |
Felsõ-Bardócz-párkány | Poliþa de Sus a Bardosului |
Felsõkisbékás (település) | Bicãjelul de Sus |
Felsõ-párkány (Mária-kõ) | Brâna de Sus |
Felsõ-szoros | La Bechet |
G | |
Gémberedettek vápája | Vâlcelul Rebegiþilor |
Görgeteg-vápa | Vâlcelul cu Grohotiº |
Gyilkos mezeje | Câmpul Dosu Ghilcoºului |
Gyilkos pusztája | Poiana Dosu Ghilcoºului |
Gyilkos-csúcs (1407 m) | Vârful Ghilcoº |
Gyilkos-gödrök | Gropile Ghilcoºului |
Gyilkos-kõ | Piatra Ghilcoº |
Gyilkos-nyak | ªaua Ghilcoº |
Gyilkos-tisztás | Poiana Ghilcoº |
Gyilkos-tó | Lacul Roºu |
Gyilkostó üdülõtelep | Staþiunea Lacu Roºu |
H | |
Háromkút (település) | Trei Fântãni |
K | |
Kapros | Caproºu |
Kapubástya | Bastionul Porþii |
Katalin-torony | Pintenul lui Cãtãlin |
Kerek-kõ (1366 m) | Piatra Cherecului |
Kerek-rét | Poiana Cherecului |
Kicsi-Bükk | Fãgeþel |
Kicsi-Bükk-patak | Pârâul Fãgeþel |
Kis Szerpentin | Serpentina Micã |
Kis-Békás-patak | Pârâul Bicãjel |
Kis-Békás-szoros | Cheile Bicãjelului |
Kis-Cohárd (1344 m) | Suhardul Mic |
Kis-kõ (843 m) | Chiºcheu |
Kis-Szurdok-kõ (1068 m) | Piatra Surducelului |
Kis-torony (Szurdok-kõ) | Turnuleþul |
Kis-torony fala (Szurdok-kõ) | Peretele Turnuleþului (Piatra Surducului) |
Kõ-kapu | Poarta de Piatrã |
Középsõ-Bardócz-párkány | Poliþa de Mijloc a Bardosului |
Középsõ-párkány (Mária-kõ) | Brâna de Mijloc (Piatra Mariei) |
Középsõ-torony (Oltár-kõ) | Turnul de Mijlos (Piatra Altarului) |
Kupás elsõ mezeje | Poiana Cupaº |
Kupás hátsó mezeje | Câmpul Cupaº |
Kupás-gerinc | Muntele Cupaº |
Kupás-havas | Muntele Cupaº |
Kupási tanyák | Cupãºeni (Ciurcani) |
Kupás-kõ | iatra Cupaºului |
Kupás-nyak (1275 m) | ªaua Cupaº |
Kupás-patak | Pârâul Cupaº |
Kupás-száda | Gura Cupaºului |
Kupás-szoros | Cheile Cupaºului |
L | |
Lapos-fal (Bardócz-kõ) (1273 m) | Piatra Bardosului [Peretele Lapoº] |
Lapos-kanyon | Canionul Lapoºului |
Lapos-Kucsma (Szerelmesek sziklája) | Cuºma Lapoºului |
Lapos-patak | Pârâul Lapoºului |
Lapos-szoros | Cheile Lapoºului |
Likas sarka | Piciorul Licoº |
Lóhavas sarka | Piciorul Luhaº |
Lucs-kõ (1232 m) | Piatra Luciului |
M | |
Magyarok hídja | Podul Ungurilor |
Mária-forrás (710 m) | Izbucul Maria |
Mária-kõ (1125 m) | Piatra Mariei, Piatra Poienii |
Márton Ferenc útja | Drumul lui Ferenc Márton |
Második gerincváll (Oltár-kõ) | Umãrul Mare (Piatra Altarului) |
Mészégetõk pusztája | Poiana Vãrãriilor |
Mészégetõk útja | Drumul Vãrãriilor |
Munticsel-(Hóvirág-) barlang | Peºtera Munticelu (Ghiocel) |
N | |
Nagy Szerpentin | Serpentina Mare |
Nagy-Cohárd (1504 m) | Suhardul Mare |
Napsugár villa | Vila Raza Soarelui |
Nyírfa-csorba | Strunga cu Mesteacãn |
Nyugati-fal (Csíki-Bükk) | eretele Vestic (Fãgetul Cicului) |
Nyugati-fal (Mária-kõ) | yyy |
O | |
Oltár-kõ | Piatra Altarului |
Õ | |
Õr-torony | Santinela de la Gâtul Iadului |
Õr-torony csúcsa (1011 m) | Vârful Santinelei |
Õr-torony nyerge (995 m) | ªaua Santinelei |
P | |
Pokol kapuja | Poarta Iadului |
Pokol torka | Gâtul Iadului |
Pokol tornáca | Prispa Iadului |
Posta-fal (Csíki-Bükk) | Peretele Poºtei |
R | |
Rajztábla | Planºeta de Desen |
Rezerváció | Rezervaþie |
S | |
Sárga Folt (Oltár-kõ) | Pata Galbenã (Piatra Altarului) |
Sárga Folt (Õr-torony) | Pata Galbenã (Santinela de la Gâtul Iadului) |
Súgó-szoros | Cheile ªugãului |
SZ | |
Szerelmesek sziklája (Lapos-Kucsma) | Cuºma Lapoºului |
Sziklatornyok fala (Szurdok-kõ) | Peretele Pintenilor (Piatra Surducului) |
Szurdok útja | Drumul Surducului |
Szurdok-havas | Muntele Surduc |
Szurdok-kõ (1075 m) | Piatra Surducului |
Szurdok-kõ falai | Pereþii Pietrei Surducului |
Szurdok-kõ nyerge (875 m) | ªaua Piatra Surducului |
Szurdok-puszta | Poiana Surducel |
T | |
Terasz (Oltár-kõ) | Terasa (Piatra Altarului) |
Tündérek tornáca | Pridvorul Zânelor |
Tündérkert | Grãdina Zânelor |
V | |
Válús-puszta | Poiana Jgheaburilor |
Vereskõ-nyereg (1019 m) | ªaua Vereºcheu |
Veresszakáll | Bâtca lui Ciofleac |
Virágos-rét | Poiana Florilor |
Vízesés-barlang | Peºtera Cascadei |
Vörös-horony | Hornul Roºu |
Vörös-horony csorbája | Strunga Hornului Roºu |
Wild Ferenc: Békás-szoros | Román–magyar földrajzinév-mutató |
ROMÁN–MAGYAR
földrajzinév-mutató
B | |
Bastionul Porþii | Kapubástya |
Bârnadu | Bernát |
Bâtca lui Ciofleac | Veresszakáll |
Bicaz Chei | Békásszoros (település) |
Bicãjelul de Jos | Alsókisbékás |
Bicãjelul de Sus | Felsõkisbékás |
Brâna de Jos (Piatra Mariei) | Alsó-párkány (Mária-kõ) |
Brâna de Mijloc (Piatra Mariei) | Középsõ-párkány (Mária-kõ) |
Brâna de Sus (Piatra Mariei) | Felsõ-párkány (Mária-kõ) |
Brâna Lumea Pierdutã | Elveszett világ párkány |
C | |
Cabana Suhard (1090 m) | Cohárd menedékház |
Canionul Lapoºului | Lapos-kanyon |
Caproºu | Kapros |
Câmpul Cupaº | Kupás hátsó mezeje |
Câmpul Dosu Ghilcoºului | Gyilkos mezeje |
Cheile Bicãjelului | Kis-Békás-szoros |
Cheile Bicazului | Békás-szoros |
Cheile Cupaºului | Kupás-szoros |
Cheile Duruitoarei | Alsó-szoros |
Cheile Lapoºului | Lapos-szoros |
Cheile ªugãului | Súgó-szoros |
Chiºcheu (843 m) | Kis-kõ |
Creasta Cichibiuc | Csíki-Bükk gerince |
Cupãºeni (Ciurcani) | Kupási tanyák |
Cuºma Lapoºului | Lapos-Kucsma (Szerelmesek sziklája) |
D | |
Drumul lui Ferenc Márton | Márton Ferenc útja |
Drumul Surducului | Szurdok útja |
Drumul Vãrãriilor | Mészégetõk útja |
F | |
Fãgeþel | Kicsi-Bükk |
G | |
Gâtul Iadului | Pokol torka |
Grãdina Zânelor | Tündérkert |
Gropile Ghilcoºului | Gyilkos-gödrök |
Gura Cupaºului | Kupás-száda |
H | |
Hornul Peºterii Negre | Fekete-barlang hornya |
Hornul Roºu | Vörös-horony |
I | |
Izbucul Maria (710 m) | Mária-forrás |
L | |
La Bechet | Felsõ-szoros |
Lacul Roºu | Gyilkos-tó |
M | |
Muntele Bardos | Bardócz-hegy |
Muntele Cupaº | Kupás-havas |
Muntele Fãgetul Ciucului (1263 m) | Csíki-Bükk |
Muntele Suhard | Cohárd-havas |
Muntele Surduc | Szurdok-havas |
P | |
Pârâul Bicãjel | Kis-Békás-patak |
Pârâul Bicaz | Békás-patak |
Pârâul Cighenilor | Fehér-patak |
Pârâul Cupaº | Kupás-patak |
Pârâul Fãgeþel | Kicsi-Bükk-patak |
Pârâul Lapoºului | Lapos-patak |
Pârâul Suhard | Cohárd-patak |
Pata Galbenã (pe Piatra Altarului) | Sárga Folt (Oltár-kõ) |
Pata Galbenã (pe Santinela) | Sárga Folt (Õr-torony) |
Peretele Bardosului | Bardócz-fal |
Peretele Nord-Estic (Piatra Mariei) | Északkeleti-fal (Mária-kõ) |
Peretele Nordic (Piatra Surducului) | Északi-fal (Szurdok-kõ) |
Peretele Pintenilor (Piatra Surducului) | Sziklatornyok fala (Szurdok-kõ) |
Peretele Poºtei (Cichibiuc) | Posta-fal (Csíki-Bükk) |
Peretele Sud-Estic (Piatra Altarului) | Délkeleti-fal (Oltár-kõ) |
Peretele Sudic (Cichibiuc) | Déli-fal (Csíki-Bükk) |
Peretele Sudic (Piatra Mariei) | Déli-fal (Mária-kõ) |
Peretele Turnuleþului (Piatra Surducului) | Kis-torony fala (Szurdok-kõ) |
Peretele Vestic (Fãgetul Cicului) | Nyugati-fal (Csíki-Bükk) |
Peretele Vestic (Peretele Mariei) | Nyugati-fal (Mária-kõ) |
Pereþii Pietrei Surducului | Szurdok-kõ falai |
Peºtera Bardosului | Bardócz-barlang |
Peºtera Cascadei | Vízesés Barlang |
Peºtera Munticelu (Ghiocel) | Munticel-(Hóvirág-) barlang |
Peºtera Neagrã | Fekete-barlang |
Piatra Altarului | Oltár-kõ |
Piatra Bardosului [Peretele Lapoº] (1273 m) | Bardócz-kõ [Lapos-fal] |
Piatra Cherecului (1366 m) | Kerek-kõ |
Piatra Cupaºului | Kupás-kõ |
Piatra Ghilcoº | Gyilkos-kõ |
Piatra Luciului (1232 m) | Lucs-kõ |
Piatra Mariei [Piatra Poienii] (1125 m) | Mária-kõ |
Piatra Poienii [Piatra Mariei] (1125 m) | Mária-kõ |
Piatra Surducelului (1068 m) | Kis-Szurdok-kõ |
Piatra Surducului (1075 m) | Szurdok-kõ |
Piciorul Ciurgãului | Csorgó sarka |
Piciorul Licoº | Likas sarka |
Piciorul Luhaº | Lóhavas sarka |
Pilierul Bardosului | Bardócz-pillér |
Pilierul Nord-Estic (Piatra Altarului) | Északkeleti-pillér (Oltár-kõ) |
Pilierul Nord-Estic (Suhardul Mic) (1285 m) | Északkeleti-pillér (Kis-Cohárd) |
Pilierul Nord-Vestic (Piatra Altarului) | Északnyugati-pillér (Oltár-kõ) |
Pilierul Sud-Estic (Piatra Altarului) | Délkeleti-pillér (Oltár-kõ) |
Pilierul Sud-Vestic (Piatra Altarului) | Délnyugati-pillér (Oltár-kõ) |
Pilierul Sud-Vestic (Suhardul Mic) (1259 m) | Délnyugati-pillér (Kis-Cohárd) |
Pintenul lui Cãtãlin | Katalin-torony |
Pintenul Suhardului | Cohárd-torony |
Planºeta de Desen | Rajztábla |
Poarta de Piatrã | Kõ-kapu |
Poarta Iadului | Pokol kapuja |
Podul Ungurilor | Magyarok hídja |
Poiana Bardosului | Bardócz mezeje |
Poiana Cherecului | Kerek-rét |
Poiana Cupaº | Kupás elsõ mezeje |
Poiana Dosu Ghilcoºului | Gyilkos pusztája |
Poiana Florilor | Virágos-rét |
Poiana Ghilcoº | Gyilkos-tisztás |
Poiana Jgheaburilor | Válús-puszta |
Poiana lui Þifrea | Cifra mezeje |
Poiana Surducel | Szurdok-puszta |
Poiana Vãrãriilor | Mészégetõk pusztája |
Poliþa de Jos a Bardosului | Alsó-Bardócz-párkány |
Poliþa de Mijloc a Bardosului | Középsõ-Bardócz-párkány |
Poliþa de Sus a Bardosului | Felsõ-Bardócz-párkány |
Poliþele Bardosului | Bardócz-párkányok |
Poteca Bârnãdenilor | Bernátiak ösvénye |
Pridvorul Zânelor | Tündérek tornáca |
Prispa Iadului | Pokol tornáca |
R | |
Rezervaþie | Rezerváció |
S | |
Santinela de la Gâtul Iadului | Õr-torony |
Serpentina Mare | Nagy Szerpentin |
Serpentina Micã | Kis Szerpentin |
Staþiunea Lacu Roºu | Gyilkostó üdülõtelep |
Strunga cu Mesteacãn | Nyírfa-csorba |
Strunga Hornului Roºu | Vörös-horony csorbája |
Suhardul Mare (1504 m) | Nagy-Cohárd |
Suhardul Mic (1344 m) | Kis-Cohárd |
ªaua Cupaº (1275 m) | Kupás-nyak |
ªaua Ghilcoº | Gyilkos-nyak |
ªaua lui Þifrea | Cifra-nyereg |
ªaua Nordicã a Pietrei Altarului (1064 m) | Északi-nyereg (Oltár-kõ) |
ªaua Piatra Surducului (874 m) | Szurdok-kõ nyerge |
ªaua Santinelei (995 m) | Õr-torony nyerge |
ªaua Suhard (1202 m) | Cohárd-nyereg |
ªaua Suhardului (1202 m) | Cohárd-nyereg [Elsõ-Cohárd-nyak] |
ªaua Turnului Negru | Fekete-torony nyerge |
ªaua Vereºcheu (1019 m) | Vereskõ-nyereg |
T | |
Terasa (Piatra Altarului) | Terasz (Oltár-kõ) |
Trei Fântãni | Háromkút |
Turnul de Fildeº | Elefántcsont-torony |
Turnul de Mijlos (Piatra Altarului) | Középsõ-torony (Oltár-kõ) |
Turnul Negru | Fekete-torony |
Turnuleþul (Piatra Surducului) | Kis-torony (Szurdok-kõ) |
Umãrul Mare (Piatra Altarului) | Második gerincváll (Oltár-kõ) |
Umãrul Mic (Piatra Altarului) | Elsõ gerincváll (Oltár-kõ) |
Vâlcelul cu Grohotiº | Görgeteg-vápa |
Vâlcelul Rebegiþilor | Gémberedettek vápája |
Vârful Bardos (1273 m) | Bardócz-csúcs |
Vârful Ghilcoº (1407 m) | Gyilkos-csúcs |
Vârful Nordic (Piatra Altarului) (1156 m) | Északi-csúcs (Oltár-kõ) |
Vârful Santinelei (1011 m) | Õr-torony csúcsa |
Vârful Sudic (Piatra Altarului) (1154 m) | Déli-csúcs (Oltár-kõ) |
Vila (Hotel) Raza Soarelui | Napsugár villa |
Wild Ferenc: Békás-szoros | Függelékek |
Wild Ferenc: Békás-szoros | Függelékek – Bardócz-hegy (áttekintõ térkép) |
Wild Ferenc: Békás-szoros | Függelékek – Szurdok-kõ és Mária-kõ (áttekintõ térkép) |
Wild Ferenc: Békás-szoros | Függelékek – Kis-Cohárd (áttekintõ térkép) |
Wild Ferenc: Békás-szoros | Függelékek – Sziklafalak körútja (áttekintõ térkép) |
Nyisztor Miklós gyûjteményébõl
Békás-szoros
hegymászókalauz
Wild Ferenc
Második, bõvített kiadás
Szabadon másolható a forrás megjelölésévelBudapest, 2012
Alapkiadások:
Wild Ferenc: A Békás-szoros és környékének sziklamászó kalauza.
DIMAP, Budapest, 1999
Wild Ferenc: Cheile Bicazului. Ghid de alpinism.
DIMAP, Budapest, 2001.
A mászóutak felmérését a Hargita megyei SALVAMONT megbízásából Gyergyószentmiklós hegyimentõi végezték:
Csató József, Kiss Tivadar, Páll István, Páll Tibor, Pupák F. László, Tóth Károly, Wild Ferenc
Karikatúrák: Tóth Károly
Lektorálta: Bácskai Gusztáv
Szerkesztés és számítógépes feldolgozás: Futó Endre
TARTALOM
Wild Ferenc: Békás-szoros | ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZAT |
1 | Mászóút jelölése | Simbolul traseului | Bezeichnung der Route | |
2 | Mászóút minõsítése | Caracterizarea traseului | Charakterisierung der Route | |
*** | Nagyon ajánlott utak Trasee remarcabile Besonders empfehlenswerte Routen |
|
** | Ajánlott utak Trasee recomandate Empfehlenswerte Routen |
|
* | Ritkán mászott utak Trasee parcurse rar Selten begangene Routen |
|
Ø | Nem ajánlott utak Trasee nerecomandate Nicht empfehlenwerte Routen |
|
♥ | Piros pontos út ("rotpunkt stílusban mászható út") Traseu Rotpunkt Rotpunkte Route |
|
# | A kövek az útból a mûútra hullnak Pietrele cad direct pe ºosea Die Steine fallen an der Chaussee |
|
3 | Klasszikus nehézségi osztály | Grad de dificultate | Klassischer Schwierigkeitsgrad | |
4 | Mászóút hossza | Lungimea traseului | Länge der Route | |
5 | Szintkülönbség | Diferenþa de nivel a traseului | Höhenunterschied der Route | |
6 | Átlagos mászásidõ (kéttagú csapatra) | Durata medie | Kletterzeit (zwei Männer) | |
kh | kötélhossz | lungime de coardã | Seillänge | |
nh | nincs hitelesítve (zárójelben a felbecsült nehézségi osztály) traseu neomologat (în parantezã gradul de dificultate apreciat neoficial) nicht authentifizierte Route (inoffiziell abgeschätzter Schwierigkeitsgrad) |
OLTÁR-KÕ = PIATRA ALTARULUI = ALTAR-STEIN
1–2 | Mászóút neve | 3–4 | 5–6 | Elsõ megmászás |
A1 * |
Klasszikus-út Traseul Clasic Klassische Route |
4A 127 m=3 kh |
100 m 1–2 óra |
Csallner Erwin Goldschmidt Waldemar 1934 |
A2 *** ♥ |
Keleti-gerinc Creasta Esticã Ostgrat |
4A 245 m=7 kh |
190 m 2–3 óra |
Schenn Matei Fogarascher Anton, 1952 Felújítva 2006-ban |
A3 *** |
Hegyivadászok útja Tr. Vânãtorilor de Munte Route der Gebirgsjäger |
4B 261 m=6 kh |
190 m 3–4 óra |
Karácsonyi László Cristea Emilian, 1965 Felújítása folyamatban |
A4 * |
Petriu-repedés Fisura Petriu Petriu-Riß |
4B 280 m=8 kh |
195 m 3–4 óra |
Fomino Emil Petrov Iosefina Bleahu Marcian, 1953 |
A5 ** |
Északnyugati-pillér Pilierul Nord-Vestic Nordwestlicher Pfeiler |
5A 196 m=6 kh |
155 m 3–4 óra |
Kiss Tivadar Páll István Þurcaº ªtefan, 1978 |
A6 Ø |
Honvédek útja Traseul Honvezilor Route der Honvéder |
nh(4A) 100 m= 3 kh |
92 m 1–2 óra |
1942 |
A7 *** |
Rekviem-út Traseul Recviem Requiem-Route |
nh(5A) 190 m=6 kh |
170 m 3–4 óra |
Bögözi Gábor, Bajkó László, Daró Dénes, 1993 Felújítva 2007-ben |
A8 *** |
Az Él árnyéka Umbra Muchiei Schatten der Kante |
nh(5B) 220 m=5 kh |
192 m 31/2–41/2 óra |
Bíró Zoltán ªiriteanu Dumitru, 1987 Felújítva 2010-ben |
LAPOS-KUCSMA (SZERELMESEK SZIKLÁJA)
CUªMA LAPOªULUI = LAPOSCH MÜTZE
1–2 | Mászóút neve | 3–4 | 5–6 | Elsõ megmászás |
C1 *** ♥ |
Lapos-Kucsma repedése Fisura Cuºmei Lapoºului Riß der Laposch Mütze |
4A 96 m=3 kh |
78 m 1–2 óra |
Kolcza Éva Vasilescu Dan, 1976 Felújítva 2006-ban |
C2 ** ♥ |
Éva útja Traseul Eva Evas Route |
3B 60 m=2 kh |
55 m 1–2 óra |
Vasilescu Dan Kolcza Éva Felújítva 2006-ban |
C3 ** |
Ruxandra-mászóút Traseul Ruxandra Ruxandra Route |
4B 91 m=3 kh |
72 m 1–2 óra |
Vasilescu Dan Gâþã Andrei 1976 |
BARDÓCZ-KÕ (LAPOS-FAL) = PIATRA BARDOSULUI (PERETELE LAPOª)
BARDOZ-STEIN (LAPOSCH-WAND)
1–2 | Mászóút neve | 3–4 | 5–6 | Elsõ megmászás |
L1 ** |
Függetlenség Centenáriuma Centenarul Independenþei 100 Jahre Unabhängigkeit |
4B 109 m=4 kh |
91 m 2–3 óra |
Vasilescu Dan Petcu Marian Gâþâ Andrei, 1977 |
L2 *** |
Középsõ-út Traseul Central Mittlere Route |
5B 202 m=7 kh |
140 m 4–5 óra |
Vasilescu Dan Iusco Gheorghe Nan Dorel, 1977 |
L3 * |
'68-as Finálé útja Traseul Finala '68 "Kletterfinale '68" |
4B 129 m=4 kh |
105 m 2–3 óra |
ªapira Dorel Fozocoº Paul Udrea Gheorghe, 1968 |
BARDÓCZ-FAL = PERETELE BARDOSULUI = BARDOZ-WAND
1–2 | Mászóút neve | 3–4 | 5–6 | Elsõ megmászás |
B1 ** ♥ |
November 7 mászóút Traseul 7 Noiembrie Route "7 November" |
4A 80 m=3 kh |
1–2 óra |
Udrea Gheorghe Chiciorea Ion, 1956 Felújítva 2008-ban |
B2 ** |
Spãtaru Gheorghe útja Traseul Gheorghe Spãtaru Gheorghe Spãtaru Route |
4A 3 kh |
1–2 óra |
Spãtaru Gheorghe Cioineag Constantin 1987 |
B3 Ø * |
Nagy-fal Faþa Mare Hohe Wand |
5A 284 m=9 kh |
210 m 5–6 óra |
Schenn Matei Ritiºan Avel,1963 |
B4 *** * |
Nagy-horony Hornul Mare Großer Kamin |
5B 336 m=10 kh |
240 m 5–6 óra |
Schenn Matei Ritiºan Avel 1963 |
B5 ** * |
XX. Évforduló mászóút Tr. a XX-a Aniversare Route "XX. Jahrestag" |
6A 321 m=10 kh |
261 m 6–7 óra |
Ritiºan Avel Nagy Miklós Halmágyi L., 1964 |
B6 *** * |
Boltozatok útja Traseul Tavanelor Route der Dachüberhänge |
nh(6B) 107 m=4 kh |
85 m 8–9 óra |
Kiss Tivadar Kõmíves Johann 1983 |
B7 *** * |
Õr-torony útja Santinela de la G. Iadului Route des Wachturmes |
6A 321 m=9 kh |
261 m 6–7 óra |
Enache Gheorghe Hurbean Tudor Ursulescu Ctin, 1961 |
B8 *** * |
Hadsereg útja Traseul Armata Route der Armee |
6B 361 m=10 kh |
275 m 6–8 óra |
Chivu Dumitru Irimia Aurel Schenn Matei, 1964 |
B9 * * |
Pokol-torok áthajlása Surplomba de la G.Iadului Überhang v. Höllenschlund |
6A 351 m=8 kh |
280 m 6–8 óra |
Enache Gheorghe Cãlin Nicolae 1962 |
B10 ** * |
'64-es Finálé útja Traseul Finala '64 "Kletterfinale '64" |
5B 107 m=4 kh |
70 m 2–3 óra |
Coliban Emil Garner Valentin Crãciun Gheorghe, 1964 |
B11 ** |
Magányos-szirt útja Traseul Colþul Singuratic Route des Einsamen Felsens |
5B 236 m=9 kh |
205 m 4–5 |
Noaghiu Mircea Garbiº Nicolae Pârvu Ion, 1974 |
ÉSZAKI-FAL = PERETELE NORDIC = NORDWAND
1–2 | Mászóút neve | 3–4 | 5–6 | Elsõ megmászás |
O1 Ø |
Egyes számú mászóút Traseul Nr. 1 Route Nr. 1 |
3 kh |
Crãciun Gheorghe |
|
O2 *** ♥ |
Mûvészet-repedés Fisura Artei Riß der Kunst |
6B 244 m=9 kh |
210 m 4 6 óra |
Floricioiu Alexandru Hurbean Tudor,1958 Felújítva 2008-ban |
O3 ** |
Szurdok-kõ repedése Fisura Surducului Mare Surdock-Riß |
6B 102 m=3 kh |
90 m 4–6 óra |
Cristina Petre Cristea Emilian, 1961 Felújítva 2005-ben |
O4 * |
Dinamo XXX mászóút Traseul Dinamo XXX Route Dinamo XXX |
6B 10 kh |
210 m |
Boboc Vasile Schnabel Kurt 1979 |
O5 ØBR> |
Jászvásár '80 mászóút Traseul Iaºi '80 Route Iaºi '80 |
5A |
205 m |
|
O6 ** |
Nyírfa-csorba repedése Fis. Strungii cu Mesteacãn Riß der Birkenscharte |
5B 234 m=8 kh |
195 m 4–5 óra |
Schenn Matei Irimia Aurel Karácsonyi László, 19620 |
O7 *** * |
Katalin-torony útja Traseul Pintenul lui Cãtãlin Katalinturm |
5B 229 m=8 kh |
195 m 4–5 óra |
Chivu Dumitru Karácsonyi László 1962 |
SZIKLATORNYOK FALA = PERETELE PINTENILOR = WAND DER FELSTÜRMER
1–2 | Mászóút neve | 3–4 | 5–6 | Elsõ megmászás |
P1 * |
Sziklatornyok útja Traseul Pintenilor Route der Felstürmer |
6A 367 m=12 kh |
255 m 6–8óra |
Chivu Dumitrua Karácsonyi László 1962 |
P2 *** |
Keresztezett-út Traseul Intersectat Gekreuzte Route |
6B 371 m=11 kh |
260 m 5–7 óra |
Chivu Dumitru Schenn Matei 1965 |
P3 *** |
Elefántcsont-torony útja Traseul Turnul de Fildeº Elfenbeinturm Route |
5B 343 m=12 kh |
260 m 5–7 óra |
Opriº Mircea Coleºiu Ion Jitaru Nicolae, 1965 |
P4 Ø |
Hegyililiom-horony Hornul Crinului de Munte Berglilie Kamin |
5B 8 kh |
5–6 óra |
Nagy Miklós Vrãjitoru Gheorghe 1966 |
P5 * |
Vaskohászok útja Traseul Siderurgistului Route der Eisenmetallurgen |
5B 7 kh |
4–5 óra |
Ritiºan Avel Betegh Imre 1964 |
P6 * |
Bányászok útja Traseul Minerilor Route der Bergmänner |
6A 403 m=13 kh |
295 m 6–8 óra – |
Kajtsa Károly Ilyés József és mások 1978 |
P7 * |
Székelyek útja Traseul Secuilor Route der Szekler |
6A 414 m=12 kh |
300 m 6–8 óra |
Krutsch Matei Crãºnic Gelu és mások 1978 |
P8 * |
Június 16 mászóút Traseul 16 Iunie Route der 16 Juni |
5B 22 m=14 kh |
300 m 6–8 óra |
Tõke Dénes Þurcaº ªtefan 1978 |
P9 |
Maraton-mászóút Traseul Maraton Marathon-Route |
6A 526m=16kh |
6–8 óra |
Novac Iacob, Luzan Emil, Kállai Mihály és mások |
KIS-TORONY FALA = PERETELE TURNULEÞULUI = KLEINER TURM WAND
1–2 | Mászóút neve | 3–4 | 5–6 | Elsõ megmászás |
T0 Ø |
Teraszok útja Traseul Teraselor Route der Terrassen |
5B |
Ritiºan Avel |
|
T1 * |
Kis-torony fal harántozása Trav. Per.Turnuleþului Quergang der Kl.Turmwand |
6A 10 kh |
6–7 óra |
Enache Gheorghe Pascu Pompiliu Hurbean Tudor, 1963 |
T2 * |
Pokol Alkonya mászóút raseul Amurgul Iadului Höllendämmerungsroute |
nh(6A) 9 kh |
6–7 óra |
Noaghiu Mircea Enache Gheorghe Gãvozdea Nicolae, 1988 |
T3 * ♥ |
Kis-torony repedése Fisura Turnuleþului Riß des Kleinen Turmes |
4A 268 m=8 kh |
3–5 óra |
Stãtescu Alexandru Alexe Dumitru 1957 |
T4 * |
Fémkohászok útja Traseul Metalurgistului Route der Metallurgen |
5A 7 kh |
3–5 óra |
Nagy Miklós Ritiºan Avel 1964 |
FEKETE-TORONY = TURNUL NEGRU = SCHWARZER TURM
1–2 | Mászóút neve | 3–4 | 5–6 | Elsõ megmászás |
N1
Ø |
Függetlenség-mászóút Traseul Independenþei Unabhängigkeitsroute |
5A 6 kh |
115 m |
Nagy Miklós Manea Cezar, 1977 Felújítva 2007-ben |
N2 * |
Barlangok repedése Fisura Grotelor Riß der Höhlen |
4A 111 m=4 kh |
122 m 2–3 óra |
Stãtescu Alexandru Chiciorea Ion 1957 |
N3 *** |
Fekete-repedés Fisura Neagrã Der schwarze Riß |
5B 111 m=5 kh |
110 m 2–3 óra |
Udrea Gheorghe Focºe ªtefan, 1957 Felújítva 2008-ban |
MÁRIA-KÕ FALA = PERETELE MARIEI = MARIA WAND
1–2 | Mászóút neve | 3–4 | 5–6 | Elsõ megmászás |
M1 Ø |
Tücsök-mászóút Traseul Greieraºului Route der kleinen Grille |
4A |
Fãrcaº Petre Fãrcaº Pavel 1980 |
|
M2 Ø |
Olimpia-mászóút Traseul Olimpic Olympiade Route |
4B |
Fãrcaº Petre Fãrcaº Pavel 1980 |
|
M3 * |
Szirtifecskék repedése Fisura Lãstunilor Riß der Felsenschwalben |
4A 38 m=1 kh |
35 m 1 óra |
Fozocoº Paul Muntiu Liviu, 1955 |
M4 * |
Áthajlásos-út Traseul cu Surplombã Überhängende Route |
5A 72 m=3 kh |
50 m 1–2 óra |
|
M5 *** |
Ficsúr-mászóút Traseul Fecioarei "Jungfrau" Route |
5A 124 m=5 kh |
80 m 2–3 óra |
Vasilescu Dan Bulgãr Alexandru Dunca Dumitru, 1974 |
M6 *** |
'67-es Finálé útja Traseul Finala '67 "Kletterfinale '67" |
4B 103 m=3 kh |
80 m 2–3 óra |
ªapira Dorel Udrea Gheorghe Fozocoº Paul, 1967 |
M7 ** |
Angyalok harántozása Traversarea Îngerilor Engelsquergang |
4B 50 m=3 kh |
90 m 2–3 óra |
Vasilescu Dan, Bíró László, 1986 Felújítva 2010-ben |
CSÍKI-BÜKK FALAI = PEREÞII CICHIBIUC = CSIKI-BÜKK WÄNDE
1–2 | Mászóút neve | 3–4 | 5–6 | Elsõ megmászás |
F1 ** ♥ |
Ablakos-horony Hornul cu Fereastrã Kamin mit Fenster |
2B 38m=1 kh |
1 óra |
|
F2 ** |
Oldódások útja Traseul Alveolelor Wasserrillenroute |
5A 180 m=4 kh |
130 m 3–4 óra |
Kállai Mihály Bíró Pál, 1985 Felújítva 2007-ben |
F3 *** |
Sziklakönny-mászóút Traseul Lacrima de Piatrã "Felstränen" Route |
5B 218 m=7 kh |
163 m 5–5 óra |
Noaghiu Mircea,Vass J. Tódor G.,Pãdureanu Ctin 1975. Felújítva 2008-ban |
F5 ** |
Napsugár-mászóút Traseul Raza Soarelui Sonnenscheinroute |
5A 175 m=5 kh |
153 m 3–4 óra |
Pop Iuliu, Nüber János Bostan Constantin, 1975 Felújítva 2008-ban |
F5 * ♥ |
Csíki-Bükk gerince Creasta Cichibiuc Grat der Csíki-Bükk |
nh(1B) |
1–2 óra |
|
F6 ** ♥ |
Posta-fal útja Traseul Poºtei Die Post Wand |
3A 50 m=2 kh |
43 m 1 óra |
1956 Felújítva 2009-ben |
F7 ** |
Kassiopeia-mászóút Traseul Casiopeea Casiopeea-Route |
5A 5 kh |
1–2 óra |
Enache Gheorghe Noaghiu Mircea 1982 |
F8 * |
Dugóhúzó-út Traseul Tirbuºonul Korkenzieher Route |
nh(4B) 35 m=1 kh |
32 m 1 óra |
|
F9 ** |
Egyetemi Sportklub útja Traseul CSU Studentensportclub-Route |
4A 2 kh |
1 óra |
Noaghiu Mircea Horga Liviu 1993 |
F10 * |
'78-as Finálé útjai Traseele Finala '78 "Kletterfinale '78" |
|||
F11 ** |
Erdészek útja Traseul Silviculturilor Förstersroute |
4B 2 kh |
1 óra |
Tofan Gabriel Tofan Mihai 1993 |
KIS-COHÁRD = SUHARDUL MIC = KLEINE ZOHARD
1–2 | Mászóút neve | 3–4 | 5–6 | Elsõ megmászás |
S1 ** ♥ |
Sólyomfészkek bevágása Diedrul Cuiburilor de ªoimi Falkenhorst Verschneidung |
4B 121 m=4 kh |
102 m 2–3 óra |
Karácsonyi László Cristina Petre,1956 Felújítva 2008-ban |
S2 * ♥ |
Hasadék-út Traseul Spintecãturii Einschnitt-Route |
4A 64 m=3 kh |
53 m 1–2 óra |
Cristina Petre Karácsonyi László 1956 |
S3 * ♥ |
Cohárd-torony útja Pintenul Suhardului Zohard Sporn |
4A 82 m=3 kh |
68 m 1–2 óra |
Karácsonyi László Cristina Petre 1956 |
S4 Ø |
Borókás-gerinc Creasta Ienuperilor Wacholdergrat |
3B 5 kh |
2–3 óra nbsp; |
1956 |
S5 Ø |
Szép-gerinc Creasta Frumoasã Schöner Kamm |
3B 3 kh |
Fomino Emil Csallner Erwin 1956 |
|
S6 ** ♥ |
Vörös-horony Hornul Roºu Roter Kamin |
3B 145 m=5 kh |
1–2 óra |
Schenn Matei Cristea Emilian,1956 Felújítva 2005-ben |
S7 ** ♥ |
Vörös-horony gerince Creasta Hornului Roºu Kante des Roten Kamins |
3B 172 m=7 kh |
1–2 óra |
Schenn Matei Cristea Emilian,1956 Felújítva 2005-ben |
S8 Ø ♥ |
Vörös-horony fala Faþa Mare din Hornul Roºu Wand des Roten Kamins |
3B 176 m=6 kh |
1–2 óra |
Schenn Matei Cristea Emilian 1956 |
S9 *** ♥ |
Középsõ-repedés Fisura Centralã Mittlerer Riß |
4A 64 m=3 kh |
58 m 1–2 óra |
Fomino Emil Csallner Erwin,1956 Felújítva 2005-ben |
S10 *** ♥ |
Encián-mászóút Traseul Genþianei Enzian Route |
4B 81 m=3 kh 69 m 1–2 óra |
69 m 1–2 óra |
Fomino Emil, Csallner Erwin, ªiursa A., 1956 Felújítva 2005-ben |
S11 Ø |
Éles-gerinc Creasta Ascuþitã Spitzer Grat |
|||
S12 ** |
Hal-repedés Fisura lui Peºte Fisch Riß |
4B 134 m=5 kh |
105 m 2–3 óra |
Petcu Vlad, Dunca D. Vasilescu Dan, 1972 Felújítása folyamatban |
Wild Ferenc: Békás-szoros | A MÁSZÓUTAK LEÍRÁSA |
Földrajzi egység | Hegymászó övezet |
Bardócz-hegy | A Oltár-kõ C Lapos-Kucsma (Szerelmesek sziklája) L Bardócz-kõ (Lapos-fal) B Bardócz-fal |
Szurdok-kõ | O Északi-fal P Sziklatornyok fala T Kis-torony fala |
Mária-kõ–Csíki-Bükk tömb | N Fekete-torony M Mária-kõ nyugati fala F Csíki-Bükk falai |
Kis-Cohárd | S Déli-fal S Kapubástya |
Hasznosnak véltük az utakat látogatottságuk szerint csoportosítani. Azokat, amelyek vagy nagyon népszerûek, vagy nagyon szépek, vagy nagyon biztonságosak, esetleg mindhárom "erénnyel" rendelkeznek, azokat három csillaggal (***) jelöltük, ezek a NAGYON AJÁNLOTT UTAK.
A két csillaggal (**) jelölt utak az AJÁNLOTT UTAK. Ezek már kevésbé látogatottak, nincsenek karbantartva, újramászóiknak fel kell készülniük laza sziklatömbökre, lógó szegekre. Megmászásuk mindenképpen élvezetes, és sikerélményt nyújt.
Az egycsillagosok (*) a RITKÁN MÁSZOTT UTAK. A legtalálóbban úgy jellemezhetnénk ezeket, hogy bár a kalauz összeállításakor másztuk és mértük õket, még egyszer nem lenne kedvünk beindulni. A sziklamászók nagy többsége is kerüli ezeket.
A NEM AJÁNLOTT UTAK jele a fekete pont (Ø). Ezek között vannak "halva született utak", vagyis olyanok, amelyeket megnyitásuk óta esetleg a hitelesítésükkor másztak újra (pl. a Hegyililiom-horony, a Bardócz-fal Névtelen útja). Néhány mászóút az idõk folyamán tönkrement (Teraszok útja, Borókás-gerinc, Szép-gerinc). A jászvásári (Iaºi) alpinistáktól megnyitott traszékról (traszé=útvonal – fr. tracé | rom. traseu: mászóút az erdélyi sziklamászók szóhasználatában) az a hír terjedt el, hogy hosszú szakaszokat felülrõl beereszkedve nyitottak meg, utólag nélkülözhetetlen szegeket szedtek ki, természetes fogásokat faragtak le (Iaºi '80, Névtelen-Iaºi, Iaºi '75, Tücsök-út, Olimpia-út). A romániai hegymászásra rákényszerített versenyszellem néhány torzót, félbehagyott utat "eredményezett" (Nagy-fal, Sziklatornyok útja, 68-as Finálé útja). Egyeseknél fennáll az eltévedés veszélye. A Honvédek útja, a Vörös-horony fala, az Éles-gerinc annyira jellegtelenek, hogy olyan környezetben, mint amilyen a Békás-szoros sziklavilága, kár lenne idõt fecsérelni rájuk. Végül pedig az 1. számú mászóútról – õszintén bevalljuk – az égvilágon semmit sem sikerült kiderítenünk.
Wild Ferenc: Békás-szoros | A MÁSZÓUTAK JELKULCSA |
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-HEGY |
BARDÓCZ-HEGY
Sziklamászó zónák:
Oltár-kõ
Lapos-Kucsma (Szerelmesek sziklája)
Bardócz-kõ (Lapos-fal)
Bardócz-fal
A Bardócz-hegy a Békás-szoros bal oldalán emelkedik, a Lapos-patak szurdokvölgye és a Bardócz-patak között. Nyugati szomszédjától, a Kupás-havastól a Lapos-szurdok felsõ szakasza választja el. A Bardócz-hegy valaha a Kupás-havas folytatása volt, a Lapos-patak vize pedig a mai Bardócz-patak medrében jutott a Békás-patakba. Az idõk folyamán a hajdani Kupás déli lejtõjén lefutó rövid, de erõs esésû patakocska elõbb szurdokvölgyet alakított ki – a mai Lapos-szurdokot – majd a mészkõhegységekben oly gyakori kaptációval, hátráló erózióval az akkori Bardócz-patak vizét is a Lapos-patak medre felé térítette.
A Bardócz-hegy meredek déli oldalából különálló sziklatoronyként emelkedik az Oltár-kõ. Tõszomszédságában, az Oltár-kõ nyugati falával szemben, a Lapos-patak jobb (nyugati) oldalán a Lapos-Kucsma (Szerelmesek sziklája) szerény sziklaszirtje magasodik. A Lapos-Kucsma földrajzilag a Kupás-havashoz tartozik, de tekintettel arra, hogy az Oltár-kõ közvetlen közelében található és megközelítése is az Oltár-kõhöz vezetõ ösvényeken történik, mászóútjait a Bardócz-hegy útjai közé soroltuk. Ez a szerény magasságú sziklaszirt alig dugja ki "kucsmáját" a magas fenyõk közül. Annyira ismeretlen volt a hegymászók elõtt, hogy 1976 nyarán, amikor a bukaresti egyetemisták nekifogtak néhány edzõút megnyitásának, még csak a nevét sem ismerték. Emilian Cristea természetesen kötelességének érezte, hogy ezt is elkeresztelje. Nem akarunk keresztelõn ünneprontók lenni, de megemlítenénk, hogy a tornyocska egyáltalán nem volt névtelen: az Erdély folyóirat 1910. évi 10. száma L. Gyárfás Gyõzõ A gyergyóbékási szoros c. cikkének illusztrációjaként még a képét is közli (146. oldal) és a kép alatt a felirat: "Békási szoros. Szerelmesek". Mennyivel szebben hangzana, ha megmaradt volna a Szerelmesek sziklája elnevezés?
A Lapos-patak a szurdok felsõ szakaszán 150–200 méter magas, függõleges mészkõfalak között folyik: jobbra (délnyugatra) a Kupás-fal (a Zárug-térkép Kupás-kõsziklája), a szurdoktól balra (északkeletre) pedig a Bardócz-kõ emelkedik. A Bardócz-kõt 1968-ban ugyancsak bukaresti alpinisták keresztelték át Lapos-falnak. A fõvárosiak ekkor "fedezték fel" ezt a zónát, és ahelyett, hogy az elsõ útjukba akadó pásztort megkérdezték volna, a keresztelgetés kényelmesebb, és sajnos, meglehetõsen általánossá vált megoldását választották. A Lapos-fal elnevezés annyira közhasználatúvá vált a sziklamászók körében, hogy egyelõre nem mellõzhetjük teljesen.
A Bardócz-hegy legmagasabb pontja a Bardócz-kõ peremén található, 1273 m, a terepen nincs megjelölve. A hegygerinc ettõl a ponttól DK-i irányba lejt, majd másfél kilométer után D-nek kanyarodik. Kisebb sziklafalak lépcsõsorán át a Békás-patak fölé ér és innen közel 300 méteres függõleges, több helyen áthajló sziklafalban, a Bardócz-falban szakad alá. A Bardócz-fal a hegy gerincének vonalában derékszögben megtörik, egy D-nek és egy K-nek nézõ falszakaszra különülve. A keleti falszakasz a Km31 ponttól lefelé a Bardócz-párkányok nevet viseli, és a szemközti Szurdok-kõ sziklafalával alkotja a Békás-szoros legvadregényesebb részét, a Pokol torka néven ismert lenyûgözõ kanyont. A déli és a keleti falszakasz közötti él szokatlanul nagyméretû boltozatokkal tûzdelt. Ezt, – a Kis-Békás szurdoka felõl toronynak tûnõ élet – a múlt század ötvenes éveiben nevezték el Santinela-nak ('õrszem, õr'), amit mi utólag Õr-toronynak fordítottunk. Ugyancsak bukaresti hegymászók önjelölt keresztapáskodása a csupán a keleti falszakasz alsó felére vonatkozó "Bardócz-párkányok" nevet kiterjesztette az egész Bardócz-hegyre. A román nyelvû hegymászókalauzokban szereplõ "Muntele Poliþele Bardosului" (Bardócz párkányainak hegye) egyszerûen sületlenség, és szöges ellentétben áll a helyi, népi névhasználattal.
A Bardócz-hegynek az Oltár-kõ és az Õr-torony között elterülõ déli oldala félkörív alakú, kõgörgeteges, kisebb sziklaszálakkal tarkított meredek lejtõ. Két szárazvölgy, ún. vápa barázdálja. Az Oltár-kõ ÉK-i fala alatt húzódik a Görgeteg-vápa, a katlan középvonalán pedig a Nagy Szerpentin alsó kanyarjához egy, a közelmúltig névtelen völgyecske fut le. Ezt a vápát a neves brassói hegymászóedzõ Mircea Noaghiu javaslatára a kalauz román nyelvû kiadásában Vâlcelul Rebegiþilor néven tûntettük fel. A legszerencsésebbnek nem nevezhetõ magyar fordítás a Gémberedettek vápája lenne. A két szárazvölgy között sziklataraj emelkedik, élvonalában a kevesek által ismert, és az utóbbi években Bardócz-barlang néven emlegetett hatalmas boltívû, de húsz méter mélységben záródó barlangszádával.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-HEGY – Kis hegymászás-történet |
Kis hegymászás-történet
Az Oltár-kõ a Békás-patak és a Lapos-patak összefolyása fölött emelkedik, a Bardócz-hegy déli lejtõjén. Hozzávetõlegesen 160 m magas, és egyike az ország azon kevés számú csúcsának, melyre turista ösvény nem vezet. Falai körös-körül függõlegesen szakadnak alá, és csak mesterséges mászástechnikával gyõzhetõk le. Ezzel magyarázható az is, hogy elsõ megmászására viszonylag késõn, 1934-ben került sor. A XX. század elején még a legmerészebb "kúszótúrázók" is megmászhatatlannak tartották falait, de nem kellett sok idõnek eltelnie, hogy külföldi hegymászók célpontjává váljon. Angolok és olaszok próbálkoztak sikertelenül az Oltár-kõ megmászásával. A Nyugati-Alpokban és a Dolomitokban kifejlesztett mesterséges mászástechnika, a kezdetben idegenkedéssel fogadott "alpin lakatosság" néhány év multával Erdélybe is eljutott, két brassói követõje, Csallner Erwin és Goldschmidt Waldemar Johann rátalált az Oltár-kõ gyenge pontjára, és megmászta a ma Klasszikus-út néven ismert repedést.
Az elsõ megmászás körülményeirõl Székely Géza számolt be annak idején az Erdély folyóirat 1934. évi 6. számában. A korabeli újságcikk és Csallner Erwin visszaemlékezései alapján elevenítettük fel az eseményeket.
Goldschmidt az elsõ világháború alatt az Alpokban, a nálánál jóval fiatalabb Csallner pedig a Király-kõn tanult meg mászni. A két brassói elõbb hat napig tanulmányozta a terepet, majd szeptember 8-án reggel 8 órakor a Gyopár villából, a késõbbi Békásszoros turistaházból indult a döntõ ostromra. Idézet a korabeli helyszíni tudósításból: "Alulról több száz nyaraló és turista figyelte minden mozdulatukat, köztük Goldschmidt felesége is. [...] A nézõk sûrûn vetették a keresztet, s néha elfordították a fejüket. A feleség többször elájult." Mikor szerencsésen feljutottak a csúcsra, ahol kitûzték a lobogót, az alant bámuló tömeg óriási örömrivalgásban tört ki.
Csallner Erwin, id. Romfeld Ákos és Székely Géza szóbeli közlései alapján az újságcikket a következõkkel egészíthetjük ki. A két brassói az eseményt megelõzõ hat nap alatt nemcsak tanulmányozta a terepet, hanem az utolsó kötélhossz kivételével meg is mászta. Az utolsó kötélhossz aljából is csak a szeszélyes idõjárás miatt fordultak vissza. Ez az utolsó szakasz, amelyet Székely Géza úgy említ, mint "alig hat méternyire a csúcstól", a valóságban 27 méter magas, kezdetben áthajló, majd függõleges sziklafal, melynek nehézségi fokozata még a sziklamászás mai szintjén sem lebecsülendõ (17 m mesterséges mászás A0 és A1, 10 m III-as nehézségû természetes szakasz). Akik ma ezen az úton – a Klasszikus úton – jutnak fel az Oltár-kõre, azok Csallner Erwin évtizedekkel ezelõtt bevert sziklaszegein kapaszkodhatnak.
Az 1934. szeptember 8-i sikeres feljutásnál a csapat idõsebb tagja, az akkor már 40 év fölött járó Goldschmidt a csúcsra vezetõ kötélhosszat nem mászta meg, hanem megvárta társát a sziklapárkányon. Csallner nem akarta társa érdemeit kisebbíteni, és az örömmámorban úszó publikumnak ezt nem említette. Goldschmidt Waldemar Johannt azonban nem hagyta nyugodni az önérzete, a következõ évben visszatért és megmászta az Oltár-kõt (1935. július 8, csapattársai: Eberhard Heum, Alfred Prox és Raimund Sammhammer. SKV évkönyv, 48. sz.).
A lejövetelnél a csapat egyetlen 25 méteres kötele éppen, hogy csak leért a sziklapárkányra, tehát a kötélereszkedés végeztével az egyrét vett kötelet nem lehetett lehúzni. A néhány méterrel megrövidített kötél évtizedekig ott maradt a sziklaszeghez erõsítve. (Maradványait 1962-ben még láttam. WF) Ez a rögzített kötél aztán jelentõs szerepet játszott egy helyi legenda kialakulásában, mely szerint "az Oltár-kõre kötél nélkül csak Keresztes mer felmászni".
Keresztes Zoltán gyergyóalfalvi honpolgár sziklamászó karrierje néhány héttel a két brassói fennjárta után kezdõdött. Elõször fogadásból rugaszkodott neki a nagy kõnek, bátorságban nem is volt hiány, hisz nem tudhatott az otthagyott kötélrõl, csupán egészséges parasztlogikája diktálta, hogy ahova szászok fel tudnak mászni, oda a székely is. Kutatásaink kezdetén Keresztes Zoltánt is sikerült szóra bírnunk. A negyedik és ötödik kevert között elmondottak alapján rajzolta meg Tóth Karcsi a híres-nevezetes mászást.
Az évek folyamán újabb részletek kerültek napvilágra. Régebbi adatainkat fiatal gyergyószentmiklósi hegymászástörténet-kutatók az alábbiakkal egészítették ki. Balázs Katalin (Az Oltár-kõ csúcshódításának 75. évét ünnepelték. Erdélyi Gyopár, 64. (19.) évfolyam, 2009. 5. szám) a következõkrõl számol be: "Ne lepõdjön meg senki, ha régi dokumentumok Puskás-sziklaként említik az Oltár-követ. Puskás András békási jegyzõ volt, aki a század elején látva, hogy olasz és osztrák hegymászók próbálgatják a szikla megmászását, õ is nekiveselkedett. Szomorú vége lett tettének, 1910-ben, mielõtt a csúcsra ért volna, leesett, szörnyethalt – tudtuk meg Dezsõ Lászlótól, az Erdélyi Kárpát-Egyesület országos elnökétõl, aki a 75 éves évfordulón ismertette a múltat és mutatta be a környezõ hegyeket. A feljegyzések szerint a sziklatorony legtetejére 1934-ben, Kisboldogasszony napján két brassói szász hegymászó, Goldschmidt Waldemar János és Csallner Ervin jutott fel, kitûzve rá a lobogót. Tettüket Mária királynõ is üdvözölte. Igen ám, de a kitûzött zászlónak 'román' színe volt, ami nem hagyta nyugodni a környékbelieket. 1941 nyarán Erdélyben turistáskodott Kreisz Sándor, 22 éves, közel kétméteres termetû, újpesti dohánygyári tisztviselõ, s hozzá is eljutott a bosszantó zászló híre. Gyergyószentmiklóson vásárolt negyvenméternyi erõs, de vékony szálú kötelet, és egy kováccsal két vaskampót veretett. Szállásadó háziasszonya ajándékozott neki egy lobogót, amit a hegytetõre vigyen. 1941. június 15-ének reggelén öt órakor indult hódító útjára, s a zászlócsere után leérve, a krónikásnak ennyit nyilatkozott: 'Örülök, ha a turistaságnak tettem ezzel valamit'."
Balázs Katalin írásából még a következõ részletekrõl értesülhetünk. Kreisz Sándor zászlója kicsi volt, és alulról nézve nem látszott, ezért Keresztes Zoltán – aki, mint láttuk, már ismerte a "járást" az Oltár-kõre – 1942. augusztus 24-én nagy, szép lobogót vitt a tetõre. 1943. június 6-án megismételte a mászást, még szebb magyar zászlót és babérkoszorút tûzve ki jól látható helyre. Errõl az eseményrõl a Magyar Világhíradó 1943 júliusában beszámolt. A felvétel a világhálón elérhetõ (Egy 1630 m-es sziklacsúcs megmászása Gyergyófalun. http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=5084). Tekintettel azon olvasóinkra, akiknek nincs internetes hozzáférésük, idézzük a 46 másodperces híradóban elhangzott szöveget: "Szentmise után indult útnak Keresztes Zoltán gyergyóújfalusi legény merész vállalkozással, az Oltárkõ megmászására. Az 1630 méter magas meredek sziklacsúcsra az ügyes hegymászó zsákban vitte magával a nemzetiszínû lobogót, hogy a magas oromra kitûzhesse. A székely fiú sikeres útjáról visszatérve oklevelet és jutalmat kapott."
Idõrendben a Békás-szoros második mászóútja a Honvédek útja. A "Kicsi Magyar Idõ" (1940–1944) alatt a Gyilkos-tónál hegyivadász altisztképzõ tanfolyam mûködött, a sziklamászás és a sízés fortélyaira a német hadsereg javarészt osztrák származású kiképzõi oktatták a magyar bakákat. A gyergyószentmiklósiak visszaemlékezései alapján az út megnyitását 1942-re tehetjük. A filmarchívumokból elõkerült még egy érdekes híradó: Hegyivadász kiképzés a Honvéd Ludovika Akadémián. Magyar Világhíradó 1067, 1944. július. http://filmhiradok.nava.hu/watch.php?id=5783. A 2 perc 29 másodperces beszámoló kísérõszövege a következõ: "A Honvéd Ludovika Akadémia növendékei hegyivadász kiképzésük során, német oktatójuk vezetésével elsõnek mászták meg csapatkötelékben a híres, meredek Oltárkövet, amelynek csúcsára kitûzték az apostoli kettõs keresztet és a magyar, valamint a német nemzeti lobogót. A vakmerõ vállalkozást a Haditudósító Osztály filmrészlege, Naszvady Sándor százados vezetésével Mészáros Pál örökítette meg."
A szóbeszéd úgy tartja, hogy hajdanán, minden valószínûség szerint a XIX. század vége felé, a Mária-kõt nevezték Oltár-kõnek, és az Oltár-kõ volt a Mária-kõ, vagy Mária-szobor. Figyelmesen megnézve a két sziklaalakzatot, az elnevezéseknek ebben a módjában van is némi logika. A Mária-kõ nagyon is szárnyas oltárra emlékeztet, az Oltár-kõben pedig, kevés képzelõerõvel, felismerhetõ a Szent Szûz a kisdeddel. Ennek írásos bizonyítékát azonban sehol sem találtuk.
Az Oltár-kõre elsõ megmászása óta szokás szimbólumokat felvinni. Csallner és Keresztes még csak zászlókat tûztek ki, késõbb valóságos építményeket szereltek fel a Délkeleti-pillér teraszára. Románia 1944. augusztus 23-i átállásának, az ún. "felszabadulásnak" a 10. évfordulójára, 1954-ben marosvásárhelyi szakik saját kezdeményezésükbõl szerelték össze a hétméteres vörös csillagot. Ugyanez a marosvásárhelyi gárda állította fel 1974-ben a csillag mellé a hasonló méretû XXX-as számot, melyet 1979-ben a Hargita megyei pártbizottság utasítására öntudatos csíkszeredai hegyimentõk egészítettek ki egy római ötössel XXXV-re. Az már helybéli, gyergyószentmiklósi illetékes elvtársak ötlete volt, hogy a 40. évfordulóra a IUPS alkalmazottjai hatalmas napkoronggal és negyvenes számjeggyel éktelenítsék az Oltár-kõ tetejét. 1989 decemberének talán legforradalmibb tette az volt, hogy ezt a szörnyûséges monstrumot néhány lelkes sziklamászó leduvasztotta. Néhány évig természetes szépségében magasodott az Oltár-kõ, mígnem 1994-ben a gyergyószentmiklósi hegyimentõk rekordsebességgel felállították a ma is látható római katolikus keresztet. A sietségre nyomós okuk volt, ugyanis karácsonkõi (Piatra Neamþ) szélsõséges román szervezetek ortodox kereszt felállítását tervezték.
Wild Ferenc: Békás-szoros | OLTÁR-KÕ |
A1 | * | Klasszikus-út | 4A |
♥ A2 | *** | Keleti-gerinc | 4A |
A3 | *** | Hegyivadászok útja | 4B |
A4 | * | Petriu-repedés | 4B |
A4 | ** | Északnyugati-pillér | 5A |
A6 | Ø | Honvédek útja | nh(4A) |
A7 | *** | Rekviem-mászóút | nh(5A) |
A8 | *** | Az Él árnyéka | nh(5B) |
Az Oltár-kõ a környék legismertebb sziklaalakzata, az égnek emelkedõ karcsú torony még a gépkocsival átrobogók figyelmét is felkelti. Taraja ÉNy-DK irányú keskeny, ún. "fûrészfog-gerinc", melyet mély csorba két csúcsra tagol: az Északi-csúcs 1156 m magas, a Déli-csúcs 1154 m. A mûút felõl egyik csúcs sem látszik, csupán a Déli-csúcsnál 14 méterrel alacsonyabban elterülõ hatalmas Terasz pereme.
Az Oltár-kõ nyugati oldalán a két csúcs és a Terasz esésvonalában három pillér domborodik ki. A Terasz pereme alatt a mûút felé néz a Délkeleti-fal, itt húzódik a Rekviem-mászóút. A falat jobbról a Délkeleti-pillér határolja (felsõ szakaszát érinti a Keleti-gerinc elnevezésû mászóút), balról pedig a Délnyugati-pillér (felsõ harmadára a Hegyivadászok útja ér ki). A Déli-csúcs vonalában kidomborodó Középsõ-torony mindeddig érintetlen a sziklamászóktól. Ezt a tornyot mély bevágás határolja el a Terasz tornyától, a Petriu-repedés. Az Északi-csúcsra két úton is fel lehet jutni. Az Északnyugati-pillér mászóútja kevés eltéréssel követi a pillér élét, a torony átellenes oldalán pedig, az Északkeleti-pillértõl balra halad a Honvédek útja. Az Oltár-kõ keleti oldalán nem rajzolódnak ki tornyok, pillérek, bordák. A fal alsó felén, jobbról balra rézsútosan emelkedõ sziklapárkányon halad a Klasszikus-út.
Wild Ferenc: Békás-szoros | OLTÁR-KÕ – mászóútak megközelítése |
Az Oltár-kõ mászóútjainak megközelítése
A Kis-szerpentini turistagócponttól (az egykori Gyopár, ill. Békásszoros menedékháztól) ÉK-i irányba húzódik a Lapos-szurdok piros háromszög jelzése. 150 m után szélesebb, rönkvontatásra is használt ösvényre érünk, a jelzés ezen az úton ÉNy-nak kanyarodik, mi keresztezzük, és a szemközti, jelzetlenül folytatódó jól kitaposott ösvényt, a Bernádiak ösvényét követjük. Széles ívû kanyar után, meredek marton a Lapos-patakhoz ereszkedünk. Néhány nagyobb sziklatömb könnyíti meg az átkelést. A túlsó parton az ösvény két rövid kanyart ír le, majd egyenesen vág neki a meredek oldalnak és 150 méter kaptatóval az Oltár-kõ gerincétõl mély nyereggel elválasztott tornyocskához ér. A torony középvonalában széles horony nyílik, az egyetlen kötélhossz szép kéménymászással a torony tetejére vezet.
A torony aljában az ösvény kettéágazik, vastagabb fenyõn nyíl is jelzi az elágazást. A bal oldali (Ny-i) ág 155 m hosszú emelkedõvel, végig áthajló sziklák alatt haladva kõtörmelékkel borított tisztásra vezet. A tisztás széle elõtt 20 méterrel rézsútosan jobbra emelkedõ párkány kezdõdik, mely felfele egyre szélesedik és a gerinc éléig, nagyobb kõtömb alkotta nyeregig húzódik. A párkány bekanyarodik a sziklasarok mögé és vízszintes, egyenes szegélyként folytatódik. A szegélyen vastag fenyõ, mögötte 5 m magas horony, itt kezdõdik a
♥ A2 *** Keleti-gerinc 4A
A kõtörmelékes tisztás közepérõl, kis fenyõt körülölelõ terebélyes mogyoróbokortól jobbra és felfele két mászóút közös beszállása:
A3 *** Hegyivadászok útja 4B
A7 *** Rekviem-mászóút (nh)5A
Ha a különálló tornyocska aljától, a fenyõre festett fehér nyíltól az ösvény jobb oldali, ÉK-nek tartó ágát követjük, akkor 80 m emelkedõ után gyengén kirajzolódó hegylábra érünk, dús aljnövényzettõl felvert kicsiny tisztásra. Itt letérünk a Bernádiak ösvényérõl és balra, a sziklafal irányába átvágjuk a tisztást. A csapás felfele kanyarodik, meredeken emelkedik az összefüggõ, sima sziklafal tövében. A tisztástól számított 270 m után kisebb, nyitott térségre érünk. A csapás itt megszakad, elõttünk jellegzetes, balra ívelõ eresz. A felsõ párkányra kanyarodunk, az eresz alá és kezdetben menedékes, sima sziklalap alsó peremén, földes-füves párnákon kapaszkodunk. Néhány méter után már kényelmes ösvény húzódik, melyen D-i irányba 50 métert mászunk. Függõleges sziklafal állja utunkat, a fal tövében esõ ellen menedéket nyújtó beugrás, jobbra füves vályú, melynek vonalában indul a
A1 * Klasszikus-út 4A
A Petriu-repedés, az Északnyugati-pillér és a Honvédek útja felé a rönkvontató ösvényen ÉNy-nak kanyarodó piros háromszögjelzést követjük. A Kis-szerpentini turistagócponttól számított fél kilométer után a Lapos-patakhoz érünk. Átkelünk a patakon, jobbra, a rézsútos fûpárkányon kezdõdik a
A4 * Petriu-repedés 4B
Szorosan a sziklafal tövében meredek csapás emelkedik. Nagyméretû üreg mellett haladunk el, majd néhány méterrel fennebb sziklaszögletben beszállás kék keretes jelére találunk:
A5 ** Északnyugati-pillér 5A
Miután a Petriu-repedés beszállásánál átkeltünk a patakon, a vízfolyás mellett 70 métert haladunk felfele. A piros háromszög jelzés a patak földrajzi jobb oldalán halad tovább, bennünket lapos kõre festett fehér nyíl jobbra, É-nak irányít. Mintegy 200 métert kapaszkodunk a meredek, vízmosott ösvényen, mígnem ez a szálerdõ nyíltabb részén élesen jobbra kanyarodik. Innen már enyhe emelkedõvel 100 m után az Északi-nyeregbe (1064 m) érünk. Az ösvény a nyeregtõl balra, É-nak, a Bardócz-kõ felé folytatódik, nekünk azonban jobbra, az Oltár-kõ tövébe kell jutnunk. A sziklafal alatt keskeny párkány húzódik, 50 m után beszállás kék keretes jelét, és mellette szegsort fedezhetünk fel:
A6 Ø Honvédek útja nh(4A)
Wild Ferenc: Békás-szoros | OLTÁR-KÕ – Klasszikus út és Honvédek útja |
A1 * KLASSZIKUS-ÚT 4A
(TRASEUL CLASIC /KLASSISCHE ROUTE)
Elsõ megmászás: Csallner Erwin, Goldschmidt Waldemar Johann, 1934 | |
Hossza: 97 m+30 m járóterep | Szintkülönbsége: 100 m |
Nehézségi osztály: 4A | Idõtartam: 1–2 óra |
Jellege: 82%-a természetes mászás (45 m I, 17 m II, 18 m III);
18%-a mesterséges mászás (8 m A0, 9 m A1).
A Klasszikus-út a Békás-szoros legrégibb mászóútja, és mindmáig az Oltár-kõre vezetõ legkönnyebb útvonal. Visszatérés a mászóút vonalán: elõbb 27 méteres kötélereszkedés a párkányig, innen száraz idõben lemászás a párkányon, nedves idõben még egy kötélereszkedés a párkány legalsó fenyõjétõl (40 m).
A6 Ø HONVÉDEK ÚTJA nh(4A)
(TRASEUL HONVEZILOR / ROUTE DER HONVÉDER)
Elsõ megmászás: 1942 | |
Hossza: 100 m=3 kh | Szintkülönbsége: 92 m |
Nehézségi osztály: nh(4A) | Idõtartam: 1–2 óra |
Jellege: 91%-a természetes mászás (12 m I, 74 m III, 5 m IV);
9%-a mesterséges mászás (9 m A1).
A Honvédek útja idõrendben a Békás-szoros második mászóútja (1942). A "Kicsi Magyar idõ" (1940–1944) alatt a Gyilkos-tónál hegyivadász altisztképzõ tanfolyam mûködött, a sziklamászás és a sízés fortélyaira a német hadsereg javarészt osztrák származású kiképzõi oktatták a magyar bakákat. Az út megnyitói ezek közül kerülhettek ki. A három kötélhossz jellegtelen vonalon, omladozó kõzeten halad, megmászását nem ajánljuk.
Wild Ferenc: Békás-szoros | OLTÁR-KÕ – Petriu-repedés |
A4 * PETRIU-REPEDÉS 4B
(FISURA PETRIU / PETRIU-RISS)
Elsõ megmászás: Petriu Puiu, Petrov Iosefina, 1948 | |
Hossza: 280 m=8 kh | Szintkülönbsége: 195 m |
Nehézségi osztály: 4B | Idõtartam: 3–4 óra |
Wild Ferenc: Békás-szoros | OLTÁR-KÕ – Keleti-gerinc Hegyivadászok útja Requiem mászóút |
Wild Ferenc: Békás-szoros | OLTÁR-KÕ – Keleti-gerinc |
♥ A2 *** KELETI-GERINC 4A
(CREASTA ESTICÃ / OSTGRAT)
Elsõ megmászás: Schenn Matei, Fogarascher Anton, 1952 | Felújítva 2006-ban |
Hossza: 245 m=7 kh | Szintkülönbsége: 190 m |
Nehézségi osztály: 4A | Idõtartam: 2–3 óra |
Jellege: 91%-a természetes mászás (93 m I, 96 m II, 31 m III, 2 m IV);
9%-a mesterséges mászás (14 m A0, 9 m A1) Piros pontos út
Könnyû útvonal, közepes felkészültségû sziklamászóknak is ajánlott. Kulcsszakasza sûrûn szegezett A0 és A1. Az eredeti út az Oltár-kõ DNy-i fûlejtõjén kezdõdött és 150 m után érte el a gerinc élét. A fûlejtõ alsó kétharmada közös a Hegyivadászok útjával és a Rekviem-mászóúttal, meglehetõsen egyhangú és nedves idõben bizonytalan is. Helyette azt a változatot ajánljuk, amely végig a Keleti-gerinc "matematikai" élét követi.
A 4. kh közepe táján mély csorbába érünk, a fûlejtõn haladó eredeti Schenn-útvonal itt ér ki a gerinc élére. Az Elsõ gerincvállon a gerincre benyúló fûpárkányon állunk meg. Ez az 1–11/2 m széles párkány "vészkijárat", kõtörmelékes, fenyves meredek oldalra vezet. Innen egyetlen 30 méteres kötélereszkedéssel érhetjük el a fal tövében húzódó csapást. Az 5. kh felvezet a nagyméretû Második gerincvállra. Fölöttünk az Oltár-kõ Délkeleti-pillére tornyosul, a további út csak néhány méteren követi a pillér élvonalát, hamarosan jobbra, a pillér mögé kerül, könnyebb terepre vezet. A 6. kh a mászóút legnehezebb kötélhossza. Kulcsszakasza 2 m IV- nehézségû átlépés a pillér élérõl a tõle jobbra húzódó bevágás aljába. A 7. kh-ban az 5 m magas III- nehézségû omlékony horony annyira szûk, hogy hátizsákkal nem mászható.
Wild Ferenc: Békás-szoros | OLTÁR-KÕ – Hegyivadászok útja |
A3 *** HEGYIVADÁSZOK ÚTJA 4B
(TRASEUL VÂNÃTORILOR DE MUNTE / ROUTE DER GEBIRGSJÄGER)
Elsõ megmászás: Karácsonyi László, Cristea Emilian, 1965 | Felújítása folyamatban |
Hossza: 232 m=7 kh | Szintkülönbsége: 190 m |
Nehézségi osztály: 4B | Idõtartam: 3–4 óra |
Jellege: 68%-a természetes mászás (86 m I, 36 m II, 5 m III, 30 m IV, 2 m V);
32%-a mesterséges mászás (63 m A1, 10 m A2)
A mászóút három, egymástól jellegében is különbözõ részre osztható. Alsó harmada meredek, I-es nehézségû fûlejtõn halad. A középsõ szakasz sorozatos balra harántozásokkal kivezet a Délnyugati-pillér élére. A felsõ 60 méter a pillér élén húzódik, áthajló és erõsen kitett repedést követ. Ezen a szakaszon a kõzet mállékony, gyakoriak a gyenge szegek. A Hegyivadászok útját csak tapasztalt és edzésben lévõ mászóknak ajánljuk. A sárga kõzet ellenére is szép, kitett, igényes mászást nyújtó útvonal. Néhány tartalék szeg és kalapács feltétlenül szükséges. A 2. kh-ban ágazik el jobbra a Keleti-gerinc Schenn-útvonala és a Rekviem-út. Nekünk a vízszintes sziklaszegélyen 25 métert balra kell harántozunk (II, egy szeg). A falnak támaszkodó sziklalemez mellett állunk meg (1 szeg). A 3. kh-ban 20 m után (IV- és A1) vízszintes, füves párkányra érünk, és itt különösen figyeljünk: a jobbra felettünk húzódó repedésben kényszer visszaereszkedések "eltévedt" szegei láthatók! Nekünk a párkányon vízszintesen balra kell harántoznunk, 18 m I után sziklaszögletben állunk meg, nagyméretû V-profilszegbõl biztosítunk. Az 5. kh a mászóút legbizonytalanabbul szegezett kötélhossza. A 6. kh-ban van az út kulcspontja: 10 m áthajló A2 után 2 méteres jobbra átlépés bajor (Piaz) technikával, körömfogásról, állás nélküli falon (V-). A repedésbe könnyûszerrel éket is illeszthetünk, ezzel a nehézséget A1-re csökkenthetjük. A kötélhossz végéig húzódó 20 méteres repedés szép, de mászástechnikailag igen igényes IV+ nehézségû természetes mászás.
Wild Ferenc: Békás-szoros | OLTÁR-KÕ – Északnyugati-pillér |
A5 ** ÉSZAKNYUGATI-PILLÉR 5A
(PILIERUL NORD-VESTIC / NORDWESTLICHER PFEILER)
Elsõ megmászás: Kiss Tivadar, Páll István, Þurcaº ªtefan, 1978 (2. és 3. kh: Fall László, Kerekes Péter, év ismeretlen) |
|
Hossza: 196 m=6 kh | Szintkülönbsége: 155 m |
Nehézségi osztály: 5A | Idõtartam: 3–4 óra |
Jellege: 73%-a természetes mászás (15 m I, 28 m II, 72 m III, 28 m IV);
27%-a mesterséges mászás (48 m A1, 5 m A2)
A mászóút kevés eltéréssel az Északnyugati-pillér esésvonalát követi. Jellegét és nehézségét a hosszú és ritkán szegezett, igényes természetes szakaszok adják. A 4. kötélhossz boltozat alatti bevágása nagyon omlékony és biztosíthatatlan. Tartalék szegek szükségesek!
A pillér alsó 60 méterét évekkel ezelõtt marosvásárhelyi sziklamászók szegezték ki. Szóbeli értesüléseink szerint céljuk nem a pillér élvonala volt, hanem a jobbra húzódó Vörös-repedés.
1. kh: Nagyon meredek sziklás-füves lejtõn 20 métert mászunk (II, szeg nélkül). Vastag fenyõnél jobbra kanyarodunk, 15 méter után sziklaodúhoz érünk, amely fölött két szeget találunk.
2. kh: Az elsõ szeg 5 m magasan van, kisméretû fogásokon érjük el (IV+). A repedés további 15 métere A1. Gyéren szegezett füves vályúban 15 métert haladunk (III+) és keskeny sziklaszegélyre, kényelmetlen biztosítóhelyre érünk (2 szeg).
3. kh: Vékony erdei fenyõ irányába mászunk a dõlt, sima sziklalapon (12 m III). Széles repedés (II) vezet nagyobb fûpárkányra, vastag fenyõhöz (1 szeg).
A 4. kh a mászóút legnehezebb kötélhossza. A fenyõ és a sziklafal között támaszkodva indulunk el. Tíz méter III+ a boltozat alatti bevágáshoz vezet, amely enyhén áthajló és nagyon omlékony (5 m A1). A bevágás jobb oldala tömör kõzet, bal oldalát pedig elvált tömb alkotja. Az út kulcsszakasza a boltozat alatti 4 méteres jobbra harántozás (1 szeg). A fogások biztosak, de szabályos kocka alakúak, és nagy kézerõt igényelnek. Elsõ felén hiányzanak az állások (IV+), a végén keskeny peremek könnyítik meg a mászást (IV). A boltozat jobb szélén áthajló horony, elsõ méterein kitett kéménymászással jutunk át (IV+, 2 köztes szeg). A kémény széles repedésként folytatódik, melyben kitett terpeszeléssel haladunk (19 m IV és IV+). Kényelmes biztosítóhelyre érünk, fenyõfánál 2 szeg.
5. kh: Balra indulunk, majd bizonytalan fûpárnákon és apró fogásokon 25 métert mászunk felfele (III). A szakasz alsó felén három szeg, fennebb két vékony fenyõ segít át egy fogás nélküli részen. Teljesen simára mosott meredek sziklalapra jutunk, melyen balról jobbra harántozunk. Az elölmászó a legfelsõ szegbõl Dülfer-harántozással eléri a lap jobb szélén levõ szeget (5 m), a másodmászó kénytelen az alsó szegen átfûzni az egyik kötelet, és ebbõl elvégezni a Dülfer-harántozást. Így elérheti a jobb oldali szegbe akasztott létra alsó fokát. A harántozás végén fél méter széles szegélyen állunk meg, két V-profilszegnél.
A 6. kh-ban a biztosítóhely szegélyén még 5 métert teszünk meg, majd függõleges falon 20 métert létrázunk (A1). A szakasz közepe táján, a változatosság kedvéért, kiugró, kerek tömböt kell "ölbe vennünk": a szikla aljának fordított fogásairól érjük el a következõ szeget. Innen 10 méter szép természetes mászással (III) érünk fel az Oltár-kõ Északi csúcsára.
Lejövetel az Északi-csúcsról.
Az Oltár-kõ északkeleti oldalán három kötélereszkedéssel. Az elsõ ereszkedés két szege a csúcstól 10 méterre D-nek van, közvetlenül a gerinc éle alatt. Ez az ereszkedés pontosan 40 méter és meglehetõsen igényes, a legkisebb hanyagság is azzal járhat, hogy a köteleinket nem bírjuk lehúzni. Ereszkedés közben (tehát arccal a szikla felé fordulva) tartsunk balra (az UIAA szabályzata szerint fogalmazva: az ereszkedés irányától jobbra). Nagyobb Rfenyõcsoport fölött 4 méterrel sziklaszögletben találjuk meg a második ereszkedés két szegét. Ez 17 méter hosszú, és az ereszkedés irányától balra lévõ széles fûpárkányra vezet. A magányosan álló, sudár fenyõ a Honvédek útján az elsõ biztosítóhely. A fenyõ törzse körül vetjük át a köteleket, és a Honvédek útja elsõ kötélhosszának vonalán ereszkedünk. Pontosan 40 m után párkányra érünk, mely kivezet az Északi-nyeregbe. Innen ÉNy-nak széles ösvény ereszkedik a Lapos-patakhoz, a Kis-szerpentini turistagócponthoz, az egykori Békásszoros (Gyopár) menedékházhoz vezetõ piros háromszög jelzésre.
Wild Ferenc: Békás-szoros | LAPOS-KUCSMA (SZERELMESEK SZIKLÁJA) |
LAPOS-KUCSMA (SZERELMESEK SZIKLÁJA)
♥ C1 | *** | Lapos-Kucsma repedése | 4A |
♥ C2 | ** | Éva útja | 3B |
C3 | ** | Ruxandra-mászóút | 4B |
A Lapos-Kucsma, amint azt már említettük, földrajzilag a Kupás-havashoz tartozik. Eredeti neve Szerelmesek sziklája volt (L. Gyárfás Gyõzõ, 1910), a Lapos-Kucsma nevet 1976-ban bukaresti hegymászók ragasztották rá.
Wild Ferenc: Békás-szoros | LAPOS-KUCSMA (SZERELMESEK SZIKLÁJA) – megközelítés |
A Lapos-Kucsma megközelítése
A Lapos-Kucsma mindössze 750 méterre van a Kis-szerpentini turistagócponttól, az egykori Békásszoros (Gyopár) menedékház helyétõl, és a beszállásokig csupán 150 méter szintkülönbséget kell leküzdenünk. Megközelítése a Lapos-szurdok piros háromszög jelzésû útján történik, és a Lapos-patakig közös az Oltár-kõ nyugati oldala felé vezetõ úttal.
A Lapos-Kucsma repedése és az Éva útja felé a Lapos-patak elõtt mintegy 30 méterrel kell elhagynunk a jelzett ösvényt, és balra – ÉNy-nak – nekivágnunk a meredek, bozótos oldalnak, ahol kõtömbök is nehezítik a mászást. A sziklafal szögletében messzirõl virítanak a beszállások kék keretes jelei. A baloldali a
♥ C1 *** Lapos-kucsma repedése 4A
Ettõl csupán néhány méterre jobbra van az
♥ C2 ** Éva útja 3B
A Ruxandra-mászóút felé tovább követjük a jelzett ösvényt, a Petriu-repedésnél nem kelünk át a patakon, hanem a földrajzi jobb parton maradunk (menetirányt a patak bal partján). Vízmosott mart fölött egyensúlyozunk át, majd 20 méter után csapás ágazik ki balra. Ezen 30 métert haladunk és a Lapos-Kucsma hátába kerülünk. Balra boltozat alatt rézsútosan emelkedõ széles repedést fedezünk fel, a sziklafal tövében a beszállás kék keretes fehér téglalapja:
C3 ** Ruxandra-mászóút 4B
Wild Ferenc: Békás-szoros | LAPOS-KUCSMA (SZERELMESEK SZIKLÁJA) – lejövetel |
Lejövetel a Lapos-Kucsmáról
A Lapos-Kucsma repedése a torony tetején ér véget, az Éva útja pedig 40 méterre a csúcs alatt, a csúcstól jobbra lejtõ élen. A torony tetejérõl a mászóutakkal átellenes oldalon, É-i irányban ereszked-hetünk le a fenyõk között, és a torony mögötti nyeregbe érünk. Az Éva útja kiszállásától nem szükséges felmásznunk a torony tetejére (I és II), hanem szintben harántozhatjuk a fenyves oldalt és néhány méterrel a nyereg alá érünk.
Semmi esetre se próbálkozzunk a jobbra alattunk nyíló vályún leereszkedni! Ennek kezdete csalogatóan kényelmesnek látszik, lennebb azonban meredek horonyba torkollik.
A Ruxandra-mászóút végeztével is a Lapos-Kucsma nyerge felé kell harántoz-nunk. A nyeregbõl aztán akár a Lapos-patak felé, akár az átellenes oldalon a Kis-szerpenti turistagócponthoz, az egykori Gyopár (Békásszoros) menedékház tisztására ereszkedhetünk, jól kitaposott ösvényen.
Wild Ferenc: Békás-szoros | LAPOS-KUCSMA (SZERELMESEK SZIKLÁJA) – repedése |
Felújítva 2006-ban | |
Hossza: 96 m=3 kh | Szintkülönbsége: 78 m |
Nehézségi osztály: 4A | Idõtartam: 1–2 óra |
Jellege: 33%-a természetes mászás (12 m II, 15 m III, 5 m IV);
67%-a mesterséges mászás (20 m A0, 42 m A1, 2 m A2)
Piros pontos út!
Biztonságosan szegezett, szép mászóút. Rövidsége ellenére is változatos mászástechnikai feladatokat támaszt, így elsõrendû edzõ- és oktatóút. Másodmászókként kezdõknek is ajánlott. A torony felsõ harmadán a kõzet kissé omlékony.
1. kh: A 13 m magas bevágás függõleges szegsora A1, egyetlen fellépésnél enyhén áthajló. A bevágás tetejétõl a bal oldali falon 14 métert mászunk (A0 és A1). Boltozathoz vezetõ bevágás aljában állunk meg, kényelmetlen ferde sziklaküszöbön (3 szeg).
2. kh: Az impozáns boltozatig vezetõ bevágás 5 m IV-, szeg nélkül, a végén kisméretû áthajlással (2 m A2). A balra tartó boltozat alatt szegsor, 6 métert harán-tozunk (A1) és könnyebb terepre jutunk. Az elsõ kényelmes teraszon ne álljunk meg, mert 7 méterrel feljebb még kényelmesebb sziklafülkéhez érünk (3 szeg).
3. kh: A kötélhossz elsõ 15 métere füves, omlékony, és kisebb toronyra, kiugrásra vezet. A torony fölött nyílik a Lapos-Kucsma jellegzetes, széles, áthajló homlokrepedése, bal oldalán egy "eltévedt" szeggel. A mászóút vonala a homlokrepedéstõl jobbra húzódik, és 16 méter kényelmes létrázás (A1) után a Lapos-Kucsma tetejére vezet.
Wild Ferenc: Békás-szoros | LAPOS-KUCSMA (SZERELMESEK SZIKLÁJA) – Éva útja |
♥ C2 ** ÉVA ÚTJA 3B
(TRASEUL EVA / EVAS ROUTE)
Elsõ megmászás: Vasilescu Dan, Kolcza Éva, 1976 | Felújítva 2006-ban |
Hossza: 96 m=3 kh | Szintkülönbsége: 55 m |
Nehézségi osztály: 3B | Idõtartam: 1–2 óra |
Jellege: 72%-a természetes mászás (30 m I, 6 m II, 8 m III, 25 m IV),
28%-a mesterséges mászás (4 m A0, 23 m A1). Piros pontos út!
Bal oldali szomszédjához hasonlóan biztonságosan szegezett, szép mászóút. Néhány közepesen nehéz és élvezetes természetes szakasz teszi változatossá. A Békás-szoros elsõ piros pontos útja (= "rotpunkt stílusban mászható út"): 1982 nyarán Vörös László (Cinó) Kiszely Györggyel és Kiss Tivadarral (Budapesti Vörös Meteor SC) úgy mászták meg, hogy a szegeket kizárólag biztosításra használták.
Wild Ferenc: Békás-szoros | LAPOS-KUCSMA (SZERELMESEK SZIKLÁJA) Ruxandra mászóút |
C3 ** RUXANDRA-MÁSZÓÚT 4B
(TRASEUL RUXANDRA / RUXANDRA ROUTE)
Elsõ megmászás: Vasilescu Dan, Gâþã Andrei, 1976 | |
Hossza: 91 m=3 kh | Szintkülönbsége: 72 m |
Nehézségi osztály: 4B | Idõtartam: 1-2 óra |
Jellege: 60%-a természetes mászás (20 m II, 25 m III, 10 m IV);
40%-a mesterséges mászás (12 m A0, 16 m A1, 8 m A2)
Biztonságosan szegezett, rövid, de nehéz út, kulcsszakasza erõsen kitett hármas áthajlássorozat.
Az 1. kh kezdetén az áthajló sziklafal eresze alatt a balról jobbra átlósan emelkedõ hornyot követjük (12 m III).
A 2. kh-ban beékelõdött sziklatömbök mentén hornyot mászunk meg, a kéménybõl a kijövetel az elsõ áthajlás. Három méter III-as szakasz a második áthajlás alá vezet (sûrûn szegezett A2). A harmadik áthajlás erõsen elõugró, ez a mászóút legkitettebb, legszellõsebb része.
A 3. kh kõzete nagyon omlékony, ezért a kötélhossz a szükségesnél sûrûbben szegezett.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-KÕ (LAPOS-FAL) |
L1 | ** | Függetlenség Centenáriuma út | 4B |
L2 | *** | Középsõ-út | 5B |
L3 | ** | '68-as Finálé útja | 4B |
A Bardócz-hegy gerince a Békás-szoros fölött emelkedõ Õr-torony csúcsától fokozatosan emelkedik ÉNy felé. Legmagasabb pontja, a Bardócz-csúcs (1273 m) a gerinc ÉNy-i végén van, mindössze 300 méterre a Lapos-szurdoktól. A Bardócz-hegy lankás háta a csúcs alatt 400 m széles és 120–150 m magas függõleges mészkõfalban, a Bardócz-kõben szakad alá. A sziklafal szinte teljes szélességében DNy-nak néz, csupán felsõ sarka kanyarodik a patak mentén É felé. A sziklamászók érdeklõdésére a széles letörésnek a jobb oldali harmada tarthat igényt, ugyanis a bal oldalát a szurdok felõl benyúló széles, vízszintes párkány kettõbe osztja. A Bardócz-kõ megszakítatlan jobboldali részén mindeddig három mászóutat nyitottak, de ezek közül is csak a Középsõ-út ér el tetemesebb magasságot.
A sziklafal helybeliektõl és az övezetet ismerõ szakemberektõl – geográfusoktól, geológusoktól – egyaránt és egyöntetûen használt neve Bardócz-kõ. A Lapos-fal elnevezés az 1968-as sziklamászó bajnokság hiányos helyismerettel rendelkezõ bukaresti szervezõitõl származik.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-KÕ (LAPOS-FAL) – megközelítés |
A Bardócz-kõ (Lapos-fal) megközelítése
A Kis-szerpentini turistagócponttól 3/4–1 óra alatt kényelmesen elérhetjük a beszállásokat. A Lapos-szurdok piros háromszög jelzésén indulunk el, a Lapos-patakhoz érve még 70 métert haladunk a partján, majd lapos kõre festett fehér nyíl a bal partról az É-nak induló meredek ösvényre irányít (a piros háromszög jelzés a patak földrajzi jobb partján halad tovább). A meredek, vízmosott ösvény az Oltár-kõ mögé, az Északi-nyeregbe (1064 m) vezet (utunk eddig közös a Honvédek útjához vezetõ úttal). Innen az Oltár-kõvel ellentétes irányba, É-nak tartunk, néhány kisebb sziklatömböt megkerülve 200 méteren követjük az erdõs élen húzódó ösvényt mindaddig, míg keskeny, lejtõs tisztásra, a Görgeteg-vápa fejébe nem jutunk. A tisztás felsõ szélén az ösvény kettéágazik: a könnyebb tájékozódás kedvéért válasszuk a jobb oldali, meredeken emelkedõ ágat (a bal oldali kezdetben enyhén lejt). 150 m kaptató után nyitottabb, szálerdõs helyre, régi irtás sûrû bozóttal benõtt szélére érünk. Ösvényünk a jobbról, a Bardócz mezejérõl jövõ útba torkollik. A vízszintesen húzódó úton balra, DNy-nak haladunk, és itt figyelnünk kell: a széles, néhol szekérútszerû ösvény a Lapos-patakhoz ereszkedik, mi csak 160 méteren követjük, és aztán jobbra, a fiatal fenyvesben kanyargó, könnyen követhetõ csapásra térünk. Ez a csapás 320 méter hosszan átlózza a Bardócz-hegy Lapos-patak felé nézõ DNy-i bozótos, kõgörgeteges, meredek lejtõjét és a Bardócz-kõ DK-i sarkához vezet. Sziklatömb mögött nyereg, szemben velünk az elsõ mászóút:
L1 ** Függetlenség Centenáriuma út 4B
Az út beindulása mellett a soha el nem apadó, csupán idõnként tisztításra szoruló kicsiny forrás az egyetlen a környéken. A fal tövében húzódó csapás füves-sziklás kiemelkedést kerül meg, és 150 m után beszögelléshez vezet. Itt kezdõdik a
L2 *** Középsõ-út 5B
A függõleges fal mentén még 35 métert haladunk. Három méter magasságban vízszintes fûszegély, fölötte átlósan balra tartó repedés, amelyben csak nehezen fedezhetõk fel a sziklaszegek:
L3 ** '68-as Finálé útja 4B
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-KÕ (LAPOS-FAL) – Függetlenség centenáriuma út |
L1 ** FÜGGETLENSÉG CENTENÁRIUMA ÚT 4B
(TRASEUL CENTENARUL INDEPENDENÞEI / 100 JAHRE UNABHÄNGIGKEIT)
Elsõ megmászás: Vasilescu Dan, Petcu Marian, Gâþã Andrei, 1977 | |
Hossza: 140 m=4 kh | Szintkülönbsége: 91 m |
Nehézségi osztály: 4B | Idõtartam: 2-3 óra |
Jellege: 32%-a természetes mászás (45 m I a kiszállás fûlejtõjén);
68%-a mesterséges mászás (12 m A0, 53 m A1, 24 m A2, 6 m A3)
Rövid, de nagyon nehéz mesterséges mászóút. Kulcsszakasza A3-as, erõsen áthajló, nyálkás horony, melynek nehézsége jóval meghaladja a negyedik osztályt. Az út megmászására csak nagyon jó erõnlétben lévõk vállalkozzanak.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-KÕ (LAPOS-FAL) – 68-as Finálé útja |
L3 ** 68-AS FINÁLÉ ÚTJA 4B
(TRASEUL FINALA 68 / KLEETERFINALE 68)
Elsõ megmászás: ªapira Dorel, Fozocoº Paul, Udrea Gheorghe, 1968 | |
Hossza: 128 m=3 kh | Szintkülönbsége: 105 m |
Nehézségi osztály: 4B | Idõtartam: 2-3 óra |
Jellege: 48%-a természetes mászás (29 m II, 24 m III, 9 m IV);
52%-a mesterséges mászás (5 m A0, 50 m A1, 11 m A2)
Országos sziklamászó bajnokság döntõjére készített torzó. A kezdeti 60 méter után ahelyett, hogy a függõleges falon folytatódna, füves párkányok során át kiharántoz balra, a sziklafalba benyúló széles párkányra. Biztonságosan szegezett, de mivel nagyon ritkán mászott út, sok rajta a kilazult és letakarítatlan kõtömb.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-KÕ (LAPOS-FAL) – Középsõ út |
L2 *** KÖZÉPSÕ-ÚT 5B
(TRASEUL CENTRAL / MITTLERE ROUTE)
Elsõ megmászás: Vasilescu Dan, Iusco Gheorghe, Nan Dorel, 1977 | |
Hossza: 202 m=7 kh | Szintkülönbsége: 140 m |
Nehézségi osztály: 5B | Idõtartam: 4-5 óra |
Jellege: 56%-a természetes mászás (10 m I, 38 m II, 34 m III, 25 m IV, 7 m V);
44%-a mesterséges mászás (10 m A0, 46 m A1, 22 m A2, 10 m A3)
Az útvonal a Bardócz-kõ középsõ részén húzódó függõleges Negyven méteres repedést, és ennek folytatásában a sziklaüreg sorozatot követi. Ésszerû, szép, szellemesen kivitelezett útvonal, számos kitett, erõsen áthajló szakasszal. Nagyon jó erõnlétet követel. Biztonságosan szegezett, a kõzet az 5. kötélhossz rövid szakaszának kivételével, "egészséges". A biztosítóhelyek kényelmetlenek, javarészt szegeken lógva.
Figyelem: az expanziós szegek füleibe csak vékony karabinereket lehet beakasztani!
1. kh: A 15 m magas beszögellés alsó kétharmada füves III+ és A0, a felsõ harmad enyhén áthajló A1. Átlósan balra emelkedõ fûpárkányon 23 métert haladunk (II) és a jobb oldali sziklafal két szegénél állunk meg.
2. kh: Tovább haladunk a fûpárkányon (10 m I), mely sima sziklahomlok tövében ér véget. 5 métert balra harántozunk a füvön, majd a sziklán rézsút jobbra mászva térünk vissza: a harántozás elsõ 5 métere érdekes tapadómászás a sima lapon (IV+), a következõ 10 méter fûszegélyen, majd vízszintes lap felsõ peremén vezet (IV). A kényelmes biztosítóhely a harántozás végén, sziklapárkányon van.
3. kh: Nagyon távoli szegeken balra harántozunk (4 m A2), megmásszuk az áthajló diédert (5 m A2) és a Negyven méteres repedés aljához érünk. A repedés mentén 17 métert haladunk (A1 és A2) és nagyon kényelmetlen helyzetbõl biztosítunk (4 szeg).
4. kh: Tovább mászunk a repedés szegsorán (A1), néha nagyméretû fogásokat is használva. Az iker-üreg alatt állunk meg biztosítani, újból csak szegeken csüngve (4 szeg).
5. kh: A jobb oldali sziklaüreg "homokóráján" kötélhurkot fûzünk át, ezt önbehúzásra használjuk, és így érjük el az eresz fölé messze jobbra ütött szeget. Kiperdülünk az áthajló sziklafalra, melyen három nagyon szûk nyílású expanziós szeg segítségével jutunk át (5 m A3e). 13 m A1-es szegsor átlósan jobbra, omlékony, nyitott horonyba vezet. Ebben 10 métert haladunk (IV-), míg a biztosítóhely 4 szegét elérjük. Nyolc méterrel a második üreg alatt állunk meg, viszonylag kényelmesen.
6. kh: A második üregig vezetõ 8 méter sárga kõzeten, de már szilárdabb fogásokon halad (III+). Az üreget megkerülõ szakasz erõsen kitett áthajlás: 4 m A2. Hat méter III+ vezet a harmadik, barlangszáda méretû magas üregbe, melynek belsejében végre kényelmesen állhatunk meg (2 szeg).
7. kh: A barlangnyílásban 5 métert felfele, majd 2 métert kifele terpeszelünk (V-). A szikla nyílásába fûzött hurok segítségével jutunk át az ereszen (3 m A3). Az üreg fölött 5 m A0, 15 m III- és 10 m I vezet a Bardócz-kõ gerincére, ahol az elsõ fenyõnél állunk meg.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL |
♥ B1 | ** | November 7 mászóút | 4A |
B2 | ** | Spãtaru Gheorghe útja | 4A |
B3 | Ø | Nagy-fal | 5A |
B4 | *** | Nagy-horony | 5B |
B5 | ** | XX. Évforduló mászóút | 6A |
B6 | *** | Boltozatok útja | 6B |
B7 | *** | Õr-torony útja | 6A |
B8 | *** | Hadsereg útja | 6B |
B9 | * | Pokol-torok áthajlása | 6A |
B10 | ** | 64-es Finálé útja | 5B |
** | Korszellem-mászóút | ||
B11 | ** | Magányos-szirt útja | 5B |
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – A mászóutak beszálássai |
A mászóutak beszálássai
A mûút a Nagy Szerpentin alját és a Km30 pontot elhagyva szûk sziklakapuba, a Pokol kapujába ér. A kapu jobb oldalát éles gerincû sziklatorony alkotja, az éltõl kissé jobbra a néhány szeg egyetlen kötélhossznyi, ún. "sportmászó" utat jelöl. A bal oldalon, a mesterséges mederbe kényszerített patakon túl 60 méter magas és 70 méter széles sziklatömb emelkedik, déli – a mûút felé nézõ – oldalán, szemben a Km30+090 ponttal függõleges, zsinóregyenes repedés húzódik:
♥ B1 ** November 7 mászóút 4A
A Pokol-kapu után a Pokol tornáca következik. A tornác bal oldalát képezõ sziklatömb még nem a Bardócz-fal, nem is függ össze vele, 70 méter után meredek sziklavályú határolja. A Km30+330 ponttal szemben, a patak és a sziklafal közti keskeny padkáról kezdõdik a
B3 ** Nagy-fal 5A
A patakon a 20 méterrel lennebb lévõ hídon kelünk át, a híd alsó vége és a sziklafal között tágasabb térség. A fal szögletébõl indul és kezdetben függõleges, majd jellegzetesen jobbra ívelõ repedés mentén halad a
B4 *** Nagy-horony 5B
A Km30+415-nél befejezetlen betonhíd, a Magyarok hídja. 25 méterrel lennebb átlósan jobbra emelkedõ nagyméretû boltozat, alatta könnyûszerrel fedezhetjük fel a sziklaszegeket, mert legtöbbjük jócskán kiáll a repedésbõl. Itt húzódik a Névtelen-mászóút (Nagy Miklós, Chivu Dumitru, Cojanu Nicolae, 1977), melyet kiszegezése óta ritkán másztak újra.
A Km30+495 pontig a mûút és a sziklafal között tágas, kõtörmelékkel borított térség terül el. Itt a Bardócz-fal derékszögben megtörik, a törés esésvonala alkotja a hatalmas boltozatokkal tarkított Õr-toronyt. A törmelékes térség felsõ szélén három mászóút beszállásának közös jele:
B5 ** XX. Évforduló mászóút 6A
B6 *** Boltozatok útja 6B
B7 *** Õr-torony útja 6A
A Bardócz-fal ezen a szakaszon éri el legnagyobb magasságát: 280 méter. A Km30+525 pontnál a sziklafal a mûút széléig nyúlik, közvetlen az aszfaltról indulhatunk a jobbra tartó repedésbe:
B8 *** Hadsereg útja 6B
A kanyart követõ 40 méteren a fal alja erõsen áthajló, a boltozat legmélyebb pontjáról (Km30+600), fekete színû repedés mentén kezdõdik a
B9 * Pokol-torok áthajlása 6A
A Pokol-torok áthajlásának beszállástól 30 méterre jobbra öt méter magas áthajló bevágás, fölötte szögletes, az év szinte minden szakában nedves horony:
B10 ** 64-es Finálé útja 5B
A Km30+640 pontnál véget ér a tulajdonképpeni Bardócz-fal, innen lefele gyökeresen megváltozik a bal oldali sziklás letörés jellege: széles, vízszintes, fenyves párkányok osztják kisebb-nagyobb sziklaszirtek labirintusára. A Bardócz-hegynek ezt a mûút Km31+370 pontjáig (híd) terjedõ letörését nevezik a helybeliek Bardócz-párkányoknak.
A 64-es Finálé útjának beszállásától 80 méterre híd, alatta a bõ vízhozamú Kis-Békás-patakkal felduzzasztott Békás-patak átkerül a mûút jobb oldaláról a bal oldalra. A hídon túl a 31. kilométerkõ, itt lépünk be a Pokol torkábaa: jobbról a Sziklatornyok fala magasodik, a Békás-patak bal partja fölött pedig a Bardócz-párkányok teraszokkal, szakadékvölgyekkel, vályúkkal szabdalt letörése. Ezen a szakaszon egyetlen mászóút ismert, a Km31+150 ponttal szemben, a patak vizébõl kezdõdõ
B11 ** Magányos-szirt útja 5B
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – A mászóutak beszálássai |
Lejövetel a Bardócz-falról
A mászóutak végeztével elõbb az Õr-torony nyergéig sétálunk el a szálerdõben. Jobbról, ÉK-rõl jövet a nyergen halad át az erdészektõl és favágóktól, az "erdõlõk"-tõl járt ösvény, mely a Bardócz-völgy autóútjából ágazik ki, és végig a Középsõ-Bardócz-párkányt követi. A nyeregbõl bal kéz felé az elsõ nyom DNy-nak ereszkedik, ez rönkvontatás nyoma, hamarosan megszakad, mert meredek sziklafal fölé ér. Az erdõlõk itt zúdítják le a fenyõrönköket, lemászni itt nem lehet. A járható ösvény ÉNy felé oldalaz, iránya többé-kevésbé megegyezik a csúcstól a nyeregig követett iránnyal. Az enyhén lejtõ ösvényen 80 méter után elágazáshoz érünk: a bal oldali ösvény a Nagy Szerpentin aljához ereszkedik. Évekig ez volt az egyetlen ismert lejáró, de ésszerûtlen és fárasztó. Az alábbiakban leírt csapást a mászóutak felmérése során nyitottuk, a sziklamászók hamarosan "felfedezték" ezt a kényelmes lejárót, és idõvel könnyen követhetõ ösvénnyé taposták ki.
Tehát miután az elágazásnál bal kézre hagyjuk a direkt lejárót, jobbra tartunk és négyzet alakú fehér jelzésektõl vezetve fiatal fenyvesben követjük az ösvényt. Mintegy 200 méter után tisztásra, mohos kõtömbök közé jutunk, ahol fokozottabban kell figyelnünk. Kissé jobbra tartva vágunk át a zavaros részen, és hamarosan a Békás-patakig ereszkedõ elsõ kõfolyáshoz érünk. Ezt a sokáig névtelen vápát a neves hegymászóedzõ, Mircea Noaghiu az 1960-as években nevezte el Vâlcelul Rebegiþilor-nak, melyet jobb híján Gémberedettek vápájának fordítottunk. Az elnevezés arra utal, hogy a brassói Egyetemi Klub jobb sorsra érdemes edzõje, Noaghiu Miki ennek a vápának az aljában várta, órákon át, görcsbe szorult gyomorral a mászóutakból éjnek évadján visszatérõ csapatait.
Átkelünk a kõgörgetegen, az elõttünk emelkedõ sziklatömböt a sûrû erdõben balra ereszkedve kerüljük meg. A meredek csapás kezdetben a kõfolyással párhuzamosan ereszkedik, majd jobbra kanyarodva a sziklafal felé tart, és a Bardócz-barlang bejáratához vezet. A hatalmas boltívû barlang néhány méter mélységben záródik, esõs idõben kiváló menedék. Gazdag régészeti lelõhely, mûkedvelõ szpeleológusok a vastag lóguanó rétegbõl antik konzervdobozokat tárhatnak fel, mert az üreget felváltva használják istállónak a favágók, és táborhelynek az eldugott rablótanyák hangulatát kedvelõ vadkempingezõk.
Az útvonal második kõfolyásától, a Görgeteg-vápától meredek sziklafal választ el. A barlangszádától 30 métert ereszkedünk D-nek a sziklagerinc élén, majd élesen jobbra fordulunk és 1–2 méter széles, füves párkányon jutunk le a fal tövébe. Az Oltár-kõ alatt húzódó Görgeteg-vápa mentén 25 métert ereszkedünk, majd jellegzetes, két méter átmérõjû, fenyõnek támaszkodó kõgolyónál bevágunk jobbra az erdõbe. A szintgörbét követjük és mintegy 300 m után széles ösvényre, a Bernádiak ösvényére érünk. Ez a Lapos-patakhoz ereszkedik, ahonnan DNy-nak tartó ösvény, majd szekérút 250 méter után az egykori Gyopár (Békásszoros) menedékház helyére, a Kis-szerpentini turistagócponthoz vezet.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – November 7 mászóút |
♥ B1 ** NOVEMBER 7 MÁSZÓÚT 4A
(xxx)
Elsõ megmászás: Udrea Gheorghe, Chiciorea Ion, 1956 | Felújítva 2008-ban |
Hossza: 80 m=3 kh | Szintkülönbsége: 72 m |
Nehézségi osztály: 4A | Idõtartam: 1-2 óra |
Jellege: 41%-a természetes mászás (10 m I, 3 m II, 16 m III, 4 m IV);
59%-a mesterséges mászás (7 m A0, 38 m A1, 2 m A2)
Piros pontos út
Sûrûn és biztonságosan szegezett rövid, mesterséges út. Kezdõknek is ajánlott. Napsütötte déli falon húzódik, télen, kora tavasszal elsõrendû edzõút.
1. kh: A nyirkos, füves beszögellés elsõ 5 métere könnyû természetes mászás (III+), felsõ része enyhén áthajló 8 méter A1. Jobbra emelkedõ széles fûpárkányra jutunk, melynek felsõ szélén ké-nyelmes biztosítóhely van (2 szeg).
2. kh: A biztosítóhely fölötti bevágást kisméretû áthajlás szakítja meg. Az áthajlás fölé kerülünk (5 m A1), és átlépünk a jobb oldalon emelkedõ sziklahasáb tetejére (2 m IV-). Nyitott bevágás egyenes repedése mentén folytatjuk a mászást fenyõfáig (A1). Négy méter III+ után elhagyjuk a repedést és kitett balra átlépéssel keskeny kü-szöbre jutunk (2 m IV-). A fogások hiánya és a küszöb omlékony kõzete miatt ez az átlépés az út egyetlen nehezebb pontja.
3. kh: Kezdetben szegeken (5 m A1), majd a szikla fogásain (2 m III+) széles, vízszintes párkányra mászunk fel. Fejünk fölött öt méterre áthajlás. Ahhoz, hogy kényelmesen jussunk az áthajlás alá, elõbb balra harántozunk a párkányon (3 m II), majd rézsútosan jobbra sziklalépcsõk során mászunk fel (4 m III-). Az áthajlás 2 méter A2. Fölötte a fal dõlése fokozatosan enyhül, a 13 méter hosszú szegsor kezdetben A1, majd A0, és erõfeszítés nélkül kapaszkodhatunk fel a fenyves perem elsõ fenyõfájáig.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – Nagy-horony és Nagy-fal |
FIGYELEM! A kövek mindkét útból a mûútra hullnak!
B4 *** NAGY-HORONY
(HORNUL MARE / GROSSER KAMIN)
Elsõ megmászás: Schenn Matei, Ritiºan Avel, 1963 | |
Hossza: 336 m=10 kh | Szintkülönbsége: 240 m |
Nehézségi osztály: 5B | Idõtartam: 5-6 óra |
Jellege: 61%-a természetes mászás (4 m I, 40 m II, 76 m III, 73 m IV, 13 m V);
39%-a mesterséges mászás (42 m A0, 88 m A1)
Az út célja a Bardócz-fal felsõ harmadán nyíló látványos kéménysorozat leküzdése. A három horony 80 métere valóban szép kéménymászást nyújt, az útvonal alsó harmada azonban meglehetõsen vegyes jellegû, és szinte mindvégig objektíven veszélyes. Az omlékony repedések gyéren szegezettek, a kitett harántozások bizonytalan fûszegélyeken húzódnak, a szegek javarésze gyengén rögzített. Akik nem ragaszkodnak a "hivatalos" útvonalhoz, azoknak élvezetes mászásban lehet részük, ha a szomszédos Nagy-fal útjába indulnak be, és a negyedik kötélhosszban, a széles fûpárkányon váltanak át a Nagy-horony vonalába.
A 3. kh végén a boltozat alól 13 m hosszú sûrûn, de nagyon bizonytalanul szegezett vízszintes harántozással jutunk ki. Ez az út legkockázatosabb szakasza, alattunk a fal hatalmas boltozatban szakad alá! A mászóút kulcsszakasza az Elsõ horony (7. kh), melynek alsó fele 25–30 cm "széles", kínlódási foka V+. A Második horony (8. kh) alsó kétharmada (12 m) jóval tágasabb az elõzõnél, élvezetes IV+ nehézségû kéménymászással haladhatunk. Felsõ harmadán elszûkül, 4 métert mászunk csak benne (V-), és a zárótömb alól, nagyméretû fogásról jobbra lépünk ki. A Harmadik horony (9. kh) szélesebb repedésként kezdõdik, elõbb a jobb oldalán (4 m), majd a bal oldali falon mászunk (4 m III). Bebújunk a horonyba, itt 20 méteren IV váltakozik A1-gyel. A kötélhossz felsõ negyedében két zárótömb: az alsó megkönnyíti a mászást, a felsõ a horony mélyén van, itt kiszorulunk a szélére, és kisméretû, de biztonságos fogásokon mászunk (2 m IV+). Két méterre balra kisebb odúban biztosítóhely (2 szeg és homokóra).
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – Nagy-fal |
B3 Ø NAGY-FAL
(FAÞA MARE / HOHE WAND)
Elsõ megmászás: chenn Matei, Ritiºan Avel, 1963 | |
Hossza: 284 m=9 kh | Szintkülönbsége: 210 m |
Nehézségi osztály: 5A | Idõtartam: 5-6 óra |
Jellege: 60%-a természetes mászás (66 m III, 58 m IV, 38 m V, 7 m VI);
40%-a mesterséges mászás (78 m A1, 37 m A2)
Nagyon nehéz és igen ritkán mászott út. Megnyitói hosszú szakaszokon faékeket használtak, ezek teljesen elkorhadtak, és a széles repedések ma már csak szabadon, biztosítás nélkül mászhatóak. A fal felsõ felén, az erdõs peremig megszakítás nélkül húzódó repedés utolsó 35 métere nincs kiszegezve. Az út megnyitói keskeny szegélyen balra harántoztak, a befejezetlen utat pedig felelõtlenül a sorsára hagyták, a "versenyhegymászás" szellemében és nagyobb dicsõségére. Több kalauz nélkül mászó csapat tévedt már a kiszegezetlen kötélhosszba, melyben a kényszerû visszaereszkedések szegei látszanak. A balesetveszélyt növeli az is, hogy száraz idõben a repedés egy darabon szeg nélkül is mászható. Komolyabb baleset – valami csoda folytán – még nem történt, de több csapat szorult már segítségre, köztük az is, amelyik az út felmérését végezte. A Nagy-fal felsõ felének megmászását nem ajánljuk.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – Õr-torony útja XX. Évforduló mászóút |
Elsõ megmászás: Enache Gheorghe, Hurbean Tudor, Ursulescu Constantin, 1961 | |
Hossza: 321 m=9 kh | Szintkülönbsége: 261 m |
Nehézségi osztály: 6A | Idõtartam: 6-7 óra |
Jellege: 48%-a természetes mászás (70 m I, 10 m II, 6 m III, 39 m IV, 30 m V);
52%-a mesterséges mászás (130 m A1, 28 m A2, 8 m A3)
Egyike a Békás-szoros legszebb útjainak. Alsó felén az igényes természetes szakaszok hozzávetõlegesen egyenlõen oszlanak meg a mesterséges szakaszokkal. Felsõ részén a mesterséges mászás van túlsúlyban, itt az út szépségét a fal erõs áthajlása és kitettsége adja. A Sárga Folt szegei gyengék, de ha körültekintéssel terheljük, kockázat nélkül mászhatunk. Ajánljuk a három létra egyidejû használatát. Nagyon nehéz út, csak kitûnõen felkészült csapatoknak ajánlott.
Kulcsszakasza a Sárga Folt, melyet a 46 méter hosszú 4. kötélhosszban bonyolultnak tûnõ kötélmanõverrel szoktak megmászni. A 3. kh kötélhossz végén vízszintes jobbra harántozás, itt 5 méter után megállunk, szegeken lógva. A 4. kh során befejezzük a harántozást (7 m A1), és sziklavályú aljában három biztonságos szeget találunk. A következõ 17 m A1-es szegsor felsõ végén rövid idõre megállunk, és biztosítjuk a másodmászót, amíg az átmászik a harántozáson a három biztos szegig. Így az alattunk lévõ jó köztes szegek tudatában vághatunk neki a Sárga Foltnak. A kõzet valóban nagyon korhadt, a szegek a vártnál mégis valamivel biztosabban állnak. A kötélhossz végén erõsen kitett jobbra harántozás (3 m A3), két szeg közé kifeszített segédkötél mentén. A 6. kh közepén a Harmadik boltozat jobb oldali sarkához érünk, az eddig is áthajló mászóútnak talán ez a legkitettebb pontja. Áthajló 7 m A2 vezet a boltozat fölé, majd a boltozat eresze fölött rendkívül kitett átlós harántozással (11 m A1) érjük el a Negyedik boltozat bal oldali sarkát. Kis sziklaszögletben állunk meg (3 szeg), a Boltozatok útja itt torkollik a mi útvonalunkba. A 7. kh-ban kiérünk az Õr-torony tarajára, ahol IV- nehézségû természetes mászás vezet nagyméretû fogásokon a csúcs felé, hellyel-közel mozgó tömbök között. A sziklataraj élén háromméterenként köztes szegeket találunk. A 8. és 9. kötélhossz a csipkézett tarajon húzódik (I–II), a két kötélhossz 70 méterén biztosítószegeket már nem találunk.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – XX. Évforduló mászóút |
B5 ** XX. ÉVFORDULÓ MÁSZÓÚT 6A
(TRASEUL A XX-A ANIVERSARE / ROUTE XX. JAHRESTAG)
Elsõ megmászás: Ritiºan Avel, Nagy Miklós, 1964 | |
Hossza: 341 m=10 kh | Szintkülönbsége: 261 m |
Nehézségi osztály: 6A | Idõtartam: 6-7 óra |
Jellege: 52%-a természetes mászás (5 m I, 15 m II, 46 m III, 96 m IV, 15 m V);
40%-a mesterséges mászás (55 m A0, 92 m A1, 11 m A2, 6 m A3)
Nagyon nehéz út, csak kitûnõen felkészült csapatoknak ajánlott. Útvonala az 5. kh után balról kerüli meg a boltozatsort, itt ágazik ki jobbra a Boltozatok útja. A XX. Évforduló útja viszonylag biztonságosan szegezett, felsõ harmadában azonban néhány kockázattal mászható kötélhossz van.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – Boltozatok útja |
Elsõ megmászás: Kiss Tivadar, Kõmíves Johann, 1983 | |
Hossza: 107 m=4 kh; megközelítéssel és kijövetellel együtt: 357 m=12 kh |
|
Szintkülönbsége: 261 m | |
Nehézségi osztály: 6B | Idõtartam: 8-9 óra |
Megközelítése: a XX. Évforduló mászóút elsõ öt kötélhossza.
1. kh: (30 méter) 20 m III felfele, majd 10 m A1. 2. kh: (30 méter) 10 m A1, majd egyenesen felfele IV- boltozat alá vezet. A boltozatot balról kerüljük meg. 3. kh: (28 méter) 5 m V-, két köztes szeggel. Széles horonyban 15 m nagyon szép kéménymászás (IV+–V-, 3 szeg). Önbiztosítás sziklatû körül. 4. kh: (22 méter) Bajor (Piaz) technikával 3 m IV+ átlósan balra. 19 m A0 és IV+. 5. kh: (40 méter) A hatalmas Elsõ boltozat középvonala felé tartunk. Kényelmes zsebfogásokon A0 és A1. A sima falat vízszintes repedés szeli keresztbe, ennek magasságában állunk meg nagyon kényelmetlen helyzetben (3 szeg).
Boltozatok útja:
1. kh: A biztosítóhelytõl 4 métert jobbra harántozunk a repedés mentén, az V+ nehézségû szakaszon biztosításra éket kell használnunk. Sárgás szabdalt tömbökön és lyukak során át függõlegesen felfele mászunk, ezen a szakaszon V+ váltakozik A1-gyel. A nagyon kényelmetlen biztosítóhely 3 méterrel az elsõ boltozat alatt van (5 szeg). 2. kh: Az Elsõ boltozat 7–8 méterre nyúlik ki a falból, átmászása A3-A4 nehézségû. Többször is ékeket kell használnunk, és ajánlatos a háromlétrás technikát alkalmazni. A boltozat fölött függõlegesen folytatódik az út, V- váltakozik A1-gyel és A2-vel. Vízszintes repedés mentén 7 szeg jelzi a biztosítóhelyet. (A mászóút megnyitói itt töltötték az elsõ éjszakát). 3. kh: Az út vonala elõbb enyhén balra, majd jobbra tart (A1–A2) és a 2. boltozat alá vezet. Üresen kongó tömb mellett haladunk el, amely mögé lehetne ugyan szeget ütni, de kockáztatnánk, hogy lefeszítjük vele a sziklahasábot. Ajánlatosabb itt is éket használni. A Második boltozat 5–6 méterre nyúlik ki a falból, az elsõ megmászók átlósan szelték át, hogy kihasználják a természetes repedéseket, és minél ritkábban kényszerüljenek falfúrásra. Nyolc méter után jutunk a plafon fölé, a mászás nehézsége végig A4. A boltozat fölött továbbra is áthajló a fal, expanziós szegek (A2e–A3e) irányítanak a mászóút vonalától kissé balra esõ biztosítóhelyre (4 szeg). 4. kh: Függõlegesen felfele mászunk, majd bevágáson át jutunk a Harmadik boltozat fölé. Kisebb sziklaszögletben érjük el a Negyedik boltozat bal oldali sarkát, az Õr-torony útjának 6. biztosítóhelyét. A kötélhossz nehézsége végig A1 és IV+–V+ között váltakozik.
Kijövetel: az Õr-torony útja 7., 8. és 9. kötélhossza.
5 m A1 és 3 m jobbra harántozással kiérünk az Õr-torony tarajára, ahol 22 m IV- nehézségû természetes mászás vezet nagyméretû fogásokon a csúcs felé, hellyel-közel mozgó tömbök között. A sziklataraj élén háromméterenként köztes szegeket találunk. A 8. és 9. kötélhossz a csipkézett tarajon húzódik (I–II), a két kötélhossz 70 méterén biztosítószegeket már nem találunk.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – Hadsereg útja Pokol-torok áthajlása |
Elsõ megmászás: Chivu Dumitru, Irimia Aurel, Schenn Matei, 1964 | |
Hossza: 361 m=10 kh | Szintkülönbsége: 275 m |
Nehézségi osztály: 6B | Idõtartam: 6-8 óra |
Jellege: 41%-a természetes mászás (32 m I, 23 m II, 25 m III, 69 m IV);
59%-a mesterséges mászás (154 m A1, 58 m A2)
Kivételesen jó erõnlétet és kitartást igénylõ hosszú és nehéz mászóút. A Békás-szoros legkitettebb, legáthajlóbb útjának tartják. Jellege már az egyhangúságig mesterséges, a rövid és közepesen nehéz természetes szakaszok – melyek végül is a mászóút hosszának 41%-át képezik – elvesznek a hosszú szeglétrák sorában. Az út vonala tekervényes, a legnehezebb és egyben legveszélyesebb szakaszok a vízszintes harántozások. Sok a gyenge szeg, ezért a létrázás a fizikai erõfeszítésen túl pszichikailag is fárasztó. A zegzugos útvonalon ügyelnünk kell a helyes kötélvezetésre, és ajánlatos három létrával másznunk.
A tájékozódásra fokozottan kell figyelnünk, mert az útból több helyen ágaznak ki utólagos és félbehagyott, "halvaszületett" próbálkozások szegsorai. A 2. kh-ban a bevágás 10. méterétõl az átlósan jobbra húzódó szegsor a Pokol-torok áthajlása mászóútba vezet. Nekünk a bevágás tetejétõl balra kell harántoznunk. A 3. kh kezdetén a biztosítóhely fölötti hatalmas bevágás szegsora balra, az Õr-torony élére vezet, a Hadsereg útja jobbra folytatódik. A 4. kh az út legveszélyesebb kötélhossza: eresz peremén, erõs áthajlásban, távoli és gyenge szegeken 8 méter kitett harántozás jobbra (A2e). Az út megnyitói kötélkorláttal igyekeztek biztonságosabbá tenni ezt a szakaszt. Az 5. kh-ban a jobbra induló szegsor újabb zsákutcába téríthet, nekünk a füves szegélyen balra kell tartanunk. A 7. kh-ban (48 m) érdemes a biztonság rovására az együttmászást megkockáztatni. A kötélhossz kezdete jobbra harántozás (15 m A1e) elõugró boltozat ereszén. Ez a mászóút legkitettebb szakasza, de sûrûn és biztonságosan szegezett. Az ereszt a boltozat közepéig követjük, innen felfele irányítanak a szegek. A 11 méteres szakasz (A1) végén köztes biztosítóhely (3 szeg). 12 méter A1e (5 expanziós szeg), majd 10 m IV+ a következõ boltozat alá vezet. A 9. kh (46 m) hosszú vízszintes harántozással kezdõdik (15 m II), felsõ harmada pedig annyira omlékony (14 m IV-, szeg nélkül), hogy még a kötelek súrlódása is indíthat meg köveket.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – Pokol-torok áthajlása |
B9 * POKOL-TOROK ÁTHAJLÁSA 6A
(SURPLOMBA DE LA GÂTUL IADULUI / ÜBERHANG VON HÖLLENSCHLUND)
Elsõ megmászás: Enache Gheorghe, Cãlin Nicolae, 1962 | |
Hossza: 351 m=8 kh+120 m fenyvesben | Szintkülönbsége: 280 m |
Nehézségi osztály: 6A | Idõtartam: 6-8 óra |
Jellege: 58%-a természetes mászás (60 m I, 60 m II, 45 m III, 33 m IV, 4 m V);
42%-a mesterséges mászás (98 m A1, 32 m A2, 19 mA3)
Nagyon ritkán járt, megerõltetõ útvonal, melynek alsó 80 métere mindvégig erõsen áthajló. Az állandó vízszivárgás miatt a szegek erõsen rozsdásodnak, megbízhatatlanok. A kimondott mászóút a Bardócz-fal magasságának közepe táján ér véget, innen még 120 métert kell a fenyvessel borított sziklaszirtek között a Középsõ-Bardócz-párkányig kimászni.
A Bardócz-falnak ezen a részén összefüggõ repedés húzódik a fal aljától a felsõ peremig. Ennek elsõ 50 métere a Hadsereg útjának kezdete, a következõ 40 méter a jászvásári alpinisták "halvaszületett" kísérletezéseihez tartozik, végül a felsõ öt kötélhosszon a Pokol-torok áthajlása húzódik.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – 64-es Finálé útja |
B10 ** 64-ES FINÁLÉ ÚTJA 5B
(TRASEUL FINALA '64 / KLETTERFINALE 64)
Elsõ megmászás: Coliban Emil, Garner Valentin, 1964 | |
Hossza: 107 m=4 kh | Szintkülönbsége: 70 m |
Nehézségi osztály: 5B | Idõtartam: 2-3 óra |
Jellege: 55%-a természetes mászás (18 m II, 27 m III, 14 m IV);
45%-a mesterséges mászás (7 m A0, 36 m A1, 5 m A2)
Zegzugos, torz útvonal néhány szép és érdekes természetes szakasszal. Kulcsszakasza a 3. kötélhosszban a Kilenc méteres harántozás, mely nagy ujjerõt igényel (V- és V).
1. kh: Az útvonal zsebfogásokon mászható áthajlással kezdõdik (5 m V+). Erõsen áthajló, sûrûn szegezett 5 m A2 és 4 m függõleges A1 következik. Szögletes csatorna formájú horony alá érünk, amely a boltozatos falról csepegõ víztõl állandóan nedves: alsó felén 2 szeg (A1), felsõ részén kisméretû fogások segítenek (IV+). Jobbra vízszintes párkány húzódik, kiugró tömböt kerülünk meg és 7 m II után kényelmes biztosítóhelyre érünk (2 szeg).
2. kh: A párkányt elõbb 2 méter kõtömb zárja el (III), majd 9 m után véget is ér. Sima, dõlt lapra hasalunk fel, és a bal oldali éles fogásokat felhasználva a mélyen alattunk lévõ szegbe akasztjuk létránkat (lásd a mellékelt ábrát). A sima lapon haladunk tovább (A1), kitett lépéssel keskeny horony aljába jutunk, amely két méterrel fennebb (IV-) szûk, diaklázisszerû ferde hasadékká mélyül. Kényelmetlen helyzetbõl biztosítunk (3 szeg).
3. kh: A szûk biztosítóhelyrõl kúszva juthatunk ki: 4 méter III-as nehézségû "hasonramonázs" (ramonázs: fr. ramonage | rom. ramonaj –kéménymászás az erdélyi hegymászók szóhasználatában). Jobbra harántozás (IV-) után biztos fogásokon 16 métert mászunk felfele (III) és az út kulcsszakaszához, a Kilenc méteres harántozáshoz érünk. Nagyon erõsen hátradõlve, a sima sziklalapra feltalpalva haladunk (magyarul: rájbungolunk). A harántozás elsõ 4 métere a könnyebb (V-). Az alattunk lévõ sziklalap fokozatosan függõlegessé válik, a repedés pereme pedig élesebb lesz (V). A repedés alatt a fokozatosan emelkedõ keskeny párkány csökkenti a harántozás kockázatát: akit cserben hagy ereje, erre a párkányra huppan le, és nem marad a kötélben függve.
4. kh: Jobbra tartó ferde repedés mentén 15 métert létrázunk (A1), majd 5 méter III-as nehézségû füves szakasz a fenyõfák közé vezet.
Ereszkedés: A széles teraszon húzódó zergecsapáson 50 métert haladunk vízszintesen, majd élesen jobbra fordulunk, és 20 métert ereszkedünk a függõleges fal peremén nõtt vastag fenyõig. Az elsõ kötélereszkedés 35 méter, és keskeny, füves párkányon ér véget. Tíz métert harántozunk balra és a párkány második fenyõjétõl 24 métert ereszkedünk a mûútig.
Wild Ferenc: Békás-szoros | BARDÓCZ-FAL – Magányos szirt útja |
B11 ** MAGÁNYOS-SZIRT ÚTJA 5B
(TRASEUL COLÞUL SINGURATIC / ROUTE DES EINSAMEN FELSENS)
Elsõ megmászás: Noaghiu Mircea, Garbiº Nicolae, Pârvu Ion, 1974 | |
Hossza: 236 m=9 kh | Szintkülönbsége: 205 m |
Nehézségi osztály: 5B | Idõtartam: 4-5 óra |
Jellege: 45%-a természetes mászás (13 m II, 32 m III, 31 m IV, 29 m V);
55%-a mesterséges mászás (20 m A0, 109 m A1, 2 m A2)
Biztonságosan szegezett, szép mászóút. Kényelmetlen beszállása a patak vizébõl és az elsõ két kötélhossz megkerülhetõ az Alsó-Bardócz-párkányon. A felsõ hét kötélhossz még így is tökéletesen teljesíti egy 5B nehézségû út követelményeit.
A 3. kötélhosszhoz a következõképpen juthatunk fel: a Km31+370 pontnál lévõ hídtól, a Mária-forrással szemben meredek, köves ösvény emelkedik ÉNy-nak. 250 métert mászunk, majd balra harántozunk mindad-dig, míg meg nem találjuk azt a sziklaodút, ahol az út megnyitói, a brassói egyetemisták tanyáztak, bivakoltak több napon át. Az odútól jobbra 20 méterre felfedezhetjük a harmadik kötélhossz szegeit.
3. kh: A szélesen kezdõdõ bevágást 15 méteren követjük. A szakasz közepén 3 méteres beékelõdött sziklahasáb, bal oldalán 3 szeg: a szegeken mászva A1, a hasáb peremének fogásain V. A következõ 15 méter IV+–V-, két köztes szeggel A bevágás áthajló vége alól a jobb oldali falra mászunk ki (6 m A1 és 2 m A2). Vastag fenyõnél kényelmes biztosító-hely (1 szeg).
4. kh: Füves részen át balra tartunk a fölöttünk tiszteletet keltõen magasodó bevágás felé: 10 m III- , 3 m A1 és 13 m II.
5. kh és 6. kh: A Negyvenöt méteres bevágás az útvonal legszebb és legigényesebb szakasza. Nehézsége IV+ és V+ között váltakozik, és végig "tisztán" ("rotpunkt stílusban") mászható. A kõzet, az utolsó méterek kivételével, nagyon egészséges, a fogások nagyméretûek és biztonságosak. Köztes szeg elegendõ számban. A bevágás alsó harmadán, 15 méter után a kényelmes sziklaodúban álljunk meg biztosítani. A 6. kh végén a kijövetel 3 métere omlékony, földes.
7. kh: Végig A1 nagy távolságra ütött szegekkel. Jobbra emelkedõ füves párkányon állunk meg (egy szeg és fenyõ).
8. kh: A párkány jobb oldali, felsõ végérõl folytatódik a szegsor. Távoli szegeken 15 métert mászunk (A1) és sima, mosott, függõleges falszakasz alá érünk. Itt fül nélküli expanziós szeg: Prusik-hurokra lesz szükségünk! A következõ 10 méteres enyhén áthajló repedésben a szegek még távolabbra vannak egymástól, de végig fogások segítenek az egyensúly fenntartásában. A kötélhossz végén sziklaél alá kerülünk, a mászóút egyetlen kényelmetlen biztosítóhelyére (2 szeg). 9. kh: Az utolsó kötélhossz omlékony kõzeten húzódik, és a szükségesnél gyérebben szegezett. A biztosítóhely fölötti él bal oldalán 15 m III+, szeg nélkül. Átvágunk az él jobb oldalára, itt sima sziklalapon felfele 10 m A1. A lap fölötti borda bal oldalán 7 m III, szintén szeg nélkül. Füves, kõszálakkal tarkított menedékes lejtõre érünk, ahol a biztosítóhely szege csak nehezen fedezhetõ fel.
A mászóút jól elkülönülõ sziklaszirten végzõdik, neve is innen ered.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ |
Sziklamászó zónák | |
Északi-fal | |
Sziklatornyok fala | |
Kis-torony fala |
Földrajzilag a Békás-szoros a Kis-Cohárd Kapubástyának nevezett sziklatornya és a Csíki-Bükk gerince által alkotott monumentális kapunál kezdõdik. Ez a mûút Km26+800 pontjára esik, és a turisták is ezt tartják a szoros bejáratának. A hegymászók számára a "kimondott szoros" a Nagy Szerpentin alatt, a Km30 pontnál kezdõdik. Itt a Bardócz-fal (balról) és a Mária-kõ északi nyúlványai (jobbról) néhány méterre közelítik meg egymást, ez a szûkület a Pokol kapuja. A Pokol kapuja után következik a Pokol tornáca, majd a Kis-Békás-patak beömlése alatt, a Km31-nél a Pokol torka. Itt kezdõdik a szoros legszebb, leglátványosabb része. A következõ 800 méter hosszúságú szakaszon, amelyet jobbról a Szurdok-kõ, balról pedig a Bardócz-párkányok vesznek közre, az útépítés csak a patakmedren, és a falaknak közvetlenül az út fölötti részén változtatott.
A XIX. század utolsó évtizedéig a szoros teljes hosszában járhatatlan volt. A Gyilkos-tó kialakulása elõtt a Vereskõ-patak vizének lefutása keskeny patakmeder és szurdokvölgy volt. A vízfolyás a Vereskõ-patak nevet jóval hosszabb távon viselte, mint ma, és csak a Pokol torkától lefele nevezték Békás-pataknak. A kezdetleges kereskedelmi utak, – a "Lapos úttya" és a "Szurdok úttya" – amelyek összekötötték a Gyergyói-medencét a még Magyarországhoz tartozó két románok lakta településsel, Békásszoros és Gyergyóbékás falvakkal, messze kikerülték a szoros "pokol torkának" tartott alsó szakaszát.
A Kis-Békás vízgyûjtõmedencéjét teljes egészében Gyergyószentmiklós határának egyik legjobb minõségû erdeje borította, kitermelésére azonban a magas szállítási költségek miatt nem vállalkozott senki. Felmerült tehát egy faúsztató csatorna terve és ekkor, 1890-ben a gyergyószentmiklósi olasz származású Giacomuzzi Tita vezetésével sor került a szoros alsó szakaszának feltárására, – és talán elsõ bejárására. "Valóságos sötétafrikai expedíczió indult a szorosnak, összerakható tutajokkal, fegyverekkel, fejszékkel, vashorgokkal, kötelekkel, létrákkal. A két és fél kilométer utat õk bizony tizenegy óra alatt tették meg" (Urmánczy Nándor, 1895). A feltárást követõen mindössze másfél év alatt elkészült a 30 km hosszú csatorna, mely egészen a tutajozható Besztercéig, Búrabékás (Gura Bicazu) falvacskáig szállította a kitermelt és feldolgozott fát. (Búrabékás településbõl alakult ki a mai Bicaz város). A Békás-szoros alsó szakasza és a Kis-Békás szurdoka így hamarabb vált ismertté és járhatóvá, mint a Békás-szoros középsõ és felsõ szakasza, és több turistatörténeti adatunk van róla, mint a Hagymás-hegység összes többi látványosságáról együttvéve. Boldog eleink a Kis-Békás szorosából induló, és a Pokol torkán átvezetõ csatorna gerendapárkányán sétálva csodálhatták a sziklaszorost, mely oly keskeny volt, hogy amint azt 1895-ben Urmánczy Nándor írta, "kiterjesztett karokkal elértük mindkét falát". Napjainkra 8–10 méterre szélesítették a legkeskenyebb részeket is.
A csatornát, mely abban az idõben ipari remekmûnek számított, magasan a patak fölött vezették, hogy a felhõszakadások árhulláma kárt ne tehessen benne. Két cölöpsorra, a szûkületeknél pedig a sziklafalak közé ékelt keresztgerendákra támaszkodott, két oldalán korláttal ellátott deszkapalló húzódott, hogy az esetleg elakadó rönköket és deszkákat kiszabadíthassák. Mikor a Gyilkos-tó partján még csak egyetlen erdõõri lak árválkodott, és a Békás-szoros felsõ szakaszát is csak nagy ritkán kereste fel egy-egy elszántabb turista, akkor a Kis-Békás völgyében már 200–300 alkalmazott dolgozott. Urmánczy Nándor negyven bajor család letelepedésérõl ír, akik még a pátriabeli fapapucsban jártak, és rendkívüli hozzáértéssel dolgozták fel a fenyõfát. Ugyancsak Urmánczy említi "a Gyilkos-hegy oldalában lévõ merészen épült vízgyûjtõt, mely az itt kezdõdõ hosszú úsztató csatornát táplálja". A fakitermelésnél hatalmas lendülettel folyt a munka, a Kis-Békás szurdoka és a Gödrös-patak beömlése között 8–10, akkoriban korszerûnek számító, ún. turbinás vízfûrész mûködött. Elsõsorban deszkát metszettek, de a kivételesen jó minõségû, bogmentes fenyõfát igénylõ hangszerlap, zongorabillentyû és szitakéreg gyártásának is itt volt a legjelentõsebb gyergyói elõállításának helye. A környék erdei tíz év alatt eltûntek, a Gyilkos-havas, a Csíki-Bükk és a Mária-kõ oldalait újratelepítették, a Kis-Békás völgye és a Szurdok-havas java része maradt legelõnek, kaszálónak, ahova békási gazdálkodók telepedtek le.
A faúsztató csatorna mindössze tizenkét évet üzemelt, 1907-ben Dr. Fejér Gerõ kanonok már csak a tartószerkezeten, gerendáról gerendára lépegetve tudta bejárni a szorost, három évvel késõbb pedig L. Gyárfás Gyõzõ, az országút egyik építésvezetõje már csak a gerendák korhadt maradványait találta. A kis-békási csatorna a gazdasági hasznosítás azon ritka kivételei közé tartozott, amely nem torzította felismerhetetlenné a szorost, hanem természetes formáját épségben hagyta. Az egykori híres építménybõl ma már csak egy begyepesedett, bozóttal benõtt földhányás látható két kilométerrel a Kis-Békás-szoros felsõ bejárata fölött, a hajdani víztároló gátjának maradványa.
A faúsztató csatorna felhagyásakor, 1905-ben keskeny ösvényt építettek ki a szoros alsó szakaszán, amit 1910-ben, az országút nyomvonalának kijelölésekor szekérrel járhatóvá szélesítettek. Az országút 1914 végére készült el, és a Tölgyesi- és a Gyimesi-szoros mellett Erdélyt Moldvával összekötõ egyik legfontosabb útvonal lett. Az egysávos makadám utat az 1960-as évek végén szélesítették ki és aszfaltozták, ezzel az áru- és turistaforgalom egy csapásra a többszörösére növekedett. Az út korszerûsítésével a patakmeder természeti ritkaságnak számító eredeti formája is megváltozott, a hatalmas jármûforgalom pedig nagyon sokat csorbít a táj varázsán.
A szoros neve a Békás-pataktól származik (ezért Békás-szoros és nem Békási-szoros, ahogyan néhány széplélek szeretné átkeresztelni). Ez a név már jóval a Gyilkos-tó keletkezése elõtt ismert volt a már említett eltéréssel a mai névhasználattól: a Pokol torkáig a szurdokvölgyön átfolyó patak a Vereskõ-patak nevet viselte. A szoros helynevei meglehetõsen zûrzavarosak, a mai napig sincsenek egyhangúan elfogadott elnevezések. Ennek az a magyarázata, hogy a szoros feltárásáig csak a környezõ havasoknak (Cohárd, Kupás, Szurdok, Lapos) és az ezekhez tartozó néhány tetõnek, saroknak, sziklafalnak és pataknak volt neve. A tulajdonképpeni szoros sziklaalakzatainak névtelenségével sem a csatorna, sem az országút építõi nem törõdtek. A nagy erdõirtások után a környék helynévkincse a megtelepülõ gazdálkodók családneveivel bõvült. Benn a szorosban a keresztelgetés feladata a késõbbi "hódítókra", a turistákra hárult, akik éltek is, és visszaéltek is a felfedezõket megilletõ névadás jogával. Ki-ki ízlése és ihletettsége szerint szórta, sziporkázta ötleteit, rendszerint tudomásul sem véve esetleges elõdeit. Kezdetben bibliai és mitológiai nevek járták, ezekbõl néhány meg is rögzõdött a turistairodalomban. A XX. század ötvenes éveitõl, a békás-szorosi sziklamászás fellendülésétõl bukaresti és brassói alpinisták látták el a keresztapa feladatát, õk az újólag megnyitott utakat már inkább történelmi évfordulókról, nemzeti ünnepekrõl, a sportegyesületükrõl, esetleg friss apai örömöktõl eltelve, az idõ tájt világra jött csemetéikrõl nevezték el. Kevesen voltak azok, akik betartották a hegymászás egyik alapszabályát, amely megkívánja, hogy a mászóút neve lehetõleg tükrözze földrajzi elhelyezkedését.
Kis-Békás-patak és a Damuk-patak között húzódó Szurdok-havas jellegzetes völgyközi hát, változatos morfológiai formákkal. Bár a lapos, fennsíkszerû felszínek dominálnak, éles sziklatarajok, meredek szirtek is magasodnak rajta. Az 1000 métert meghaladó magasság ellenére dombvidék jellegû, a turisták érdeklõdésére semmiképp sem tarthat számot. Ebbõl a szelíd vonulatból a Szurdok-csúcsnál ÉNy-nak ágazik ki egy mellékgerinc, mely a Békás-patak fölött az 1075 m magas Szurdok-kõben tetõzik. Ha a Szurdok-havas felõl nézzük ezt a sûrû fenyvessel borított gömbölyded hegyet, nem is gyanítanánk, hogy átellenes oldala a környék legmagasabb sziklafalait rejti.
A Szurdok-kõt DNy-ról a Kis-Békás-patak alsó szakasza, ÉNy-ról pedig a Békás-patak határolja. Mindkét patak fölött hatalmas falak emelkednek. Cristea Emilian a Szurdok-kõt óriási hasábhoz, prizmához hasonlítja: a hasáb két lapját a Kis-Békás fölött emelkedõ Kis-torony fala és a Békás-patak vonalát követõ Sziklatornyok fala alkotná, a hasáb harmadik lapja pedig a Szurdok-kõ ÉK-i oldalát képezõ Északi-fal lenne. A prizma hasonlat csak annyiban sántít, hogy a Szurdok-kõ felfele, a falak dõlése folytán egyre keskenyedik, és inkább csonka gúlára emlékeztet, mint hasábra. A Katalin-torony és az Elefántcsont-torony útjainak beszállásai között, a tornyok vonalában és a sziklafal tövében mérve 180 méter a távolság, kijöveteleik viszont mindössze 40 méterre vannak egymástól. A "függõleges falaknak" (elõszeretettel használt kifejezés minden 60♥-nál meredekebb sziklafalra) szemmel nehezen érzékelhetõ dõlése 300 méteres szintkülönbségnél már jelentõs eltolódást eredményez. Ha hinni lehet a hivatalos térképek szerkesztõinek, – márpedig hinnünk kell, mert a légi felvételek nem csalnak, – a Sziklatornyok falánál például az alap és a perem vetületei között 150 méter az eltolódás. Tökéletesen függõleges fal viszonylag kevés van, és mászás közben azonnal megérezzük, mikor a fal dõlése függõlegesbe vált.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Északi-fal |
O1 | Ø | 1. számú mászóút | |
♥ O2 | *** | Mûvészet-repedés | 6B |
O3 | ** | Szurdok-kõ repedése | 6B |
O4 | * | Dinamo XXX mászóút | 6B |
O5 | Ø | Iaºi '80 mászóút | 5A |
O6 | ** | Nyírfa-csorba repedése | 5B |
O7 | *** | Katalin-torony útja | 5B |
A Pokol-torok alsó végénél, a Km31+370 pontnál lévõ híd fölött, a Katalin-torony vonalában a sziklafal eltér, eltávolodik a Békás-pataktól, élesen megtörik és az északkeletnek nézõ Északi-falat alkotja. Az ellentmondás a fal iránya és az elnevezése között onnan adódik, hogy az 1950-es évek bukaresti és brassói alpinistái rangon alulinak tartották az iránytû használatát, a fal keresztelõjén minden bizonnyal hangyaboly és mohos fa után határozták meg az égtájakat. Ne feledjük, hogy azokban az években az ország hegymászó társadalma a nagy alpesi északi falak (Eiger, Matterhorn, Grand Jorasses, Marmolada stb.) bûvöletében élt, útlevél hiányában legalább egy északi falat szeretett volna magáénak tudni.
(Az Eiger-csúcs nevével kapcsolatban talán érdemes megemlíteni, hogy ennek magyar vonatkozása is van. Azt eddig is tudtuk, hogy a híres-hírhedt csúcs a mesebeli emberevõ óriásról, az ogre-ról kapta nevét. Benedek István Szülõföldünk Európa? címû írásában hívta fel figyelmünket, hogy a franciául és angolul is ogre szó a kalandozó magyarok (hongrois) nevének torz változata. "Csak az átlagos franciák és angolok mûveletlenségében bízhatunk: nem tudják, hogy az emberevõ óriással bennünket aposztrofálnak..." – teszi hozzá Benedek István.)
A Szurdok-kõ falai közül az Északi-fal a legalacsonyabb, középvonalában is mindössze 210 méter. A fal felsõ pereme ugyan egy szintben van a Sziklatornyok falának peremével, alsó része azonban nem nyúlik le a Békás-patak szintjéig. Az Északi-fal alját meredeken emelkedõ vápa határolja, így a pataktól távolodva fokozatosan veszít magasságából. A mászóutak is a fal alsó, jobb oldali felében vannak, a beszállásokig 120 méter szintkülönbséget kell megmásznunk. Középvonalában a falat folytonos horony szeli ketté, ennek a szûk és felsõ harmadában nagyon mély kéménynek a vonalán halad a Mûvészet-repedés mászóút.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Északi-fal mászóútjainak megközelítése |
A mászóutak megközelítése
A Pokol-torok alsó végétõl, a Km 31+370 pontnál lévõ híd felsõ sarkától betonozott mellvéd vezet a bõ vízhozamú karsztforráshoz, a Mária-forráshoz. A híd és a forrás között meredek völgyecske emelkedik az Északi-fal középvonala, a Mûvészet-repedés irányába. A völgyben húzódó ösvény a mellvéd fölött 25 méterrel törmelékes részre ér. Jobbra sziklás vályú, a jól kitaposott, de meredek ösvény ezt a vályút balról megkerüli, és 50 m után tér vissza a völgy vonalába. A sziklafal tövéig 250 métert mászunk és ezalatt 120 m szintkülönbséget gyûrünk le. A kapaszkodás meglehetõsen fárasztó, mert a vápa talaja kõgörgeteges lágy föld. A meredek völgy a
♥ O2 *** Mûvészet-repedés 6B
beszállásához vezet. A Mûvészet-repedésbõl az 5. kötélhossz végén "vészkijárat" ágazik ki jobbra, ez a
O3 ** Szurdok-kõ repedése 6B
A Szurdok-kõ repedése (Cristina Petre, Cristea Emilian, 1961) habár önálló maximális nehézségû útként szerepel a hegymászó szövetség nyilvántartásában, a valóságban a Mûvészet-repedés változata, amely az útvonal legjellegzetesebb és legnehezebb szakaszát, a felsõ mély hornyot kerüli ki, és jóval könnyebb, rövidebb terepen vezet a tetõre. Ez a változat 102 méter közepesen nehéz (III–V-) természetes mászás, két rövid mesterséges betéttel (A0 és A2). Felújítva 2005-ben.
A Mûvészet-repedés beszállásától 18 méterre jobbra egymás mellõl indul a Dinamo XXX mászóút és a Iaºi '80 mászóút. A sziklafal tövében ösvény húzódik, enyhén lejt és hevenyészett bivakhely elõtt halad el. A Mûvészet-repedés beszállásától 90 méterre füves repedés alá érünk, ennek vonalában kezdõdik a
O6 ** Nyírfa-csorba repedése 5B
Az enyhén lejtõ ösvényen 15 m után elágazáshoz érünk: a jobboldali ösvény meredeken lejt, mi a baloldali ösvényen, szorosan a sziklafal mellett 15 métert mászunk:
O7 *** Katalin-torony útja 5B
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Lejövetel az Északi-falról |
Lejövetel az Északi-falról
A lejövetelt az Északi-fal tetejérõl a gyergyószentmiklósi Dancurás Salvamont csapat tagjai fehér téglalap alakú jelzéssel látták el. A viszonylag könnyen követhetõ csapás a Katalin-toronytól a sziklafal peremén kezdetben déli irányba húzódik, érinti a Sziklatornyok fala útjainak kijöveteleit, majd a Kis-torony fal fölött DK-nek fordul és a Kis-Békás-patak sárga sávval jelzett turista ösvényére ereszkedik. (Részletesebben a Sziklatornyok falánál)
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Mûvészet-repedés |
♥ O2 *** MÛVÉSZET-REPEDÉS 6B
(FISURA ARTEI / RISS DER KUNST)
Elsõ megmászás: Floricioiu Alexandru, Hurbean Tudor, Hannich Horst, Jitaru Nicolae, Boros Sándor László, Marian Nicolae, 1958 Felújítva 2008-ban |
|
Hossza: 244 m=9 kh | Szintkülönbsége: 210 m |
Nehézségi osztály: 6B | Idõtartam: 4-6 óra |
Jellege: 91%-a természetes mászás (5 m I, 33 m II, 41 m III, 79 m IV, 56 m V, 8 m VI);
9%-a mesterséges mászás (5 m A0, 8 m A1, 7 m A2, 2 m A3)
Piros pontos út
A több mint fél évszázada megnyitott Mûvészet-repedés az ország egyik legnevezetesebb mászóútja. A romániai hatos nehézségû utak közül is kiemelkedik azáltal, hogy szinte teljes hosszában természetes mászástechnikával gyõzhetõ le. Az út vonala a beszállástól a tetõig egyetlen megszakítatlan kéményt követ, melynek felsõ harmada ritkaság-számba menõ nagyon mély, diaklázis-szerû hasadék. Az út elsõ megmászói a kémény külsõ peremén haladtak, manapság azonban ritkán követik ezt a szép, de erõsen kitett útvonalat. Napjaink titánjai inkább 10–20 méter mélyen hatolnak be a szûk repedésbe, míg olyan helyet nem találnak, ahol átpréselhetik magukat. Mindvégig nagyon nehéz mászóút, a köztes szegek száma kevés, de a biztosításhoz elegendõ. Nagyon fontos, hogy ne öltözködjünk vastagon, és semmi olyan felesleges felszerelést ne vigyünk magunkkal, amitõl a szûkebb szakaszokon beszorulhatnánk. Fõleg szikár termetûeknek ajánljuk, bár több testesebb hegymászó is sikeresen mászta meg.
1. kh: A beindulás jelétõl jobbra és 5 méter magasságban kisméretû párkány, ahonnan széles repedés emelkedik. Az elsõ 10 m még könnyen mászható (II), a következõ 5 m (III-) nagyobb teraszra vezet. Öt méter szeglétrán (A0) kiugró tömb alá érünk, ezt jobbról kerüljük meg jó fogásokon, kissé kitett helyzetben (5 m IV-). A tömb csúcsa mögött kényelmes biztosítóhely (2 szeg).
2. kh: Az enyhén áthajló bevágás (15 m A1 és A2) horonnyá szélesedik: 10 méter, alsó fele III+, a felsõ IV+. Keskeny földes üregben állunk meg (3 szeg).
3. kh: Két alulról felfele elvert, de biztosan álló szeg kisebb áthajláson segít át (2 m A3). Lekerekített fogás és erõltetett vállkulcs segítségével lendülünk fel, majd nyitott bevágás kerekded bütykein külsõ támaszkodással 3 m VI- nehézségû szakaszt küzdünk le. Szûk és áthajló horonyban folytatjuk a mászást (12 m V+), amely feljebb kissé kiszélesedik és nehézségébõl is veszít (18 m IV+). Széles hasadékba jutunk, ahonnan kényelmesen biztosíthatunk (3 szeg).
4. kh: A horony szélesebb szakaszán 9 métert mászunk (III+) és nagyobb odú elõtt haladunk el. Húsz méter hosszú, erõsen áthajló kémény következik, alsó fele IV+, felsõ fele zárt kürtõvé mélyül, mely belül ugyan könnyebben mászható, de szûk és megszorulhatunk. A külsõ változat erõsen áthajló horony, fennebb ez is összeszûkül és kikényszerülünk a peremére: V+. A horony tetején nehezen legyûrhetõ zárótömb, fölötte már enyhül a mászás nehézségre, 10 m III+ vezet széles hasadékba, kényelmes biztosítóhelyre (3 szeg).
5. kh: A hasadék fokozatosan szélesedik (11 m III+), a végén földdel, agyaggal feltöltõdött kényelmetlen, csúszós biztosítóhelyet találunk. Baloldalon emelkedik a mély diaklázis, a mászóút "mûvészi" felsõ harmada, jobbra pedig a Szurdok-kõ repedése ágazik el, amely két közepesen nehéz és egy könnyû kötélhosszon, az eredeti útvonalánál jóval könnyebb változaton vezet a tetõre.
6. kh: A biztosítóhely bal oldaláról 4 métert kapaszkodunk felfele és sziklaablakon át bebújunk a horonyba. Mélyen a diaklázisban, félhomályban nyomakodunk felfele, a 9 méteres szakasz nehézsége V- és V+ között váltakozik. A biztosítás sok gondot nem okoz, mert kiesni innen a legjobb akarattal sem lehet. A szûk szakasz után jobbra bújunk ki a hasadékból, és bevágás mentén 4 métert terpeszelünk (IV-). Visszatérünk a horonyba, és jó mélyen a belsejében újabb 9 méteres V- és V+-os szakaszon préseljük fel magunkat. A diaklázis mélyén állunk meg, két beékelõdött sziklatömbnél, szeg nélkül.
7. kh: A következõ 8 méteren alkalmazhatjuk a Mûvészet-repedés hírhedt "mellkas-kulcsát": a legvékonyabb dongájú legény mellkasa is megszorul a horony falai között, ha teleszívja levegõvel. A szakasz nehézsége V+ és VI- között váltakozik. A kémény kissé szélesebb szakaszán vízszintes szegélyre jutunk, ezen 5 métert jobbra harántozunk (2 szeg). A horony annyira kiszélesedik, hogy 8 métert terpeszelve mászhatunk (IV-). Két métert újból jobbra tartunk, majd rövid, fokozatosan szûkülõ részen préseljük át magunkat (2 m V+). Kikényszerülünk a hasadékból, 4 m IV+ után bújhatunk vissza az egyetlen szeggel ellátott biztosítóhelyre.
A 8. kh rövid kötélhossz (11 m) még a horonyban húzódik, nehézsége V- és V+ között váltakozik és meglehetõsen szûk. A horony tetején állunk meg, füves párkányon, boltozat alatt (2 szeg).
9. kh: Széles, füves vályú emelkedik az erdõs tetõ felé (15 m IV+). Könnyû terepre érünk, ahol már fenyõk között kapaszkodva 18 m II után felérünk a fal peremére.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Nyírfa-csorba repedése |
O6 ** NYÍRFA-CSORBA REPEDÉSE 5B
(FISURA STRUNGII CU MESTEACÃN / RISS DER BIRKENSCHARTE)
Elsõ megmászás: Schenn Matei, Irimia Aurel, Karácsonyi László, 1962 | |
Hossza: 234 m=8 kh | Szintkülönbsége: 195 m |
Nehézségi osztály: 5B | Idõtartam: 4-5 óra |
Jellege: 50%-a természetes mászás (29 m I, 15 m III, 62 m IV, 11 m V);
50%-a mesterséges mászás (13 m A0, 52 m A1, 37 m A2, 15 m A3)
A mászóút vonala a Katalin-tornyot az Északi-faltól elválasztó mély hasadékot követi és hat kötél-hossz után a Nyírfa-csorbában találkozik a Katalin-torony útjával és a Szikla-tornyok útjával. A három út közös vonalon jut fel a Szurdok-kõ tetejére. Biztonságosan szegezett, változatos út, mely megköveteli a természetes és mesterséges mászástechnika teljes arzenáljának ismeretét. Kulcsszakasza a csorba alatti kötélhosszban 15 méter nagyon jó erõnlétet követelõ A3.
Az 1964-es kiadású Cristea-kalauz eltúlzott jellemzése, mármint hogy ez az ötös út valójában egy kemény hatos, elriasztotta a mászókat. Az utat éveken át kerülték, ezért több kötélhosszát felverte a fû.
A gyûrû nélküli csõszegekbe csak vékony karabinereket lehet akasztani.
1. kh: A kezdetben egyenes füves repedés (10 m A1 és IV) balra áthajló bevágásként folytatódik: 12 m A2 nagy átmérõjû csõszegeken. A bal oldali fûpárnán a mászóút egyetlen kényelmetlen biztosítóhelye (3 szeg).
2. kh: Továbbra is a bevágás-ban haladunk (11 m A2), majd kiszegezett füves szakasz következik (15 m A1). Áthajló horony tövében kényelmes párkányon állunk meg (2 szeg).
3. kh: A horony alsó 6 méterét kéménymászással (V-), az áthajló felsõ 9 métert létrázva másszuk meg (A2). Kitett, erõsen nyújtott balra átlépéssel juharfához érünk, fölötte fûvel benõtt horony kezdõdik. A horony peremén 12 métert terpeszelünk (IV-). Kényelmes helyen 3 szegtõl biztosíthatunk.
A 4. kh 15 m magas, mély és felfele szûkülõ kéménnyel kezdõdik, melybõl sziklaablakon át kerülünk ismét a napvilágra. A kémény alsó szakasza A2 és V- között váltakozik, a kijövetel IV. Öt méter kényelmesebb horonymászás után valóságos kis oázisba kerülünk: dús fûvel borított széles párkány, árnyat adó juharliget, csupán az üdítõ forrás hiányzik.
5. kh: Széles horony jó fogásain kényelmesen mászunk, a kötélhossz nehézsége végig IV. Rövid füves szakasz után áthajló repedés alá érünk, itt állunk meg kisméretû, ferde párkányon (3 szeg).
A 6. kh az út kulcsszakasza. A 15 méter hosszú A3-as áthajló repedés leküzdését a mélyen bevert, gyûrû nélküli csõszegek is nehezítik. A nagyon távoli szegeket térdkulccsal és kitett külsõ terpeszeléssel érjük fel Az áthajló szakasz fölött 5 m A1 és 15 m hosszú fûlejtõ vezet a Nyírfa-csorbába. Útvonalunk itt találkozik a torony csúcsáról ereszkedõ utakkal, a Katalin-torony útjával és Sziklatornyok útjával.
7. kh: A csorbából kezdetben egyenesen felfele vezet a szeglétra (A0-A1), majd füves, mohos küszöbökön át széles teraszra érünk.
8. kh: A terasz jobb szélérõl függõleges repedésben húzódik a szegsor. 15 m A1 után a repedés kiszélesedik és kényelmesen mászható vályú (III-) vezet a fenyvesbe.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Katalin-torony útja |
O7 *** KATALIN-TORONY ÚTJA 5B
(RASEUL PINTENUL LUI CÃTÃLIN / KATALINTURM)
Elsõ megmászás: Chivu Dumitru, Karácsonyi László, 1962 | |
Hossza: 229 m=8 kh | Szintkülönbsége: 195 m |
Nehézségi osztály: 5B | Idõtartam: 4-5 óra |
Jellege: 41%-a természetes mászás (7 m I, 8 m II, 47 m III, 28 m IV, 4 m V);
59%-a mesterséges mászás (13 m A0, 92 m A1, 27 m A2, 3 m A3)
Az Északi-fal és a Sziklatornyok fala közt határt képezõ Katalin-torony neve a legújabb keletûek közé tartozik: Karácsonyi Laci az addig névtelen tornyot az elsõ megmászás ideje alatt született fiáról, Cãtãlin Karácsonyiról nevezte el.
Az út kisebb eltérésekkel a to-rony élvonalát követi. Alsó fele biztonságosan szegezett mesterséges mászás, felsõ részén gyakoriak a kevés köztes szeggel ellátott hosszabb füves szakaszok. Kulcsszakasza a 4. kötélhossz nagyon szûk hornya, melybõl a kimászás áthajló ötös nehézségû. A Katalin-torony csúcsát a Nyírfa-csorba választja el a Szurdok-kõ tömbjétõl. A csorbában három mászóút találkozik: balról ide ér fel a Nyírfa-csorba repedése, a torony tetejérõl pedig a Katalin-torony útja és a Sziklatornyok útja ereszkedik le. A csorbából közös útvonalon jut fel mindhárom a Szurdok-kõ tetejére.
1. kh: Átlósan jobbra emelkedõ füves szegély (12 m III+) elõugró sziklataraj alá vezet, melynek erõsen áthajló bal oldalát 3 m A3 nehézségû létrázással küzdjük le. Hét méter A1, majd 8 m II-es fûpárkány kényelmes biztosítóhelyre vezet (4 szeg).
2. kh: A kezdetben függõleges repedés 20 m A1 után jobbra kanyarodik, és áthajló lesz. Nyújtott jobbra átlépés után (2 m A2) 9 métert ezen az áthajló szakaszon létrázunk (A2). A szegsortól jobbra emelkedõ tornyocska csúcsával egy magasságban állunk meg, ferde kõszegélyen, sziklaszegeken lógva (4 szeg).
3. kh: A biztosítóhely fölötti murokból balra lépünk ki (2 m IV+, a szikla hajlata mögött kényelmes fogás). Tíz méter A1 egyenesen felfele húzódik, rövid szakaszon karkulcsolással jutunk át (2 m V-). Balra tartunk (10 m IV-) és a faltól elvált tömb élére kerülünk. Ezen visszakanyarodunk jobbra, a nagyon kényelmes füves párkányon ne álljunk meg. Áthajló falon 8 métert jobbról balra harántozva (A1 és A2) horony aljához érünk Itt kényelmes sziklaszögletben 2 szeg.
4. kh: A fölöttünk emelkedõ kémény az út kulcsszakasza. Alsó része nagyon szûk (IV), a közepe táján kissé tágabb, a kimászásnál újból elszûkül, és erõsen balra hajlik: 2 m "kiköpõs" V+. A horony fölött 3 szeg még felfele vezet (A2), majd erõsen kitett szakaszon 3 métert balra harántozunk (A2). A harántozás végén kisméretû, de viszonylag kényelmes biztosítóhelyen állunk meg (3 szeg).
5. kh: Széles, függõleges repedéssel kezdõdik, egymástól távolra ütött csõszegekkel (7 m A2). Kényelmesebb szeglétra (6 m A1) után jobbra harántozunk (3 m III+), és mély repedésbe jutunk, melyet 7 méteren követünk (IV+). Széles, menedékes, ferde horony 5 méterét két változaton is megmászhatjuk: benn a horonyban IV, a jobb oldali peremen III+. Vízszintes fûszegélyre érünk, melynek mindkét szélén egy-egy biztosítószeg van. Ajánlatos a szegély jobb oldali végén megállni. A Katalin-torony élvonalában vagyunk, a mászóút legszellõsebb pontján, mintegy a mûút fölött lebegve. Nagyon ügyeljünk a mozgó kövekre, mert ezek a mûútra hullhatnak.
6. kh: Sima falon 18 métert kényelmesen létrázunk (A1), majd 7 m hosszú, szeg nélküli bizonytalan füves szakasz következik (III-). Vékony fenyõ mellett köztes biztosítóhely (2 szeg), a rövidebb kötelekkel haladók itt megállhatnak. A torony csúcsáig még 15 m III nehézségû mászás van hátra, a tetõn gyûrûs szegtõl biztosítunk.
A Katalin-torony csúcsáról 17 méteres kötélereszkedéssel jutunk a Nyírfa-csorbába.
7. kh: A függõleges falon 15 m könnyen mászható szegsor húzódik (A0 és A1). Füves, mohos küszöbök során át széles, fenyves teraszra érünk.
8. kh: A terasz jobb oldali szélérõl függõleges repedésben szegsor emelkedik (15 m A1). A repedés kiszélesedik és kényelmesen mászható vályú (III-) vezet a fenyves tetõre.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Sziklatornyok fala |
P1 | * | Sziklatornyok útja | 6A |
P2 | *** | Keresztezett-út | 6B |
P3 | *** | Elefántcsont-torony útja | 5B |
P4 | Ø | Hegyililiom-horony | 5B |
P5 | * | Vaskohászok útja | 5B |
P6 | * | Bányászok útja | 6A |
P7 | * | Székelyek útja | 6A |
P8 | * | Június 16 mászóút | 5B |
P9 | * | Maraton-mászóút | 6A |
A Sziklatornyok fala a Békás-szoros legmagasabb sziklaletörése, magassága néhány ponton meghaladja a 300 métert. A Km31-tõl a Km31+370 pontnál lévõ hídig húzódik és a szemközt emelkedõ Bardócz-párkányokkal együtt alkotja a szoros legvadregényesebb részét, a Pokol torkát. Ez a fal is, akárcsak a Bardócz-fal, két részre tagolódik, majdnem derékszögû élet alkotva a mûút Km31+150 pontja fölött. Az él vonalában, közel a fal felsõ pereméhez 60 méter magas, sárgás-fehér hasáb tapad a függõleges sziklához, mintegy ellentmondva a fizika törvényeinek. Ez az Elefántcsont-torony, egyike a fal névadó sziklatornyainak. A másik névadó sziklaalakzat a falat északról határoló Katalin-torony. A fal alsó felében, a Katalin-torony alatt emelkedik még egy harmadik, tudomásunk szerint névtelen tornyocska.
A Katalin-torony és az Elefántcsont-torony esésvonalai között, 80 méterrel a mûút fölött fenyõkkel, juharfákkal sûrûn benõtt terasz húzódik, az Elveszett világ párkány. Ezt a teraszt jobbról, balról, alulról, felülrõl sima, áthajló sziklafalak határolják, a párkányra csak valamelyik hatos nehézségû mászóúton juthatunk fel. A 31. kilométerkõ fölött húzódik még egy, a világtól hasonlóképpen elzárt fenyves párkány, a Rezerváció.
A Békás-szoros legmagasabb fala sokáig várakozott legyõzõire. 1962. augusztus 6-án fejezte be Chivu Dumitru és Karácsonyi László a Sziklatornyok útját, amelyet a Sziklatornyok falához sorolnak ugyan, habár ez az út a Katalin-toronyra vezet, magát a falat nem is érinti. Idõrendben a következõ a vajdahunyadi Ritiºan Avel és Betegh Imre által 1964-ben megnyitott Vaskohászok útja. Rá egy évre, a hegymászásban meglehetõsen fura versengés eredményeként született meg a fal két mindmáig legnépszerûbb mászóútja, az Elefántcsont-torony útja és a Keresztezett-út. A két út megnyitásának a története megérdemli, hogy néhány sort szánjunk rá. Az egész úgy zajlott le, ahogyan a laikusok a sziklamászó versenyt elképzelik: a hegymászók csapatai másznak, másznak, az egyik jobbról, a másik balról, s aztán amelyik elõbb tûzi ki a zászlót az oromra, az a gyõztes. Chivu Dumitru naplójegyzetei (File de jurnal 22-23 iulie 1965, Buletin Alpin CJEFS-Braºov, 1977) és Opriº Mircea szóbeli közlései alapján próbáltuk rekonstruálni az eseményeket.
Amióta csak az 1950-es évek elején a romániai hegymászást szovjet mintára versenysporttá szervezték át, a hadsereg és a belügy brassói egyesületei, az Armata AS és a Dinamo SC örök ellenfelei voltak egymásnak. A szakosztályok vezetõi között is régi rivalizálás folyt, pontosabban, amíg a kiváló hegymászó Floricioiu Alexandru országos jelentõségû utakat nyitott a Bucsecsben, a Békás-szorosban, a Királykõn, addig az önreklámozásáról közismert Cristea Emilian a született bukaresti mentalitásával minden lehetséges fórumon igyekezett ezeknek az utaknak az értékét kisebbíteni.
Ma már nehéz kideríteni, hogy az Elefántcsont-toronnyal melyik csapat szemezett elõbb. Utólag mindenki magáénak vallja, ha egyebet nem, az ötlet elsõbbségét. Az elnevezés, ismerve a "professzor" világszemléletét, Floricioiura vall. Chivu tizenkét évvel késõbb mindenesetre így ír: "Számtalanszor nézegettük, és tanulmányoztuk megmászásának lehetõségét, de mire rászántuk magunkat, mások már megelõztek. Így a szép mászás versengéssé fajult, melynek eredménye végül is két új, nagy nehézségû mászóút lett: az Elefántcsont-torony útja és a Keresztezett-út." Valóban, mire Chivu Dumitru és Schenn Matei észbe kaptak, Opriº Mircea és Coleºiu Ion már jól fennjártak az Elveszett világ párkányon, a torony esésvonalában szegezve ki egy új feljáratot. Ahhoz, hogy behozzanak valamit ellenfeleik 80 méteres elõnyébõl, Chivuék a három évvel azelõtt megnyitott, a Sziklatornyok útja felé vezetõ szegsoron másztak fel a fenyves párkányra. Míg a "dinamósok" az Elefántcsont-torony esésvonalát követték, addig a "hadsereg" balról jobbra harántozva közeledett a torony felé. Az Elveszett világ fölött 75 méterrel Chivuék csapata mosott sziklára, repedésben szegény szakaszra jutott. Idézzünk ismét a naplójegyzetbõl: "A hatodik kötélhosszat áthajló falon kezdjük meg, a szegek jól tartanak, de a repedések mind keskenyebbek és keskenyebbek lesznek. Ezen a szakaszon aztán ellenfeleink egyikétõl (Alexandru Floricioiu professzortól, kinek csapata a másik változaton dolgozott) elõzõ nap ajándékba kapott vékony lemezszeg segítségével jutottam át. Figyelmesen megvizsgáltam a fal összes egyenetlenségét és karcolását, végül is egy alig látható lyukba sikerült a szeget gyûrûig bevernem és a létrában annyira felemelkednem, hogy 'elkapjak' egy alig-alig kirajzolódó repedést."
Opriºék ekkor már az Elefántcsont-tornyot ostromolták. Elõbb a jobb oldalán próbálkoztak, de faékek hiányában hamarosan elakadtak. Ekkor Opriº visszaereszkedett a torony tövébe, és átharántozott a bal oldali repedés alá. Az este itt érte õket. Szürkületkor magasan felettük, a sziklafal peremén megjelent edzõjük, Floricioiu professzor feje. Opriº a kalapácsa nyelén mutatta neki, hogy milyen széles ékre lenne szüksége. Az ékeket az üdülõtelep asztalosa éjszakai mûszakban készítette el, hogy hajnalban segédzsinóron lejuttathassák hozzájuk. A katonák csapata a menedékházban töltötte az éjszakát, így másnap, mire a torony aljához értek, az "ellenfél" már magasan fennjárt a bal oldali repedésen. "Sajnálkozva harántoztunk át a jobb oldalra, keresztezve barátaink mászóútját" – írja Chivu. Mindketten, Chivu is, Opriº is érezték, hogy itt nemcsak a traszék keresztezõdnek, hanem a hegymászólogika is. Opriº ekkor, kötélhossznyi távolságból egy nagyon is sportszerû ajánlatot tett: fejezze be Chivu a jobb oldali repedést, és a hozzávetõlegesen egyforma nehézségû szakaszokat jelentsék le úgy, hogy a mászóutak ne keresztezzék egymást. Sportszerû volt ez az ajánlat már csak azért is, mert az elsõmegmászás-szabályzat Opriºnak egy hónapig kizárólagos jogot biztosított a félbe maradt jobb oldali kötélhossz befejezésére. Chivu, számunkra a mai napig is érthetetlen okokból az ajánlatot csak részben fogadta el. Sejtjük, hogy itt a mindenkiben ellenséget gyanító Schenn Matei véleménye játszott közre. Azon a ponton, ahol Opriº az elõzõ nap elakadt, Chivu nagyon szellemes módon két szokványos méretû ékkel jutott át: a két éket oly módon illesztette egymással szembe, hogy terhelve még erõsebben szoruljanak a széles repedés falai közé. Ez a két egymást feszítõ faék még ma is a helyén van, bárki megnézheti, aki odáig felmászik. (Ezt csak azért hangsúlyoztuk ki, mert Chivu 1965-ben alkalmazott ötletét az angliai Mountain folyóirat 1977-ben ismerteti, mint legfrissebb újítását. Ugyanaz történt ezzel is, mint a tendorral, melyet az ötvenes években már elterjedten használtak a Bucsecsben, és amelyet a nyugati szaklapok 1971-ben kezdtek reklámozni, mint René Desmaison találmányát.)
Amint láthattuk, ennek a nem mindennapi sziklamászó versenynek eredménye két nagyon nehéz, nagyon szép és nagyon népszerû mászóút lett. Megnyitásuk óta folyik a vita arról, hogy melyik a nehezebb, melyik a szebb? Annak a mellékes körülménynek a magyarázata, hogy 1965-ben, a hivatalos értékelésükkor, a Hegymászó Szövetség kiküldötte miért sorolta az egyiket a 6B, a másikat pedig az 5B nehézségi osztályba, az már túlhaladja a mi szakmai hozzáértésünket. Mint azt már említettük, a hitelesítéseket végzõ szövetségi kiküldöttek éveken át a legteljesebb önkényességrõl tettek tanúbizonyságot. A személyes kapcsolatok, szimpátiák vagy ellenszenvek mellett feltételezhetõ "magasabb szempontok" számunkra mindig is szentek és érthetetlenek voltak. Az évek óta húzódó vitára, és a szakszövetség megmagyarázhatatlan értékelésére való tekintettel mindkét utat többször másztuk, mértük és az a véleményünk, hogy mindkettõ egyformán nehéz, és a többi békás-szorosi úthoz viszonyítva a 6A nehézségi osztályba sorolhatóak. Talán az Elefántcsont-torony útja a szebb, vonalvezetése fantáziadúsabb. Újramászásukkor követhetjük eredeti, "hivatalos" útvonalukat, de mászhatjuk õket keresztezõdés nélkül is, a teljesítmény ugyanaz. A két elölmászó, Chivu Dumitru és Opriº Mircea versenyfutása pedig maradjon a romániai sziklamászás történetének egyik érdekes fejezete.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Sziklatornyok fala mászóútjainak beszállásai |
A mászóutak beszállásai
A Km31 kõtõl 15 méterre balra, vékony repedés mentén két mászóút közös kezdete:
P6 * Bányászok útja 6A
P7 * Székelyek útja 6A
A kilométerkõtõl jobbra, a patak fölé benyúló párkányról indul a
P8 * Június 16 mászóút 5B
A hídtól 40 méterre lefele hatalmas boltozat kezdõdik, amely 30–35 m magasra emelkedik a mûút jobb oldalán és a Km31+065 pontnál egyenes vonalú, odúkkal tarkított folytonos repedéssel végzõdik. A piros festékkel megjelölt szegek mentén kezdõdik a
P3 * Vaskohászok útja 5B
A Km31+110 pontnál az út szélesítésekor kirobbantott enyhe áthajlás fölött mosott sziklafal emelkedik, folytonos repedés híján lyukakba ütött szegek jelzik a Békás-szoros egyik "halvaszületett" útját, melyet megnyitása óta nem kerestek fel a hegymászók:
P4 Ø Hegyililiom-horony 5B
Az út élesebb jobbra ívelõ kanyarjában a sziklát is mélyebben robbantották ki és messzire elõugró mesterséges boltozat képzõdött. A kanyar mögött, az áthajlás bal szélén, a Km31+180 pont fölött, hajszálrepedésekbe ütött szegek mentén kezdõdik a
P3 *** Elefántcsont-torony útja 5B
A mûút egyenesen húzódik tovább, az összefüggõ, tömör falszakaszt csak a Km31+240 pontnál szakítja meg egy szélesebb repedés. Emléktábla és kereszt szomorú eseményre emlékeztetnek, Wottringer Josef és Vaszi Eugen temesvári hegymászók 1971-ben bekövetkezett végzetes kimenetelû balesetére. Két mászóút közös beszállása található itt:
P2 *** Keresztezett-út 6B
P1 * Sziklatornyok útja 6A
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Lejövetel a Sziklatornyok faláról |
Lejövetel a Sziklatornyok faláról
A fal tetején halvány, de jól követhetõ csapás ereszkedik, amelyet a gyergyószentmiklósi hegyimentõk fehér téglalap alakú jelzéssel láttak el. Ez kezdetben D-i irányba ereszkedik, több kilátópont mellett halad el, majd DK-nek fordul. Ezen a szakaszon már a Kis-torony fala fölött haladunk és a sziklafal peremétõl meredek fûlejtõ választ el. A sziklafalat barázdáló függõleges hornyok lemászásra csábító füves völgyecskékben végzõdnek. Ne próbáljunk rövidíteni, hanem ereszkedjünk még 400 métert a csapáson, amíg szokatlanul nagyméretû (40×40 m), 45° dõlésû sima sziklalap fölé érünk. A ritka karsztformáció hatalmas rajzasztalra emlékeztet, ezért neveztük el a felmérések során Rajztáblának. Mintegy 50 métert haladunk a tábla tetején, majd jobbra kanyarodunk és sziklapárkányon az aljába ereszkedünk. Innen kõtömbökkel teleszórt erdõs hegylábon jutunk le a sárga sávval jelzett turistaösvényre.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Sziklatornyok útja |
P1 * SZIKLATORNYOK ÚTJA 6A
(TRASEUL PINTENILOR / ROUTE DER FELSTÜRMER)
Elsõ megmászás: hivu Dumitru, Karácsonyi László, 1962 | |
Hossza: 367 m=12 kh | Szintkülönbsége: 255 m |
Nehézségi osztály: 6A | Idõtartam: 6-8 óra |
Jellege: 59%-a természetes mászás (43 m II, 45 m III, 97 m IV, 31 m V);
41%-a mesterséges mászás (31 m A0, 85 m A1, 35 m A2)
Egyike a Békás-szoros legnehezebb útjainak. Ellentétben a hatos nehézségû mászóutak többségével, ennek az útnak a nehézségét a hosszú és megerõltetõ, gyéren szegezett természetes szakaszok képezik.
Tájékozódás szempontjából nagyon kényes a 7. kötélhossz vége: az út vonala itt váratlanul megtörik, és ahelyett, hogy ésszerûen az eddig kötélhosszakon át követett hornyon haladna tovább, keskeny, füves szegélyen jobbra harántoz. Az 1971-ben bekövetkezett kettõs halálos balesetet is minden bizonnyal az okozta, hogy az elölmászó a kémény logikusan kínálkozó, de kiszegezetlen folytatásába tévedt. A baleset miatt is, de nehézsége miatt is kerülik ezt az utat a hegymászók.
A 4. kh a különálló, névtelen torony és a Sziklatornyok fala alkotta szögletben halad. A keskeny horony nehéz természetes mászással, gyakori vállkulcsolással gyõzhetõ le (25 m V és V+).
5. kh: Az eddig követett szög-letbõl jobbra harántozunk (3 m IV+), itt kezdõdik az a folytonos, széles repedés, mely néhány szakaszán keskeny, mély horonnyá tágul, és megszakítás nélkül húzódik a Katalin-torony éléig.
6. kh: A sziklafal hasadéka továbbra is váltakozó méretû: hol széles repedés, hol szûk horony. A csõszegeken a létrázás A2, a szegek közti természetes szakaszok nehézsége IV+ és V- között váltakozik. A nagyon hosszú kötélhossz végén sziklaüregben kényelmes biztosítóhely.
7. kh: Az üregtõl 10 méteren követjük a hornyot (IV+ és V-), mígnem keskeny, jobbra lejtõ fûpárkányra érünk. Figyelem: a horony a fûpárkány fölött is folytatódik, nekünk a nagyon keskeny párkányon jobbra kell harántoznunk. Ez kezdetben lejt, majd emelkedik és a Katalin-tornyot a Sziklatornyok falától elhatároló széles, füves-fás vályú aljához vezet.
8. kh: A vályú az alsó szakaszán még csak horony szélességû, de fák már itt is nõnek benne. 12 métert haladunk (IV, majd IV+), 3 métert szegeken balra harántozunk (A1) és átkerülünk a Katalin-torony oldalára. A füves sziklán 15 métert mászunk (A0 váltakozik IV-–szal) párhuzamosan az elõzõ kötélhosszban elhagyott folytonos kéménnyel.
9. kh: Követjük a Katalin-torony ÉNy-i élén húzódó, néhol horonnyá szélesedõ repedést, amely ezen a szakaszon már veszít a nehézségébõl: IV, majd IV-. A kötélhossz utolsó 8 métere már közös a balról emelkedõ Katalin-torony útjával. Köteleink vékony fenyõig érnek, ahol 2 szeget is találunk.
10. kh: A torony csúcsától 15 m III-as mászás választ el. A tetõn a gyûrûs ereszkedõszegtõl biztosítunk.
A Katalin-torony csúcsáról 17 méteres kötélereszkedéssel jutunk a Nyírfa-csorbába.
11. kh: A csorba átellenes oldalán 15 m hosszú, kényelmesen mászható szegsor húzódik (A0 és A1). Füves, mohos küszöbökön át fenyves teraszra érünk.
12. kh: A terasz jobb oldali szélérõl, függõleges repedésben elrejtve húzódnak a szegek (15 m A1). A repedés fokozatosan szélesedik, majd könnyen mászható vályú (III-) vezet a fenyves oldalra.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Keresztezett út |
P2 *** KERESZTEZETT ÚT 6B
(TRASEUL INTERSECTAT / GEKREUZTE ROUTE)
Elsõ megmászás: Chivu Dumitru, Schenn Matei, 1965 | |
Hossza: 391 m=11 kh | Szintkülönbsége: 260 m |
Nehézségi osztály: 6B | Idõtartam: 5-7 óra |
Jellege: 55%-a természetes mászás (23 m I, 43 m II, 21 m III, 120 m IV, 9 m V);
45%-a mesterséges mászás (45 m A0, 97 m A1, 28 m A2, 5 m A3)
Annak ellenére, hogy összhosszának 55%-át természetes szakaszok képezik, az út jellege mégis mesterséges. A sziklamászók egybevágó véleménye az, hogy a hosszú létrázások már az egyhangúság határát súrolják. Kivételt ez alól csak az ötödik kötélhossz képez, amely rendkívül változatos. A mászóút kulcsszakasza az Elefántcsont-torony jobb oldali repedése (9. kh). Az útvonal biztonságosan szegezett, a kõzet többnyire egészséges. Gyakran járt, népszerû mászóút. Hitelesítésekor felülértékelték, a 6A nehézségi osztálynak felel meg.
A 3. kh (hozzávetõlegesen 60 méter) az Elveszett világ párkányra vezet. Vékony juharfa mellett könnyûszerrel felfedezhetjük a folytatás szegeit.
A 4. kh a falat balról jobbra átlósan átszelõ repedésnél ér véget, itt nagyobb üregben kényelmesen elüldögélhetünk (2 szeg).
Az 5. kh a mászóút legszebb és legváltozatosabb kötélhossza. A mély, több szakaszon horonnyá szélesedõ rézsútos hasadás fölött boltozat húzódik, alatta pedig sima sziklafal. A természetes mászástechnika szinte teljes arzenáljának felhasználásával haladunk: kéménymászás, bajor (Piaz) technika, lovagolás sziklaélen. A kõzet egészséges, a fogások megbízhatóak, biztosítószeg elegendõ számban. A változatos szakasz sehol sem nehezebb a IV. fokozatnál. A kötélhossz vége felé a repedés elkeskenyedik, kitett hajlaton létrázunk át (3 m A1), mögötte beugrás, itt vízszintes átlépés jobbra. Fölötte sziklaszögletben, három szegen lógva biztosíthatunk.
A 6. kh enyhén áthajló, mosott falon halad, ahol kevés a szegezési lehetõség. Az üggyel-bajjal bevert szegeket zsinórral, huzallal erõsítették egymáshoz. Balra hajló bevágás aljában állunk meg (3 szeg). 7. kh: Figyelem: a balra tartó bevágást csak 5 méteren át kövessük, a folytatásában látható ugyan még 4 szeg, de ezek "eltévedt szegek", zsákutcába vezetnek. Felettünk jobbra nagy gyûrûs szeg, ez erõsen jobbra húzó repedésbe irányít (5 m A1). Jobbra átlózva füves szegélyek sorát követjük (A0) és 10 méterrel az Elefántcsont-torony alatt állunk meg (3 szeg). A 8. kh-ban a torony bal oldali repedésének tövébe jutunk (10 m IV+), ahol a szomszédos mászóút biztosítóhelye van. A két út itt keresztezi egymást. Innen 5 m enyhén lejtõ harántozás vezet a torony jobb oldali repedéséhez (A1). A repedés aljában kényelmes párkányról biztosítunk (3 szeg).
A 9. és 10. kh az Elefántcsont-torony jobb oldali repedésében húzódik, ez a Keresztezett-út kulcsszakasza. A repedés, mely fennebb keskeny horonnyá tágul, sûrûn és jól szegezett, a faékek több évtized után is meglehetõsen jó állapotban vannak. Az elsõ 8 m A1 nehézségû, fölötte a repedés kiszélesedik és a mászás áthajlóvá válik. A kötélhossz közepe táján 3 m V+-os mászással érünk fel egy magasra elvert éket. Fennebb a széles repedésbe két faék oly módon van egymáshoz illesztve, hogy terhelés alatt még erõsebben ékelõdjenek a falak közé. A szûk hasadék kényelmes horonnyá szélesedik, amelyben 3 szegtõl biztosíthatunk. A 10. kh végén az Elefántcsont-torony csúcsának rovátkájában állunk meg.
Az utolsó két kötélhossz közös az Elefántcsont-torony útjával, III+-IV- nehézségû természetes mászás A0-A1-es szeglétrákkal váltakozik. A 40 méter hosszú kötelek felérnek a mászóút vonalán nõtt második vastag fenyõig. Innen 20 méter elemi nehézségû kapaszkodással juthatunk fel a Szurdok-kõ lankás tetejére.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Keresztezett út Elefántcsont-torony útja |
P3 *** ELEFÁNTCSONT-TORONY ÚTJA
(TRASEUL TURNUL DE FILDEª / ELFENBEINTURM ROUTE)
Elsõ megmászás: Opriº Mircea, Coleºiu Ion, Jitaru Nicolae,, 1965 | |
Hossza: 363 m=13 kh | Szintkülönbsége: 260 m |
Nehézségi osztály: 5B | Idõtartam: 5-7 óra |
Jellege: 58%-a természetes mászás (21 m I, 38 m II, 68 m III, 58 m IV, 29 m V);
42%-a mesterséges mászás (14 mA0, 113 m A1, 25 m A2)
A mászóutat az igényes és nehéz természetes mászás jellemzi. Változatos, szép út, példaképe a mesteri vonalvezetésnek. Egészséges kõzeten halad, és biztonságosan szegezett. Nehézsége jóval meghaladja a hivatalos értékelést, a 6A osztálynak felelne meg. Kulcsszakasza az 5. kötélhossz bonyolult kötélmanõvereket igénylõ természetes harántozása.
A 3. kh-ban az Elveszett Világ párkány felsõ szélén nõtt vastag tiszafa vonalában találjuk meg az út folytatását. A 4. kh végén kényelmetlen kõfülkében állunk meg (3 szeg).
5. kh: A kõfülke jobb oldalán a sziklafaltól teljesen elvált lemez emelkedik, ennek peremén mászunk, lovagolunk (5 m IV). Az elvált lap tetejére kisebb háromszögû tömb támaszkodik, a feltámaszkodás vízszintes vonalán 2 métert jobbra harántozunk faék mellé ütött T-profilszegig. Kétméteres Dülfer-ereszkedés következik a csöppet sem bizalomgerjesztõ tákolmányból. Jobbra emelkedõ repedésen tornásszuk fel magunkat (7 m V+, szeg nélkül). Újabb kõlap felsõ peremére jutunk, ezen 4 métert harántozunk vízszintesen jobbra (V, 2 szeg). Keskeny fûszegély elõtt állunk meg, 4 szegnél, jobbára ezeken lógva.
6. kh: A szegély alatt másfél méterrel két nehezen fellelhetõ szeg: nyújtott A2-es létrázás. A kötélhossz végén keskeny füves küszöbön állunk meg, három egy magasságban lévõ szegnél. Vigyázat: az út nem a biztosítóhelytõl jobbra emelkedõ meredek, füves vályúban folytatódik, az itt látható "eltévedt szegek" kényszerû visszavonulások nyomai.
7. kh: A balra fölöttünk emelkedõ boltozat látványa ijesztõbb, mint amilyen nehéz a megmászása. Öt métert felfele létrázunk (A1), és vízszintes szegélyre érünk. Jobbra szeg, ez még a füves vályú felé téríthet, nekünk balra, a lenyûgözõ boltozat alá kell kerülnünk. Az elsõ két faékbe ne is kapaszkodjunk, mert a tetõrepedés fordított fogásain és a kényelmes állásokon az eresz közepéig juthatunk (IV). Itt bizonytalanul álló tömb közepébe vert gyenge szeg van, fölötte nagy csõ és biztos faék: 4 m A1. A boltozat csúcsa alól jobbra létrázunk ki (2 m A2), majd két méterrel fennebb keskeny fûpárkányon meg is állhatunk (fenyõ és egy szeg).
8. kh: A biztosítóhelytõl jobbra is, balra is emelkedik egy-egy meredek sziklavályú, köztes szeg egyikben sincs. A mászóút eredeti vonala a két vályú közti bordát követi, a fû között 6–7 méterenként kis szerencsével még szegeket is találhatunk. A kötélhossz széles, fenyves teraszon ér véget. A 9. kh-ban rézsútosan balra indulunk és 30 méter után az Elefántcsont-torony jobb oldali repedésének az aljához érünk. A kényelmes biztosítóhely a Keresztezett-út része. Enyhén emelkedve (5 m A1) átkerülünk a torony bal oldalára, ahol kevésbé kényelmes fûpárkányon állunk meg (3 szeg).
A 10. kh elején kézkulcs-lábkulcs technikával haladunk, feljebb átválthatunk a terpeszelésre, magyarul "sprájc"-ra. A bevágás fõrepedésétõl balra, igen kis fûpárnán állunk meg (3 szeg). A 11. kh-ban a szegsor a bevágás sarokrepedésétõl balra folytatódik, és csak 10 m A1 után térhetünk vissza a fõrepedésbe. A bevágás utolsó méterei áthajlóak, 4 métert erõs terpeszeléssel elérhetõ szegeken mászunk (A2), az utolsó két szeg már kivezet jobbra, a torony oldalára. 3 m A1 után a torony csúcsának csorbájában pihenhetünk meg (egy szeg).
A két mászóút utolsó két közös kötélhosszán (12.-13.kh) a III+-IV- nehézségû természetes mászás sûrûn szegezett mesterséges szakaszokkal (A0-A1) váltakozik. A 40 méteres kötelek kiérnek a mászóút vonalában nõtt második vastag fenyõig.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Bányászok útja Székelyek útja Június 16 mászóút |
Elsõ megmászás: Kajtsa Károly (em), Ilyés József, Gábor Nicolae, Crîºnic Gelu, Krutsch Matei, Lõrinczi Dénes, 1978 |
|
Hossza: 403 m=13 kh | Szintkülönbsége: 295 m |
Nehézségi osztály: 6A | Idõtartam: 6-8 óra |
Elsõ megmászás: Krutsch Matei (em), Crîºnic Gelu, Lõrinczi Dénes, Kajtsa Károly, Ilyés József, Gábor Nicolae, 1978 |
|
Hossza: 414 m=12 kh | Szintkülönbsége: 300 m |
Nehézségi osztály: 6A | Idõtartam: 6-8 óra |
Elsõ megmászás: Tõke Dénes (em), Þurcaº ªtefan, 1978 | |
Hossza: 422 m=14 kh | Szintkülönbsége: 300 m |
Nehézségi osztály: 5B | Idõtartam: 6-8 óra |
1. kh: A 31. kilométerkõtõl indulunk és 5 m A1-es szakaszt mászunk meg. Enyhén áthajló 5 m A2-es szakasz következik. Nagyon nehéz (A3) nyújtott jobbra átlépéssel fûpárkányra jutunk, melyen 10 métert vízszintesen jobbra harántozunk (III+, 3 szeg). A kényelmetlen biztosítóhely a fûpárkány közepén van (6 szeg).
2. kh: Folytatjuk a jobbra harántozást (7 m III+). Öt métert füves, szabdalt sziklákon felfele mászunk (A1). Kisméretû kémény 9 méterét IV+–os természetes mászással küzdjük le. Balra harántozunk (3 m IV+) fenyõfához, melynek tövében kényelmesen állhatunk meg.
3. kh: Enyhe dõlésû füves falszakaszon 23 m A1-es szegsor vezet. Áthajló 4 méteres szakaszt természetes mászással küzdünk le (IV-). Három méter III nagyméretû áthajlás alá vezet, ahol széles párkányon kényelmes helyzetbõl biztosíthatunk (2 szeg és fenyõ).
4. kh: Az áthajlás 5 m A2, tetején A3-as kilépéssel. Enyhén jobbra tartva 10 métert létrázunk (A1), majd jobbra átlépéssel (IV-) keskeny küszöbre jutunk. Fölötte 3 m A1 vezet felfele, innen balra harántozunk, és füves, bozótos horonyba jutunk. A horony mentén 19 m III- és felérünk a Rezerváció párkány jobb oldali sarkába.
5. kh: A mászóút vonala a vékony juharfától 15 méterre balra folytatódik. Öt méter A1 (4 szeg) rézsútosan balra húzódó horony alá vezet. A horony 10 métere nehéz természetes mászás (V-). Tíz méter A1 keskeny füves párkányon ér véget (4 szeg).
6. kh: Ebben a kötélhosszban többnyire természetes mászással haladunk. Tíz méter IV- balra tartó fûpárkányon, 10 m köztes szegekkel ellátott IV+ (létrázva A1), az utolsó 8 méter III- és jobbra, vékony fenyõhöz vezet (2 szeg).
7. kh: A végig könnyû (II) kötélhossz kezdetben balra tart, majd füves vályú mentén felfele. Elvált tömb bal oldalán mászunk fel, és vékony fenyõhöz érünk (2 szeg).
8. kh: Mosott lap tövében, a fûpárkány peremét követve balra és lefele tartunk (III, ajánlott a Dülfer-harántozás). Horony aljában, fenyõcsoportnál állunk meg (1 szeg).
9. kh: A függõleges, füves horony közepesen nehéz: IV+ 2 köztes szeggel. Mosott horony alá érünk és egyetlen gyûrûs szegbõl biztosítunk.
10. kh: A mosott horony alsó 5 métere V+, a következõ 10 méter IV+. Innen a kémény kiszélesedik és 10 métert terpeszmászással haladunk (III+). A kényelmes biztosítóhely vastag juharfánál van.
11. kh: Vályú bal oldalán, fûpárkányokon mászunk (10 m III+), 5 méter tornyocska tetejére vezet. Hét métert felfele mászunk, majd 4 métert jobbra harántozunk. Függõleges, tömbökre szabdalt falra jutunk. A bal oldali repedést követjük (20 m A1), majd jobbra harántozással (6 m IV-) áthajló, széles horony aljához érünk (3 szeg).
12. kh: Az áthajló horony a mászóút kulcsszakasza. A kezdeti 5 m A2 után 17 méter maximális nehézségû (VI+) horonymászás következik. A kémény jobbra dõl, áthajló és erõsen "kiköpõs", az egyetlen köztes szeget beszorult kõtömb mögött találjuk. A tömb fölötti szûk szakaszon jobb vállkulccsal próbálkozzunk, fordítva nem megy! A kémény végén 3 m A2 négy zsinórral összekötött szeghez, kényelmetlen biztosítóhelyre vezet.
13. kh: Továbbra is a horonyban haladunk, amely azonban már jóval enyhébb: 30 m IV+. A kötélhossz utolsó 5 métere (IV-) balra emelkedõ párkányon húzódik és öt egymáshoz kötözött szeghez vezet.
14. kh: A kötélhossz végig jobbra tart, és közepesen nehéz természetes mászással a Szurdok-kõ felsõ peremére vezet.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Kis-torony fala |
T0 | Ø | Teraszok útja | 5B |
T1 | * | Kis-torony fal harántozása | 6A |
T2 | * | Pokol Alkonya mászóút | nh(6A) |
♥ T3 | * | Kis-torony repedése | 4A |
T4 | * | Fémkohászok útja | 5A |
T5 | Ø | Névtelen-mászóút Iaºi | 5B |
T6 | ø | Iaºi '75 mászóút | 5B |
A Kis-torony fala mintegy 500 méterrel a Kis-Békás torkolata fölött kezdõdik, magassága ezen a szakaszon még jelentéktelen, de a vízfolyás irányába haladva fokozatosan nõ. A fal vonala kezdetben követi a Kis-Békás-patak ÉNy-i irányú lefutását (ez a délnyugatnak nézõ falszakasz), a patak torkolata fölött ÉK-nek fordul (északnyugatnak nézõ falszakasz), majd a Km31 fölött emelkedõ mély horonynál ér véget. Ezek szerint a Kis-Torony fala is két élesen elkülönülõ, egymással derékszöget alkotó falszakaszra oszlik. Nevét a patakok összefolyásától kissé balra emelkedõ, toronynak kinevezett jelentéktelen sziklabordáról kapta. A Kis-torony falának útjait vagy csak nagyon ritkán, vagy pedig egyáltalán nem másszák. A Fémkohászok útján és a Kis-torony fal harántozásán az utóbbi évtizedekben mindössze egy-egy kínkeserves próbálkozásról tudunk. A Teraszok útját évekkel ezelõtt egy hatalmas sziklalap leszakadása tette megmászhatatlanná. A jászvásári (iaºi-i) utakat is messze elkerülik a sziklamászók a már említett okok miatt: hosszú szakaszokat felülrõl beereszkedve szegeztek ki, nélkülözhetetlen szegeket szedtek ki utólag, természetes fogásokat faragtak le, hogy ezzel is növeljék az út nehézségét.
Wild Ferenc: Békás-szoros | SZURDOK-KÕ – Kis-torony repedése |
♥ T3 * KIS-TORONY REPEDÉSE 4A
(FISURA TURNULEÞULUI / RISS DES KLEINEN TURMES)
Elsõ megmászás: Stãtescu Alexandru, Alexe Dumitru, 1957 | |
Hossza: 268 m=8 kh | Szintkülönbsége: 242 m |
Nehézségi osztály: 4A | Idõtartam: 3-5 óra |
Jellege: 85%-a természetes mászás (38 m II, 180 m III, 10 m IV);
15%-a mesterséges mászás (10 m A0, 30 m A1)
Bizonytalanul szegezett, hoszszú, jellegtelen útvonal. Alsó része füves és omlékony, felsõ fele nyújt kevés szép mászást és némi vigasztalást. Ritkán járt út.
Az elsõ négy kötélhosszon nagyon meredek füves lejtõk III-IV-es sziklaszakaszokkal váltakoznak. Gyéren szegezett, kötélhosszanként 1-2 szeggel. A 4. kh végén kényelmes üregben, három szegnél állunk meg.
5. kh: Az üreg fölött függõleges fal széles, áthajló repedéssel. Az út megnyitói kikerülték ezt a nehéznek ígérkezõ repedést és a fal tövében, füves szegélyen 10 métert balra harán-toztak (II). A szegélyrõl A1-es szeglétra húzódik elõbb átlósan jobbra, majd a széles repedéssel párhuzamosan felfele. Ezen a szakaszon több kilazult szeg van. Ferde küszöbön állunk meg (3 szeg).
6. kh: A balra látható szegek a Kis-torony fal harántozása úthoz tartoznak, a mi útvonalunk 4 m jobbra harántozással visszakerül a fal fõrepedésébe, amely itt már horonnyá szélesedik. A kémény kezdetben enyhén áthajló, majd füves vályúként folytatódik. Innen elhagyjuk vonalát, és a jobb oldali sziklaélre mászunk ki.
7. kh: Élvezetes, könnyû mászással a sziklaélen haladunk tovább (II-III-). A kõzet "egészséges", a fogások nagyméretûek és biztonságosak. A kötélhossz végén a sziklaél ellaposodik és lankás, füves térségre jutunk. Két szomszédos vastag fenyõnél állunk.
8. kh: Rézsútosan balra emelkedõ fûpárkányon visszajutunk a vályúba (II), amely elkeskenyedik és kéményben végzõdik. Kényelmes fogásokon érünk ki a bal oldali gerinc élére (III). A biztosítóhely a gerinc rovátkájának bal oldalán van (szeg és nyárfa).
Fenyõkkel tarkított meredek lejtõn hosszú és fárasztó kapaszkodással érjük el a Szurdok-kõ peremén húzódó csapást.
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ –CSÍKI-BÜKK TÖMB |
MÁRIA-KÕ – CSÍKI-BÜKK TÖMB
Sziklamászó zónák:
Fekete-torony
Mária-kõ nyugati fala
Csíki-Bükk falai
A Fekete-Hagymás csúcsából kiinduló és északi irányba húzódó gerincvonulat, nyergektõl tagoltan ugyan, de megszakítatlanul húzódik a Pokol-torokig. A vonulat a Békás-patak és a Kis-Békás-patak között emelkedõ Csíki-Bükk és Mária-kõ nyúlványokban végzõdik. Ezt a két hegyet a Cifra-mezõ nyerge választja el, a Csíki-Bükk pedig a Vereskõ-nyergen át kapcsolódik a Gyilkos-havashoz.
Mária-kõ
A Mária-kõ ritkán járt, nehezen megközelíthetõ tömbjét É-ról és Ny-ról a Békás-patak határolja, ÉK-rõl, K-rõl és DK-rõl pedig a Kis-Békás-patak fogja körül. Legeltetésre és kaszálásra alkalmatlan, sziklafalakkal vagy nagyon meredek erdõs-sziklás lejtõkkel körbevett tetejére csak fát vágni járnak fel nagyritkán a kisbékási gazdálkodók. Három sziklafal övezi. A Kis-szerpentini turistagócpont, az egykori Gyopár (Békásszoros) menedékház tisztásával szemben emelkedik a Nyugati-fal, a sziklamászók szûkebb értelemben ezt nevezik Mária-kõnek.
A tömb legmagasabb pontja, a Mária-kõ fõcsúcsa (1125 m) a Nyugati-fal peremén található. A Kis-Békás torkolata fölött emelkedõ mellékcsúcsot (1048 m) az Északkeleti-fal öleli körül. Mindkét csúcs a környék legszebb kilátópontjai közé tartozik.
Az Északkeleti-falat a 850–900 méteres szintgörbék magasságában vízszintesen húzódó, keskeny, erdõs párkány szakítja meg. A párkány alatti 70–100 m magas falszakasz a Kis-Békás szurdokából a Nagy Szerpentin felé kanyarodik, ennek az alsó falszakasznak a nyugati sarka a Fekete-torony.
A Mária-kõ déli oldalán emelkedik a Délkeleti-fal, ez mintegy 400 m széles és 100–150 m magas. Ezen a falon 1985 õszén nyitottak egyetlen közepes nehézségû mászóutat (Angyalok harántozása). A Délkeleti-fal 1060 m magas csúcsáról pompás kilátás nyílik a Kis-Békás-szorosra és a Szurdok-havasra.
A Nyugati-fal jobb oldali szárnyán, egymáshoz nagyon közel halad a Ficsúr-mászóút és a '67-es Finálé útja. Az oltár középsõ része lépcsõzetes, a legfelsõ, mintegy 50 m magas falszakaszon húzódik a Szirtifecskék repedése és az Áthajlásos-mászóút. A baloldali szárnyat két párhuzamos, mély horony barázdálja, itt haladnak a legújabb keletû utak, a jászvásári (iaºi-i) alpinistáktól 1980-ban megnyitott Tücsök- és Olimpia-mászóutak.
A Mária-kõ elnevezés a XIX. század végének turistáitól származhat, a helybeliek – pontosabban a nyaranta a kaszálókra felköltözködõ békási Þifrea, Doarvoaº és Dandu családok – ezt az elnevezést nem ismerik. Õk a meredek sziklafalakkal várszerûen körbevett csúcsot Piatra Poienii-nek ('tisztás köve') nevezik. Ez az elnevezés a Cifra-nyereg kiterjedt kaszálóira utal, mert magát a "tisztás kövét" mindenütt sûrû fenyves borítja. A helyi elnevezések között semmi Máriával kapcsolatosat nem találtunk. Az a feltételezésünk, hogy a XIX. század kirándulói eredetileg az Oltár-kõt nevezték Mária-kõnek vagy Mária szobornak, a Mária-kõ szárnyas oltárra emlékeztetõ Nyugati-falát pedig Oltár-kõnek, az csupán a szóbeszédre támaszkodik. Az akkori idõk romantikus, lelkendezõ túrabeszámolói a költõi tájleírások mellett nagyon kevés és zavaros földrajzi információt tartalmaztak.
Csíki-Bükk
A Csíki-Bükk tömbjét, Ny-ról és ÉNy-ról a Békás-patak határolja, É-ról és ÉK-rõl a Cifra-nyeregbõl eredõ két csermely, K-i oldalának lejtõi a Kis-Békás-patakig nyúlnak le. Délen a Vereskõ-nyereg választja el a Gyilkos-havastól, ÉK-en pedig a kettõs Cifra-nyereg a Mária-kõ tömbjétõl. Csúcsa 1263 m magas, kisebb háromszögelési gúla (métafa) jelöli. A csúcs ÉK-DNy irányú gerincét sziklataraj díszíti, melynek magassága sehol sem haladja meg a húsz métert, így elvész a fenyvesben. A csúcsról nem nyílik kilátás, de 20 métert ÉNy-nak ereszkedve belátható a Békás-szoros vidéke, ha pedig a kelet felé ereszkedõ sziklapárkányon teszünk meg 30 métert, úgy a Kis-Békás vidéke látszik.
A sziklatömb nevének eredetére nem sikerült rábukkannunk, az 1864-es Pesty Frigyes féle helynévösszeírásban Csikibük formában már szerepel. Feltételezhetõ, hogy az elnevezés a Gyergyóban is gyakori Csíki családnévbõl származik.
Sziklamászó szempontból jelentõs a Csíki-Bükk nyugati oldalán emelkedõ, 160 m magas Nyugati-fal, amely a szemközti Kis-Cohárd Kapubástyájával a tágabb értelemben vett Békás-szoros felsõ bejáratát képezi. Ha letekintünk a Nyugati-fal 1173 m magas peremérõl, akkor több mint kétszáz méter mélységben látjuk alattunk az országútat és a Békás-patakot, de kilátás nyílik innen az üdülõtelepre, a szemközti Tündérkertre és a Gyilkos-havasra is.
A tömb déli oldalát a jóval szerényebb magasságú Déli-fal övezi. Ennek Ny-i sarka a háromszög alakú, vöröses kõzetû Posta-fal. A sziklamászók helytelen szóhasználata a Posta-fal elnevezést kiterjesztette az egész Déli-falra. A Nyugati- és a Déli-falat széles, fenyves vályú és mélyen lenyúló, éles sziklagerinc, a Csíki-Bükk gerince választja el egymástól.
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ – Fekete-torony |
N1 | 0 | Függetlenség-mászóút | 5A |
N2 | * | Barlangok repedése | 4A |
N3 | *** | Fekete-repedés | 5B |
A Fekete-torony a Békás-szoros jobb oldalán, a mûút Km30+220 és Km30+350 pontjai között emelkedik. Magassága a Fekete-repedés vonalán mindössze 110 m, de még a csúcs esésvonalában sem haladja meg a 150 métert. A tornyot a Mária-kõ Északkeleti-falának felsõ részétõl a 875 m magasságban lévõ Fekete-torony nyerge választja el, Ny-ról meredek, agyagos vályú határolja, a Fekete-barlang hornya. Az Északkeleti-fal alsó és felsõ falszakasza közti erdõs párkányon jól kitaposott csapás húzódik, ez a Nagy Szerpentin legfelsõ kanyarjánál kezdõdik, és rövid emelkedõ után vízszintesen folytatódik a sziklafal peremén, a tágas parkolóhely fölött. A Fekete-barlang hornya fölé érve a csapás jobbra kanyarodik és meredek völgyecske mentén kapaszkodva a Fekete-torony nyergébe vezet. Innen a felsõ falszakasz tövében halad tovább, néhol nagyon keskeny sziklaszegélyeken, megkerüli teljes szélességében az Északkeleti-falat, majd a délkeleti hegylábon a Kis-Békás szurdokába ereszkedik.
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ – Fekete-torony mászóútjainak beszállása |
A mászóutak beszállásai
A Fekete-torony mászóútjai egymás közvetlen szomszédságából indulnak. A Km30+350 pontnál lévõ híd fölött széles sarokrepedésû, néhol enyhén áthajló bevágás emelkedik:
N1 0 Függetlenség-mászóút 5A
A Függetlenség-mászóút beszállásától 15 méterre jobbra, a fal tövében heverõ elsõ nagyobb sziklatömbtõl kezdõdik a
N2 * Barlangok repedése 4A
A Fekete-torony tövében heverõ második nagyobb tömb oly módon támaszkodik a sziklafalhoz, hogy tágasabb odut képez. Közvetlenül a tömb mellõl kezdõdik a
N3 *** Fekete-repedés 5B
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ – Lejövetel a Fekete-toronyról |
Lejövetel a Fekete-toronyról
A Függetlenség-mászóút és a Barlangok repedése a Fekete-torony taraján végzõdik, a csúcsig enyhén emelkedõ sziklás terep vezet. A toronynak a mászóutakkal átellenes oldala fenyvessel borított, könnyen járható lejtõ. Az utak végeztével azon kell igyekeznünk, hogy a Fekete-torony nyergébe jussunk, akár a torony csúcsán át, akár a fenyves oldalt harántozva. A Fekete-repedés a torony mély csorbájába ér ki. A páholyszerû kiszállás magasságában harántozzuk a Fekete-torony menedékes, fenyves hátát, a kevés figyelemmel jól követhetõ csapás néhány méterrel a Fekete-torony nyerge alá ér.
A nyereg alól meredek völgyecske ereszkedik ÉNy-i irányba, 150 m után meredeken letörik, és az agyagos, rendszerint nagyon csúszós Fekete-barlang hornyában folytatódik. Ha a beszállásokhoz akarunk visszatérni, akkor óvatosan az agyagos hornyon is leereszkedhetünk, és egyúttal meglátogathatjuk a télen nagyon szép jégoszlopairól híres Fekete-barlangot. Sokkal kényelmesebb útvonal az, amelyik a csúszós horony fölött balra tér, és a parkolóhely fölött emelkedõ sziklafal peremén halad. A könnyen követhetõ csapás a Nagy Szerpentin legfelsõ kanyarjához vezet.
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ – Fekete-torony – Barlangok repedése |
N2 * BARLANGOK REPEDÉSE 4A
(FISURA GROTELOR / RISS DER HÖHLEN)
Elsõ megmászás: Udrea Gheorghe, Chiciorea Ion, 1956 | |
Hossza: 111 m=4 kh | Szintkülönbsége: 122 m |
Nehézségi osztály: 4A | Idõtartam: 2-3 óra |
Jellege: 62%-a természetes mászás (10 m II, 23 m III, 36 m IV);
38%-a mesterséges mászás (5 m A0, 37 m A1)
Ritkán mászott út. Kõzete mállékony, a szegek java része laza, és sok a füves szakasz. A névadó barlangok száma összesen egy, és az is 15 méter mélységben záródik. Elsõ kötélhossza széles, fenyves párkányra vezet, és itt keresztezi a Függetlenség-mászóút vonalát. Figyelem: a párkányon felfele haladva a 25 méter után nyíló keskeny repedés a Függetlenség-mászóút folytatása, a Barlangok repedéséig innen még 50 métert kell másznunk a fák között. A 2. kh kezdetén 15 m A1 vezet a széles boltívû barlangszádához. A 3. kh-ban az elsõ megmászók a folytonos repedésnek mintegy 8 méteres szakaszát bizonytalan fûpárnákon megkerülték (IV-).
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ – Fekete-torony – Függetlenség mászóút |
Elsõ megmászás: Manea Cezar, Nagy Miklós, 1977 | |
Hossza: 6 kh | Szintkülönbsége: 115 m |
Nehézségi osztály: 5A | Idõtartam: 3-5 óra |
Az út a középsõ szakaszán kevés szegezési lehetõséget nyújtó félköríves repedést követ. Megnyitói, az ország élvonalához tartozó brassói sziklamászók a biztosíthatatlan szakaszokat nehéz és kockázatos természetes mászással lépték át. Az út újramászásra történt néhány kísérlet, de ezek szinte egytõl egyig balesettel végzõdtek. A helyi Salvamont-csapat tagjai 2007-ben fúrt szegekkel biztonságossá tették az utat, részletes leírását azonban többszöri kérésünkre sem bocsájtották rendelkezésünkre.
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ – Fekete-torony – Fekete-repedés |
N3 *** FEKETE-REPEDÉS 5B
(FISURA NEAGRÃ / DER SCHWARZE RISS)
Elsõ megmászás: Udrea Gheorghe, Focºe ªtefan, 1957 | |
Hossza: 111 m=5 kh | Szintkülönbsége: 110 m |
Nehézségi osztály: 5B | Idõtartam: 2-3 óra |
Jellege: 50%-a természetes mászás (20 m III, 25 m IV, 10 m V);
50%-a mesterséges mászás (13 m A0, 37 m A1, 6 m A2)
Biztonságosan szegezett, nehéz, de változatos és szép mászóút. Egyike a Békás-szoros legnépszerûbb, leggyakrabban járt útjainak. A Fekete-repedés hegymá-szás-történeti érdekessége, hogy ez a Békás-szoros elsõ útja, me-lyet nem gyalog, hanem bicik-livel másztak meg (Pupák F. László, Kiss Tivadar, 1984).
Az 5. kh tíz méter hosszú bevágása a mászóút kulcsszakasza. Enyhe áthajlással kezdõdik (egy biztos csõszeg), majd szinte függõlegesen folytatódik. A bevágás bal oldali lapja rücskös, a mászócipõ nagyon jól tapad rajta, a sarokrepedés éles peremén pedig biztonságos fogásokat találunk. Eredetileg a bevágás hosszában egyetlen szeg sem volt, a most itt található bizonytalan faékeket Obermayer Péter 1969-ben bekövetkezett halálos balesete után verték be. A diéder "tisztán", mesterséges segédeszközök nélkül mászva meglehetõsen nagy kézerõt igényel (V+), a korhadt, nyikorgó ékeket használva nehézsége A1. A bevágás fölötti szegsor (A1) szélesebb peremre, innen pedig 4 m III- (2 szeg) a gerinc mellvédje mögé, kényelmes, páholyszerû biztosítóhelyre vezet (önbiztosítás fenyõfától).
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ – Nyugati-fal |
M1 | Ø | Tücsök-mászóút | 4A |
M2 | Ø | Olimpia-mászóút | 4B |
M3 | * | Szirtifecskék repedése | 4A |
M4 | * | Áthajlásos-mászóút | 5A |
M5 | *** | Ficsúr-mászóút | 5A |
M6 | *** | '67-es Finálé útja | 4B |
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ – Nyugati-fal mászóútjainak megközelítése |
A mászóutak megközelítése
A Kis Szerpentin felsõ száráról, a Kõ-kapu alatt 40 méterrel kezdõdik a sárga háromszöggel jelzett széles szekérút. Ez kezdeti két rövid kanyar után elõbb K-i, majd ÉK-i irányba tart, 200 m után nyitott térségre, kõgörgeteggel borított tisztásra ér és élesen jobbra, D-i irányba kanyarodik. Az út fölött tiszteletet keltõen magasodik az oltár jobb oldali szárnya, élvonalában tekintélyes áthajlás-sorral.
A Szirtifecskék repedése és az Áthajlásos-mászóút felé a kanyarban kell letérnünk a szekérútról. A tisztás felsõ szögletében nagyobb sziklatömb, mögötte gyenge csapás kezdõdik, mely a meredek, erdõs oldalon el-elveszve a Mária-kõ középsõ fala és a baloldali oltárszárny által alkotott szögletbe vezet. Innen meredek, de könnyen mászható, 30 m magas bevágáson jutunk a Középsõ párkányra. Ez a párkány 40-50 m széles, sûrû fenyvessel borított és 160 méteren folytatódik jobbra, majd függõleges sziklafal peremén szakad meg. Itt, a párkány végén található a Ficsúr-mászóút harmadik biztosítóhelye. A Felsõ-párkányra ugyancsak a baloldali sziklagerinc szögletében jutunk fel, a keskeny hornyon már nehezebb és kockázatosabb is a felkapaszkodás. Ez a párkány már jóval keskenyebb, fenyõk is gyérebben nõnek rajta. A bal saroktól 25 méterre jobbra hatalmas, háromszög alakú kõtömb válik el a faltól, jobb oldalán 10 m magas horonnyal:
M3 * Szirtifecskék repedése 4A
A Szirtifecskék repedése (Fozocoº Paul, Muntiu Liviu, 1955) egyetlen, közepesen nehéz kötélhossz, melynek beszállásához a menedékháztól 220 méter szintkülönbséget kell megmásznunk. Azoknak ajánlhatjuk, akik élvezik a könnyebb csavargásokat, szeretnének megismerkedni a Mária-kõ párkányaival és nem a gyalogösvényen akarnak a csúcs kilátópontjára feljutni. Hossza: 38 m=1 kh. Szintkülönbsége: 35 m. Nehézségi osztály: 4A. Idõtartam: 1/2–1 óra. Jellege: 84%-a természetes mászás (24 m III, 8 m IV), 16%-a mesterséges mászás (6 m A1).
A párkányon tovább haladva nagyobb áthajlás alatt elsõrangú bivakhelyet találunk. Fozocoº Paul visszaemlékezései szerint fiatalkorában háborítatlan pásztorórákat töltött itt. Természetesen Paul pásztoróra helyett egy sokkal népiesebb kifejezést használt. Derékszögben megtörõ sziklafal állja utunkat, 45 métert ereszkedünk a párkány alsó pereme felé és nyitott, fák nélküli részre érünk. 10 méterrel odébb függõleges, keskeny repedés füves küszöbre vezet, a repedésben sziklaszeg:
M4 * Áthajlásos-mászóút 5A
Az Áthajlásos-mászóút minden bizonnyal nyomdahibából kifolyólag szerepel 5A nehézségûnek az 1978-as kiadású Cristea-kalauzban. Az út vonalán mindössze egy kötélhossznyi könnyû létrázás és 9 méteres áthajló szakasz támaszt némi nehézséget. Sûrûn szegezett, de a szegek között igen sok a gyenge. Az egész út azt a benyomást kelti, hogy a kezdõ sziklamászók közismert szegezési kényszerének "eredménye". Hossza: 72 m=3 kh. Szintkülönbsége: 50 m. Nehézségi osztály: ?5A? Idõtartam: 1–2 óra. Jellege: 43%-a természetes mászás (31 m III), 57%-a mesterséges mászás (32 m A1, 9 m A3).
A Ficsúr-mászóút és a '67-es Finálé útja felé a kõgörgeteges tisztástól tovább követjük a jelzett szekérutat. Ez 110 méteren párhuzamosan halad a sziklafallal, majd bekanyarodik az erdõbe. A kanyarból kõtörmelékes hajlat mentén csapás kapaszkodik balra és 80 m után függõleges falacska tövébe vezet. A bal szélen, meredek szegélyen 10 métert mászunk és széles párkányra, nagyméretû áthajlás alá jutunk:
M6 *** '67-es Finálé útja 4B
A széles párkány bal sarkából elõbb felfele, majd átlósan balra mászunk néhány métert. Vízszintes szegélyrõl meredek fûlejtõ emelkedik:
M5 *** Ficsúr-mászóút 5A
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ – Lejövetel a Mária-kõrõl |
Lejövetel a Mária-kõrõl
A Ficsúr-mászóút és a '67-es Finálé útja egymástól néhány méterre ér véget. Két úton is leereszkedhetünk, "az egyik rövidebb, a másik hamarabb". A rövidebb változat óvatosságot követel, mert néhány szakaszán meredek sziklán kell lemásznunk. A két mászóút kiszállásától jobbra völgyfej, ezen leereszkedve keskeny, 11/2–2 méter széles, ferde sziklapárkányra érünk. Elõvigyázatosan kötélbiztosítás nélkül is lejuthatunk a fal tövében húzódó ösvényre, mindvégig balra tartva a párkányon. Az ereszkedés közepe táján több személy befogadására alkalmas, tágas sziklaüreg nyílik.
A távban hosszabb, idõben talán rövidebb, de mindenképpen kényelmesebb csapás szintben átvágja az említett völgyfejet, rövid emelkedõ után a sziklafal peremére ér, majd a balról, a Mária-kõ csúcsa felõl ereszkedõ ösvénybe torkollik. Innen meredek vízmosáson jobbra is leereszkedhetünk, de az ösvény folytatása a Mária-kõ D-i oldalát harántozó széles szekérútra vezet. Ezt jobbra követve a Cifra-nyeregbe jutunk.
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ – Ficsúr mászóút |
M5 *** FICSÚR-MÁSZÓÚT 5A
(TRASEUL FECIOAREI / JUNGFRAU ROUTE)
Elsõ megmászás: Vasilescu Dan, Bulgãr Alexandru, Dunca Dumitru, 1974 | |
Hossza: 124 m=5 kh | Szintkülönbsége: 80 m |
Nehézségi osztály: 5A | Idõtartam: 2-3 óra |
Jellege: 41%-a természetes mászás (6 m I, 19 m II, 10 m III, 14 m IV, 2 m V);
40%-a mesterséges mászás (19 m A0, 29 m A1, 17 m A2, 8 m A3)
Javarészt erõsen kitett áthajlásokon haladó, jó erõnlétet követelõ, nehéz mesterséges mászóút. Biztonságosan szegezett. Szépséghibája csupán, de értékét nem kisebbíti a 3. kötélhossz vízszintes harántozása, mely a Középsõ-párkányra vezetõ "vészkijárat". Néhány évvel ezelõtt hatalmas kõtömb szakadt le a Mária-kõ faláról, ez a Ficsúr-mászóút ötödik (utolsó) kötélhosszát átmenetileg megmászhatatlanná tette.
A 2. kh végén a biztosítóhely tágas párkánya szomszédos a 67-es Finálé útjának biztosítóhelyével, itt kényelmesen át is lehet jutni az egyik útból a másikba. A 3. kh vízszintes harántozása boltozat alatt, nedves, sáros szegélyen húzódik. Sûrûn szegezett, de ügyelnünk kell a szegek terhelésére. A harántozás széles, fenyves teraszra, a Középsõ-párkányra vezet, ahonnan ösvény ereszkedik a sziklafal tövébe.
Wild Ferenc: Békás-szoros | MÁRIA-KÕ – 67-es Finálé útja |
M6 *** '67-es FINÁLÉ ÚTJA 4B
(TRASEUL FINALA 67 / KLETTERFINALE 67)
Elsõ megmászás: ªapira Dorel, Fozocoº Paul, Udrea Gheorghe, 1967 | |
Hossza: 91 m=3 kh | Szintkülönbsége: 72 m |
Nehézségi osztály: 4B | Idõtartam: 1-2 óra |
Jellege: 18%-a természetes mászás (6 m II, 7 m III, 6 m IV);
82%-a mesterséges mászás (12 m A0, 64 m A1, 8 m A2)
Egyike a Békás-szoros legnépszerûbb, leggyakrabban mászott útjainak. Biztonságosan szegezett, vonalvezetése szép és látványos. A sziklamászó bajnokságok döntõire, a stopperórás mászóversenyekre készült ún. "finálétraszék" közül ez a legsikerültebb.
1. kh: Az áthajlás ereszébe magasan elvert szeget egy kis akrobatikával érhetjük el. 4 m hosszú, áthajló, balra harántozás következik (A2). Terpeszlépéssel meredeken jobbra emelkedõ szegélyre jutunk, mely boltozatos, balra ívelõ bevágás alá vezet. A bevágás 16 méterét A1-re értékeltük, mert bár sûrûn szegezett (létra nélkül is mászható), a szikla több helyen áthajló. Sziklalapon át (5 m III+) tágas, fenyõk szegélyezte teraszra jutunk: nagyon csábító köztes biztosítóhely. 4 m IV+ vezet az elsõ szegig, majd 7 m A1 után 2 métert balra harántozunk. Bajor technikával rövid bevágáson mászunk fel (2 m IV+), majd rézsútosan balra kanyarodva 4 m III- és A0 után keskeny párkányra érünk. Három szegnél kényelmetlen helyzetbõl biztosíthatunk. 2. kh: Fokozatosan nehezedik a mászás: 14 m A0 és A1, majd 3 m áthajló A2-es szakasz következik. Vízszintes repedéshez érünk, ennek mentén 9 métert harántozunk balra: elsõ harmada A1, a többi II. Széles párkányon állunk meg, fölötte balra, mintegy 4 méterre van a szomszédos Ficsúr-mászóút második biztosítóhelye. 3. kh: Az utolsó kötélhossz pontosan 40 méter! Ha köteleink nem érnének ki a tetõ fenyõjéig, akkor meredek fûlejtõn, egyetlen szegnél, kényelmetlen helyzetben kell megállnunk. A kötélhossz kezdeti harántozása 3 méteres egyensúlygyakorlat (A0). Széles, kezdetben erõsen áthajló repedéshez érünk: 5 m A2, a korhadt ékek fölött csõszeg nyújt biztosabb mesterséges fogást. Zsinóregyenes, függõleges repedés következik, ennek 32 méterén (A1) úgy létrázzunk, hogy a néhol omlékony kõzetbe vert gyengébb szegeket óvatosan terheljük. A repedés végén fûpárnák teszik bizonytalanná a mászást, a rövidebb kötelek éppen itt szoktak "elfogyni". Jobbra emelkedõ fûnyelv vezet a biztosítóhely vastag fenyõjéig.
Wild Ferenc: Békás-szoros | CSÍKI-BÜKK – Nyugati- és déli fala |
CSÍKI-BÜKK NYUGATI ÉS DÉLI FALA
NYUGATI-FAL | |||
♥ F1 | ** | Ablakos-horony | 2B |
F2 | ** | Oldódások útja | 5A |
F3 | *** | Sziklakönny-mászóút | 5B |
F4 | ** | Napsugár-mászóút | 5A |
DÉLI-FAL | |||
♥ F5 | * | Csíki-Bükk gerince | nh(1B) |
♥ F6 | ** | Posta-fal útja | 3A |
F7 | ** | Kassiopeia-mászóút | 5A |
F8 | * | Dugóhúzó-út | 4B |
F9 | ** | Egyetemi Sportklub útja | 4A |
F10 | * | '78-as Finálé útjai | |
F11 | ** | Erdészek útja | 4A |
Wild Ferenc: Békás-szoros | CSÍKI-BÜKK – mászóútjainak megközelítése |
A mászóutak megközelítése
A mûút Km27+670 pontja fölött 35 m magas horony emelkedik, vonalán egyetlen kötélhossznyi, 2B-re hitelesített mászóút halad:
♥ F1 ** Ablakos-horony 2B
Ha rászánjuk magunkat a horony sikerélményt éppen nem nyújtó megmászására, akkor az út végeztével a sziklaperem valamelyik fenyõjétõl kötélen ereszkedhetünk vissza a mûútra.
Az övezet legjelentõsebb mászóútjához a Km26+850 ponttól indul ösvény. Ez kezdetben átlósan emelkedik az erdõben, majd elvész, de tartva a kezdeti irányt 100 m után kiérünk a fenyvesbõl a Tündérek tornáca nevû nyitottabb részre. Átkelünk a kõfolyáson, élesen jobbra kanyarodunk és a mélyen lenyúló sziklaláb tövében 70 métert kapaszkodunk a beszállás messzirõl látható jeléig:
F3 *** Sziklakönny-mászóút 5B
(A Sziklakönny-út beszállásához eljuthatunk a Csíki-Bükk gerincétõl a meredek oldalt harántozó ösvényen is.)
Az egykori posta épületétõl jól kitaposott ösvény indul a Posta-fal irányába. Kisebb letöréshez érve az ösvény kettéágazik, a bal oldali ág vöröses kõgörgetegen meredeken emelkedik, és a fal tövében húzódó vízszintes fûpárkányra vezet. Innen két mászóút kezdõdik:
♥ F5 ** Csíki-Bükk gerince (nh)1B
♥ F6 ** Posta-fal útja 3A
A Csíki-Bükk gerince 1B nehézségû kiszegezetlen, kényelmes túra. Három kötélhosszon a Posta-fal peremét követjük, a gerinc függõleges része alól balra, a fenyves vályúba harántozunk, és ezt követjük mindaddig, míg a Nyugati-fal peremére könnyûszerrel kimászhatunk. Ha nem ereszkedünk a fenyves vályúba, hanem követjük a gerinc élét, akkor a Kassiopeia-mászóút utolsó kötélhosszának szegeit fedezhetjük fel. A Csíki-Bükk gerince olyan gyakorlott mászóknak ajánlott, akik a szikla nyújtotta természetes biztosítást alkalmazzák. Piros pontos út!
A Posta-fal útja másfél kötélhossznyi sûrûn szegezett, 3A-ra hitelesített, könnyû mászóút. Évtizedeken át a marosvásárhelyi alpinisták kedvelt túrája volt, mert már az elsõ kötélhossz végérõl egy 28 méteres ereszkedéssel visszatérhettek a Napsugár bárba. Ha a második rövid kötélhosszat is megmásszuk, akkor a sziklaél túlsó, ÉNy-i oldalán ereszkedhetünk le. Felújítva 2009-ben. Piros pontos út!
A Posta-fal útja beszállásától 35 méterre jobbra repedés húzódik a sziklafalhoz tapadó borda mellett:
F7 ** Kassiopeia-mászóút 5A
Ha az egykori posta épületétõl induló és a sziklaletörés tövében kettéágazó ösvény jobb oldali ágát követjük, akkor 100 méter meredek emelkedõ után a sziklafal mélyebb beszögelléséhez, balra áthajló egyenes bevágáshoz érünk:
F8 * Dugóhúzó-út nh(4B)
A Dugóhúzó-út 35 métere akrobatikus erõmutatvány az áthajló bevágás mentén. Hitelesítve nincs, nehézsége a 4B fokozatnak felelne meg. Marosvásárhelyiek nyitották meg, ennek ellenére az út neve nem a közmegbecsülésnek örvendõ, és a hegymászásban nélkülözhetetlen szerszámra utal, hanem a mászás során elvégzendõ kényszerû és kényelmetlen tekeredésekre.
A Dugóhúzó-út beszögellésétõl 20 méterre jobbra, sárgásfehér repedés mentén három szeget fedezhetünk fel: az omlékony, nagyon bizonytalan egyetlen kötélhossz "elkövetõinek" szándékát nem sikerült kiderítenünk. Az ösvény vízszintesen húzódik tovább a fal tövében. 110 m után menedékesen emelkedõ széles fûpárkány nyúlik be a falba, melyrõl sûrû szeglétra indul felfele: a reménykeltõen kezdõdõ út két kötélhossz után megszakad, kiszegezõje képtelen volt befejezni. Tovább haladva az ösvényen 60 méter után függõleges, keskeny bevágáshoz és ettõl jobbra átlósan emelkedõ vékony repedéshez érünk:
F10 * '78-as Finálé útjai
A '78-as Finálé útjai három változaton csak felsõ biztosítással mászhatóak, sziklaszegek csak a teljesen sima, fogás nélküli szakaszokon vannak. A nehéz természetes mászástechnikával leküzdhetõ repedések elsõrendû edzõutak.
Az ösvény, amely végigkalauzolt a Déli-fal tövében, enyhén emelkedni kezd és a Vereskõ-nyeregben ér véget.
Wild Ferenc: Békás-szoros | Lejövetel a Csíki-Bükkrõl |
Lejövetel a Csíki-Bükkrõl
A Nyugati-fal útjai közül kettõ – az Oldódások útja és a Sziklakönny-mászóút – ér fel az 1173 méter magas kilátópontra. Innen kényelmesen leereszkedhetünk a Cifra-mezõ felé, ha az ÉK-i irányba húzódó, kezdetben halvány csapást, majd jól kitaposott ösvényt követjük. Az 1002 méter magas Cifra-nyeregbõl sárga háromszög jelzés vezet É-nak a Kis-szerpentini turistagócpont, az egykori Gyopár (Békásszoros) menedékház tisztása felé, vagy D-i irányban a Vereskõ-nyergen át Gyilkostó üdülõtelepre.
A hegymászók többsége az ortodox templom felé ereszkedõ fehér téglalap jelzésen tér vissza, amely a Napsugár villa kertjébe vezet.
Wild Ferenc: Békás-szoros | CSÍKI-BÜKK – Oldódások útja |
Elsõ megmászás: Kállai Mihály, Bíró Pál, 1985 | Felújítva 2007-ben |
Hossza: 180 m=4 kh | Szintkülönbsége: 130 m |
Nehézségi osztály: 5A | Idõtartam: 3-4 óra |
Wild Ferenc: Békás-szoros | CSÍKI-BÜKK – Napsugár mászóút |
Elsõ megmászás: Pop Iuliu, Nüber János, Bostan Ctin, 1984, 1976 |
Felújítva 2007-ben |
Hossza: 180 m=4 kh | Szintkülönbsége: 153 m |
Nehézségi osztály: 5A | Idõtartam: 3-4 óra |
Wild Ferenc: Békás-szoros | CSÍKI-BÜKK – Sziklakönny mászóút |
F3 *** SZIKLAKÖNNY-MÁSZÓÚT 5B
(TRASEUL LACRIMA DE PIATRÃ / FELSTRÄNEN ROUTE)
Elsõ megmászás: Noaghiu Mircea, Pãdureanu Constantin, Tódor Géza, Vass József, 1975 |
Felújítva 2008-ban |
Hossza: 218 m=7 kh | Szintkülönbsége: 72 m |
Nehézségi osztály: 4B | Idõtartam: 1-2 óra |
Jellege: 44%-a természetes mászás (8 m II, 61 m III, 17 m IV, 9 m V);
56%-a mesterséges mászás (118 m A1, 5 m A2)
A Csíki-Bükk látványos nyu-gati fala, amely a Tündérek tornáca fölött simán és tagolatlanul emelkedik, viszonylag késõn akadt legyõzõjére. Valószínûleg az riasztotta el a sziklamászókat, hogy a kõzet tömörsége, és az összefüggõ, folytonos repedések hiánya sok falfúrást fog igényelni. A brassói egyetemisták csapata mindössze 11 expanziós szeget használt fel a hosszú út kiszegezésénél. A rosszemlékû FRTA, a Román Hegymászó Szövetség papírformaságokra hivatkozva tagadta meg 1975-ben a mászóút hitelesítését (talán a leíráshoz mellékelt fénykép nem volt szabványméretû!). A rövid idõn belül népszerûvé vált utat csak tíz évvel késõbb hitelesítették 5B-re.
Az út java részében mesterséges mászás, nehézséget leginkább az egymástól nagy távolságra ütött szegek elérése okoz. A kõzet több helyen omlékony, gyakoriak a gyenge, csak óvatosan terhelhetõ szegek. Az útvonal szépségét az adja, hogy a hatalmas, sima fal mindvégig teljes hosszában belátható, egyetlen kiugrás, hajlat sem csökkenti mélységérzetünket. A mászóút a hét kötélhossz folyamán – a számos jobbra-balra harántozás ellenére is – tartja a beszállás vonalát, a sziklafal tetején a nagyméretû átlós ereszt is pontosan ennek az egyenesnek a mentén lépjük át.
1. kh: A fal alsó része enyhébb dõlésû füves lejtõ. A kötélhossz végig III- nehézségû, 8 köztes biztosítószeggel. Fûszegélyeken haladunk, jobbra-balra kerülgetve a nehezebb szakaszokat. Kényelmes párkányon állunk meg biztosítani (2 szeg).
2. kh: A biztosítóhelytõl balra kerek sziklatömb emelkedik, peremén fûpárnák sora (17 m III-). A tömb tetejérõl felfele létrázunk (A1e), majd 14 métert átlósan jobbra harántozunk. A harántozás eleje és vége A1, egymástól távolra ütött szegekkel, a közepe nagyon omlékony V-. Nyújtott jobbra lépéssel kitett, keskeny peremre jutunk, csenevész borókabokor mellett kényelmetlen helyzetben biztosítunk (2 szeg).
A 3. kh A biztosítóhely szegélyén jobbra harántozunk (5 m IVe és 5 m A1). Függõleges repedés aljához érünk, ennek 5 méterén nagyon távol vannak egymástól a szegek, és a köztes fogások is megbízhatatlanok (A2). Füves szegélyen rézsútosan jobbra mászunk (III). Négy méter felfele (A2e) és 2 méter balra harántozás (A1) után kényelmetlen biztosítóhelyre érünk (2 szeg).
4. kh: Függõleges szakaszon vezet a szegsor (18 m A1e). Az út vonalától jobbra kisméretû boltozatok, ereszek sora húzódik, ezek leszakadt táblák maradványai. A mászóút vonalán is több az elvált, kongó lemez, számtalanszor ezek peremébe kapaszkodunk. Füves szegélyen még 12 méter IV és kényelmetlen biztosítóhelyre érünk.
5. kh: Kezdetben távoli szegeken (10 m A1), majd nagyméretû elvált tábla szélén bajor (Piaz) technikával mászunk. Vízszintes szegélyen köztes biztosítóhely (4 szeg), a szegélyen 5 métert harántozunk balra (A1). Sziklalap mögötti repedés szegein 5 métert létrázunk felfele (A1). Az utolsó enyhén jobbra tartó 10 méteren (A2e) a szegek oly távol vannak egymástól, hogy csak kisméretû köztes fogások segítségével érhetjük el õket. Füves szegélyen állunk meg, ismét csak kényelmetlen helyzetben.
6. kh: A szegély fölött már "egészséges" a kõzet, természetes lyukakba ütött biztonságos szegeken mászhatunk (13 m A1). Hét méter hosszú kitett jobbra harántozással (A1) dõlt, sima lapra jutunk, ahol 3 szegtõl viszonylag kényelmesen biztosíthaunk. Fejünk fölött néhány méterre ijesztõen ugrik elõ a hatalmas, átlós boltozat.
7. kh: A boltozat alatti mosott falon ferdén balra tartunk (8 m A1e, 4 expanziós szeg). A legfelsõ szeg már a boltozat aljában van, innen fordított fogásokat használva bakancstalpnyi fokra lépünk ki. Ezt a kétméteres szakaszt inkább csak erõsen kitett, nagy magasságban lebegõ helyzete miatt értékeltük V+ nehézségûre. A boltozat ereszén 2 szeg segít át, a harmadik már a boltozat fölötti szegélybe van verve. Ez a szegély a mászóút legkitettebb pontja. Kényelmesen létrázunk még 12 métert (A1e), majd 8 m II-es szakasz a fal ormára vezet.
Wild Ferenc: Békás-szoros | KIS-COHÁRD |
DÉLI-FAL | |||
♥ S1 | ** | Sólyomfészkek bevágása | 4B |
♥ S2 | * | Hasadék-mászóút | 4A |
♥ S3 | * | Cohárd-torony útja | 4A |
S4 | Ø | Borókás-gerinc | 3B |
S5 | Ø | Szép-gerinc | 3B |
♥ S6 | ** | Vörös-horony | 3B |
♥ S7 | ** | Vörös-horony gerince | 3B |
♥ S8 | Ø | Vörös-horony fala | 3B |
♥ S9 | *** | Középsõ-repedés | 4A |
♥ S10 | *** | Encián-mászóút | 4B |
KAPUBÁSTYA | |||
S11 | Ø | Éles-gerinc | |
S12 | ** | Hal-repedés | 4B |
A Gyilkos-tó környékén a legtöbb turistát mindig is a két Cohárd vonzotta. Nyáron a Kis-Cohárd festõi fekvése, tavat uraló impozáns sziklafala csalogatja a kirándulókat, télen pedig a Nagy-Cohárd országos viszonylatban sem megvetendõ sípályája biztosítja az üdülõtelep forgalmát. A két Cohárd tömbjét É-ról a Kupás-patak, K-rõl a Békás-patak, D-rõl pedig a Cohárd-patak alsó szakasza, a Gyilkos-tó és a Békás-patak kezdeti szakasza határolja. A Likas-havastól az 1207 m magas Cohárd-patak feje, vagy Hátsó-Cohárd-nyak választja el. A Nagy-Cohárd és a Kis-Cohárd között az 1202 m magas Cohárd-nyereg vagy Elsõ-Cohárd-nyak képezi a határt.
A legszembetûnõbb különbség a két testvércsúcs között korántsem a magasságaikból adódik, hanem abból, hogy míg a Nagy-Cohárdot összefüggõ fenyves borítja, addig a Kis-Cohárdot körös-körül száz méternél magasabb meredek mészkõfalak koszorúzzák, sárgás-vöröses déli fala uralja a Gyilkos-tó környékét. Nem csoda, ha Orbán Balázs Nagy-Czohárd-nak nevezte a kisebb, 1344 m magas csúcsot. A környékrõl írók évtizedekig Orbán Balázstól ihletõdtek, és a két testvércsúcs közül a 160 méterrel alacsonyabbat nevezték Nagy-Cohárdnak. L. Gyárfás Gyõzõ 1910-ben keltezett cikkében ugyan már a "Kiscohárd mészszirt meredek sziklafalá"-ról ír, de az 1912-es kiadású K.u.K. térkép N. Czohárd-nak jelöli az 1344 méteres csúcsot, míg az 1504 m magas Czohárd-ként szerepel. Az elsõ világháború utáni kiadványokban úgy látszott, hogy egyszer s mindenkorra tisztázódott, melyik a kisebb és melyik a nagyobb. A bizonytalankodásnak végérvényesen a környék egyik frissebb – 1974-es – térképének szerkesztõi vetettek véget, akik egyszerûen "elköltöztették" a Kis-Cohárdot a Nagy-Cohárd túlsó oldalára, és az északi hegyláb egyik jelentéktelen kiemelkedését nevezték ki Kis-Cohárdnak.
A sziklamászók 1956-ban fedezték fel a Kis-Cohárdot, amikor is egyetlen nyári idény alatt, a mezõgazdasági kampányok mintájára, tizenegy mászóutat nyitottak meg. A kampánymunka meg is látszik a kis-cohárdi utakon, mindössze kettõ maradt meg belõlük napjainkig is látogatottabbnak.
A Déli-fal nagy hõmérséklet-ingadozásnak van kitéve, ezért is, de szerkezeti okokból is kõzete meglehetõsen omlékony. Kristó András hívta fel figyelmünket arra, hogy a Kis-Cohárd déli sziklafala nem eróziós eredetû (mint amilyenek a környék szorosainak sziklafalai), hanem jellegzetes réteglépcsõ – a szakirodalom szerint kueszta, – amely úgy keletkezett, hogy a kõzetrétegek pereme szél, esõ, fagy hatására kipreparálódott, és nagyon egyenetlen, lépcsõs, bordás sziklafallá alakult át. A sziklafal a geológiai korokban folyamatosan hátrált és ez a hátrálás a romboló erõk hatására – többek között a már említett hõmérséklet-ingadozás miatt is, – ma is folytatódik kisebb mértékben. Ezt tanúsítja a sziklafal lábához támaszkodó hatalmas törmelékgarmada, törmeléklejtõ, de a kõzet omlékonyságát saját bõrükön is tapasztalhatják a sziklamászók, bármelyik kis-cohárdi útba induljanak is be.
A Cohárd név eredete nincs tisztázva. 1773-ból a Nagy Czáhár és Kis Czáhár, 1864-bõl pedig a Czuhár elnevezésekkel találkozunk. Ezek családnévre engednek következtetni. A környékrõl írók Orbán Balázs szájhagyományra alapozott magyarázatát idézik unos-untalan: "E hegyekben sok a veres márvány. Németek jöttek ide azt megvizsgálni, de faragni kezdvén, igen keménynek mutatkozott s azt mondták rá: 'Zu hart': honnan eredett – a néphit szerint – Czohárd neve". Orbán Balázs legendás tárgyilagosságára jellemzõ, hogy az idézett mondatba õ is beszúrta: "a néphit szerint". Ennek a néphitnek az a bökkenõje, hogy a Cohárdon márvány nincs, a vöröses mészkõ pedig nemhogy túl kemény lenne, hanem igen mállékony, töredezõ. Friss keletû, a feltételezés szintjén álló, ellenõrzésre, nyelvészekkel megvitatásra szoruló észrevételünk a következõ. A szerbhorvát eredetû (suvat) román suhat, sohat 'legelõ' jelentésû szót több romániai magyar nyelvjárás – székelyes csángó, déli csángó, moldvai csángó – szuhát, szohát formában átvette, változatlan jelentéssel. Ugyancsak e szónak származéka a Szohárd helységnév (Lujzi-Kalagor: Magyar Nyelv, XXXI, 64), de a Cohárdok tõszomszédságában, a Kis-havas DK-i hegylábán lévõ legelõnek, a Suhârzel-nek a neve is. Könnyen feltételezhetõ tehát, hogy a két hegy neve – románul: Suhard – az itteni legelõket bérlõ békási pásztoroktól származik.
Wild Ferenc: Békás-szoros | KIS-COHÁRD – A mászóutak megközelítése |
A mászóutak megközelítése
A Kapubástyán húzódó Hal-repedés és az Éles-gerinc kivételével a Kis-Cohárd többi útjához az egykori Cohárd menedékház helyérõl indulunk. Ezt a pontot az országút Km26 pontja fölötti hídtól 15–20 perc alatt kényelmesen elérhetjük a kék háromszöggel jelzett úton. Innen már látszik a Déli-fal alsó szakasza, bal szélén pedig felfedezhetjük a Középsõ-repedés jellegzetesen zsinóregyenes, ebbõl a távolságból hajszálvékonynak tûnõ vonalát. Ha sikerült azonosítanunk a Középsõ-repedést, akkor sok tájékozódni valónk már nem maradt.
A beszállásokhoz úgy juthatunk fel a legkényelmesebben, hogy az egykori menedékháztól helyétõl 150 métert a kék háromszöggel jelzett szekérúton haladunk. Rövid meredekebb szakasz után a szekérút balra tér el, a jelzés pedig ösvényen halad tovább. Az elágazástól jobbra kétméteres kõtömb hever, ennek irányában vágjunk át a fenyõsávon, amely az utat a kõfolyástól elválasztja. Innen aztán "ki merre lát": ösvény, csapás a bizonytalan kõgörgetegen nincs, csupán a sziklafal tövében húzódik egy üggyel-bajjal követhetõ nyom. A beszállások kék keretes fehér jelei viszont messzirõl virítanak, bizonytalankodást csak a meg-megcsúszó törmelék okozhat. Az ebbõl a szögbõl kimagaslónak látszó sziklatorony tövében a zóna három leglátogatottabb útjának beszállásai sorakoznak, balról jobbra a
♥ S6 ** Vörös-horony 3B
♥ S9 ** Középsõ-repedés 4A
♥ S10 ** Encián-mászóút 4B
A Déli-fal felsõ részén emelkedõ mászóutak felé a szekérútról az ösvényre térõ kék háromszög jelzést tovább követjük. Hamarosan a Cohárd-nyereg (1202 m) lankásabb zónájába érünk, kõtömbökkel tarkított laposabb térségre. Jobb kézre a fal nyugati sarka, a száz méternél magasabb, vöröses színû, impozáns sziklabástya emelkedik. A bástya jobb alsó sarkában 40 méter magas, különálló, szürke torony magasodik. Balról fenyõkkel sûrûn benõtt meredek vályú kanyarodik a torony mögé, ennek aljából kezdõdik a
♥ S1 ** Sólyomfészkek bevágása 4B
A fenyõkkel benõtt vályún felmászva 25 méter magas sziklatömbhöz érünk. A tömb baloldali kéményén kezdõdik a
S2 * Hasadék-mászóút 4A
A fal tövében emelkedõ szürke sziklatoronytól jobbra, a kõfolyás fölött 70 méter magasságban vízszintes párkány húzódik két sudár fenyõvel. A két fenyõ között, az áthajló sárga sziklán messzirõl látszik a beszállás jele:
♥ S3 * Cohárd-torony útja 4A
Wild Ferenc: Békás-szoros | Lejövetel a Kis-Cohárdról |
Lejövetel a Kis-Cohárdról
A Kis-Cohárd csúcsáról a kék háromszög jelzés vezet vissza az üdülõtelepre. A mászóútak végeztével azon kell igyekeznünk, hogy ezt a turistajelzést elérjük. A Sólyomfészkek bevágása és a Hasadék-mászóút kijöveteleitõl felfele követjük a kezdetben kopár, majd erdõs hegylábat. A Vörös-horony, a Középsõ-repedés és az Encián-út a Vörös-horony csorbájába ér ki. Ezt a csorbát 20 m magas, enyhe lejtésû sziklafal választja el a Kis-Cohárd csúcsára vezetõ fûlejtõtõl. A szokványos út a csorbából 15 métert jobbra harántoz (I), majd a füvön balra kanyarodik, és visszatér a csorba fölé (itt egy szeg). A csorbából a fölötte emelkedõ sziklataraj élén is felmászhatunk, így 20 méter II-es szakasszal hosszabbíthatjuk meg túránkat. A Kis-Cohárd csúcsára vezetõ meredek fûlejtõn kitaposott ösvény kanyarog, a Vörös-horony gerinc- és falváltozata az említett sziklataraj fölött éri el ugyanezt az ösvényt.
* * *
Ha már meghódítottuk a Kis-Cohárd ormát, érdemes kisebb kirándulást tennünk a Tündérkert párkányain. A legfelsõ sziklafal peremén keskeny, de jól követhetõ nyom kanyarog. A XX. század elején ezt a turista ösvényt már ismerték, és áradozva dicsérték a turisták, ma azonban alig járják. A Délnyugati-pillérrõl (1289 m) nyílik a legszebb kilátás a Békás-szoros bejáratára és kezdeti szakaszára, közel 300 méteres magasságból látszik a mûút és a Békás-patak ezüstös szalagja. A sziklaperemen elsétálhatunk az 500 méterre lévõ Északkeleti-pillérig (1285 m), a minden kockázat nélkül járható ösvény itt véget ér. Az Északkeleti-pillérrõl kilátás nyílik a Kupás völgyére és a Békás-szoros középsõ, az alagutakig terjedõ szakaszára. Láthatóak innen a szorost határoló nevezetesebb sziklaszirtek is, az Oltár-kõ, a Bardócz-kõ, a Mária-kõ. Tiszta idõben ÉK felé, túl a szoroson a Munticsel, a Csalhó és a Tar-havas zárja a kilátást.
A természetjárás úttörõi még számon tartották a Kárpátok jeles visszhangjait és ezek között a kis-cohárdi is helyet kapott, Orbán Balázs is megemlíti. A századfordulón általános szokás volt a Kis-Cohárd csúcsáról a tó víztükrére, vagy a Tündérkert peremérõl a Csíki-Bükk sziklafalára lövöldözni, és élvezni a sokszoros, hatalmas dörgést. Napjaink turistája a szoroson átszáguldó motorok bõgésének, a sugárhajtású repülõk hangrobbanásának és a békási kõfejtés detonációinak szüneteiben egészen jól érzi magát egyéb dörgedelmek nélkül is. Turistaelõdeink másik kedvenc szórakozásáról, a kõgörgetésrõl is ajánlatos lemondanunk, nemcsak azért, mert a tömbök a mûútig ugrálhatnak, hanem azért is, mert a környék legnagyobb zergepopulációját veszélyeztetik.
A Tündérkert felsõ pereme bárki számára biztonságosan járható. Ajánlatos vastagabb lábbeliben járni-kelni, mert a verõfényes párkány a pompás színezetû keresztes vipera kedvenc napozóhelye. A Tündérkert alsóbb párkányainak megközelítése, valamint a leereszkedés a Cohárd-barlanghoz csak a terepet jól ismerõ vezetõvel javasolt. A Kis-Cohárd alsó párkányain elkalandozó kirándulók eddig is sok munkát adtak a hegyimentõknek. Ne feledjük, hogy a meredek, sziklás oldalak a zergecsapások révén váltak úgy-ahogy járhatóvá.
Wild Ferenc: Békás-szoros | KIS-COHÁRD – Sólyomfészkek bevágása |
♥ S1 ** SÓLYOMFÉSZKEK BEVÁGÁSA
(DIEDRUL CUIBURILOR DE ªOIMI / FALKENHORST VERSCHNEIDUNG)
Elsõ megmászás: Karácsonyi László, Cristina Petre, 1956 | Felújítva 2008-ban |
Hossza: 121 m=4 kh | Szintkülönbsége: 102 m |
Nehézségi osztály: 4B | Idõtartam: 2-3 óra |
Jellege: 64%-a természetes mászás (17 m I, 22 m II, 31 m III, 7 m IV);
36%-a mesterséges mászás (10 m A0, 34 m A1)
Piros pontos út.
A Kis-Cohárd falának nyugati sarka száz méternél magasabb impozáns bástya, melyet a fal tövétõl az oromig húzódó mély bevágás barázdál. A bevágás mentén haladó út változatos és biztonságosan szegezett. A kõzet, ijesztõ vörös színe ellenére is aránylag tömör, számos nagyméretû fogással. A régimódi szegek miatt feltétlenül szükséges néhány vékony karabiner is.
1. kh: Balra ívelõ repedés mentén (10 m A0), majd füves szakaszon át (8 m II) magányos fenyõ csorbájába jutunk. A csorbából kövessük az egyenesen felfele tartó repedést és 5 m III+ után harántozzunk jobbra 4 métert. Kényelmetlen szegélyen 2 szeg.
2. kh: A vörös sziklafalon 11 métert mászunk (A1), majd fél méter széles szegélyen jobbra harántozunk (2 m III+). A kezdetben nyitott füves vályú 7 m III- után széles, sekély horonyként folytatódik (7 m II). Kisebb boltozat alatt állunk meg (2 szeg).
A 3. kh az út legnehezebb kötélhossza. Az elsõ 15 méteren A0 váltakozik III+-szal, majd 3 méteren enyhén áthajló A1. Rövid füves szakasz (7 m II) után a repedés valóban bevágásszerûvé válik, aljában nehezen felfedezhetõ és nagyon szûk nyílású szeggel. Váltakozva szegeken és nagyméretû, biztos fogásokon mászunk (15 m A1 és IV-). Kiérünk a torony gerincére, ahol sziklabütyökrõl kényelmesen biztosíthatunk (2 szeg).
4. kh: Kezdetben a gerinc bal oldalán haladunk néhány métert (III-), majd átvágunk a jobb oldali széles fûnyelvre. Nagyméretû sziklafülke bal oldalán mászunk fel, és egészséges sziklán, gyakran terpeszelve (8 m III+, 2 szeg) felérünk a sziklaalakzat ormára. A 10 méterre lévõ elsõ fenyõtõl biztosítunk.
Wild Ferenc: Békás-szoros | KIS-COHÁRD – Hasadék mászóút |
♥ HASADÉK MÁSZÓÚT
(TRASEUL SPINTECÃTURII / EINSCHNITT ROUTE)
Elsõ megmászás: Karácsonyi László, Cristina Petre, 1956 | |
Hossza: 64 m=3 kh | Szintkülönbsége: 53 m |
Nehézségi osztály: 4A | Idõtartam: 1-2 óra |
Jellege: 77%-a természetes mászás (6 m I, 37 m III, 4 m IV, 2 m V);
23%-a mesterséges mászás (15 m A1)
Piros pontos út.
Rövid, közepesen nehéz, de nagy óvatosságot, elõvigyázatot igénylõ, csak gyakorlott mászóknak ajánlott út. Kulcsszakasza ötös nehézségû. A kõzet omlékony, a szegek közt sok a gyenge. Néhány vékony karabiner feltétlenül szükséges.
1. kh: A beindulás fölött emelkedõ 25 méter magas torony bal oldali kéményén indulunk. A horony hamarosan repedéssé szûkül, itt találjuk a kötélhossz egyetlen köztes szegét. A torony csúcsa mögött, gödörszerû nyergecskében állunk meg, önbiztosításra az alsó kõtömböt használjuk.
2. kh: A biztosítóhely fölött ferde párkány, ezen 4 métert jobbra harántozunk. Enyhén áthajló sziklalap következik (4 m IV+), majd két szegen át (A1) balra lépünk, és kiugró zárótömb alá jutunk. Ennek a zárótömbnek az átmászása az út kulcspontja: 2 méter V-. Méter széles horonyba jutunk, melyben 12 métert haladunk igényes természetes mászással (III+). A fogások többnyire nagyméretûek, a beékelõdött kõtömbök közül azonban sok kotyog. A szakasz a szükségesnél gyérebben szegezett. Sziklaszögletben keskeny, de kényelmes párkányról biztosíthatunk (2 szeg).
3. kh: A biztosítóhely bal oldaláról indulunk. Az áthajló szakasz (A1) alsó szegébe csak vékony karabiner akasztható. Két szeg segítségével jobbra harántozunk, majd kitett lépéssel visszajutunk a hasadék vonalába (1 szeg). Törmelékes, omlós szakaszon át érjük el a sziklafal peremét.
Wild Ferenc: Békás-szoros | KIS-COHÁRD – Cohárd-torony útja |
♥ S3 * COHÁRD-TORONY ÚTJA
(PINTENUL SUHARDULUI / ZOHARD SPORN)
Elsõ megmászás: Karácsonyi László, Cristina Petre, 1956 | |
Hossza: 62 m + 20 m járóterep=3 kh | Szintkülönbsége: 68 m |
Nehézségi osztály: 4A | Idõtartam: 1-2 óra |
Jellege: 18%-a természetes mászás (7 m II, 4 m III));
82%-a mesterséges mászás (3 m A0, 42 m A1, 6 m A2)
Piros pontos út.
A Cohárd-torony a Déli-faltól teljesen különálló, kiugró sziklaszál. A mászóút két igényes kötélhosszát széles fûlejtõ választja el, emiatt sokat veszít értékébõl. Nehéz, mesterséges útvonal, csak jó erõben lévõ mászóknak ajánljuk.
Vékony karabinerek feltétlenül szükségesek.
1. kh: A kezdetben függõleges repedés (A1) felsõ része enyhén áthajló, és erõltetett karkulccsal érünk el egy távoli szeget (A2). Kiugró tarak alatt balra kerülünk és füves bevágásba érünk (6 m A0). Omlékony 4 m III+ vezet a széles fûlejtõ aljára (2 szeg).
A fûlejtõ bal oldalán, zergecsapást követve jutunk a torony középvonalában húzódó bevágás aljához.
2. kh: A bevágás 33 méter hosszú és sûrûn szegezett A1. Mindössze két szeg elérése okozhat nehézséget. A torony tetejére érve a vízszintes gerincen 7 métert haladunk balra (II), itt a gerinc éle alatt jobbra van a biztosítóhely szege.
A torony nyergébõl balra harántozunk és füves hornyon át az erdõbe jutunk. Akinek kedve telik a "rappelezés"-ben, az a nyeregbõl jobbra ereszkedõ meredek füves vályúban két 40 méteres kötélereszkedéssel visszatérhet a mászóút beindulásához.
Wild Ferenc: Békás-szoros | KIS-COHÁRD – Vörös-horony |
VÖRÖS-HORONY
(HORNUL ROªU / ROTER KAMIN)
A Vörös-horony a Déli-falnak az aljtól a felsõ peremig húzódó sziklaszakadéka. Alsó harmada meredek horony, a felsõ kétharmad törmelékkel borított szakadékvölgy, amely sziklamászó szempontból érdektelen. Ajánlottabb a harmadik kötélhosszból balra kiágazó Vörös-horony gerince, mely közepesen nehéz, élvezetes gerinctúra, bár a kõzet néhány szakaszon nagyon omlékony. A Vörös-horony alsó felét és a Vörös-horony gerincét 2005-ben a gyergyószentmiklósi hegyi mentõk felújították.
VÖRÖS-HORONY GERINCE
1. kh: A Déli-fal aljában húzódó csapásról 5 métert mászunk az elsõ horony kezdetéig (II). Kezdetben terpesz-, majd kémény-mászással haladunk (10 m III+). Zárótömb fölött 15 méter kõtör-melékes vályú (I). Vigyázzunk az alattunk lévõkre, nagy a kõhullás veszélye! Csorbában két szegbõl kényelmesen biztosítunk. 2. kh: A horony folytatása áthajló, ezért a bal oldali sárgás-vöröses fal aljához harántozunk (6 m I). Szegsoron mászunk fel (12 m A0 és A1). A fal áthajlása alatt visszatérünk jobbra a horony vonalába: ez a kitett, omlékony 2 méter A1 a mászóút kulcsszakasza. A kõgörgetegen 8 métert mászunk és függõ-leges horony alatt kényelmes biztosí-tóhelyre érünk (2 szeg). 3. kh: Szép kéménymászással 8 métert haladunk (III+), és újabb kõtörmelékkel borított vályúba jutunk. Az innen lesodort kövek egyenesen társunk fejére hullanak, aki a helyszûke miatt még csak félre sem tud ugrani. Élesen balra fordulunk és 10 métert a sziklafal tövében haladunk. Két szeg jelzi a kényelmes biztosítóhelyet. 4. kh: Tíz métert sekély bevágásban (III+), fölötte elõbb enyhén balra, majd egyenesen felfele vezetnek a köztes szegek (9 m IV-, 3 m III+, 5 m IV). Kijutunk az egykori mászóút, a Szép-gerinc élére. Kisméretû és – vigyázat – ingó, bizonytalanul álló gerinctorony mögött biztosítóhely (3 szeg). 5. kh: 6 métert mászunk az élen az elsõ torony tetejéig (III-), majd a vízszintesen húzódó éles gerincet követjük (II), míg mély csorbába jutunk. A 6. kh a következõ tágas csorbába vezet (III+, 3 szeg), ahol találkozunk a jobbról emelkedõ Vörös-horony fala változattal. A 7. kh továbbra is gerinc élét követi, és kivezet a kúszófenyõkig (III-, szeg nélkül).
Wild Ferenc: Békás-szoros | KIS-COHÁRD – Középsõ-repedési Encián mászóút |
♥ S9 *** KÖZÉPSÕ-REPEDÉS 4A
(FISURA CENTRALÃ / MITTLERER RISS)
Elsõ megmászás: Fomino Emil, Csallner Erwin, 1956 | Felújítva 2005-ben |
Hossza: 64 m=3 kh | Szintkülönbsége: 58 m |
Nehézségi osztály: 4A | Idõtartam: 1-2 óra |
Jellege: 27%-a természetes mászás (7 m III, 10 m IV);
73%-a mesterséges mászás (44 m A1, 3 m A2)
Piros pontos út.
Népszerû, gyakran járt, biztonságosan szegezett mászóút. Bár szegsorait A1-re értékeltük, az út kevés erõfeszítéssel létra nélkül is mászható. A Déli-fal tövében húzódó csapásról 15 métert még bekötetlenül mászhatunk a meredek fûlejtõn, majd jobbra harántozunk 10 métert a beszállás kényelmes teraszáig (egy szeg és borókabokor).
Az 1. kh nyílegyenes, folytonos repedést követ. Kezdete 10 m természetes mászás (IV-), a szakasz végén, jobbra, köztes biztosítóhelyként is használható üreg. A jellegzetes bevágás közepén ajtóküszöbnyi vízszintes szegélyen kényelmetlen biztosítóhely (3 szeg). Ha a kötélhossz elején nyíló odút köztes biztosítóhelyként használjuk, úgy a következõ kötélhosszat is kimászhatjuk, és nem kényszerülünk a keskeny küszöbön szorongani. A nagyon rövid 2. kh szegsora (15 m A1) sziklatömb tetejére vezet, ahol tágas teraszon állhatunk meg (2 szeg). A 3.kh elején 5 méter hosszú füves vályú (III) újabb szegsorhoz vezet, ez 3 m A1 és 3 m enyhén áthajló A2. Itt sárgás, omlékony tornyocska válik el a sziklafaltól, bal oldalán szûk horonnyal (6 m A1). A torony fölött a kitett jobbra harántozás (A1 és III+) kényelmes fûpárkányra vezet. A kiszegezett mászóút itt véget is ér, de ajánlatos továbbra is bekötve maradni. Három métert jobbra tartunk, majd a meredek fûlejtõn felfele kanyarodunk és a Vörös-horony csorbájába érünk.
Wild Ferenc: Békás-szoros | KIS-COHÁRD – Encián mászóút |
♥ S10 *** ENCIÁN-MÁSZÓÚT 4B
(TRASEUL GENÞIANEI / ENZIAN ROUTE)
Elsõ megmászás: Fomino Emil, Csallner Erwin, 1956 | Felújítva 2005-ben |
Hossza: 81 m=3 kh | Szintkülönbsége: 69 m |
Nehézségi osztály: 4B | Idõtartam: 1-2 óra |
Jellege: 47%-a természetes mászás (5 m II, 28 m III, 5 m IV);
53%-a mesterséges mászás (19 m A0, 20 m A1, 4 m A2)
Piros pontos út.
Biztonságosan szegezett út, és mivel napsütötte, déli falon húzódik, gyakran télen is száraz. Nehézségét az 1950-es években határozták meg, így kissé felülértékelték.
1. kh: Enyhén jobbra tartó repedésen 12 métert mászunk, kezdetben természetes fogásokon (III+), majd szegsoron (A0). A következõ, enyhén áthajló szakaszon már jó szolgálatot tesznek a mászólétrák (5 m A1). Áthajló bevágás alá jutunk, ahol 4 méteren a szegek távol vannak egymástól (A2). Szép balra harántozás következik nagyméretû és biztonságos fogásokon (5 m IV). Felfele mászunk az omlékony kõzeten (4 m III+) és újabb balra harántozáshoz érünk (II). A harántozás közepén állunk meg (2 szeg). 2. kh: Folytatjuk balra a harántozást, majd felfele és enyhén jobbra tartva 13 métert kapaszkodunk a sûrû szegsoron (A0). Jobbra átlépés után 8 m füves, omlékony III+ nehézségû szakasz ferde sziklalapra vezet, ahonnan kényelmetlen helyzetben biztosíthatunk (2 szeg). 3. kh: Könnyû A1-es szeglétrán 15 métert mászunk felfele. A kötélhossz felsõ része omlékony, az utolsó métereken jobbra kerülve juthatunk a fûlejtõre. Balra tõlünk alacsony sziklafal, ennek tövében, a Középsõ-repedéssel közös biztosítóhelyen állunk meg (1 szeg). A biztosítóhelytõl jobbra emelkedõ meredek fûlejtõn a Vörös-horony csorbájába jutunk.
Wild Ferenc: Békás-szoros | KIS-COHÁRD – Hal-repedés |
♥ S12 ** HAL-REPEDÉS 4B
(FISURA LUI PEªTE / FISCH RISS)
Elsõ megmászás: Petcu Vlad, Vasilescu Dan, Dunca Dtru, 1972 | Felújítása folymatban |
Hossza: 134 m=5 kh | Szintkülönbsége: 105 m |
Nehézségi osztály: 4B | Idõtartam: 2-3 óra |
Jellege: 48%-a természetes mászás (51 m III, 14 m IV);
52%-a mesterséges mászás (48 m A1, 21 m A2)
Piros pontos út.
A mászóút a Kapubástya keleti oldalán átlósan balra tartó folytonos hasadékot követi. Ritkán járt út, a faékek erõsen korhadtak, néhol hiányzanak is. Felújítása 2012-ben folyamatban volt. Bár a bukaresti hegymászók útjának nevét Hal-repedésnek, illetve Fisch Riß-nek fordítottuk, a szokatlan román fogalmazás – a nyelvtanilag helyes Fisura Peºtelui helyett Fisura lui Peºte – megértéséhez tudnunk kell, hogy a peºte 'hal' jelentésû hímnemû fõnévnek van egy bizalmas, argóban használt jelentése: 'selyemfiú, strici'. Az elölmászót ugratták ezzel csapattársai.
Megközelítése
Az egykori posta épületét elhagyva, a mûút Km26+900 pontjánál szekérút tér le balra, és gerendahídon át a Békás-patak bal partján lévõ épületcsoporthoz vezet. A hídtól 50 méteren a vízfolyást követjük, mígnem keskeny, kõgörgeteges vápa aljához érünk. Ezen 70 métert kapaszkodunk a félkör alakú sziklafal jobb felsõ sarkába. Innen kényelmes párkány vezet ki jobbra. Széldöntéses oldalra jutunk, ezt jobbra átlózzuk, majd a Kapubástya sarkához mászunk fel. A fal tövében zergecsapás húzódik, 150 méteren balra követjük és kiugrás mögött a mászóút kezdetéhez érünk: füves horony, aljában juharfa és sziklaszeg.
1. kh: Egyenes vonalú, de földdel és fûvel feltöltött horony vezet a barlang-száda méretû nagy kémény aljához (30 m III). Nyolc méterrel fönnebb, a horony nagy zárótömbje fölött állunk meg.
2. kh: A nedves, sáros horonyban haladunk kéménymászással (IV+). A bal oldali falra kerülünk ki és az egyre keskenyedõ repedés alatt gyenge szegeken létrázunk. A balra tartó repedés elõbb áthajló lesz, majd megszakad. Innen expanziós szegek során balra harántozunk (6 m A2e). Nagyon keskeny, de viszonylag kényelmes fûszegélyen állunk meg (2 szeg).
3. kh: Hat métert felfele mászunk a szikla egyenetlenségein (III+), majd nyújtott jobbra átlépéssel visszakerülünk az út fõrepedésének vonalába. Áthajló bevágásban húzódnak a szegek és ékek. (A biztosítóhely fûpárkánya fölött áthajlóan kezdõdõ fás vályú kockázattal szabadon is mászható "vészkijárat" a fal tetejére).
4. kh: A repedés átlósan balra folytatódik. Erõsen korhadt faékek során létrázunk. Sárga boltozat alatt nagyon kényelmetlen helyzetben állunk meg.
5. kh: Átmászunk a boltozat középvonalán (A2, 5 szeg) és feljutunk a sziklafal erdõs tetejére.
A Hal-repedés végétõl tetemes szintkülönbséget – mintegy 150 métert – kellene a Kis-Cohárd csúcsáig kimásznunk, hogy aztán a hegytömb átellenes oldalán, a jelzett ösvényen ereszkedhessünk le. Érdemesebb a kijöveteltõl a torony gerincén jobbra, ÉK-nek tartanunk és aztán a fal tövében, meredek sziklaküszöbök során a Békás-patakhoz ereszkednünk.
Wild Ferenc: Békás-szoros | Páll Tibor: Sziklafalak körútja |
Távolság: 12 km | Szintkülönbség: 1142 m; 1262 m |
Menetidõ: 8–10 óra | Jelzetlen sziklacsapás!!! |
Távolság: 3 km | Szintkülönbség: 294 m; 262 m |
Menetidõ: 11/2–2 óra | Jelzetlen sziklacsapás!!! |
Távolság: 2,5 km | Szintkülönbség: 123 m; 338 m |
Menetidõ: 2–3 óra | Jelzetlen sziklacsapás!!! |
Távolság: 3,3 km | Szintkülönbség: 288 m; 365 m |
Menetidõ: 2–3 óra | Jelzetlen sziklacsapás!!! |
Távolság: 3,2 km | Szintkülönbség: 437 m; 297 m |
Menetidõ: 2–3 óra | Jelzetlen sziklacsapás!!! |
A Lapos-szoros és a Bardócz-patak között emelkedik az ÉNy-DK irányú, két kilométernél valamivel hosszabb Bardócz-hegy, vagy Bardócz-havas. É-ról a Csurgó-nyereg, K-rõl a Bardócz-patak, D-rõl a Békás-patak, Ny-ról pedig a Lapos-patak határolja. A szerény kiterjedésû, viszonylag alacsony tömböt három sziklaképzõdmény teszi idegenforgalmi nevezetességé. Legismertebb sziklaalakzata az Oltár-kõ. A havas ÉNy-i végén, a Kupás-kõvel szemben emelkedik a Bardócz-kõ, amit a sziklamászók tévesen Lapos-falnak kereszteltek el. Végül pedig a szoros körüli túránk útvonalába esõ sziklaalakzat a Bardócz-pillér, ez alkotja a Békás-szoros bal oldali falát a Pokol kapujától a szoros kijáratáig.
A Mária-forrással szemben meredek, köves ösvény emelkedik ÉNy-nak, kisebb sziklafallal párhuzamosan. A jól követhetõ ösvény 200 méter után erdõbe vezet, ahol veszít meredekségébõl. További 400 métert ÉNy-nak megtéve elérjük a Bardócz-patak völgyét és a völgyben emelkedõ autóutat. Az út kanyarjától balra, D-nek fordulunk a Bardócz-pillér fõútjára, mely enyhén emelkedve 500 méter után sziklanyeregben éri el a pillér párkányát. Az itteni füves vályúkban láthatjuk a környék legnagyobb kisasszonypapucs (Cypripedium calceolus) állományát, a mérsékelt égöv e mutatós orchidea-fajtája rendszerint júniusban virágzik. Elhaladunk a Bardócz-pillér csúcsa alatt, majd rövid erdõs szakasz után a fõútból csapás ágazik ki balra, a sziklafal pereme felé. A kiugró párkányokat, melyekrõl a mûút szalagja is látszik, errõl a csapásról érhetjük el. Az Õr-torony 1011 m magas csúcsa túránk utolsó nevezetes kilátópontja. A csúcsról ÉNy-nak tartva 150 méter után, az Õr-torony nyergében (995 m) térünk vissza a fõútra. Innen kis, fehér téglalap alakú jelek segítenek a tájékozódásban.
A nyeregbõl balkéz felé az elsõ nyom DNy-nak ereszkedik, ez rönkvontatás nyoma, hamarosan megszakad, mert meredek sziklafal fölé ér. Az "erdõlõk" itt zúdítják le a fenyõrönköket, lemászni itt nem lehet. A járható ösvény ÉNy felé oldalaz, iránya többé-kevésbé megegyezik a csúcstól a nyeregig követett iránnyal. Az enyhén lejtõ ösvényen 80 méter után elágazáshoz érünk: a baloldali ösvény a Nagy Szerpentin aljához ereszkedik (sokáig a hegymászók számára ez volt az egyetlen ismert lejáró), mi azonban jobbra tartunk és a fehér jelektõl vezetve fiatal fenyvesben követjük az ösvényt. Ezt az útvonalat a mászóutak felmérése során nyitottuk meg, a sziklamászók is hamarosan felfedezték, és az évek folyamán könnyen követhetõ csapássá taposták ki. Mintegy 200 méter után tisztásra, mohos kõtömbök közé jutunk, ahol fokozottabban kell figyelnünk a jelekre. Kissé jobbra tartva vágunk át a zavaros részen és hamarosan a Békás-patakig ereszkedõ elsõ kõfolyásra érünk. Ezt a közelmúltig névtelen vápát a neves brassói hegymászóedzõ, Mircea (Miki) Noaghiu javaslatára a Békás-szoros sziklamászó kalauzának román nyelvû kiadásában, mint Vâlcelul Rebegiþilor-t tüntettük fel.(A legszerencsésebbnek igazán nem nevezhetõ magyar fordítás a "Gémberedettek vápája" lenne). Az elnevezés arra utal, hogy a brassói Egyetemi Klub jobbsorsra érdemes edzõje ennek a vápának az aljában várta, órákon át, görcsbe szorult gyomorral a mászóutakból éjnek évadján visszatérõ csapatait.
Átkelünk a kõgörgetegen, az elõttünk emelkedõ sziklatömböt a sûrû erdõben balra ereszkedve kerüljük meg. A meredek csapás kezdetben a kõfolyással párhuzamosan ereszkedik, majd jobbra kanyarodva a sziklafal felé tart és a Bardócz-barlang bejáratához vezet. Ennek a barlangnak csak a szája nagy, néhány méter mélységben záródik. Esõs idõben kiváló menedék, a barlangkutatók a vastag lóguanó rétegben márkás konzervdobozokat tárhatnak fel, mert az üreget felváltva használják istállónak a favágók és táborhelynek az eldugott rablótanyák hangulatát kedvelõ vadkempingezõk. Az útvonal második kõfolyásától, a Görgeteg-vápától meredek sziklafal választ el. A barlangszádától 30 métert ereszkedünk D-nek a sziklagerinc élén, majd élesen jobbra fordulunk és 1–2 méter széles, füves párkányon jutunk le a fal tövébe. Az Oltár-kõ alatt húzódó Görgeteg-vápa mentén 25 métert ereszkedünk, jellegzetes, 2 méter átmérõjû, fenyõnek támaszkodó kõgolyónál bevágunk jobbra az erdõbe. A szintgörbét követve, mintegy 300 méter után elérjük az Oltár-kõ irányából ereszkedõ széles ösvényt, a Bernádiak ösvényét. A Lapos-patakhoz ereszkedünk, ahonnan elõbb DNy-nak tartó ösvényen, majd szekérúton 250 méter után az egykori Gyopár (Békásszoros) menedékházhoz, a jobb híján Turista Gócpontnak elnevezett helyre érünk.
Wild Ferenc: Békás-szoros | Magyar–román földrajzinév-mutató |
MAGYAR–ROMÁN
földrajzinév-mutató
A | |
Alsó-Bardócz-párkány | Poliþa de Jos a Bardosului |
Alsókisbékás (település) | Bicãjelul de Jos |
Alsó-párkány (Mária-kõ) | Brâna de Jos |
B | |
Alsó-szoros | Cheile Duruitoarei |
Bardócz mezeje | Poiana Bardosului |
Bardócz-barlang | Peºtera Bardosului |
Bardócz-csúcs (1273 m) | Vârful Bardos |
Bardócz-fal | Peretele Bardosului |
Bardócz-hegy | Muntele Bardos |
Bardócz-kõ (Lapos-fal) (1273 m) | Piatra Bardosului (Peretele Lapoº) |
Bardócz-párkány, Alsó- | Poliþa de Jos a Bardosului |
Bardócz-párkány, Felsõ- | Poliþa de Sus a Bardosului |
Bardócz-párkány, Középsõ- | Poliþa de Mijloc a Bardosului |
Bardócz-párkányok | Poliþele Bardosului |
Bardócz-pillér | Pilierul Bardosului |
Békás-patak | Pârâul Bicaz |
Békás-szoros | Cheile Bicazului |
Békásszoros (település) | Bicaz Chei |
Bernát | Bârnadu |
Bernátiak ösvénye | Poteca Bârnãdenilor |
C | |
Cifra mezeje | ªaua lui Þifrea |
Cohárd menedékház (1090 m) | Cabana Suhard |
Cohárd-havas | Muntele Suhard |
Cohárd-nyereg (Elsõ-Cohárd-nyak) (1202 m) | ªaua Suhardului |
Cohárd-patak | Pârâul Suhard |
Cohárd-torony | Pintenul Suhardului |
Csíki-Bükk (1263 m) | Muntele Fãgetul Ciucului |
Csíki-Bükk gerince | Creasta Cichibiuc |
Csorgó sarka | Piciorul Ciurgãului |
D | |
Déli-csúcs (Oltár-kõ) (1154 m) | Vârful Sudic (Piatra Altarului) |
Déli-fal (Csíki-Bükk) | Peretele Sudic (Cichibiuc) |
Déli-fal (Mária-kõ) | Peretele Sudic (Piatra Mariei) |
Délkeleti-fal (Oltár-kõ) | Peretele Sud-Estic (Piatra Altarului) |
Délkeleti-pillér (Oltár-kõ) | Pilierul Sud-Estic (Piatra Altarului) |
Délnyugati-pillér (Kis-Cohárd) (1259 m) | Pilierul Sud-Vestic (Suhardul Mic) |
Délnyugati-pillér (Oltár-kõ) | Pilierul Sud-Vestic (Piatra Altarului) |
E | |
Elefántcsont-torony | Turnul de Fildeº |
Elsõ gerincváll (Oltár-kõ) | Umãrul Mic (Piatra Altarului) |
Elsõ-Cohárd-nyak (Cohárd-nyereg) (1202 m) | ªaua Suhardului |
Elveszett világ párkány | Brâna Lumea Pierdutã |
Északi-csúcs (Oltár-kõ) (1156 m) | Vârful Nordic (Piatra Altarului) |
Északi-fal (Szurdok-kõ) | Peretele Nordic (Piatra Surducului) |
Északi-nyereg (1064 m) | ªaua Nordicã a Pietrei Altarului |
Északkeleti-fal (Mária-kõ) | Peretele Nord-Estic (Piatra Mariei) |
Északkeleti-pillér (Kis-Cohárd) (1285 m) | Pilierul Nord-Estic (Suhardul Mic) |
Északkeleti-pillér (Oltár-kõ) | Pilierul Nord-Estic (Piatra Altarului) |
Északnyugati-pillér (Oltár-kõ) | Pilierul Nord-Vestic (Piatra Altarului) |
F | |
Fehér-patak | Pârâul Cighenilor |
Fekete-barlang | Peºtera Neagrã |
Fekete-barlang hornya | Hornul Peºterii Negre |
Fekete-torony | Turnul Negru |
Fekete-torony nyerge | ªaua Turnului Negru |
Felsõ-Bardócz-párkány | Poliþa de Sus a Bardosului |
Felsõkisbékás (település) | Bicãjelul de Sus |
Felsõ-párkány (Mária-kõ) | Brâna de Sus |
Felsõ-szoros | La Bechet |
G | |
Gémberedettek vápája | Vâlcelul Rebegiþilor |
Görgeteg-vápa | Vâlcelul cu Grohotiº |
Gyilkos mezeje | Câmpul Dosu Ghilcoºului |
Gyilkos pusztája | Poiana Dosu Ghilcoºului |
Gyilkos-csúcs (1407 m) | Vârful Ghilcoº |
Gyilkos-gödrök | Gropile Ghilcoºului |
Gyilkos-kõ | Piatra Ghilcoº |
Gyilkos-nyak | ªaua Ghilcoº |
Gyilkos-tisztás | Poiana Ghilcoº |
Gyilkos-tó | Lacul Roºu |
Gyilkostó üdülõtelep | Staþiunea Lacu Roºu |
H | |
Háromkút (település) | Trei Fântãni |
K | |
Kapros | Caproºu |
Kapubástya | Bastionul Porþii |
Katalin-torony | Pintenul lui Cãtãlin |
Kerek-kõ (1366 m) | Piatra Cherecului |
Kerek-rét | Poiana Cherecului |
Kicsi-Bükk | Fãgeþel |
Kicsi-Bükk-patak | Pârâul Fãgeþel |
Kis Szerpentin | Serpentina Micã |
Kis-Békás-patak | Pârâul Bicãjel |
Kis-Békás-szoros | Cheile Bicãjelului |
Kis-Cohárd (1344 m) | Suhardul Mic |
Kis-kõ (843 m) | Chiºcheu |
Kis-Szurdok-kõ (1068 m) | Piatra Surducelului |
Kis-torony (Szurdok-kõ) | Turnuleþul |
Kis-torony fala (Szurdok-kõ) | Peretele Turnuleþului (Piatra Surducului) |
Kõ-kapu | Poarta de Piatrã |
Középsõ-Bardócz-párkány | Poliþa de Mijloc a Bardosului |
Középsõ-párkány (Mária-kõ) | Brâna de Mijloc (Piatra Mariei) |
Középsõ-torony (Oltár-kõ) | Turnul de Mijlos (Piatra Altarului) |
Kupás elsõ mezeje | Poiana Cupaº |
Kupás hátsó mezeje | Câmpul Cupaº |
Kupás-gerinc | Muntele Cupaº |
Kupás-havas | Muntele Cupaº |
Kupási tanyák | Cupãºeni (Ciurcani) |
Kupás-kõ | iatra Cupaºului |
Kupás-nyak (1275 m) | ªaua Cupaº |
Kupás-patak | Pârâul Cupaº |
Kupás-száda | Gura Cupaºului |
Kupás-szoros | Cheile Cupaºului |
L | |
Lapos-fal (Bardócz-kõ) (1273 m) | Piatra Bardosului [Peretele Lapoº] |
Lapos-kanyon | Canionul Lapoºului |
Lapos-Kucsma (Szerelmesek sziklája) | Cuºma Lapoºului |
Lapos-patak | Pârâul Lapoºului |
Lapos-szoros | Cheile Lapoºului |
Likas sarka | Piciorul Licoº |
Lóhavas sarka | Piciorul Luhaº |
Lucs-kõ (1232 m) | Piatra Luciului |
M | |
Magyarok hídja | Podul Ungurilor |
Mária-forrás (710 m) | Izbucul Maria |
Mária-kõ (1125 m) | Piatra Mariei, Piatra Poienii |
Márton Ferenc útja | Drumul lui Ferenc Márton |
Második gerincváll (Oltár-kõ) | Umãrul Mare (Piatra Altarului) |
Mészégetõk pusztája | Poiana Vãrãriilor |
Mészégetõk útja | Drumul Vãrãriilor |
Munticsel-(Hóvirág-) barlang | Peºtera Munticelu (Ghiocel) |
N | |
Nagy Szerpentin | Serpentina Mare |
Nagy-Cohárd (1504 m) | Suhardul Mare |
Napsugár villa | Vila Raza Soarelui |
Nyírfa-csorba | Strunga cu Mesteacãn |
Nyugati-fal (Csíki-Bükk) | eretele Vestic (Fãgetul Cicului) |
Nyugati-fal (Mária-kõ) | yyy |
O | |
Oltár-kõ | Piatra Altarului |
Õ | |
Õr-torony | Santinela de la Gâtul Iadului |
Õr-torony csúcsa (1011 m) | Vârful Santinelei |
Õr-torony nyerge (995 m) | ªaua Santinelei |
P | |
Pokol kapuja | Poarta Iadului |
Pokol torka | Gâtul Iadului |
Pokol tornáca | Prispa Iadului |
Posta-fal (Csíki-Bükk) | Peretele Poºtei |
R | |
Rajztábla | Planºeta de Desen |
Rezerváció | Rezervaþie |
S | |
Sárga Folt (Oltár-kõ) | Pata Galbenã (Piatra Altarului) |
Sárga Folt (Õr-torony) | Pata Galbenã (Santinela de la Gâtul Iadului) |
Súgó-szoros | Cheile ªugãului |
SZ | |
Szerelmesek sziklája (Lapos-Kucsma) | Cuºma Lapoºului |
Sziklatornyok fala (Szurdok-kõ) | Peretele Pintenilor (Piatra Surducului) |
Szurdok útja | Drumul Surducului |
Szurdok-havas | Muntele Surduc |
Szurdok-kõ (1075 m) | Piatra Surducului |
Szurdok-kõ falai | Pereþii Pietrei Surducului |
Szurdok-kõ nyerge (875 m) | ªaua Piatra Surducului |
Szurdok-puszta | Poiana Surducel |
T | |
Terasz (Oltár-kõ) | Terasa (Piatra Altarului) |
Tündérek tornáca | Pridvorul Zânelor |
Tündérkert | Grãdina Zânelor |
V | |
Válús-puszta | Poiana Jgheaburilor |
Vereskõ-nyereg (1019 m) | ªaua Vereºcheu |
Veresszakáll | Bâtca lui Ciofleac |
Virágos-rét | Poiana Florilor |
Vízesés-barlang | Peºtera Cascadei |
Vörös-horony | Hornul Roºu |
Vörös-horony csorbája | Strunga Hornului Roºu |
Wild Ferenc: Békás-szoros | Román–magyar földrajzinév-mutató |
ROMÁN–MAGYAR
földrajzinév-mutató
B | |
Bastionul Porþii | Kapubástya |
Bârnadu | Bernát |
Bâtca lui Ciofleac | Veresszakáll |
Bicaz Chei | Békásszoros (település) |
Bicãjelul de Jos | Alsókisbékás |
Bicãjelul de Sus | Felsõkisbékás |
Brâna de Jos (Piatra Mariei) | Alsó-párkány (Mária-kõ) |
Brâna de Mijloc (Piatra Mariei) | Középsõ-párkány (Mária-kõ) |
Brâna de Sus (Piatra Mariei) | Felsõ-párkány (Mária-kõ) |
Brâna Lumea Pierdutã | Elveszett világ párkány |
C | |
Cabana Suhard (1090 m) | Cohárd menedékház |
Canionul Lapoºului | Lapos-kanyon |
Caproºu | Kapros |
Câmpul Cupaº | Kupás hátsó mezeje |
Câmpul Dosu Ghilcoºului | Gyilkos mezeje |
Cheile Bicãjelului | Kis-Békás-szoros |
Cheile Bicazului | Békás-szoros |
Cheile Cupaºului | Kupás-szoros |
Cheile Duruitoarei | Alsó-szoros |
Cheile Lapoºului | Lapos-szoros |
Cheile ªugãului | Súgó-szoros |
Chiºcheu (843 m) | Kis-kõ |
Creasta Cichibiuc | Csíki-Bükk gerince |
Cupãºeni (Ciurcani) | Kupási tanyák |
Cuºma Lapoºului | Lapos-Kucsma (Szerelmesek sziklája) |
D | |
Drumul lui Ferenc Márton | Márton Ferenc útja |
Drumul Surducului | Szurdok útja |
Drumul Vãrãriilor | Mészégetõk útja |
F | |
Fãgeþel | Kicsi-Bükk |
G | |
Gâtul Iadului | Pokol torka |
Grãdina Zânelor | Tündérkert |
Gropile Ghilcoºului | Gyilkos-gödrök |
Gura Cupaºului | Kupás-száda |
H | |
Hornul Peºterii Negre | Fekete-barlang hornya |
Hornul Roºu | Vörös-horony |
I | |
Izbucul Maria (710 m) | Mária-forrás |
L | |
La Bechet | Felsõ-szoros |
Lacul Roºu | Gyilkos-tó |
M | |
Muntele Bardos | Bardócz-hegy |
Muntele Cupaº | Kupás-havas |
Muntele Fãgetul Ciucului (1263 m) | Csíki-Bükk |
Muntele Suhard | Cohárd-havas |
Muntele Surduc | Szurdok-havas |
P | |
Pârâul Bicãjel | Kis-Békás-patak |
Pârâul Bicaz | Békás-patak |
Pârâul Cighenilor | Fehér-patak |
Pârâul Cupaº | Kupás-patak |
Pârâul Fãgeþel | Kicsi-Bükk-patak |
Pârâul Lapoºului | Lapos-patak |
Pârâul Suhard | Cohárd-patak |
Pata Galbenã (pe Piatra Altarului) | Sárga Folt (Oltár-kõ) |
Pata Galbenã (pe Santinela) | Sárga Folt (Õr-torony) |
Peretele Bardosului | Bardócz-fal |
Peretele Nord-Estic (Piatra Mariei) | Északkeleti-fal (Mária-kõ) |
Peretele Nordic (Piatra Surducului) | Északi-fal (Szurdok-kõ) |
Peretele Pintenilor (Piatra Surducului) | Sziklatornyok fala (Szurdok-kõ) |
Peretele Poºtei (Cichibiuc) | Posta-fal (Csíki-Bükk) |
Peretele Sud-Estic (Piatra Altarului) | Délkeleti-fal (Oltár-kõ) |
Peretele Sudic (Cichibiuc) | Déli-fal (Csíki-Bükk) |
Peretele Sudic (Piatra Mariei) | Déli-fal (Mária-kõ) |
Peretele Turnuleþului (Piatra Surducului) | Kis-torony fala (Szurdok-kõ) |
Peretele Vestic (Fãgetul Cicului) | Nyugati-fal (Csíki-Bükk) |
Peretele Vestic (Peretele Mariei) | Nyugati-fal (Mária-kõ) |
Pereþii Pietrei Surducului | Szurdok-kõ falai |
Peºtera Bardosului | Bardócz-barlang |
Peºtera Cascadei | Vízesés Barlang |
Peºtera Munticelu (Ghiocel) | Munticel-(Hóvirág-) barlang |
Peºtera Neagrã | Fekete-barlang |
Piatra Altarului | Oltár-kõ |
Piatra Bardosului [Peretele Lapoº] (1273 m) | Bardócz-kõ [Lapos-fal] |
Piatra Cherecului (1366 m) | Kerek-kõ |
Piatra Cupaºului | Kupás-kõ |
Piatra Ghilcoº | Gyilkos-kõ |
Piatra Luciului (1232 m) | Lucs-kõ |
Piatra Mariei [Piatra Poienii] (1125 m) | Mária-kõ |
Piatra Poienii [Piatra Mariei] (1125 m) | Mária-kõ |
Piatra Surducelului (1068 m) | Kis-Szurdok-kõ |
Piatra Surducului (1075 m) | Szurdok-kõ |
Piciorul Ciurgãului | Csorgó sarka |
Piciorul Licoº | Likas sarka |
Piciorul Luhaº | Lóhavas sarka |
Pilierul Bardosului | Bardócz-pillér |
Pilierul Nord-Estic (Piatra Altarului) | Északkeleti-pillér (Oltár-kõ) |
Pilierul Nord-Estic (Suhardul Mic) (1285 m) | Északkeleti-pillér (Kis-Cohárd) |
Pilierul Nord-Vestic (Piatra Altarului) | Északnyugati-pillér (Oltár-kõ) |
Pilierul Sud-Estic (Piatra Altarului) | Délkeleti-pillér (Oltár-kõ) |
Pilierul Sud-Vestic (Piatra Altarului) | Délnyugati-pillér (Oltár-kõ) |
Pilierul Sud-Vestic (Suhardul Mic) (1259 m) | Délnyugati-pillér (Kis-Cohárd) |
Pintenul lui Cãtãlin | Katalin-torony |
Pintenul Suhardului | Cohárd-torony |
Planºeta de Desen | Rajztábla |
Poarta de Piatrã | Kõ-kapu |
Poarta Iadului | Pokol kapuja |
Podul Ungurilor | Magyarok hídja |
Poiana Bardosului | Bardócz mezeje |
Poiana Cherecului | Kerek-rét |
Poiana Cupaº | Kupás elsõ mezeje |
Poiana Dosu Ghilcoºului | Gyilkos pusztája |
Poiana Florilor | Virágos-rét |
Poiana Ghilcoº | Gyilkos-tisztás |
Poiana Jgheaburilor | Válús-puszta |
Poiana lui Þifrea | Cifra mezeje |
Poiana Surducel | Szurdok-puszta |
Poiana Vãrãriilor | Mészégetõk pusztája |
Poliþa de Jos a Bardosului | Alsó-Bardócz-párkány |
Poliþa de Mijloc a Bardosului | Középsõ-Bardócz-párkány |
Poliþa de Sus a Bardosului | Felsõ-Bardócz-párkány |
Poliþele Bardosului | Bardócz-párkányok |
Poteca Bârnãdenilor | Bernátiak ösvénye |
Pridvorul Zânelor | Tündérek tornáca |
Prispa Iadului | Pokol tornáca |
R | |
Rezervaþie | Rezerváció |
S | |
Santinela de la Gâtul Iadului | Õr-torony |
Serpentina Mare | Nagy Szerpentin |
Serpentina Micã | Kis Szerpentin |
Staþiunea Lacu Roºu | Gyilkostó üdülõtelep |
Strunga cu Mesteacãn | Nyírfa-csorba |
Strunga Hornului Roºu | Vörös-horony csorbája |
Suhardul Mare (1504 m) | Nagy-Cohárd |
Suhardul Mic (1344 m) | Kis-Cohárd |
ªaua Cupaº (1275 m) | Kupás-nyak |
ªaua Ghilcoº | Gyilkos-nyak |
ªaua lui Þifrea | Cifra-nyereg |
ªaua Nordicã a Pietrei Altarului (1064 m) | Északi-nyereg (Oltár-kõ) |
ªaua Piatra Surducului (874 m) | Szurdok-kõ nyerge |
ªaua Santinelei (995 m) | Õr-torony nyerge |
ªaua Suhard (1202 m) | Cohárd-nyereg |
ªaua Suhardului (1202 m) | Cohárd-nyereg [Elsõ-Cohárd-nyak] |
ªaua Turnului Negru | Fekete-torony nyerge |
ªaua Vereºcheu (1019 m) | Vereskõ-nyereg |
T | |
Terasa (Piatra Altarului) | Terasz (Oltár-kõ) |
Trei Fântãni | Háromkút |
Turnul de Fildeº | Elefántcsont-torony |
Turnul de Mijlos (Piatra Altarului) | Középsõ-torony (Oltár-kõ) |
Turnul Negru | Fekete-torony |
Turnuleþul (Piatra Surducului) | Kis-torony (Szurdok-kõ) |
Umãrul Mare (Piatra Altarului) | Második gerincváll (Oltár-kõ) |
Umãrul Mic (Piatra Altarului) | Elsõ gerincváll (Oltár-kõ) |
Vâlcelul cu Grohotiº | Görgeteg-vápa |
Vâlcelul Rebegiþilor | Gémberedettek vápája |
Vârful Bardos (1273 m) | Bardócz-csúcs |
Vârful Ghilcoº (1407 m) | Gyilkos-csúcs |
Vârful Nordic (Piatra Altarului) (1156 m) | Északi-csúcs (Oltár-kõ) |
Vârful Santinelei (1011 m) | Õr-torony csúcsa |
Vârful Sudic (Piatra Altarului) (1154 m) | Déli-csúcs (Oltár-kõ) |
Vila (Hotel) Raza Soarelui | Napsugár villa |
Wild Ferenc: Békás-szoros | Függelékek |
Wild Ferenc: Békás-szoros | Függelékek – Bardócz-hegy (áttekintõ térkép) |
Wild Ferenc: Békás-szoros | Függelékek – Szurdok-kõ és Mária-kõ (áttekintõ térkép) |
Wild Ferenc: Békás-szoros | Függelékek – Kis-Cohárd (áttekintõ térkép) |
Wild Ferenc: Békás-szoros | Függelékek – Sziklafalak körútja (áttekintõ térkép) |